Vlagyimir Putyin a kormányzat 2011-es teljesítményéről szóló jelentésének leadását követően az Állami Dumában egy sokak számára váratlan dolgot jelentett be. Putyin annak a lehetőségéről beszélt, hogy az orosz állam katonai magánvállalatokat fog létrehozni, melyek külföldi bevetésekben is részt vesznek majd. Sok ország rendelkezik ilyen vállalatokkal, de Oroszország helyzete szempontjából ez a lépés egészen mást jelent.
A katonai magánvállalatok létrehozását az ellenzék máris támadás alá vette, mondván hogy ezzel a lépéssel Putyin az orosz befolyást akarja kiterjeszteni a határon túl. Putyin erre egyenes választ adott: "Úgy hiszem, az ilyen vállalatok hatékonyan képviselik majd a nemzeti érdeket anélkül, hogy az állam közvetlenül érintetté válna. Igen, fontolóra vesszük ezt a lehetőséget."
A nyugati kormányzatok rendszeresen alkalmaztak és alkalmaznak katonai magánvállalatokat az egyre növekvő számú problémák megoldására. Rengeteg visszavonult brit és amerikai katonai vezető szolgálta továbbra is a kormányt ilyen formában a "visszavonulását" követően. Az elmúlt évtizedekben gomba módra szaporodtak ezek a vállalatok, és mára a gazdagabb országok kulcsfontosságú eszközeivé váltak azon a téren, hogy továbbra is jelen lehessenek a világ - politikai értelemben vett - legforróbb pontjain.
A 2000-es években Irakban és Afganisztánban ennek a tendenciának köszönhetően már sokszor annyi zsoldos volt jelen, mint hivatásos amerikai katona - 1000-1500 dollár napi zsolddal, és az Egyesült Államok kormányzata többnyire ilyen felbérelt katonák útján biztosította azokat a térségeket, amiben a jelenlétük a későbbiekben nem is vált általánosan ismertté. A Comission on Wartime Contracting adatai szerint Irakban és Afganisztánban az Egyesült Államok fele-fele arányban vetett be hivatásos haderőt és nemhivatalosan felbérelt zsoldosokat.
A vállalatok versengése a szerződéskötésekért kiéleződött, és az iraki, afgán bábkormányzat is hamar célkeresztben találta magát. A nyugati katonai jelenlét ezekben az országokban már elképzelhetetlen lenne a zsoldos haderő nélkül, ami a kormány számára egyben megbízhatóságot is jelent - mert erkölcsi alapok híján bármilyen feladatra felbérelhető - és a veszteség hiányát, mert ezek a katonák hivatalosan nem léteznek, haláluk csak a cégvezetésnek jelent gondot, a kormány legfeljebb új szolgáltatót keres. Másrészt ha kiszivárog az információ egy-egy olyan bevetésről, amit inkább titokban tartottak volna, a kormányzat mossa kezeit, senki nem bizonyítja az érintettséget.
Ezek a zsoldos csoportok Líbiában a már megszokott formában jelentek meg - mint harcedzett veteránok, katonai tanácsadók, akik végül hat hónap után meg is törték a legitim líbiai kormány fegyveres erőinek ellenállását - és a munkaadók pénzéért nem csak az amerikai, brit, hanem Katarból, az Egyesült Arab Emírségekből és Franciaországból érkező magánvállalatok is "versenybe szálltak".
Ahogy Putyin is mondta, a katonai magánvállalatok létrehozása Oroszországban egy lehetőség. Bár eddig is voltak ilyenek, a történés jelentőségét mutatja az, hogy Putyin ezt hivatalosan is bejelentette és legitimizálja. Korábban írtuk, hogy Európában a "NATO Game Over" üzenet feltűnése és a NATO ellenes tüntetések megszaporodása egyáltalán nem a béketudatos civilek éledezését jelenti, hanem a NATO számára egy nemhivatalos úton továbbított üzenetet jelent, mivel a NATO terjeszkedése már élesen sérti más nagyhatalmak érdekeit.
Hogy kicsit nyugatosan fogalmazzunk: Putyin bejelentése piacot csinál. Hogy ezt a lépést egyenesen bejelentette, az annyit jelent, hogy az orosz állam szándékai szerint az ilyen vállalatoknak nemsokára rengeteg feladat és szerződéskötési lehetőség áll majd rendelkezésére, a hivatalos forma pedig biztosítja a tetemes mennyiségű állami forrást.
Oroszországnak gazdasági alapon elsősorban az energiaszektor terén lehet szüksége a nemhivatalos erőkre (potenciális nyersanyaglelőhelyek biztosítása), biztonságpolitikai szempontból pedig az instabillá váló posztszovjet köztársaságokban (Közép-Ázsiában, a Kaukázusban, Dél-Oszétiában és Abháziában) de valószínűleg nagy hangsúlyt kap majd a hátország ipari termelésének biztosítása is, ugyanis az orosz vezetés számít a közeljövőben a gazdasági célpontok elleni merényletek megszaporodására. Mivel az afganisztáni helyzet kapcsán a NATO és Moszkva érdekei egyre élesebben elválnak, ezért Afganisztán is potenciális munkaterületté válik - annál is inkább, mivel a hivatalos haderő kihelyezése Oroszország számára egyre nagyobb politikai veszteségeket okoz a világ számos térségében. A lehetőségek adottak, és a "NATO Game Over" üzenet valóságtartalma szép lassan láthatóvá válik majd.
Molnár IstvánOroszország a NATO rakétavédelmi rendszer megtámadásával fenyeget
Oroszország azzal fenyegetőzik, hogy kilövi a NATO kelet-európai rakétavédelmi rendszerét, amennyiben az Egyesült Államok folytatja az Oroszországot fenyegető rakétapajzs kiépítését, figyelmeztetett Nikolaj Makarov, orosz vezérkari főnök csütörtökön.
„Amennyiben a helyzet tovább romlik megelőző csapás alkalmazása mellett dönthetünk,” mondta Makarov a NATO és amerikai tisztek számára szervezett nemzetközi konferencián, az Associated Press jelentése szerint.
„Amikor az amerikaiak hozzálátnak a rakétavédelmi rendszer harmadik fázisának kivitelezéséhez Európában és úgy gondoljuk, hogy stratégiai nukleáris erőnk hatékonysága veszélybe kerül, súlyos lehetőségek merülnek majd fel a megfelelő orosz válaszlépést illetően,” nyilatkozta Anatolij Antonov, orosz védelmi miniszterhelyettes egy szerdai interjú során.
Oroszország nem olyan régen helyezett működésbe egy radart Kaliningrádban, a lengyel határ közelében, ami képes az Európából illetve az észak-atlanti térségből indított rakéták észlelésére.
Tavaly Dimitrij Medvedev, akkori orosz elnök azt mondta országa ellentámadást indít, amennyiben nem sikerül megállapodni a rakétavédelmi rendszer ügyében. „Parancsot adtam a fegyveres erőknek, hogy állítsanak össze egy tervet Oroszország számára, hogy amennyiben szükségessé válik, elpusztíthassuk a rakétavédelmi rendszer adatátviteli és irányító központjait,” nyilatkozta Medvedev 2011 novemberében.
2009. április 5-én Barack Obama ígéretet tett egy kelet-európai rakétavédelmi rendszer kiépítésére az iráni rakéták elleni védelemül. „A Cseh Köztársaság és Lengyelország igen bátran engedélyt adtak a védelmi rendszer befogadására,” mondta Obama Prágában. „Amíg az Irán jelentette veszély fennáll, a költséghatékony és működőképes rakétavédelmi rendszer kiépítésére irányuló erőfeszítéseink folytatódnak.
Két napja Michel Miraillet, a francia stratégiai és védelmi ügyek parancsnoka azt mondta, hogy az iráni rakéták nem jelentenek veszélyt Európa számára. „Először is Irán ballisztikus rakétaprogramja sem Európát sem az Egyesült Államokat nem veszélyezteti,” mondta a chicagói NATO csúcs előtt tartott moszkvai rakétavédelmi konferencia során. „Másodszor pedig az iráni atomprogram csupán civil célokat szolgál.”
A NATO és az Egyesült Államok azonnal reagáltak az orosz fenyegetésre. Alexander Vershbow, helyettes NATO főtitkár azt mondta, hogy a tervezett rendszer nem Oroszország ellen irányul és hozzátette, hogy az orosz interkontinentális és ballisztikus rakéták „túl gyorsak és kifinomultak” ahhoz, hogy a tervezett rendszer észlelni tudja őket.
John McCain szenátor Litvániából nyilatkozva elmondta, hogy az oroszok a tervezett védelmi rendszert „ürügyként használják arra, hogy a kérdéses, békés területen komolyabb katonai állásokat építsenek ki, amit paranoiaként lehet értelmezni Valdimir Putyin részéről.”
Márciusban Mitt Romney, az amerikai elnöki posztért versengő egyik jelölt, Oroszországot az Egyesült Államok ellenségeként jellemezte. „Oroszország minden kétséget kizáróan legnagyobb geopolitikai ellenségünk. Minden helyzetben a legrosszabb oldalon állnak,” nyilatkozta a CNN-nek.
Forrás: Infowars.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése