Míg
a városban elsősorban hajléktalanokat veszélyezteti a megfagyás, addig a
természetben a téli kirándulások, sportok óvatlan vagy felelőtlen
kedvelői a szenvedő alanyok.
1. A fagyási sérülések kialakulása
Fagyási
sérülésről akkor beszélünk, amikor a hideg hatására szövetroncsolódás
következik be. Elsősorban a test azon részei veszélyeztetettek, amelyek a
hideg ellen nem kellően védettek, s így könnyen túlhűlnek,
kisebb-nagyobb mértékben roncsolódnak. Különösen az orr, fül, illetve az
ujjak érintettek. Sok tekintetben hasonló az égési sérülésekhez.
Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi
ideig hatott a hideg az érintett szövetekre. Míg a városban elsősorban
hajléktalanokat veszélyezteti a megfagyás, addig a természetben a téli
kirándulások, sportok óvatlan vagy felelőtlen kedvelői a szenvedő
alanyok, de különböző vegyi anyagok, pl. folyékony nitrogén is okozhat
súlyos fagyási sérülést.
A
fagyási sérülés során a sejtekben lévő víz megfagy és a kialakuló
jégkristályok súlyosan roncsolják a sejteket, amely az esetek
többségében azok halálához vezet. Ennek megfelelően elsősorban azon
szöveteink a legveszélyeztetettebbek, melyek víztartalma nagy, így az
izmok és idegek különösen érzékenyek, míg a csontok kevésbé. Fagyási
sérülés azonban nemcsak fagypont alatti hőmérsékleten következhet be.
Fagypont felett néhány fokkal a hajszálerek összehúzódással védekeznek,
melynek következtében a perifériákon jelentősen lecsökken, vagy akár meg
is szűnik a vérellátás. Az így kialakuló oxigénhiány szintén sejthalált
okoz.
2. A fagyási sérülés típusai
A fagyási sérüléseknek négy fokozatát különböztetjük meg:
Elsőfokú fagyás:
A
bőr felszínét érinti, elfehéredéssel, zsibbadással jár együtt. Az ujjak
végén, a füleken, az orron, az állon, az orcákon lép fel gyakran. A
felmelegedést követően égő fájdalom jelentkezik, és élénkpiros
gyulladásos, viszonylag kis kiterjedésű folt vagy foltok láthatók a
bőrön. A bőr regenerálódásával magától és jól gyógyul. Néhány nap
elteltével hámló foltok emlékeztetnek a fagyás helyére.
Másodfokú fagyás:
A
bőrnél mélyebb szövetrétegeket nem érint. Az érgörcs miatt kékes színű
lehet a terület. Jellegzetes jelei a bőrpír, a vizenyő és a mintegy fél
nap múltán kialakuló hólyagok, melyek két-három hét alatt száradnak le.
Harmadfokú fagyás:
A
bőr teljes mélységig roncsolódik, így a bőralja is károsodhat. A
fagyott területen a bőr viaszos színű, vérzéses hólyagok képződnek
rajta. Idővel a mélyebb szöveti sérülés jeleiként fekete, kemény és
száraz pörkök alakulnak ki rajta, a bőr kifekélyesedik. Lüktető, éles
fájdalommal jár.
Negyedfokú fagyás:
Mély
szövetelhalást jelent, egészen az izomszövetekig és csontokig hatol. A
terület kemény, felmelegítés után márványozott, kék, majd bíborszínű
lesz, és igen érzékennyé válik, üszkösödni kezd.
3. A fagyási sérülések ellátása
A
fagyási sérült ellátásának első lépéseként meg kell akadályozni a
további lehűlést. Lehetőleg vigyük a sérültet meleg helyre, vagy
legalább takarjuk be. Az esetleg vizes ruhadarabokat távolítsuk el,
cseréljük őket szárazra. A legfontosabb teendő a sérült szöveti
területen a vérkeringés helyreállítása. Ennek feltétele, hogy ha
szorító, szűk ruhadarab akadályozza ezt, akkor azt a lehető
leggyorsabban el kell távolítani. Ugyancsak el kell távolítani a
testékszereket (gyűrű, karkötő stb.). A fagyott felszínt lassan,
fokozatosan kell fölmelegíteni, de csak akkor, ha nem áll fönn az
újrafagyás veszélye. Ehhez a fájdalmas és érzéketlen hideg területet
egyáltalán nem szabad dörzsölni, különösen hideg, piszkos hóval nem,
nehogy még nagyobb területen fagyást és mechanikai sérülést, sőt
tetanuszos fertőzést okozzunk. A lehűlt testrészeket testmeleggel vagy
langyos, fokozatosan testhőmérsékletűre melegített vízfürdővel kell
felmelegíteni. A sérültet meg kell kérni, hogy végtagjait mozgassa. A
fagyott embernek adjunk – alkoholmentes! – meleg italt.
Elsőfokú
fagyásnál elegendő egy steril kötés felhelyezése. Magasabb fokú fagyás
esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért
súlyosabb esetben mindenképpen orvosi segítségre van szükség. A pulzust
és a légzést figyelni kell. Az eszméletlen fagyott embernek légutat kell
biztosítani!
Mit NE csináljunk a fagyási sérüléssel:
TILOS a sérülést dörzsölni! – TILOS a sérülést meleg víz alá tenni! – TILOS a gyors, hirtelen felmelegítés!
4. Előzzük meg!
Mint
mindig itt is hangsúlyoznunk kell a megelőzés fontosságát. A megfelelő,
réteges öltözék nemcsak a fagyási sérülések, hanem a kihűlés veszélyét
is csökkenti. Persze nem elegendő a sok ruha, ha azok nedvesek, mert a
nedves ruha fokozza a test hőleadását. Ügyeljünk fokozottan fejünk és a
gyermekek védelmére téli sportok vagy egyszerű séták alkalmával is.
Mindenki legyen tisztában azzal, hogy az alkohol és a kábítószerek
fokozzák a fagyási sérülések és a kihűlés kockázatát. Hosszabb autóút
előtt mindig tegyünk pokrócot vagy izolációs fóliát gépjárművünkbe. Az
izolációs fólia kiválóan alkalmas a további kihűlés megelőzésére, de
egyes típusai a nyári meleg ellen is védenek.
5. Mit tesznek a kiérkező mentők?
A
betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások csak
nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás
is indokolt lehet.
Házipatika – Marsi Zoltán, Dr, Mártai István

…”A
bajba jutott egy idő után már képtelen magán segíteni, így mindent meg
kell tenni azért, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe…
A
testhőmérséklet csökkenésével a mozgás lelassul, a beteg tudata
beszűkül, így az érzékei, agya nem riasztja a veszélyérzetét sem. Ha
ilyenkor a hidegben elalszik, vagy elveszíti az eszméletét, akkor külső
segítség nélkül nincs esélye a túlélésre…
A
jókor nyújtott segítség, kölcsön, tüzelő, meleg tea, jó szó életet
menthet… az illető úgy érzi, nem bírja tovább, és a kihűléssel lassuló
érzékeivel hamarabb eljuthat abba a lelkiállapotba, amikor már feladja a
további harcot…”
***
Méltatlan
halál: így öl a fagy. Naponta jönnek hírek a szabadban, az utcán vagy
az otthonukban holtan talált emberekről, akiket a hideg ölt meg.
Beköszöntött
az igazi téli hideg, ami ismét ráirányítja a figyelmet a fagyhalálra.
Pedig nem is lenne szabad, hogy akár egy kihűléses eset is megtörténjen.
Ezen halálesetek közös vonása, hogy többnyire elkerülhetőek lehetnének
kicsivel több odafigyeléssel, ha jobban tudnánk magunkra és egymásra
vigyázni.
1. A veszélyeztetettek
A
fagyhalál bizonyos körülmények közt bárkit elérhet… pl autóbalesetben
is kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy cselekvésre képtelenül van
kitéve a hidegnek, egészen a végzetes kihűlésig. Ugyanakkor nem ez a
jellemző: a veszélyeztetettek köre jól meghatározható…
A
fagy leginkább a hajléktalanokat fenyegeti, akik közterületek zugaiban,
parkerdőkben felhúzott kalyibáikban húzzák meg magukat, fűtés nélkül,
hiányos, könnyen átnedvesedő ruházatban, egyébként is rossz egészségi
állapotban. Vidéken is a legszegényebbeket veszélyezteti leginkább:
azokat, akiknek vagy nincs mivel fűteniük, vagy idős koruk, betegségük,
fizikai, esetleg mentális korlátozottságuk miatt nem képesek meleg
szobáról gondoskodni maguknak.
Általában
az extrém hideg a felsoroltakon kívül fokozottan fenyegeti az
kisgyermekeket, a szív- és keringési betegségben szenvedőket és az
időseket – rájuk ilyenkor a szokottnál jobban kell vigyázni, hogy
elkerülhessék a fagyási sérüléseket illetve a kihűlést.
2. A kihűléshez még csak mínuszok sem kellenek
Súlyos
tévedés lenne azt hinni, hogy kihűlés csak extrém alacsony
hőmérsékleten fordulhat elő. A fagy miatti szövetroncsolódás
bekövetkezhet valóban úgy is, hogy a nagy hidegben lehűlt test
sejtjeiben lévő víz jégkristályokká fagy. Többnyire azonban a fagyási
sérülés közvetett módon következik be: az okozza, hogy a szervezet a
hideg hatására összehúzza a vérereket, hogy csökkentse a hőleadást.
Az
összeszűkült erek nem tudják megfelelően ellátni vérrel a szöveteket,
így azok oxigénhiányosakká válnak, roncsolódnak, elhalnak. Az ilyen
fagyási sérülés bekövetkezhet akár már plusz hat Celsius fokos
hőmérsékletnél is, különösen, ha a szervezet hőleadását más körülmény
(például nedves ruházat vagy erős szél) is növeli. Kiemelten
veszélyeztetettek azok, akiknek valami miatt nem megfelelő a
vérkeringése, például a kisgyermekek, az idősek, a mozgáskorlátozottak
és az érszűkületes betegek.
3. A kipirult bőrtől a fagyhalálig
Igaz
lehet az a népi bölcsesség, hogy a melegben tartott láb az egészség
egyik alapja, hiszen először a végtagok hűlnek át. A túl sokat hidegen
tartózkodó a kezeit, lábait hidegnek, később merevnek, zsibbadtnak érzi.
A bőr sápadttá, vértelenné válik, később érzéketlen lesz. A didergés,
vacogás, vagyis az ajkak, kezek remegése azt jelzi, hogy a test
hőmérséklete jelentősen lecsökkent. A fagyásnak kitett testrész (a
végtagok mellett ez leggyakrabban az orr, a fül, az állcsúcs) nagyon
fázik, majd erős fájdalmak jelentkeznek.
Ez
a fájdalom a tartós hideg hatására később megszűnik, de ez még
rosszabb, hiszen annak a jele, hogy az idegek már érzéketlenné váltak a
fagyott testrészben. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a
bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget
is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint “csontig
hatol”, a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak.
A
felszíni fagyási sérülés enyhe bőrgyulladással megúszható, néhány nap
múlva hámló foltokkal gyógyul. A bőr mélyebb roncsolódása hólyagok,
illetve súlyosabb esetben fekélyek kialakulásával jár, ezek igen nagy
fájdalmat okoznak és csak hosszú idő alatt gyógyulnak, akkor sem nyom
nélkül. Nemcsak a bőr felszíne mutatja később is az elszenvedett szöveti
roncsolódást (sötétre “mumifikálódott” foltokkal, fekete, száraz
pörkökkel) hanem sok esetben egyéb, idegi, ízületi károsodások is
visszamaradnak. Előfordulhat, hogy amputáció is szükségessé válik.
A
legsúlyosabb fagyás esetén a testrész kemény, márványozott, kék,
bíborszínű foltokkal. Ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani és a
sérültet időben elsősegélyben részesíteni, akkor bekövetkezik a test
teljes kihűlése, a fagyhalál. – A testhőmérséklet csökkenésével a mozgás
lelassul, a beteg tudata beszűkül, így az érzékei, agya nem riasztja a
veszélyérzetét sem. Ha ilyenkor a hidegben elalszik, vagy elveszíti az
eszméletét, akkor külső segítség nélkül nincs esélye a túlélésre.
4. Hogyan segíthet?
Az
elsősegély-nyújtó első teendője, hogy megakadályozza a sérült további
lehűlését: mielőbb meleg, száraz helyre kell vinni, vagy legalább száraz
takarókkal betakarni. A felmelegítésnek fokozatosan kell történnie, ha
van rá mód, akkor a legjobb langyosról lassan testmelegségűre melegített
fürdővel. A fagyott testrészekben a normális vérkeringés helyreállítása
fontos, de csak óvatosan: tévhit például, hogy dörzsöléssel (főleg
hóval dörzsöléssel!) jót tehetünk. A fagyás miatt roncsolódott bőr és
szövetek ugyanis nagyon sérülékenyek, így az erőteljes dörzsöléssel
könnyen még nagyobb bajt okozhat a jó szándékú elsősegély-nyújtó.
Súlyosabb fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is
járhat, ezért orvosi segítségre van szükség.
5. Vigyázzunk egymásra!
A
bajba jutott egy idő után már képtelen magán segíteni, így mindent meg
kell tenni azért, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe.
A
“vigyázzon magára!” nem üres szó, de legalább ilyen fontos a
“vigyázzunk egymásra!” embersége is. A fokozottan veszélyeztetettek;
tehát az idősek, a betegek, a fedél nélküliek, a szegények, az
alultápláltak… élete múlhat azon, hogy valaki (családtag, szomszéd vagy
más, segítő személy) figyel-e rájuk, ránéz-e, rákérdez-e, hogy vannak,
befűtöttek-e, van-e meleg takarójuk, ennivalójuk.
A
jókor nyújtott segítség, kölcsön, tüzelő, meleg tea, jó szó életet
menthet, annál is inkább, mert a fagyhalál-esetek egy része az
öngyilkossággal rokon: az illető úgy érzi, nem bírja tovább, és a
kihűléssel lassuló érzékeivel hamarabb eljuthat abba a lelkiállapotba,
amikor már feladja a további harcot és szinte kívánja a halált.
Ezért
ha valaki olyan emberről tud, akit a kihűlés veszélye fenyeget, vagy a
hidegben az utcán alvó embert lát, próbáljon meg segíteni maga, vagy
szóljon a rendőrség, a katasztrófavédelem, a hajléktalanellátás vagy a
mentőszolgálat illetékeseinek.
Házipatika – Kiss Éva
ADDICTUS
Szabad Riport