Teherán közelében az afgán határ mellett elkezdődött az iráni szárazföldi erők hadgyakorlata. Irán épp hogy csak befejezte a Hormuzi-szorosban a nagy méretű haditengerészeti manővereket, máris megígérte, hogy februárban új hadgyakorlatot kezd a stratégiailag fontos területen. A globális média egy lehetséges katonai konfliktus több forgatókönyvét is felvázolta a térségben, és értékelte ennek a háborúnak a hatását a világgazdaságra. ”A műveletet már korábban megtervezték, a Hormuzi-szorosban élesedő helyzetnek nincs hozzá köze” - kommentálták Londonban a Perzsa-öböl térségében a ”Daring” romboló megjelenésével kapcsolatos híreket. Ez az új generációs hadihajó olyan légvédelmi rendszerrel van felszerelve, amely képes egyidejűleg akár több ezer célpont követésére is, miközben a romboló maga láthatatlan marad a radarok számára.
Az iráni vezetés egyelőre nem reagált a hírre. A szakértők azonban úgy vélik, hogy az információt nem hagyják figyelmen kívül. Elég csak felidézni az USA haditengerészet ”John Stennis” repülőgép-hordozójának történetét, amelynek jelenlétét az iráni haditengerészet hadgyakorlatának közeli vizeken az iráni hatóságok provokációnak nevezték.
Meg kell jegyezni azt is, hogy a ”John Stennis” legénységének Teherán megköszönte az iráni halászok kiszabadítását egy vitorlás halászhajóról, akik több mint negyven napot töltöttek a szomáliai kalózok fogságában. Az iráni külügyminisztérium ugyan üdvözölte ezt a gesztust, de elég visszafogottan, ugyanakkor Washingtonban sokkal lelkesebben beszéltek a ”kinyújtott segítő kézről”.
”Ez egy fantasztikus, hihetetlen történet, amelyet a kollégáimtól hallottam a Pentagonból. A Hormuzi-szorosban történő megjelenésével az iráni hatóságok felháborodását kiváltó ”John Stennis” repülőgép-hordozó legénysége menti ki az iráni hajósokat, akik másfél hónapig voltak túszok”, - mondta Victoria Noland, az USA külügyminisztériumának szóvivője.
”Irán nem egyszer segített már más országok hajósainak kiszabadításában a kalózok fogságából. Ez egy humanitárius gesztus, amelynek a nemzetközi kapcsolatokhoz semmi köze” - mondta Ali Akbar Szalehi, Irán külügyminisztere.
A konfliktus további forgatókönyve így nézhet ki: január 30-án az EU országok külügyminisztereinek találkozóján várhatóan döntés születik egy új olaj embargó bevezetéséről. Az Egyesült Államokat eközben kisegíthetik az ázsiai régió országai, amelyek, ha nem is beszüntetik, de legalább is csökkentik olajimportjukat Iránból.
Irán viszont, ahogy azt megígérte, lezárja a Hormuzi-szorost. Műszaki szempontból ez olyan, mint egy ”tanker háború”. Más szóval, az Iszlám Köztársaság a levegőből és a tengerről is lőni fogja a külföldi olajszállító hajókat. A hajózási útvonalak mentén tengeri aknákat telepítenek. Ebben az esetben az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok valószínűleg erőt fog alkalmazni - először elpusztítják az iráni anti-hajó rakéta rendszereket, majd az iráni flottát. A szorosba aknaszedő hajókat küldenek, amelyek képesek semlegesíteni víz alatti robbanóanyagokat. Egy ilyen fegyveres összecsapás legalább egy hónapig tart – épp annyi ideig, ameddig előzetes becslések szerint az importáló országok kitartanak az iráni olaj nélkül.
A Nemzetközi Energia Ügynökség tervei szerint a világpiacon az olajat Japán, az EU és az USA stratégiai tartalékaiból biztosítják. Ez idő alatt az ”fekete arany” értéke is emelkedni fog, és 200 dollárnál több lesz hordónként.
Az események sok szempontból attól függenek, hogy Irán egyedül marad-e. Az Iszlám Köztársaság pénzügyi vagy katonai támogatást a latin-amerikai országoktól kaphat. Január 8-án Mahmúd Ahmadinezsád, Irán elnöke a latin-amerikai régióba utazik egy körútra…
Topwar.ruIrán, Hormuz, és a jog
Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok egyre csak retteg. Az iráni hatóságok több szektora is jelezte korábban, hogy az Iszlám Köztársaság úgy dönthet, lezárja a Hormuzi-szorost. Mi a reakció? Sírás-rívás, mondván hogy egy ilyen cselekedet "illegális" lenne. Érdekes szó, főleg ettől a háromtól...
Illegális? Milyen érdekes. Mi volt az iraki háború, ha nem illegális? Rendelkezett Szaddam Husszein olyan tömegpusztító fegyverekkel, amelyek azonnali és közvetlen veszélyt jelentenek az az Egyesült Államokra és szövetségeseire? Hol vannak ezek a fegyverek?
Az a háború az ENSZ égisze alatt indult, és több százezer embert gyilkoltak meg a NATO beavatkozás során. Legális volt, hogy koncentrációs tábort nyitottak Abu Ghraibban, Bagdadban? Legális volt az ételek megmérgezése? Legális volt, hogy civileket fogva tartottak? Legális volt az is, hogy a női fogvatartottakat megerőszakolták? Arról nem is beszélve, hogy a férfiakat is...
Talán nem volt "illegális", hogy a fogvatartottakat megfosztották az alvástól, a víztől, és a CIA tömegesen kínozta a bebörtönzötteket? Mennyire legális a guantanamói koncentrációs tábor? Mennyire legális fogva tartani és megkínozni embereket, benntartani őket bármiféle vád vagy akár megfelelő eljárás nélkül, és anélkül, hogy ügyvédhez juthatnának, telefonhoz, vagy akár a családjaikkal kapcsolatot létesíthetnének?
Mikor a két "korábbi" gyarmati hatalom, Anglia és Franciaország az Egyesült Államokkal karöltve lerohanta Líbiát, az mennyire volt legális? Tán nem szegték meg az ENSZ határozatait az invázióval, nem szegték meg a törvényt, mikor anélkül kezdtek katonai beavatkozásba, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsával egyeztettek volna, tán nem vették semmibe az ENSZ 1970 és 1973 (2011) határozatainak feltételeit?
Talán legális volt, hogy a genfi egyezmény ellenére lerombolták a civil közműhálózatot Líbiában? Legális volt megsemmisíteni a vízellátást, hogy "megtörjék a hátországot"? Legális volt, hogy lerombolták az elektromos hálózatot?
Mennyire volt legális meggyilkolni Kadhafi unokáit? Jelentettek bármiféle veszélyt, esetleg részét képezték a parancsnoki láncnak? Tán nem volt illegális földi haderőt bevetni Líbiában, nem volt illegális terroristákat fegyverrel ellátni és beavatkozni a kialakított belső konfliktusba? Az nem volt illegális, hogy a NATO olyan terroristákat támogatott, akik rajta voltak saját célpontlistáján?
Nem túl sok az az "illegális" szó a nemzetközi közösség két olyan országától, amelyek korábban is gyarmatosító hatalmak voltak, a mészárlás "szakemberei", és egy harmadik szörnyeteget szültek, ami még őket is felülmúlja? Tegyük fel, hogy ahelyett, hogy fenyegetik Iránt, civilizált módon leülnek tárgyalni, és tegyük fel, eljutnak arra a pontra, hogy ha Izraelnek lehet atomfegyvere, akkor...
Timothy Bancroft-Hinchey - Pravda.RuAz Egyesült Államok és Izrael közösen keresnek indokot az Irán elleni támadáshoz
Amerikai és izraeli tisztviselők megbeszéléseket kezdtek arról, hogy milyen közös indokot tudnak találni Irán megtámadására, írja a The Daily Beast.
A konzultációkra azért van szükség, mert Leon Panetta, az USA védelmi minisztere november 11-i nyilatkozatában egy ilyen katonai művelet ”előre nem látható” következményeire figyelmeztetett.
Az újság információi szerint ez a kommentár ”dühössé” tette az izraeli vezetést, amely azonnal tiltakozó feljegyzést küldött a Fehér Háznak washingtoni nagykövetén, Michael Oren-en keresztül. Az Egyesült Államok válaszlevelében hangsúlyozta, hogy Washington kijelölte magának a saját ”vörös vonalait”, amelyeknek átlépése Teherán számára a háborút jelentené.
Panetta azonban nem folytatta a pacifista retorikát és később újra arról kezdett beszélni, hogy az iráni nukleáris program megszüntetése érdekében ”minden lépés” megtehető, ami általában katonai műveletet jelent.
Ennek ellenére az izraeli és amerikai álláspont egyeztetése érdekében azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a támadás indoka, a felek tárgyalásokat kezdtek.
Ezen túlmenően a The Daily Beast megjegyzi, hogy az izraeli tisztviselők átadták az USA-nak a saját felderítési adataikat - többek között az iráni nukleáris létesítményekkel határos területek talajmintáit -, amelyek Irán nukleáris programjának jelentős előrehaladását bizonyítják.
Korábbi jelentetések szerint az Egyesült Államok és Izrael között véleménykülönbség van az iráni atomipar fejlettségi szintjének értékelésében: az izraeliek szerint az sokkal fejlettebb, mint azt az amerikaiak gondolják.
Mind az Egyesült Államok, mind Izrael nagyon aggódik Iránnak a nukleáris területen felmutatott fejlődése miatt és azzal gyanúsítják az Iszlám Köztársaságot, hogy saját nukleáris fegyverek kifejlesztése a céljuk. Mindkét ország tisztviselői többször is kijelentették, hogy nem engedhetik meg, hogy ez megtörténjen, és megtesznek minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy Teherán ne jusson ilyen fegyverhez.
Ugyanakkor a legrégebbi izraeli újság, a Haaretz tudósítása szerint Tamir Padro, a Moszad izraeli titkosszolgálat igazgatója (a képen... elrettentésül... - szerk.) egy fellépése során bejelentette, hogy önmagában az, hogy Iránnak nukleáris fegyvere lesz, nem jelenti automatikusan hazája megsemmisítését.Padro a több mint száz izraeli követ előtt megtartott beszédében azt mondta, hogy szervezete különböző módszereket használ, ha nem is az iráni nukleáris program megszüntetésére, de legalább annak lassítására. Ugyanakkor viszont azt is kijelentette, hogy a népszerűvé vált kifejezést az ”Izrael számára halálos iráni veszély”-ről túl gyakran és túl szabadon kezdik használni.
A ”Moszad” igazgatója így világította meg a nukleáris Iránt: ”Veszélyes? Feltétlenül az. De ha mindenki azt mondja, hogy ez halálos, mit tegyünk, ha megkapják a bombát? Csukjuk be a boltot, és menjünk haza? Ez nem erről szól”.
Az ülésen jelen levő nagykövetek közül három is azonnal megjegyezte, hogy a hírszerzési főnök nem mondott semmit egy esetleges Irán elleni támadásról, de egyértelművé tette, hogy a nukleáris fegyver megjelenése Teheránban nem jelenti Izrael azonnali megsemmisítésének veszélyét.
Korábban az iráni nukleáris programot ”halálos fenyegetés”-nek és az ”ország létezése elleni fenyegetés”-nek nevezte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Ehud Barak védelmi miniszter is. Ezeket a kifejezéseket használva mindketten többször is hangsúlyozták, hogy az ország nem engedhet meg magának olyan helyzetet, amelyben a megsemmisülés fenyegeti. Ezzel kapcsolatban mind a miniszterelnök, mind a honvédelmi miniszter megígérte, hogy mindent megtesznek ennek megakadályozására. Véleményük szerint a katonai művelet továbbra is az egyik alternatíva.
Irán egyre aktívabban folytatja fejlesztéseit a nukleáris területen, ami nagy szorongást vált ki a nyugati országokban és Izraelben. Azt gyanítják, hogy Teherán megpróbál nukleáris fegyverekhez jutni, amelyeket fel tud használni Izrael ellen. Az ország kis mérete miatt még a korlátozott nukleáris támadás is katasztrofális következményekkel járhat.
Lenta.ruFerenci Csaba
Iráni és USA-izraeli hadgyakorlat egy helyen egy időben?
Irán frissen bejelentett néhány héten belül kezdődő tengeri hadgyakorlata a Hormuz-szoros közelében minden jel szerint egybeesik egy komoly amerikai-izraeli hadgyakorlattal ugyanebben a térségben, ami jelentősen megnöveli egy esetleges háborús provokáció esélyét mindkét fél részéről.
„Elképzelhető, hogy a Nagy Próféta kódnéven futó legújabb iráni hadgyakorlat egybeesik az Egyesült Államok és Izrael nagyszabású közös hadgyakorlatával a Perzsa-öbölben,” írja a Ria Novosti.
Ali Fadavi admirális, az Iráni Forradalmi Gárda tengerészeti parancsnoka tegnap este a Fars hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy az új hadgyakorlat „más” lesz, mint a korábbiak.
Az iráni bejelentés azt követően érkezett, hogy az Egyesült Államok az USS John C. Stennis repülőgép anyahajót a Hormuz-szoroshoz küldte éppen a folyamatban lévő iráni hadgyakorlat közepén.
Irán erre több rakéta kilövésével válaszolt a hadgyakorlat részeként, utasítva az amerikai hadihajót, hogy „maradjon távol a Perzsa-öböltől.”
A „Megszorító kihívás 12” kódnevű amerikai-izraeli hadgyakorlat a két hatalom legnagyobb közös katonai akciója lesz, melynek célja elvileg „a két ország védelmi rendszereinek javítása és az együttműködés fejlesztése.”
Az egyre növekvő feszültség közepette bejelentett, időben egybeeső két hadgyakorlat kísértetiesen emlékeztet a Bush kormány idején tervezett akcióra, melynek során két ál-iráni járőrhajó támadott volna meg egy amerikai hadihajót, ürügyet szolgáltatva a támadásra.
2008. januárban az amerikai kormány bejelentette, hogy perceken múlt egy iráni járőrhajók elleni támadás elrendelése, mert a kormány információi szerint az iráni hajók közötti kommunikáció arra engedett következtetni, hogy azok egy amerikai hadihajót készülnek megtámadni.
A kormány szerint az iráni hajók a következő üzenetet adták le: „Felétek jövök. Néhány percen belül fel fogtok robbanni.” A tűzparancsot elvileg az utolsó percben vonták vissza, miközben az iráni hajók távolodni kezdtek.
Forrás: Infowars.com
2012: Az Irán elleni háború éve?
Az iráni helyzetet és az ország nukleáris létesítményei elleni támadást körülölelő kérdések a Yom Kippur háború 1973-as kitörése előtti izraeli-egyiptomi helyzetet juttatják eszembe. Anwar Sadat-nak Gamel Abdul Nasser halála utáni hatalomra jutását követően Sadat időről-időre kijelentette, hogy amennyiben Izrael nem adja vissza a 67-ben elfoglalt területeket Egyiptom erővel fogja visszavenni azokat.
Akkoriban az izraeliek nevettek Sadat nyilatkozatain. Még az újévi partikat reklámozó szórólapok is „a leszámolás évéről” beszéltek, szándékosan Sadat szavajárását használva. 1971 leszámolás nélkül telt, ahogyan 1972 is.
Izrael magabiztossága és önelégültsége az évek múlásával egyenes arányban növekedett. És akkor megtörtént. 1973 végül elhozta a „leszámolást”. Anwar Sadat betartotta ígéretét és visszavette, amit Izrael annakidején erőszakkal elvett tőle: a Sínai-félszigetet.
Az Izraeli titkosszolgálat 1990 óta rendszeres jelentéseket készít Irán atomprogramjának aktuális állapotáról.
Az egyik jelentés 1997-et igazi fordulópontként jelölte meg, majd ezt követően a következő fontos dátum az ezredforduló volt, ahonnan szerintük „nem volt visszaút”. Az ezredforduló jött és ment és azóta új terminológiával álltak elő: 2004 körül „technológiai küszöbről” kezdtek beszélni. Fordulópontként említették még 2007-et, majd 2010-et és 2011-et is.
Az értékelések helytelennek bizonyultak. Talán tévedtek. Elképzelhető, hogy elkészítésükkor helyesek voltak és csak a Mossad-nak betudható, a CIA és a brit MI6 együttműködésével végrehajtott titkos akciók, mint például veszélyes számítógépes vírusok, iráni katonai bázisokon történt robbantások és hasonló akciók akadályozták meg Iránt tervük végrehajtásában.
Meir Dagan pályafutása során, mint a Mossad vezetője (2002-2010), a titkosszolgálat sok jelentős információt szerzett és még több sikeres, stratégiai fontosságú akciót hajtott végre. A Mossad szolgáltatta azt az információt is, ami lehetővé tette, hogy az izraeli védelmi erők elpusztítsák a nagy hatótávolságú rakétákat a második libanoni háború során.
Több forrás szerint a Mossadnak köszönhetők Szíria plutónium erőművére vonatkozó információk is, amit Szíria állítólag nukleáris fegyver létrehozására akart használni. Az izraeli kormány ezen titkosszolgálati értesülések alapján rombolta le az erőművet.
Szintén az izraeli titkosszolgálat pontos információi segítségével végeztek Imad Mughniya, Hezbollah ügynökkel Damaszkuszban valamint Muhammad Suliman, szíriai tábornokkal, aki az iráni különleges küldetésekkel kapcsolatos közvetítési feladatokat látta el Bashar Assad szíriai elnök megbízásából, koordinálta saját országa atomprogramját és feladatai közé tartozott a Hezbollah-nak szánt rakétaszállítmányok irányítása. A Dagan irányítása alatt álló izraeli titkosszolgálat eredményeinek gyöngyszeme mégis az iráni atomprogram hátráltatása volt.
A legtöbb ember általában saját megérzéseiben bízik, így nem meglepő, hogy Dagan a titkos akciók hatékonyságában hitt. Ez a hit volt a különleges akciók gyenge pontja: amikor a tervezők azt gondolják, beleértve az amerikaiakat, a briteket és az izraelieket is, hogy taktikai és stratégiai területen egyaránt nagy dolgokra képesek.
A jeruzsálemi, washingtoni, londoni és párizsi döntéshozóknak rendkívül kényelmes hinni ezekben az akciókban. Hinni, hogy elhozzák a kívánt megoldást.
Nem alábecsülve a titkos akciók sikerét, a legtöbb izraeli, amerikai és európai szakértő egyetért, hogy ezek nem elegendők Irán atomprogramjának megállításához. Irán közel van a „leszámolás” napjához. A „technológiai küszöbön” mindenesetre már túl van.
Tud urániumot dúsítani, több kísérletet végzett 90%-os tisztaságúra dúsított urániummal valamint láncreakciót kiváltó robbanóanyagokkal. Az általános konszenzus szerint 2012-re, de legkésőbb 2013-ra Irán képes lesz atombombát előállítani. Igaz, a fegyver valószínűleg egy összetákolt atombomba, nem pedig atomtöltetű rakéta lenne, aminek összeállításához további néhány évre lenne szüksége.
Ezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy Dagan-nak igaza volt, amikor kijelentette, hogy Iránnak 2014-2015-re nukleáris fegyvere lesz. Amennyiben a tervet egy-másfél éven belül sikerül végrehajtani valamilyen formában, a játékszabályok jelentősen megváltoznak.
Úgy tűnik, a döntéshozók kénytelen lesznek hamarosan dönteni Irán megtámadásával kapcsolatban. Három évvel ezelőtt, nem sokkal Benjamin Netanjahu miniszterelnökké választása előtt, Netanjahu Bar Ilan-ban tartott beszédének írója úgy gondolja, Izrael érdeke azt diktálja, hogy támogassák a palesztin állam megalakítását. Egy ilyen lépés kivívta volna az arab és a muzulmán világ, Európa és az Egyesült Államok támogatását.
Egy ilyen lépés megerősítette volna Izrael politikai pozícióját és biztonságát, és hatására Irán általános befolyása a közel-keleten valamint kisebb radikális csoportok, mint a Hezbollah felett csökkent volna. Egy ilyen helyzetben Izrael előállhatott volna egy meggyőző indokkal Irán megtámadására és minden szereplő – az arab és muzulmán világ, Európa és az Egyesült Államok – vagy nyíltan támogatta volna az akciót, vagy tartózkodott volna a nyílt kritikától. Netanjahu és kormánya azonban nem szándékozik támogatni vagy lehetővé tenni a palesztin állam megalapítását.
Izrael így elszigetelt maradt Irán ellen irányuló terveivel. Arról nem is beszélve, hogy a támadás lehetősége Irán nukleáris létesítményei ellen már csak korlátozott ideig van jelen Izrael számára, főleg az Egyesült Államokkal összehasonlítva, így az USA valószínűleg nem teheti meg, hogy rábólintson a támadásra, akkor sem, ha ez egyezne szándékával.
