Beköszönt a posztmodern középkor?

Globális kormányzással és szuverén városállamokkal az örök békébe

Miközben egyre több elemző figyelmeztet rá, hogy az Európai Unió elveszítheti világpolitikai jelentőségét, ha nem alakít ki egységes külpolitikát és nem hajlandó aktív szerepet vállalni a globális válságok megfékezésében, Parag Khanna, a New America Foudation agytröszt Globális Kormányzás Kezdeményezésének igazgatója szerint az EU modellje fog mintául szolgálni az egész világnak. A fiatal - és rendkívül optimista - külpolitikai elemző szerint az Unió integrálni fogja keleti szomszédait, egyebek között Törökországot és Oroszországot, az Egyesült Államok pedig átveszi az európai szociáldemokrácia modelljét. Az új világrend a középkorhoz fog hasonlítani - de nem a sötét középkorhoz, hanem a prosperáló reneszánsz itáliai városállamok rendjéhez.

„A jövőben a globalizáció hatására tovább gyengülnek a nemzetállamok. A globális kormányzáshoz vezető hosszú utat csakúgy, mint a középkorban, nagy bizonytalanság fogja övezni. De az európai kormányzati struktúra végül győzedelmeskedni fog, még az Egyesült Államokat is meghódítja, sőt, az európai modell globális alkalmazása lesz a béke garanciája" - vezeti be rendkívül derűlátó vízióját Khanna.

Az Európai Unió Khanna szerint a nemzetek feletti kormányzás és az önkormányzatiság normájának köszönheti majd sikerét. Az Unió döntéshozási mechanizmusa, a központosítás és a decentralizáció egymást kiegyensúlyozó folyamata egyrészt biztosítja az egységes fellépést, a jogharmonizációt és a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen közös feltételrendszert. Másrészt az önkormányzatiság garantálja a demokratikus alapelvek érvényesülését és a devolúció feleslegesé teszi a nagy birodalmakat gyakran ellehetetlenítő központi bürokratikus vízfej létrehozását.

Az európai uniós modell tulajdonképpen a görög városállamok és a reneszánsz itáliai városok modelljének továbbfejlesztett változata: ellentétben a klasszikus városállami demokráciákkal, az unió a lokális szuverenitás biztonságát a föderációs együttműködés biztosítja. A globális kereskedelem és migráció formálta posztmodern metropoliszokat a kulturális sokszínűség fogja jellemzi, szemben a homogén etnikumú klasszikus városállamokkal.

Az európai föderatív modell persze nem lehetne életképes az információs technikai forradalom nélkül - teszi hozzá a fiatal amerikai elemző. Az informatikai és kommunikációs forradalom teszi lehetővé az új hatalmi technikák bevezetését és a globális kereskedelem virágzását.

Ami a gyakorlatot illeti, az európai modell sikere előbb-utóbb pacifikálja az Unió keleti szomszédait is. Khanna jóslata szerint 2030-ra nem csak Ukrajna, hanem Törökország is az Európai Unió tagja lesz. Sőt, Oroszország is kénytelen lesz előbb-utóbb belátni, hogy a nagyobb biztonság és stabilitás érdekében neki is érdeke belépni az EU-ba, még ha ez energiapolitikai zsarolópotenciáljának feladásával is jár. A jelentősen kibővített és megerősödött Unió pedig a közel-keleti rendezés és integráció kulcsszereplőjévé válhat.

Az európai modell sikerén felbuzdulva az Egyesült Államok és a latin-amerikai államok is az EU modelljéhez hasonló devolúciós államrendszereket vezetnek be. Sőt, az amerikai kontinensek átveszik az európai gazdaságpolitikai alapelveket is: az európai szociáldemokrácia által korlátozott piaci verseny meghódíthatja a most még a szabad versenyes kapitalizmus és a kis állam rendszerével kísérletező gazdaságokat. Khanna úgy véli, hogy a gazdasági válság kirobbanása óta már el is kezdődött a folyamat: az amerikai kormány korábban elképzelhetetlen állami beavatkozással igyekszik úrrá lenni a recesszión, és egyre több amerikai ismeri fel, hogy a piac racionalitásába és önkorrekciós szerepébe vetett hit túlzott volt.

Ami pedig a Keletet illeti, Khanna azt jövendöli, hogy Kína és India a hagyományos keleti kulturális értékeken alapuló társadalmi és gazdasági modellt alakít ki.

A globális kormányzat és az örök béke Földi Paradicsomának teljes kiépülése persze nagyon hosszú, akár évszázados folyamat is lehet - zárja cikkét Khanna.

Csak remélni lehet, hogy a fiatal elemzőnek optimista jóslata valóra válik, és a posztmodern városállamok nem a peloponnészoszi háborúban egymásnak eső görög, és a folyton egymás leigázására törekvő itáliai elődjeik sorsára jutnak.

http://www.newamerica.net/publications/articles/2009/visions_europe_2030_postmodern_middle_ages_16153