Christine Legarde, az IMF ügyvezető igazgatója sürgette az orosz kormányzatot, hogy az ne növelje a közkiadásokat. Legarde szerint ő csak baráti tanácsot adott Oroszországnak, majd hozzátette, hogy az orosz adminisztráció is hasonlóképp viszonyult hozzá.
Szerinte a közkiadások jelenlegi mértéke nem egészséges jelenség, különösen nem a választások előtt. Mindazonáltal egyértelmű, hogy Legarde nem csak a választásokkal kapcsolatos kiadásokról beszélt. Az IMF elnöke nem szereti a lakosság legkiszolgáltatottabb rétegeivel kapcsolatos kiadásokat, ahogy a védelmi- és bűnüldöző szervekre irányuló kiadások növelését sem. Eltekintve attól, hogy Christine Legarde Oroszország teljes közúti infrastruktúrájának átalakítása miatt is aggódik.
Mielőtt az IMF ügyvezető igazgatója ezeket a kijelentéseket tette, Medvegyev elnök aláírta a törvényt a hadsereg anyagi forrásainak nagyarányú növeléséről, ami a szerződéses állomány fizetését 2,5-3-szorosára, a veteránok nyugdíját 1,5-1,7-szeresére növelte.
Vlagyimir Putyin miniszterelnök korábban kijelentette, hogy a kormány késlelteti a természetes monopóliumok viteldíjának növelését, ami alól csak az RZD (Orosz vasutak) kivétel. A tarifa növelést januárról 2012 júliusáig tolták ki. Az elektromos árammal kapcsolatos tarifák az inflációs ráta szintjéhez lesznek igazítva. A kormányzati bizottság költségvetési projektje később úgy alakult, hogy a természetes monopóliumok tarifája nem emelkedik az inflációs ráta fölé - ami 2012-ben 6%-ot jelent. A földgáz ára kivételt jelent ez alól: az üzemanyag ára 2012 júliusától 15%-ot fog emelkedni.
Putyin elmondta november 8-án, hogy az orosz kormányzat célja a közlekedésfejlesztés volumenének duplájára növelése az elkövetkező 10 évben - erre a célra nem kevesebb, mint 8 milliárd rubelt különítenek el.
Nyílt titok, hogy az orosz kormányzat szándéka a szociális szféra és a szállítási rendszer terén való befektetések felpörgetése, ami rendszerint olyan nemzetközi pénzügyi központok ellenkezését váltja ki, mint például az IMF.
Tavaly az IMF receptek teljes listáját címezte az orosz kormánynak. Ezek a receptek ugyanúgy néztek ki, mint azok, amiket a valutaalap az 1990-es években adott Oroszországnak. Akkor a Gaidar és Chernomyrdin kormányzatoknak ezek elsődleges irányelvekké váltak.
Ez a recept-sorozat a már megszokott dolgokból állt. Tartalmazta a privatizációt (kifejezetten a nyersanyagszektor terén) és a szociális juttatások csökkentését, valamint a fegyveres erők és valamennyi hatalmi ág által elérhető források csökkentését. Cserébe Oroszország szerény ajánlatot kapott arra, hogy vásároljon élelmiszereket a nyugati országoktól, számolja fel a védelmi vállalkozásokat, zárja be a szénbányákat, stb. Ez akkor meghatározó irányelvvé vált, de szerencsére Oroszország és az IMF "gyümölcsöző" együttműködése 1998-ban véget ért.
Oroszország azt követően kezdett talpra állni. Természetesen az IMF nem lehetett boldog. A valutaalap látványosan aggódni kezdett amiatt, hogy Oroszország eláll az "alapelvektől". Az IMF szakértői akkor elkezdték hangoztatni, hogy Oroszországnak nincs stratégiája, amivel támogathatná a romokban heverő gazdaságot.
Másként szólva, a nemzetgazdaság támogatása nem volt helyes dolog az IMF szempontjából. Ráadásul a valutaalap azt ajánlotta Oroszországnak, hogy a reformok terén erősítse meg az állami tőke szerepvállalását.
A reformok felvetették az állami kiadások jelentős csökkentését az egészségügyre költött összegek csökkentésével és a szociális juttatások megvonásával. Az IMF szakértői szerint Oroszország nyugdíjrendszere működésképtelenné válik a reformok nélkül, amik természetesen tartalmazták a nyugdíjkorhatár növelését is. (nyugdíj a halottaknak - erre nem lehet mást mondani)
Christine Legarde moszkvai látogatása alatt azt mondta, Oroszországnak inkább a tartalékok felhalmozására kellene törekednie, nem pedig drága beruházásokra, mikor az olaj ára továbbra is magas szinten marad - ami természetesen a Tartalék Alap és a Nemzeti Jóléti Alap feltöltéséről szól.
Maksim Khrustalev - Pravda.Ru Jövőnk.info megjegyzés: Az orosz példán is jól látható, hogy az IMF stratégiája minden ország felé ugyanaz. Korszaktól, történelmi helyzettől és a gazdaság állapotától függetlenül. Az ország állami vagyonának magánkézbe adása, az életkörülmények gyors lerontása az egészségügy leépítésével és a szociális juttatások megvonásával, valamint a hadsereg anyagi forrásainak csökkentése (az ország lefegyverzése) és a rendfenntartó szervek elérhető forrásainak csökkentése.
Az egészségügy lerombolása és a szociális juttatások megszüntetése fokozza a lakosság kifárasztását, a rendfenntartó szervek meggyengítése könnyebbé teszi az idegen titkosszolgálatok tevékenységét az ország területén és felszámolja a közbiztonságot, az ország haderejének leépítése pedig védtelenné teszi a prédát a NATO agressziójával szemben.
Az IMF feltételei Oroszország esetében főként az ország erőforrásainak békés úton való megszerzésére összpontosulnak. Mivel az orosz kormányzat ebben nem működik közre, Oroszország a védelmi erők hatékonyságának növelésére törekszik. Az orosz vezetés számára egyértelműek a NATO tervei. Christine Legarde számára pedig egyértelmű, hogy a nyugati gazdaság motorja nemsokára leáll, ha nem tudják megszerezni az orosz erőforrásokat.
Isten óvja Oroszországot, és adjon erőt, kitartást az elkövetkezendő harcokhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése