A pünkösd ünnepe egy ősi üzenetet hordoz, bibliai üzenetet. A történetet ismerjük: a Szent Lélek kitöltésének ünnepe ez, a nyelveken szólásé, sokak megtéréséé. Maguk az apostolok is olyan erőket és csodákat tapasztalhattak meg, amit előtte csak Krisztus jelenlétében, az Ő akarata és hatalma által. Krisztus tehát elment, felvettetett a mennyei világba, de ilyen értelemben (a Szent Lélek által) megint az apostolok és a tanítványok közé érkezett.
Ez az időszak a kereszténység aranykorának kezdete. A mennyei világ és a Krisztus által megnyilvánult hatalmak olyan erővel vannak jelen, amit képtelenség tagadni. A Mennyek Országa közel van az emberi világhoz, a tanítványok közösségében, a csodákban az eljövendő világ ereje tűnik fel. Az Isten ismeretének bizonyossága és békessége csak nagyon ritkán érhető el ilyen teljességében, ez az, ami még erőteljesebben megnyilvánul majd a következő világban, a feltámadás után az üdvözültek számára. És ez az a világ, a csodák világa, ami sosem lesz elérhető azoknak, akik megtagadják ebben az életben az Istent. Ez a világ a kinyilatkoztatások és prófétai látomások világa. Egy olyan korszak, amikor a csodás események, a prófétai látomás, a csodás gyógyulások, a feltámadás és sok más esemény is, ami nem lett feljegyezve, hétköznapinak számított. Az őskeresztény időszakban az emberek mindezt olyannyira fontosnak tartották, hogy minden vagyonukat eldobták azért, hogy részesei lehessenek ennek a világnak. Jött egy ember, mindenét eladta, és letette az apostolok lábaihoz, megvallotta hitét és így lehetett tanítvány, aki lassan megismerte az Isten titkait, és kapcsolatba került a mennyei erőkkel. Nagyon sokan voltak képesek életüket adni csak azért, mert ragaszkodtak a hitükhöz, és nem akartak egy szóval sem megtagadni semmit az evangéliumból és Krisztus tanításából. Ez egy sokak számára hihetetlennek tűnő megpróbáltatások sorát jelentette régen is, most is. Milyen éles ellentétben áll ez a mostani öngyilkosságokkal! Mivel a mai ember csak az anyagiakat tekinti a világa részének, ezért az anyagi javak elvesztése (vagy a jövedelem puszta csökkenése is) a legnagyobb problémája,mintha semmi sem lenne az on kívül.
Pedig aki ugyanúgy felvállalja az áldozatokat Istenért, az bizonyos lehet benne, hogy elindulhat a keresztény úton és ugyanoda jut, mint az ókeresztények.
A kereszténység aranykorának kezdete két-három évszázadon keresztül tartott, egészen az iszlám megjelenéséig. Az elvilágiasodó kereszténység és az eretnek-mozgalmak megjelenését a középkorban nevezhetjük az ezüst-korszaknak, amikor a kereszténység még tud értékeket képviselni és átadni, de a politikai szerepvállalás a birodalmak életében, a hódító háborúk, a vallásháborúk már jelzik, hogy a kereszténység messze van az ideálistól. A középkor végén és az az utáni keresztény mozgalmakat felekezettől függetlenül egyre inkább a cionista politikai befolyás erősödése, a rajongásba hajló, de felhígult tanítás, a régi értékektől és az apostoli hagyománytól való elfordulás jellemzi, a szellemi tartalom egyre inkább visszaszorul.
A reformációt (ami ugyanúgy érintette az összes felekezetet, csak máshogy nyilvánult meg) nevezhetjük a rézkorszaknak, a mostanit pedig a vas korszakának. Ezekkel a jelzőkkel a vallások története épp úgy jellemezhető, mint az emberi birodalmak történelme Nabukodonozor álmában. Mindez nem jelenti azt, hogy egyes személyek ne érhetnének el kimagasló szellemi szintet akár most is, ez elsősorban az egyházszervezetre, mint a látható egyházra vonatkozik.
A zsidóság és az iszlám történetében is megvannak hasonló periódusok. A zsidóság története a leghosszabb, és a mai állapotok szerint hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindig a ma tapasztalható, borzasztónak nevezhető állapotok jellemezték a zsidó vallást. A mai zsidó szellemiséget külön nem is kell magyaráznunk, a cionista tevékenység káros hatása a világ és az emberiség létét fenyegeti.
Az iszlám szellemi aranykora Mohamed próféta feltűnésével a kalifák korszakának végéig tart. Ha párhuzamot akarunk vonni a kereszténység történetével, az iszlám vallás most érkezik a reformáció korszakába, amikor a szellemi megújulás ugyanolyan világformáló erejű lehet, mint amilyen ötszáz éve a keresztény Európa reformációja volt (a katolikus és protestáns részen egyaránt). A cionista nyugati rendszer bukásával az iszlám világ felemelkedésére, megerősödésére és a nyugati, cionista-barát kereszténység (ahogy mi szoktuk fogalmazni: álkereszténység vagy zsidó-kereszténység) bukására, eltűnésére lehet számítani.
Milyen hatással lesznek a közeljövő eseményei Európára? Lesz-e második pünkösd, nagy keresztény megújulás a mostani, kiábrándító szellemi-erkölcsi állapotok után?
Európának az utóbbi ötven évben minden jelentősebb szellemi vezető szellemi megújulást jövendölt, akár katolikus, akár protestáns, akár muszlim oldalról – csak mindenki a saját nyelvén és a saját vallási hagyományainak megfelelően látta az eljövendő európai szellemi ébredést. Ez valóban meg fog valósulni, és minden vallási felekezetet egyszerre érint majd. Az is bizonyos, hogy az új kinyilatkoztatás, (vagy ahogy mi fogalmazunk: a korszakváltás) Európát fogja először elérni. A demokratikus társadalmi rend romjain a viharos, gyorsan lezajló, nehéz időszak után egy szellemileg megtisztult, hiten és erkölcsön alapuló világ fog megjelenni. Mivel a mai világ rendkívül materialista és erkölcstelen, törvényszerű, hogy a szellemi ébredés tiszta erkölcsöket és ma még elképzelhetetlen, a bibliai időkhöz hasonlatos eseményeket, történéseket hozzon magával, hasonlóakat az evangéliumhoz, az első pünkösdhöz, minden viszontagságával együtt. Babilon leomlása és az Ezeréves Királyság megjelenése várható – a közeljövő nagyon izgalmas és mozgalmas lesz.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése