
Ahogy mondja magáról, illetve kezdi mondandóját az alább elérhető
videóban: „Nem vagyok kertész. Nem. De szülő vagyok. És tanár.”
Ez a tanár pedig, bár nemrégen kezdett el iskolájában tanítani,
hamarosan észrevette, hogy gyermekei, immáron az általa csak „harmadik
generációnak” titulált, azaz a nagyvárosi sivatagban élő tanulói, egyre
kövérebbé, túlsúlyosabbá váltak, hisz abszolút egészségtelen életmódot
folytattak, kezdve már kicsi gyermekkoruktól.
Ezek azok az alapgondolatok, melyek ezt az egyszerű embert arra
késztették, hogy változtasson a nemkívánatos tendenciákon, és tegyen
valamit diákjai egészségéért. Mégis hogyan válhatott mindez valóra?
Mondhatnánk, mindig akad olyan fogaskerék, mely kilóg a gépezetből,
és ha megtekintjük ezt a filmet, nincs jobb szó rá, minket is magával
ragad ennek a tanárnak a lendülete, a közösségért való tenniakarása,
pozitív életszemlélete, nem utolsó sorban pedig humorérzéke.
Városi, vagy iskolai kerteket kezdett el létrehozni, melyek
működtetése kapcsán a kallódó gyermekeknek is megfelelő életcélt adott,
mivel a városnegyedben, ahol mai napig is tanít, többségében csak
hátrányos helyzetű, vagy egyenesen hajléktalan gyermek élt, él. Első
körben Ritz semmi mást nem tett, mint megismertette diákjait a magokkal.
Innen lépésről lépésre haladva mutatta be, hogyan kell növényeket
termeszteni, akár városi körülmények között is, hogyan lehet ezáltal
korszerűen és egészségesen táplálkozni, és hogyan lehet a felesleget
eladva legálisan pénzt keresni. Vagyis sikeresen élni.
De beszéljenek helyettünk inkább a képsorok, érdemes a rövid videót megtekinteni. A film itt érhető el. (A magyar nyelvű feliratot be kell kapcsolni, működtetése nem automatikus.)
Mi lehet mindebből a tanulság? Magyarországon, másolva az amerikai
tanár sikertörténetét, minden iskolába kellene iskolai kert, hogy
gyermekeink a mezőgazdasági ismeretek mellett megtanuljanak valami
másfajta tudást is. Erről a tudásról itt írunk bővebben.
Ted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése