2012. május 11., péntek

Szuhoj katasztrófa - Ki a hibás?

Megtalálták a légi bemutatón lezuhant Szuhoj Super Jet 100-as roncsait. A gép május 9-én zuhant le. Az ügyben nemzetközi légügyi nyomozás kezdődött.
A sajtó szakértőkhöz fordult és felvetődött, hogy a balesetnek üzletpolitikai okai lehetnek. Lehet hogy gyilkosság történt?
Természetesen felvetődik a kérdés, hogy üzleti haszon miatt embereket ölnének meg? Az orosz gazdasági szakértők figyelmeztettek, hogy hatalmas pénzekről van szó. A Szuhoj Super Jet 100-as ugyanis az elkövetkezendő évtized legnagyobb repülőgép eladási sikerével kecsegtette az orosz ipart, mivel egyre szaporodnak azok a légitársaságok, amelyek ilyen kategóriájú gépekkel indítanak úgynevezett "fapados" járatokat, illetve a nagyok is egyre több ilyen gépet vásárolnak. Itt sokmilliárdos üzletekről van szó, valamint hosszú évekre munkát biztosító megrendelésekről. Ezért már simán gyilkolnak!
A Jet éppen olyan repülést végzett, amikor potenciális vevők ültek a gépen, valamint a cég mérnökei. A műszaki szakemberek nem merik kijelenteni, hogy szándékos károkozás történt, de a gyanúnak többen is hangot adtak.
Repülési szakemberek ugyan felhívták a figyelmet rá, hogy azon a környéken vannak nehéz repülési zónák, csakhogy a gép a lehető legmodernebb technikával van felszerelve. Felszínkövető rendszerrel, és ütközés jelzővel. Ezeknek a berendezéseknek a köd sem számít semmit. Saját repülési szakemberünkkel beszéltünk az ügyről. A következő információkat kaptuk:
A gép fedélzeti rendszerei között a GPWS-en (földközelségjelző) kívül a pilóták rendelkezésére áll a barometrikus, a rádiós, valamint a gps-alapú magasságmérés is, tehát ha nem hekkelték meg a rendszert, akkor tudják milyen magasan vannak és hol járnak. Ha egy gép IFR (Instrument Flight Rules – Műszeres Repülés Szabályai) körülmények között repül akkor kötelező egy IFR repülési tervet készíteni, amit felszállás előtt jóvá kell hagynia a légiirányításnak is. Amennyiben az útvonal nem felel meg, a légiirányító kijavíthatja azt, vagy teljesen meg is változtathatja. Az szintén kizárt, hogy a repülési terv készítésekor és jóváhagyásakor egymástól függetlenül mindenki hibázzon. Ráadásul a légitársaságok gépeinek kötelező IFR-terv szerint repülniük, bármikor és bárhová is mennek, függetlenül az időjárási körülményektől.
Az is kizárt, hogy orosz pilóták eltérnének ettől a szabálytól (a parancsuralmi rendszer hagyatéka).
Ezen kívül az időjárási körülmények miatt is ezen szabály szerint kellett, hogy repüljenek, hiszen VFR (Visual Flight Rules – szó szerinti: Látva Repülés Szabályai) repülést minimum 3 angol mérföld látótávolság mellet és minimum 500 láb távolságra a felhők aljától lehet végezni.
A pilótáknak kötelező műszeres repülési szabályok alapján repülni (IFR), ha az időjárás a VFR minimumok alatt van, vagy ha irányított légtérben vannak (ez esetben mindkettő fenn állt).
Hogy ez a gép ilyen formán ütközzön hegynek, a következő okai lehettek. A személyzet kikapcsolta a figyelmeztető rendszereket. Ezekben a gépekben olyan rendszerek vannak, amelyek a felszín figyelése mellett a túl nagy dőlésszögekre, veszélyes széllökésekre, és minden veszélyforrásra figyelmezteti a pilótát. Ha a pilóták bizonyítani akarták hogy a gép milyen jó képességekkel rendelkezik, és veszélyes manővereket akartak végezni, esetleg kikapcsolhatták ezeket a rendszereket. A repülési szabályzat azonban ezt kizárja, és az orosz hivatalos pilóták híresek arról, hogy minden szabályt mereven be kell tartani! Az a körülmény, hogy állítólag ködfoltok voltak, még inkább kizárja ennek a lehetőségét. Tehát ködben fel- és leszálláskor ezeket a rendszereket csak az kapcsolja ki, aki megőrült, vagy öngyilkos akar lenni (ezért ez szintén 100 százalékosan kizárható). Az is kérdés, hogy egyáltalán kikapcsolhatóak-e ezek a rendszerek. Valószínű, hogy a fekete doboz adatrögzítése miatt nem is kapcsolható ki a rendszer, akkor viszont hekker-munka áll a háttérben.
Mint fentebb írtuk, a gép repülési útvonalát a biztonságos magasságig részletesebben, de valójában teljes útvonalon "megtervezik".  Az ilyen sziklás, veszélyes vidékeken ezt a munkát elvégezték, akkor viszont minden veszélyforrásról pontos adatokkal kellett rendelkezni. A szakértők arra hivatkoznak, ha az ügy baleset, akkor valószínűleg ez a tervezés nem volt jó. Csakhogy a veszélyjelző rendszernek akkor is jelezni kellett volna.
Saját szakértőnk kifejtette, ő arra gyanakszik, hogy felszállás előtt valószínűleg manipulálták a gép szoftverét. A visszajelző rendszer jelezhette, hogy a veszélyjelző rendszerek működnek, valójában kiiktatták, és manipulálhatták a gép robotpilótáját is, ami a megtervezett útvonalat felügyeli. Ilyen milliárdos üzletekért erre igen sok rivális képes lehet.
A nyomozók ezt a lehetőséget biztosan nem hagyják ki, de hogy egy ilyen ügy kiderüljön, illetve kiszivárogjon, annak meglehetősen kicsi az esélye, még akkor is, ha megtalálják a fekete dobozt. Ez ebben az esetben szimplán hekker-ügy. Egy jó hekker pedig elintézi a programokat úgy, hogy annak nyoma se maradjon. A Szuhoj gyár valószínűleg mindent el fog követni, hogy kiderüljön az igazság, de ezt a politika miatt nem fogják a mi orrunkra kötni, mindazonáltal a repülő társadalom és a leendő megrendelők viszont tudni fogják. A világnak ez a rétege kap egy újabb adalékot arról, milyen egy aljas banda a Nyugat cionista üzleti köre.
Kemény Gábor


Vajon ipari szabotázs volt a Szuhoj balesete?


Az orosz sajtó egyre gyakrabban emlegeti az ipari szabotázs lehetőségét. Az események összegzése is elég ahhoz, hogy bárki levonja a következtetést mi történhetett. A tényállás értékelésének első és legfontosabb kiindulási pontja, hogy tisztában legyünk azzal: az Egyesült Államok ipari kémkedése és taktikázása a legaljasabb a világon. Tudni kell, hogy az Egyesült Államok ipari kémkedését a CIA és a Pentagon is támogatja.
Így volt ez az indonéz repülőgép vásárlások esetében is. A cél az amerikai repülőgépgyártó ipar számára a piac biztosítása. A Távol-Keleten ugyanis az amerikai repülőgépek az elmúlt évtizedekben egyeduralmat szereztek. A feltörekvő orosz repülőgyár azonban olyan géppel állt elő, amely pontosan harmadába kerül az amerikai hasonló kategóriájú gépeknek, és fenntartási költségei szintén harmad annyiba kerülnek. Véletlen lenne tehát, hogy éppen akkor zuhant le a gép, mikor a potenciális vásárló cégek képviselői ülnek a fedélzeten? Ötven ember halt meg a vásárlók, újságírók, a gép személyzete és a Szuhoj cég képviselői.
A repülő pilótája a szerencsétlenség előtt pár másodperccel kért engedélyt, hogy 10000 láb magasságból 6000 láb magasságra ereszkedjen. A légi irányításnak válaszolni sem maradt ideje, a gép eltűnt a kijelzőkről. Nos, egy 10000 láb magasan repülő gép, hogyan ütközhetett neki egy 5000 láb magas hegyoldalnak? Erre keresik a választ.
Az is tény, hogy hogy a környező országokban az új Szuhoj gép arat a piacon. Annyira, hogy 3 ország légi cégei eddig 100 darab ilyen gépet rendeltek meg, és további több száz gép megrendelését készültek aláírni. Kartika Airlines, Sky Aviation, és Queen Air, de jelentkeztek vevőnek a Garuda és a LION-air indonéz légitársaságok is, valamint több ország hadserege is katonai szállítási célokra.  Ez olyan hatalmas kiesés lett volna az amerikai repülőgépgyártásnak a jelenlegi gazdasági helyzetben, hogy maga Obama elnök utazott el Indonéziába, majd Thajföldre és Szingapúrba, hogy megakadályozza a Szuhojok megvásárlását, és piaci térnyerését. Ugyanakkor a Lion Air légi céggel 230 darab amerikai gyártmányú repülőgép megvásárlásáról kötöttek szóbeli megállapodást. Ez az üzlet a Szuhoj gépek vásárlásával elúszott volna, és ezzel veszélybe kerül 110 000 munkahely. Ezek a repülőgépgyártó cégek alkalmazottai, és azok beszállító cégeinek alkalmazottai. Egy ilyen kiesés komoly érvágás lenne, és hatalmas visszaesést okozna az amerikai repülőgépgyártásban.
Az orosz sajtó olyan tulajdonosi összefüggésekre hívta fel a figyelmet, melyek mindenképpen gyanúra adhatnak okot. A Lion Air indonéz légitársaság tulajdonosa ugyanis egy olyan testvérpáros, akik az Egyesült Államok kormányának zsebében vannak Személyes jó barátai az amerikai repülőgyártó cégek tulajdonosainak, és abból lettek milliárdosok, hogy (a Reuters szerint) az amerikaiakat segítették a kommunisták elleni időkben, és kábítószert csempésztek. Ám a feltörekvő Garuda - szintén indonéz légi cég - pontosan az ellenkező politikai véleményen lévő tulajdonosi körrel bír, és egyáltalán nem szeretik az amerikaiakat, jól ismerik a konkurens cég tulajdonosi köreit, azok viselt dolgait. A feltörekvő cég egyre inkább elnyeri a kormány bizalmát, miközben a Lion Air egyre inkább kiesik a 'pikszisből'. A Lion Air a hadsereg repülőgép beszállítója. Minazonáltal a Lion Air a csőd szélén táncol. Obama utolsó látogatása során, már amerikai banki garanciát is vállalt a Lion Air gépvásárlásaira. A Garuda azonban az új Szuhoj gépekkel egyértelműen kiütötte volna a Lion Airt a piacról, mivel a harmad annyiba kerülő üzemeltetési költségű, sokkal olcsóbb jegyekkel a Lion Air hónapok alatt tönkrement volna.
Ebben az esetben azonban az USA elveszti az indonéz harci repülő piacot, is, ahol a Lion Airrel éppen a KC-135R Stratotanker katonai célú repülők, és F-15 repülők vásárlásáról állapodtak meg. A Lion Air olyan rossz anyagi körülmények közé került, hogy amerikai banki garanciák nélkül nem tudott volna üzleteket kötni. Már felmerült az is, hogy a cég eladja részvényeit amerikai bankoknak, illetve repülőgépgyártó cégeknek. Csakhogy akkor az amerikai tulajdonosi viszony miatt a Garuda megtámadhatja konkurense beszállítói jogait, a pénzügyi összeférhetetlenségre hivatkozva. 
Az orosz sajtó arra is kitért, hogy felvázolja az amerikai ipari szabotázs milyen állami támogatásokkal működik, főleg a távol-keleti - Japán - cégekkel kapcsolatban. A Toyota és a Nissan esetét említették ezzel kapcsolatban. Az amerikai kormány nyomására olyan szabotázs akció indult el 2010-ben a Toyota ellen, aminek eredményeként több tízezer autót vont ki a Toyota. Az autóknak a hibája az elektronikus gázpedállal volt, és habár a hiba egy semmiség, és javítható is lett volna, a kormány utasítására a gyártónak nem javítani, hanem kivonni kellett az autókat. Ez az akció az Obama-kormány utasítására semmi mást nem szolgált, mint a leghíresebb Corolla és Camry modellek imázsának letörését. A kormány ugyanis hiába támogatta a japán autókkal szemben a hazai gyártókat, képtelen volt megakadályozni, hogy a japán cégek töretlenül vezessék az amerikai piacokat. A Nissan elleni amerikai akció, a Nissan amerikai leányvállalata, az Infiniti ellen zajlott le az amerikai tőzsdéken. Az Infiniti az Egyesült Államok luxusautó piacát hódította meg, éppen ezért következett be az a tőzsdei manipuláció, aminek eredményeképpen az autómárka 30 százalékban a cionista Renault kezébe került. Szintén indonéziai eset, és egy amerikai képviselő rejtélyes halálát okozta, az indonéz távközlési rendszer fejlesztése, melynek során egy japán cég ellen történt ipari szabotázs akció. A japán NEC cég nyerte meg az indonéz távközlési rendszerek fejlesztésére kiírt pályázatot. Az amerikai kormány nyomására azonban kénytelenek voltak végül az USA AT&T és a NEC között elosztva kiadni a fejlesztést. Itt szintén egy több milliárd dolláros üzletről volt szó.  
A Szuhoj szerencsétlenség miértjére a válasz sok minden lehet, de az orosz sajtó felhívta a figyelmet arra, hogy a Sukarno Hatta nemzetközi reptér közelében található a Halim reptér, amelyen az USA légierő állomásozik. Az a USA légierő, amely nemrégiben dicsekedett el azzal, hogy olyan rádiózavaró berendezésekkel rendelkezik ezen a reptéren, amely képes lenne egy támadó kínai légierő Szuhoj 27 és Szuhoj 30-as gépeit, azok műszereit zavarni. 2010-ben volt a Cope West-10 hadgyakorlat, ahol erre az indonéz személyzetet kiképezték, és a rendszert beüzemelték.
Az Egyesült Államok mocskos háborúi, a fent leírt piszkos üzletelései és ármánykodásai magukért beszélnek. Néhány jó üzletért akár a kormány tudtával, vagy parancsára is megvesztegetnek, ölnek. A Szuhoj-ügy mögött meghúzódó piszkos ármánykodás pedig könnyen okozhatta 50 ember halálát.
Tálas András

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése