Nem csak a belgák tudnak apátsági sört gyártani: az ampleforth-i bencés kolostor szerzetesei júliusban kezdik értékesíteni Nagy-Britannia első apátsági sörét.
A yorkshire-i szerzetesek nem csak a teológiának és a kolostori 
életnek szentelik idejüket. Almaboruk eladási sikerén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy egy újabb italukat is megosztják a nagyközönséggel, melyet addig nagy titokban tartottak, és csak saját fogyasztásra állítottak elő. Az általuk főzött, viszonylag erős (7 százalékos) sör búzából, árpából és komlóból, kettős érleléssel készül. Annak érdekében, hogy a nagyobb termelés ne menjen a minőség rovására, Wulstan Peterburs atya egy holland szakértő társaságában tanulmányútra indult, melynek során belga és holland trappisták sörfőzdéiben tett látogatást. „Úgy vélem, sikerült elérnünk az elképzeléseinknek megfelelő ízt és állagot” – nyilatkozta.
Wulstan Peterbus atya feladata ügyelni a rend pénzügyeire és Szent Benedek regulájának betartására. Az 540-ben lefektetett benedeki szabályok értelmében a szerzeteseknek önellátóknak kell lenniük. „Folyamatosan keressük azokat a tevékenységeket, amiket a szerzetesek el tudnak látni, és fenn is tudják tartani magukat belőle. Különösen fontos megtalálni azokat a tevékenységeket, amiket az (egyre nagyobb számú) idős szerzetesek is képesek elvégezni. A sörfőzés egyrészt ilyen, másrészt a rendünk történetéhez is kapcsolódik.”
A szerzetesek a sör receptjét Franciaországból vitték magukkal Angliába. A bencések 1608-ban, az angol reformáció idején telepedtek le a francia királyságban, és a közösség szükségleteinek fedezésére sört kezdtek főzni. 1793-ban azonban a francia forradalom miatt a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az országot, és visszatértek Angliába. 1802-ben Ampleforth-ban telepedtek le, ahol később apátságot is építettek, és ahol ma is Anglia legnagyobb bencés szerzetesközössége él.
1963 és 1976 között Basil Hume bíboros volt az apát, akit később westminsteri érseknek neveztek ki. „Utoljára a XVIII. században főztünk sört eladásra – emlékszik vissza. – XIV. Lajos engedélyezte, hogy a sörünket egész Franciaország területén árusítsuk. Jelenleg ilyen ambícióink nincsenek, de szeretnénk a sörünket sikeressé tenni.”
Az utóbbi időben nem a brit szerzetesek az egyetlenek, akik úgy határoztak, hogy söreladásból fogják fenntartani magukat. Észak-Franciaországban a Mont-des-cats-i apátság egy éve árusítja saját sörét, Ausztriában pedig az engelszelli trappista kolostor dobta nemrégiben piacra Gregorius nevű sörét.
A trappista sörök között hat belga (L’Orval, Rochefort, Chimay, Westmalle, Westvleteren, Achel) és egy holland nedű (La Trappe) szerepel. Ahhoz, hogy az ital élhessen a „trappista sör” megnevezéssel, feltétlenül trappista kolostorban, trappista szerzetesek keze alatt kell készülnie. Az Ampleforth Abbey Beer esetében trappista sörről ugyan nem beszélhetünk, de mindenképpen olyan új, apátsági sör kerül forgalomba, ami fel fogja kelteni a szakértők érdeklődését.
Magyar Kuríréletnek szentelik idejüket. Almaboruk eladási sikerén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy egy újabb italukat is megosztják a nagyközönséggel, melyet addig nagy titokban tartottak, és csak saját fogyasztásra állítottak elő. Az általuk főzött, viszonylag erős (7 százalékos) sör búzából, árpából és komlóból, kettős érleléssel készül. Annak érdekében, hogy a nagyobb termelés ne menjen a minőség rovására, Wulstan Peterburs atya egy holland szakértő társaságában tanulmányútra indult, melynek során belga és holland trappisták sörfőzdéiben tett látogatást. „Úgy vélem, sikerült elérnünk az elképzeléseinknek megfelelő ízt és állagot” – nyilatkozta.Wulstan Peterbus atya feladata ügyelni a rend pénzügyeire és Szent Benedek regulájának betartására. Az 540-ben lefektetett benedeki szabályok értelmében a szerzeteseknek önellátóknak kell lenniük. „Folyamatosan keressük azokat a tevékenységeket, amiket a szerzetesek el tudnak látni, és fenn is tudják tartani magukat belőle. Különösen fontos megtalálni azokat a tevékenységeket, amiket az (egyre nagyobb számú) idős szerzetesek is képesek elvégezni. A sörfőzés egyrészt ilyen, másrészt a rendünk történetéhez is kapcsolódik.”
A szerzetesek a sör receptjét Franciaországból vitték magukkal Angliába. A bencések 1608-ban, az angol reformáció idején telepedtek le a francia királyságban, és a közösség szükségleteinek fedezésére sört kezdtek főzni. 1793-ban azonban a francia forradalom miatt a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az országot, és visszatértek Angliába. 1802-ben Ampleforth-ban telepedtek le, ahol később apátságot is építettek, és ahol ma is Anglia legnagyobb bencés szerzetesközössége él.
1963 és 1976 között Basil Hume bíboros volt az apát, akit később westminsteri érseknek neveztek ki. „Utoljára a XVIII. században főztünk sört eladásra – emlékszik vissza. – XIV. Lajos engedélyezte, hogy a sörünket egész Franciaország területén árusítsuk. Jelenleg ilyen ambícióink nincsenek, de szeretnénk a sörünket sikeressé tenni.”
Az utóbbi időben nem a brit szerzetesek az egyetlenek, akik úgy határoztak, hogy söreladásból fogják fenntartani magukat. Észak-Franciaországban a Mont-des-cats-i apátság egy éve árusítja saját sörét, Ausztriában pedig az engelszelli trappista kolostor dobta nemrégiben piacra Gregorius nevű sörét.
A trappista sörök között hat belga (L’Orval, Rochefort, Chimay, Westmalle, Westvleteren, Achel) és egy holland nedű (La Trappe) szerepel. Ahhoz, hogy az ital élhessen a „trappista sör” megnevezéssel, feltétlenül trappista kolostorban, trappista szerzetesek keze alatt kell készülnie. Az Ampleforth Abbey Beer esetében trappista sörről ugyan nem beszélhetünk, de mindenképpen olyan új, apátsági sör kerül forgalomba, ami fel fogja kelteni a szakértők érdeklődését.
Forrás: La Croix
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése