Magyarországon a demokratikus rendszer kiépítése óta - a kezdeti fellángoláson túl - lassan, de biztosan csökken a választói aktivitás. A 2010-es választások minden eddiginél alacsonyabb részvételi aránya (59,28%) előrevetíti a 2014-es országgyűlési választások érvénytelenségének "rémképét". A hatalom már több mint egy évtizede dolgozik a probléma átlényegítésén, hiszen annak bekövetkezte a demokratikus rendszer milyenségéből adódóan előre látható volt. Az első próbálkozásoknak még a félreértelmezés tekinthető, miszerint az emberek kiábrándultak a jelenlegi pártokból - de az újabb pártok felfuttatására tett kísérletekkor nyilvánvalóvá vált, hogy azok már nem képesek felfogni a korábbi pártok szavazóbázisát. A választók nem a korábbi pártokból ábrándultak ki, hanem a pártrendszerből, vagyis - bár ez sokakban nem így fogalmazódik meg - a demokratikus rendszer egészéből.
A jelenlegi fővonalú média (és itt megjegyeznénk: a történelemoktatás is) következetesen abszolút gonosznak mutat be minden olyan rendszert, ami nem demokratikus alapokon áll, és erre a hatalomnak minden oka meg is van. A demokratikus rendszer ugyanis annak a záloga, hogy a választók hallgatólagosan elfogadják a kormány összes intézkedését - nem csak azért, mert rendre újabb idegen bábot választanak meg, hanem mert egy demokratikus rendszerben a kormány állítólag a többségi társadalom támogatását élvezi. Vagyis aki a kormány politikáját ellenzi, az úgy érezheti, a többségi társadalom ellenében hangoskodik. Ezért egy átlagos választópolgártól a "megint hazudtak" vádján kívül nem sokra futja. Éppen ezért a mindenkori kormánynak érdeke, hogy a választások legalább a felszínen hiteles döntéshozatalnak tűnjenek.
A magyar lakosság politikából való kiábrándulása nem a politikából való kiábrándulás, hanem a pártrendszer hallgatólagos támogatásának lassú kimúlása. A társadalomkutatók tisztában vannak ezzel, de a felismerés tabunak minősül - hiszen ha teret nyerne, megszűnne az az illúzió, miszerint a többségi társadalom legfőbb álma a demokratikus jogállam. Pedig nem az. A többségi társadalom egy átlagos "választópolgára" biztos megélhetést akar, olyan munkát, hivatást, amit saját elhatározásából választott, és legfőképpen, ami mellett még a családra is marad idő. A többségi társadalom egy ilyen alapokon álló rendszert akar, és egyáltalán nem érdekli, hogy ezt a rendszert minek hívják. A demokrácia és a kapitalizmus egyvelegét kezdetben elfogadta a társadalom, mert úgy tűnt, az majd biztosítani fogja a fenti három feltételt. Két évtized kellett ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, a demokratikus politikai- és a kapitalista gazdasági rendszer erre nem képes. A kezdeti lelkesedés elmúltával a lakosság egyre kisebb része járul a szavazóurnákhoz, és lassan beáll az az állapot, hogy kampányidőszakban a többség egyszerű érdektelenséggel reagál, ami nyíltan megkérdőjelezi a demokratikus rendszer legitimitását.
A korábbi próbálkozások sikertelensége és elutasítottsága után a Fidesz most újabb javaslattal állt elő. Eszerint a választójogot regisztrációhoz kötnék - csak az lenne jogosult leadni szavazatát, aki előzetesen regisztrálja magát. A demokráciából való kiábrándulás ellensúlyozására tett kísérletek közt ez újabb irányú megközelítésnek tekinthető. A részvételi arány mutatóját két tényező határozza meg: a nyilvántartott szavazók száma, és leadott szavazatok száma. A hatalom eddig a leadott szavazatok számának növelésére törekedett: állampolgárság és választójog a határon túli magyaroknak, a szülőnek plusz leadható szavazat a kiskorú gyermekek után, és a többi - a hatalom számára ami fontos, hogy a leadott szavazatok száma növekedjen. Valószínűleg ez összességében továbbra sem elég, ugyanis az új "ötlet" szerint nem a szavazatok számát kell növelni, hanem a nyilvántartásban lévő választók számát csökkenteni.
Ezzel kiszűrhetőek azok a személyek, akik pusztán érdektelenségből, vagy a rendszer elleni passzív ellenállás okán nem mennek el szavazni. Persze megpróbálkoznak a legkülönbözőbb és legszánalmasabb magyarázatokkal annak kapcsán, hogy miért van erre szükség: például mert kiszűrhetőek lennének azok a szavazók, akiket "kis értékű ajándékokkal" meg lehet venni. Az egységes névjegyzéket most megbontják, és a választónak, ha szavazni akar, előzetesen el kell menni és regisztráltatni magát, ugyanis később csak így adhat le érvényes szavazatot, csak így kerül be a névjegyzékbe, mint szavazásra jogosult személy.
Jól látható az irányvonal: a választásra jogosult személyek száma csökkenni fog, hiszen a társadalom egészéből csak azok rendelkeznek majd szavazati joggal, akik elfogadják a demokratikus rendszert, vagyis szándékukban áll szavazatot leadni. Mindeközben csak azt felejtik el kihangsúlyozni, hogy a részvételi arányokat figyelembe véve az eddig szavazásra jogosultak majdnem fel nem adott le szavazatot, vagyis jelenlegi viszonyok közt a Fidesz a társadalom felének véleményét egyszerűen figyelmen kívül hagyja, akik elkötelezettek egy újabb cionista báb megválasztása mellett, azokra pedig vígan mosolyog az állam, azok szavazójogot kapnak. A pártrendszer szempontjából érdekteleneket kizárva az alig négymillió szavazó alig több mint 50%-ának támogatását kell megnyerni, a zsidók szavaznak az MSZP-re, a maradékot meg majd felfogja a Jobbik, és nem kell tovább foglalkozni azzal, hogy a többség ezt az egész bábszínházat nem támogatja.
Ha ez megvalósul, akkor nem csökkenne 50% alá a részvételi arány, hanem egy-két esettől eltekintve közel 100% lenne. Ez Orbán nyílt üzenete a társadalom felé: "Ha a társadalom elfordul az állam(unk)tól, az állam is elfordul a társadalomtól. Ha nem lesztek jók, felőlünk akár éhen is dögölhettek!"
Fenyvesi ÁronRekordarányú választói passzivitás, a Jobbik erősödése és Orbán Viktor népszerűségvesztése – többek között ez olvasható ki a HVG megbízásából készített Medián-felmérésből.
A tendenciák már egy ideje a lakosság fokozódó elégedetlenségét jelezték, szeptemberre azonban a kiábrándultság a korábbiaknál is súlyosabb jelekben mutatkozott meg. Már önmagában az is sokat elárul a magyarok jelenlegi hangulatáról, hogy abban az elméleti esetben, ha mostanában választást tartanának, a jogosultak mindössze 40 százaléka járulna az urnákhoz. A részvételi hajlandóság már lassan egy éve 50 százalék alatt alakul, de a mostanihoz fogható passzivitást 1991 vége óta nem mért a Medián. A választások utáni hetekhez képest a 30-49 éves korosztály fordult el a legnagyobb arányban a politikától: körükben szinte a felére (67-ről 36 százalékra) esett az aktív szavazók aránya. Ráadásul tovább rontja a képet, hogy a lakosság 36 százalékának nincs pártpreferenciája, sőt, még a választási részvételüket biztosnak gondolók közül is minden ötödik nem támogat egy pártot sem.
Az utóbbi időszak hangulatváltozása amúgy is mély nyomot hagyott a pártok támogatottságán. Bár a választani tudó „biztos” szavazók körében a Fidesz tovább őrzi fölényét, a kormányoldal a teljes szavazókorú lakosság egyre kisebb hányadának támogatására számíthat. A választások után mért 50 százaléknyi kormánypárti tömeg ugyanis mostanra 31 százalékosra apadt, ez pedig a Fidesz számára az elmúlt hat év leggyengébb eredménye. A lakosság csalódottságának legkomolyabb jele mindenképpen a kisebb parlamenti pártok, különösen a Jobbik megerősödése. A radikális pártnak jelenleg ugyanakkora a támogatottsága, mint az MSZP-é: mindkét párt a választókorú népesség 12-12 százalékát, a választani tudó „biztos” szavazók 20-20 százalékát tudhatja maga mögött. Azaz a Jobbik profitált a növekvő elégedetlenségből, az MSZP-nél pedig tovább tart a bénultság.
A Jobbik jelenleg is a fiatalabb szavazókat tudja a leginkább megnyerni (a 40 évesnél fiatalabb választópolgárok 19 százaléka a párt szavazója), de a 40 és 59 év közötti korosztályból is minden tizedik ember jobbikos. És bár a radikálisokat a szavazópolgárok egy része továbbra sem tartja szalonképesnek, elutasítottságuk az év elején mért 52-ről 44 százalékra csökkent, mialatt a Fideszé 29-ről 41 százalékra nőtt. Szeptember elejére egyébként a Jobbik mellett az LMP is minden korábbinál jobban növelte a támogatottságát: a teljes népesség 6 százaléka, a választani tudó „biztos” szavazók 9 százaléka adná rá a voksát.
(...)
A kormányzati teljesítménnyel elégedettek aránya 30 százalék alá csökkent. A lakosság romló hangulatát ennél is drámaibb módon jelzi, hogy immár a kétharmadot is meghaladja azok aránya, akik úgy érzik, az országban rossz irányba mennek a dolgok (69 százalék). A pesszimisták aránya fideszes kormány alatt még soha nem volt ilyen magas, az eddigi negatív rekordjuk a 2001 februárjában mért 65 százalék volt. A borúlátás a gazdasági helyzet megítélésében is megmutatkozik, pedig a szeptemberi kutatás adatfelvétele még a hónap közepén nyilvánosságra került országmentő csomag, az újabb adóemeléseket ismertető bejelentések előtt készült. A gazdasági közhangulat enélkül is a Fidesz-kormányzások eddigi legmélyebb szintjére süllyedt, miután az előző év teljesítményének rossz megítélése mellett a válaszadók több mint fele (54-54 százalék) a következő időszakban is romlást valószínűsít az ország és a háztartás helyzetében.
A válsághangulat már jelenidőben is teljesen általánosnak mondható: pártpreferenciától függetlenül alig akadt olyan válaszadó, aki szerint nincs probléma a magyar gazdasággal. A meghatározó többség (79 százalék) egyértelműen úgy gondolja, hogy jelenleg válság van, és a megkérdezettek további 18 százaléka, ha válságot nem is, de kisebb gazdasági nehézségeket érzékel. Azt azonban a többség már az újabb intézkedések bejelentése előtt sem hitte el a kormánynak, hogy „a megszorítás nem szerepel a kormány szótárában”. Az így vélekedők még a kormánypárti szavazótáborban is kisebbségbe szorultak: szeptember elején csupán minden harmadik fideszes hitt abban, hogy „az Orbán-kormány megszorító intézkedések nélkül is képes javítani az ország gazdasági helyzetén”. A kormánypártiak 63 százaléka, az összes megkérdezettnek pedig több mint háromnegyede ezzel szemben úgy látja, hogy „az Orbán-kormány valójában már idáig is számos megszorító intézkedést hozott, és továbbiakra lesz szükség”.
MediánJövőnk.info megjegyzés: A szabadkőműves társadalomtudományi műhelyekben halálra vált arccal törik a fejüket demokratáék (zsidokrácia), mit is kellene tenni a rendszerük legitimációs válságának az áthidalására. Szavazó kellene, de abból egyre kevesebb lesz. Még egy újabb párt bevezetése - újabb reménységek - már 'nem jönne be', hiszen az összes puskaporukat ellőtték - és idő sincsen rá -, ráadásul a pártok és a politikusok közmegvetés tárgyai, erkölcsi nullák. Esetleg adnának egy esélyt a nemzeti radikális "brand"-nak? Szorult helyzetükben még ez is felmerülhet, bár ez is csak némi időnyerést eredményezne. Lassan de biztosan haladunk a nyílt diktatúra bevezetése felé, és a cionista logikát követve csak egy rendőri-katonai hatalomátvétellel mehetnének elébe az elkerülhetetlen bukásuknak. Ennek utolsó esélye a jövő év közepéig lenne, mert utána már vége a dalnak. Egy biztos: politikai, gazdasági, legitimációs és erkölcsi válság van, amire nincs megoldásuk, de még ötletük sem. A rendszer menthetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése