Amerika új gazdasági modellje

Obama új alapokra helyezné a gazdaságot

Barack Obama április közepén a Georgetown Egyetemen tartott beszédében értékelte a kormány első tizenkét hetét és felvázolta a legsürgősebb tennivalókat. Az amerikai elnök a gazdasági válsággal indokolta a ciklus elején hozott fontos, és az amerikai gazdaság alakulását hosszú távon meghatározó döntéseket. Utalt rá, hogy a recesszió megfékezése után az Egyesült Államok gazdaságát teljesen új alapokra kell helyezni. Az elnököt az új amerikai gazdasági modellel kapcsolatos elképzeléseiről David Leonhardt, a The New York Times gazdasági rovatának kolumnistája kérdezte.

Barack Obama április 14-i beszédében kiállt a gazdaságélénkítő csomag mellett. Kifejtette, hogy a nyakló nélküli hitelezés miatt kialakult ingatlanpiaci buborék kipukkanása nyomán kirobbant súlyos gazdasági válság csak a kereslet és a kiadások növelésével fékezhető meg. „Jobb- és baloldali politikusok egyetértenek abban, hogy a kormány azzal követné el a legnagyobb hibát, ha a recesszióban kiadáscsökkentést hajtana végre." A megszorítások és a költségvetési szigor hatására ugyanis csökkenne a fizetőképes kereslet, ami újabb elbocsátásokhoz, gyárbezárásokhoz, vállalati csődökhöz és velük még nagyobb recesszióhoz vezetne. Mivel sem a lakosságnak, sem a vállalatoknak nincsenek megtakarításaik, a kormánynak kell elősegítenie a kereslet élénkülését. Ehhez pedig elengedhetetlen a csőd szélén álló bankok megmentése is: a pénzintézetek csődje esetén ugyanis teljesen elapadnának a hitelforrások, és leállna a gazdaság. Az amerikai elnök hozzátette, hogy az állami gazdaságélénkítés csak átmeneti lehet, és a befektetők bizalmának visszatérése után mielőbb meg kell kezdeni az államháztartási hiány lefaragását és az államadósság visszafizetését.

Obama kiemelte, hogy bár a kormány legsürgősebb feladata a válság megfékezése, olyan intézkedésekre van szükség, amelyek biztosítják, hogy a jövőben ne robbanhasson ki a mostanihoz hasonló krízis. Ehhez mindenekelőtt a pénzügyi szektor szerepét kell átértékelni: tarthatatlan ugyanis, hogy a vállalati szektor össznyereségének 40 százalékát a bankok termelik. Beszéde végén a hegyi beszédből idézett, és kifejtette, hogy a recesszió utáni amerikai gazdasági modellt nem szabad a pénzügyi szolgáltatások futóhomokjára építeni: a tartós és stabil növekedést csak a reálgazdaság erősítésével, munkahelyteremtéssel, infrastrukturális beruházásokkal és a termelés növelésével lehet biztosítani, nem pedig pénzügyi spekulációval és hitelekből fedezett fogyasztásnövekedéssel. Az amerikai elnök szerint a jövőben az oktatás, az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos kutatás-fejlesztés és az egészségügy lehetnek a legfontosabb húzóágazatok.

David Leonhardt a beszédben felvázolt gazdasági modell részleteiről kérdezte Obamát. Az elnök megerősítette, hogy elnökségének első száz napjában legfontosabb feladata a hitelezési hajlandóság megerősítése volt: ha a vállalatok nem jutnak hitelhez, akkor a recesszión aligha lehet úrrá lenni.

A hosszú távú elképzeléseivel kapcsolatban kifejtette, hogy nem lehet visszatérni a válság előtti gazdasági modellhez: a jelzálog-hitelezési piac összeomlása bebizonyította, hogy nem lehet a gazdaságot a pénzügyi szférára alapozni. Obama mindazonáltal hangsúlyozta, hogy bankokra természetesen a jövőben is szükség lesz, hiszen a hitelek és befektetések a válság után is lesznek. A pénzintézetek azonban elsősorban a reálgazdaság forrásigényének biztosítására valók, és súlyos aránytalanságokhoz vezet, ha a pénzügyi szektor válik a legnyereségesebb ágazattá.

Az amerikai elnök elmondta azt is, hogy a jövőben elengedhetetlen lesz a pénzügyi szabályok szigorítása. Miután gyakorlatilag minden állampolgár befektetőnek tekinthető (hiszen a nyugdíjpénztárak és az egészségbiztosítók is részvényeket és kötvényeket vesznek a tagok által befizetett összegekből), az emberek jogosan követelik a kormánytól, hogy tegyen meg mindent a megtakarításaikat veszélyeztető spekuláció és a kockázatos, ám a hétköznapi emberek számára átláthatalan derivatív befektetések ellen.

A sokak által bírált gazdaságélénkítéssel kapcsolatban Obama ismét megerősítette, hogy a vezető közgazdászok körében teljes az egyetértés az állami beavatkozás szükségességével és a pénzügyi szabályok szigorításával kapcsolatban. Az elnök kitért rá, hogy a fontosabb döntések előtt jobb- és baloldali közgazdászokkal egyaránt konzultál, hogy minden lehetséges stratégiát végiggondolhasson.

Barack Obama kitért rá, hogy prioritásnak tekinti a középosztályok támogatását. Kiemelte, hogy az oktatás színvonalának emelése elengedhetetlen, hiszen Amerika csak akkor őrizheti meg versenyképességét, ha kellő számú tehetséges ember - vállalkozók, tudósok és kétkezi munkások - fogható munkára. „A globális gazdasági versenyben azok az államok - Kína, India, az Európai Unió tagjai, Brazília, Dél-Korea - rendelkeznek a legjobb munkaerővel, amelyek oktatási rendszerében kiemelt szerepet kap a tudományos képzés és a matematika oktatása."

Az interjú végén Leonhardt azt kérdezte az elnöktől, hogy elég mélynek érzi-e a gazdasági válságot a tervezett átfogó, és minden bizonnyal súlyos áldozatokkal járó reformok elfogadtatásához. „Átfogó reformokra csak súlyos recesszió vagy háború idején nyílik lehetőség. Gondolja, hogy a mostani válság kellően mély ehhez?"

Obama azt válaszolta, hogy a kormány feladata a fájdalmas reformok szükségességének és hosszú távú hasznának megértetése az emberekkel. De elismerte, hogy a súlyos visszaesés ellenére sem nőtt drámaian a munkanélküliség, így az amerikai gazdaság teljes átalakítására vonatkozó reforcsomag minden elemének sok ellenzője lesz.

http://www.nytimes.com/2009/05/03/magazine/03Obama-t.html?_r=1