Ezt figyelembe véve jelenleg az egyetlen ország, amelyik képes lehet megállítani Iránt az Egyesült Államok. Az elmúlt hetek során Leon Panetta védelmi miniszter és Martin Dempsey vezérkari főnök igencsak megváltozott hangnemben beszéltek egy Teherán elleni támadás lehetőségéről, kihangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz annak megakadályozása érdekében, hogy az ajatollah atomfegyver birtokába jusson.
Több izraeli és amerikai elemző szerint ez az Egyesült Államok megváltozott politikai hozzáállásának tudható be. Szerintem nem. Barack Obama számára mindig is fontos volt, hogy megállítsa Irán atomprogramját, bár elképzelhető, hogy korábban ez nem volt mindenki számára ennyire egyértelmű.
Most, hogy közelegnek az új választások, Obama fontosnak tartja, hogy kihangsúlyozza kötelességét az iráni veszély kezelését illetően, főleg az őt ért komoly támadások fényében a republikánus oldalról.
Az is egyértelmű, hogy az általa közvetített üzenet célja nem csupán újraválasztási esélyeinek növelése. Irán tudomására akarja hozni, hogy az Egyesült Államok állja a szavát és amennyiben nem állnak le az atomfegyver fejlesztéssel magukra vonják haragját.
Az üzenet Oroszországnak és Kínának is szól, burkoltan figyelmeztetve őket, hogy ha nem képesek visszafogni az iráni fegyverkezést, katonai konfliktusra számíthatnak.
Mindent összevetve úgy gondolom, hogy amennyiben Barack Obama arra a következtetésre jut, hogy nem képes megállítani az iráni atomprogramot, komolyan megnő a katonai támadás valószínűsége. Ez akár 2012-ben, még a választások előtt, de röviddel utána is megtörténhet. A leszámolás éve rajtunk van.
Forrás: haaretz.com
Titkos amerikai-izraeli háború Irán ellen?
(AFP) Egyre több volt amerikai titkos ügynök és Irán szakértő gondolja, hogy a Teherán melletti katonai támaszponton a múlt hónap során történt robbanás egy közös amerikai-izraeli titkos akció eredménye volt, melynek célja Irán nukleáris és rakétaprogramjának hatástalanítása, írta vasárnap a Los Angeles Times.
Az Iráni Forradalmi Gárda támaszpontját november 19-én megrázó, óriási erejű robbanás a katonai komplexum szinte valamennyi épületét romba döntötte és 17 embert ölt meg, köztük Hassan Tehrani Moghaddam tábornokot, aki az iráni ballisztikus rakétaprogram irányításáért volt felelős.
A Los Angeles Times szerint a titkos akció igazi célja Irán atomfegyvereinek hatástalanítása volt, hogy ezáltal szükségtelenné váljon egy amerikai-izraeli légitámadás és csökkenjen az Irán jelentette veszélyt.
„Úgy tűnik a XXI. század az ilyen ki nem mondott, titkos háborúk ideje,” nyilatkozta Patrick Clawson, a Washington Intézet közel-keleti politika csoportjának Irán-biztonsági szakértője a lapnak. „Úgy tűnik valóságos merényletkampány és kiberháború folyik, és emellett egy kevésbé köztudott szabotázs kampány is.”
Az ilyen akciók minden esetben titkosak, azok, akik tudnak róla nem beszélnek, áll a cikkben.A The Times szerint az Egyesült Államok és szövetségesei évek óta próbálják olyan módon szabotálni Irán atomprogramját, hogy titokban hibás alkatrészeket, hibás terveket vagy szoftvereket adnak Iránnak. Természetesen ezekre a szabotázsakciókra nincs bizonyíték, de nyilvánvaló, hogy Irán akadályokba ütközött, ami évek óta hátráltatja atomprogramját.
„Egyértelmű, hogy ezt tesszük,” idézi a cikk Art Keller volt CIA tisztet, aki számos Iránnal kapcsolatos akcióban vett részt. „Tulajdonképpen ez a CIA fegyverkezésellenes csoportjának hivatalosan megfogalmazott küldetése: mindent megtenni, hogy lelassítsák Irán tömegpusztító fegyverek előállítására irányuló programjait.”
Sok nyugati szakértő úgy gondolja, hogy annakidején a Stuxnet vírust is amerikai és izraeli mérnökök juttatták be az iráni atomprogramban résztvevő rendszerekbe, írja a The Times.
Sem az amerikai sem pedig az izraeli kormány nem ismerte el, hogy része lett volna a kibertámadásban.
Forrás: France24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése