2009. április 27., hétfő

A klímaváltozás geopolitikai kockázatai és mellékhatásai

A globális felmelegedés megfékezése - drasztikus módszerekkel
Foreign Affairs

A klímaváltozás gazdasági és társadalmi következményei egyre súlyosabbak. A felmelegedés megállításának legkézenfekvőbb eszköze a légszennyezés mértékének csökkentése lenne, csakhogy aligha remélhető, hogy a világ vezető gazdaságai hajlandók lennének lassítani az ipari termelést. Mesterséges beavatkozásokkal mód lenne ugyan az ökoszisztéma gyors befolyásolására, csakhogy ez beláthatatlan ökológiai és geopolitikai következményekkel járna. Hat amerikai klímatudós és politikai elemző ezért azt javasolja a Foreign Affairs hasábjain megjelent tanulmányban, hogy a világ vezető hatalmai és a nemzetközi szervezetek tudósok és geopolitikai elemzők közreműködésével kezdjenek tárgyalásokat a Föld klímájának radikális átalakítását lehetővé tevő beavatkozásokról.
Évről évre szaporodnak a globális felmelegedésre utaló bizonyítékok - írják a tekintélyes tudósok. A tengerek és óceánok vízszintje folyamatosan emelkedik, egyre gyakoribbak és súlyosabbak az aszályok, sőt már a madarak költözési szokásai is átalakulóban van. Az ökoszisztéma változása komoly társadalmi és geopolitikai következményekkel járhat. A közelmúltban több elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy néhány évtizeden belül a természeti erőforrásokért, egyebek között az ivóvízért folytatott versengés akár fegyveres összecsapásokhoz is vezethet. Az aszályok miatt jelentősen nőhet a szegény országokban élő éhezők száma. A légkör melegedése ráadásul kedvez a fertőzések terjedésének, egyebek között a harmadik világban már most is évente milliónyi ember életét követelő maláriának.
De a fejlett világ sem menekülhet a klímaváltozás következményei elől: a 2003-as hőség becslések szerint 70 000 európai életet követelt. A globális felmelegedés miatt egyre gyakrabban kialakuló hurrikánok, ciklonok, pusztító viharok és áradások áldozatainak számát pedig felbecsülni is lehetetlen. Ezért sokan már most is kevésbé forró éghajlatra költöznek. A Csendes-óceánon található Kiribati szigetcsoport elnöke például február elején bejelentette: az emelkedő vízszint miatt félő, hogy az ország százezer fős lakosságát hamarosan ki kell telepíteni, ezért a kormány megpróbál földet venni, ahová Kiribati lakossága átköltözhet. Becslések szerint Bangladesből 12-17 millió ember vándorolt el hasonló okokból az elmúlt évtizedekben. A szárazság nyomán fellépő éhínség az afrikai Száhel-övezetből is milliókat kényszerített költözésre (és milliók életét követelte). Az Egyesült Államokból is egyre többen költöznek Új-Zélandra, a hurrikánok által sújtott déli vidékek lakói pedig sokan az északi államokba vándorolnak, attól tartva, hogy a 2005-ös Katrina hurrikán okozta pusztítás megismétlődhet.
A globális felmelegedés elleni harc leghatékonyabb eszköze az üvegházhatást okozó gázok, mindenekelőtt a rendkívül lassan lebomló széndioxid kibocsátásának csökkentése lenne. A Foreign Affairs tanulmányát jegyző amerikai kutatók szerint erre azonban aligha van esély. A károsanyag-kibocsátás visszafogása ugyanis csak a gazdasági termelés jelentős csökkentésével lenne megvalósítható, ám ilyen áldozatot nem remélhetünk sem a fejlett, sem a fejlődő országoktól. Még a környezetvédelem mellett szilárdan elkötelezett államokban sem sikerül leszorítani a széndioxid kibocsátást: Norvégiában például 1991 óta adóval sújtják a széndioxidot légkörbe juttató vállalatokat, a szennyezés azonban még így is nő. A világ legnagyobb kibocsátói - az Egyesült Államok és Kína - pedig még az igen szerény követelményeket támasztó Kiotói Egyezmény aláírásáról sem akarnak hallani.
„A széndioxid-kibocsátás mértékének csökkentése nagyon lassan halad és az ökológiai katasztrófa egyre inkább fenyegetővé válik, ezért a politikusoknak el kellene gondolkozniuk a globális felmelegedés megállításának drasztikusabb módszereiről" - vélik a tudósok.
Meteorológusok és egyéb kutatók már a hatvanas évek közepén felvetették annak lehetőségét, hogy mesterséges úton, globális geomérnöki beavatkozással kellene elejét venni a klímaváltozásnak. A hetvenes évek végétől már az ENSZ is napirendre tűzte a téma tárgyalását. Az elmúlt évtizedek során számos nagy volumenű elképzelés látott napvilágot. A legtöbben azt javasolják, hogy a sztratoszférába juttatott vegyi anyagokkal vagy tengervízzel csökkentsük a Föld felszínét elérő napsugárzást. Mások inkább apró fényvisszaverő szemcséket lőnének Föld körüli pályára. Akadnak, akik inkább ként juttatnának a levegőbe - egy kilogramm kén ugyanis több száz tonnányi szénmonoxid megkötésére képes. Mindegyik megoldás hatása a vulkánkitörésekhez lenne hasonló: a kitörések után a légkörbe jutó por jelentősen hűti a Földet. A Pinatubo 1991-es kitörése miatt becslések szerint 0,5 Celsius fokkal csökkent a Föld hőmérséklete.
Kétségtelen, hogy a légkör visszaverő képességének fokozása nem oldaná meg a széndioxid-kibocsátás problémáját - ismerik el a Foreign Affairs szerzői. Sőt, az is lehet, hogy az ilyen beavatkozások hatására még kevésbé törekednénk a légszennyezés csökkentésére, holott a magas széndioxid hatására a tengerek savtartalma is nő, ami hosszabb távon szintén ökológiai katasztrófához vezet. De ha a felmelegedés az ökoszisztémát veszélyezteti, akkor a tüneti kezelésére is nagy szükség lehet.
A globális méretű klíma-átalakítás azonban globális egyeztetést és konszenzust igényel - figyelmeztetnek az amerikai tudósok. Súlyos geopolitikai konfliktusokat okozna ugyanis, ha valamely ország egyoldalúan avatkozna be a Föld ökoszisztémájába. Ha egy a felmelegedéstől sújtott állam részecskéket juttat a légkörbe a hőmérséklet csökkentése érdekében, az a világ más pontjain is nem kívánt lehűlést, netán szárazságot vagy szélsőséges időjárást okozhat. Sőt, az sem kizárt, hogy a jelenlegi joghézagokat kihasználva nagyvállalatok próbálják érdekeiknek megfelelően befolyásolni az időjárást.
A Föld ökoszisztémáját átalakító beavatkozások kockázatainak és lehetséges mellékhatásainak alapos áttekintése és az elfogadható lépésekkel kapcsolatos konszenzus kialakítása érdekében a világ vezető politikusainak, kutatóinak, nemzetközi szervezeteinek és geopolitikai szakértőinek mielőbb egyeztetéseket kell kezdenie - mielőtt még késő lesz.

http://www.foreignaffairs.com/articles/64829/david-g-victor-m-granger-morgan-jay-apt-john-steinbruner-and-kat/the-geoengineering-option

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése