A gyors liberális reformok hozták meg a legnagyobb sikereket
A cseh származású Jacques Rupnik Franciaország egyik legkiemelkedőbb Kelet-Közép-Európa szakértője: vele készített interjút a párizsi Le Monde.
Rupnik Korábban dolgozott Václav Havel cseh elnök munkatársaként,
vendégprofesszorkodott a Harvard Egyetemen, jelenleg az Európai
Bizottság tanácsadója, a bruges-i College of Europe és a párizsi
Politikai Tanulmányok Intézetének tanára. Kutatásaiban a volt
szocialista országok demokratikus átmenetét és európai uniós
integrációját valamint a nacionalizmus történetét, gyökereit,
ideológiáját és megjelenési formáit vizsgálja.
Rupnik szerint a
térség országainak lesz a legnehezebb búcsút mondaniuk a gazdasági
liberalizmusnak, amelyet 1989 után a korábbi rendszer lebontásának
okából alkalmaztak. emlékeztet arra, hogy a gazdasági liberalizmust nem
szabad összemosni a liberális politikai pártokkal. Ez utóbbiak az
emberi jogok és az egyéni szabadság hívei, míg a gazdasági liberális
gazdaságpolitika a piac mindenek feletti szerepét hangsúlyozza a
korábbi tervgazdasági rendszer ellenében.
Az állam szerepéről a
két vonulat szereplői hasonlóan gondolkodnak, ezért sem értik, miért
hangzik meglehetősen negatív konnotációval a liberalizmus
Franciaországban. Ezek az elitek megpróbálkoztak a sokkterápiával, ami
a jelző nélküli liberalizmust feltételezi, és ellentétes a szociális
piacgazdasággal.
Rupnik olvasatában a gyors liberális
reformokat bevezető országok eredményesebben menedzselték az átmenetet,
mint a fokozatos reformokat preferáló államok, kivétel ez alól
Szlovénia. A liberalizmus ebben az összefüggésben tehát nem ideológia,
hanem nagyon is praktikus, érdekeket artikuláló gyakorlat. A gyors
reformok hatására a legtöbb térségbeli államban több mint tíz évig
Nyugat-Európához képest kétszer-háromszor magasabb gazdasági növekedést
produkáltak, ügyesen kihasználva a komparatív előnyöket (alacsony bérek
és adók, rugalmasság). Ha hazai tőke nélkül építjük a kapitalizmust,
akkor a pénz csak külföldről érkezhet, a nyugati beruházások és a
világpiacba való betagozódás a válság hatására ezen országok
gyengeségét okozza. Jelenleg a legradikálisabb liberálisok a csehek és
a lengyelek, a korábban kifejezetten liberális gazdaságpolitikát
folytató Magyarország az utóbbi években egy kicsit visszavett az
elánból.
Rupnik összeveti két hasonló nagyságú ország,
Észtország és Szlovénia fejlődését: Tallin a legliberálisabb modell
mellett döntött és sokáig Európa Hong Kongjának számított, elsősorban
az új technológiákat használó iparágak beruházásaival. Ljubljana még a
korábbi rendszerben elkezdte a reformokat, az önállósodás után nem volt
szüksége a sokkterápiára, ezért vegyes rendszert vezettek be, fokozatos
privatizációval és az állami szektor részleges megtartásával. A volt
szocialista orstzágok közül Szlovénia léphetett be elsőnek az
euró-övezetbe és nemzeti jövedelme is igen magasnak mondható.
A
francia elemző szerint a válság kétféle politikai indíttatásból
rendítette meg a liberalizmust a térségben: Lengyelországban jobbról,
Szlovákiában balról támadják a populisták a korábbi gazdasági
stratégiát, a szociális demagógiától sem visszariadva. A térség
országai nem voltak felkészülve a gazdasági válságra, válaszaik a régi
receptre hajaznak, változatlanul a liberális megoldásokat preferálják.
A kelet-közép-európai országok az utolsó liberálisok, de természetesen
ők sem vonhatják ki magukat a krízis alól - jelzi ezt egyebek mellett
az is, hogy Magyarországnak és Lettországnak a Nemzetközi Valuta
Alaphoz kellett fordulnia gyors kölcsönért. Ez is mutatja, hogy a
válság kivégezte a liberalizmust a térségben.
http://www.lemonde.fr/cgi-bin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése