Máig nincs elfogadható magyarázat arra nézve, hogy a III. Birodalom miért támadta meg a Szovjetuniót. A nyugati történészek egy része preventív háborúnak tartja, másik része a német imperialista körök hódító háborújának. Az első feltételezésnek semmiféle bizonyítható alapja nincs. Nyilvánosság elé kerültek olyan vélemények, miszerint a Vörös Hadsereg támadó pozícióban volt, és erre utaló dokumentumokról is beszélnek. Ennek ellenére bizonyítékként még senki nem látott egyetlen ilyen dokumentumot sem. A támadó felállás a Lengyelország elleni közös német-szovjet támadás következménye volt, és nem irányult Németország ellen. A Molotov-Ribbentrop paktum (Hitler-Sztálin paktum, Moszkva, 1939. augusztus 23.) nyilt szövege és a titkos záradékai igen kedvezőek voltak úgy Németországnak, mint a Szovjetuniónak. A megnemtámadási szerződés mellett mindkét fél kijelentette, hogy ha valamelyik szerződő fél egy harmadik féllel háborúba lép, a másik fél semleges marad. A titkos záradék mindkét birodalom érdekének megfelelően osztotta fel Európát.
Több súlyos, sok halálos áldozatot követelő lengyel provokáció után szeptember 1-én Németország, a Szovjetunióval történt egyeztetés után bevonult Lengyelországba, melyet rövidesen követett a Szovjetunió bevonulása Lengyelország keleti részébe. Erre a helyi konfliktusra hivatkozva - mely háborúnak nem is nevezhető -, Anglia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, és ezzel kirobbantotta a második világháborút. Ugyanezen a napon az elvakult lengyel szélsőségesek óriási tömegmészárlást hajtottak végre Brombergben (Bydgoszcz), melyben több mint ötezer német civilt bestiális módon lemészároltak. Az angol és a francia haderő Németország elleni támadása elmaradt, és Lengyelország sorsa megpecsételődött, mert a brombergi tömegmészárlás a végletekig eldurvította a háborút. A Vörös Hadsereg könnyedén legyűrte a lengyel ellenállást, sok hadifoglyot ejtve, mert sok zsidó származású lengyel katonatiszt szinte menekülésszerűen adta meg magát. (Ezek döntő többségét a szovjetek Katyinban kivégezték, válaszul az 1920-as lengyel tömeggyilkosságokra, és az új sztálini koncepció értelmében.)
Németország igen komoly részt vállalt a Szovjetunió iparának a fejlesztésében, és ez a közreműködés Hitler uralomra jutása után sem szakadt meg. A jó viszony bizonyítékaként Sztálin engedélyezte másfél millió doni német hazatelepülését Németországba. A Lengyelország közepén húzódó német-szovjet határon szinte bajtársias volt a hangulat. Látszólag minden a legnagyobb rendben volt.
Sztálin meg volt győződve arról, hogy a szédületes német fejlődés annak köszönhető, hogy a zsidó elemeket kiszorították a hatalomból. A vallásos családból származó grúz Sztálin (papnak készült egykor), és kalandortársa, a szintén grúz és pszichopata, szexmániás Berija ki nem álhatták a zsidókat, de politikai érdekeik miatt ennek nem adták sokáig tanújelét. Rafinált módszerrel azonban mindig megtalálták annak a módját, hogy a kivégzőosztagok elé küldjék őket (sok orosszal együtt). A cionista zsidó Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója időben felismerte a veszélyt, és miután a Sztálin-ellenes tervei kudarcot vallottak, külföldre menekült. A Vörös Hadseregben azonban a tisztogatás elkezdődött (Tuhacsevszkij-ügy), melynek során 35 ezer tisztet lőttek fejbe (döntő többségük zsidó származású volt), köztük szinte az egész vezérkart, és fiatal népi tisztekkel töltötték fel az állományt. Ezek a tisztek tapasztalatlanok voltak, háború viselésére, pláne támadó háborúéra alkalmatlanok. Ezt a műveletet a Gestapo is segítette információkkal.
A propagandában új zsidó paradicsomként megjelenő távol-keleti Birobidzsan valójában egy deportáló hely volt. Tízezrével szállították a távoli kínai határ mellé, Moszkvától 8.500 km távolságba a zsidókat. A Tuhacsevszkij-perrel és tisztogatásokkal egy időben Birobidzsanban is elkezdődött a "rendteremtés". A zsidó iskolákat bezárták, a tanárokat főbe lőtték, és fokozott ellenőrzés alá vonták a "Zsidó köztársaságot".
Amikor 1940. augusztusában a Mexikóba menekült Trockijt (Bronsteint) Sztálin parancsára egy KGB ügynök jégcsákánnyal megölte, a Zsidó Világszövetség végre megértette: ha sürgősen nem találnak ki valamit, Sztálin és Berija megvalósítják régi tervüket, zsidómentesítik a Szovjetuniót.
Erre csak egyetlen módon volt lehetőségük, egy német-szovjet háború kirobbantásával. A németek Franciaországot 1940-ben elfoglalták és rendkívül megalázó vereséget mértek az angol expedíciós hadseregre, majd minden ok nélkül leálltak a győzelem adta lehetőségek érvényesítéséről, és az Anglia elleni invázióról. Az USA zsidói ekkor biztosították a németeket titkos diplomáciai tárgyalások során arról, hogy elfogadják a jelenlegi európai helyzetet, és a Szovjetunió megtámadása esetén semmilyen módon nem avatkoznak be a háborúba. Az ellenkező nemzetiszocialistákat a hadsereg vezetése biztosította a gyors és kis áldozatokat követelő villámháború sikeréről, így minden akadály elhárult a német imperialista elképzelések útjából.
Tény, hogy Németországban ekkor még a zsidóságot különösebb hátrányok nem érték. Katonai szolgálat helyett munkaszolgálatra vezényelték őket, ahol az életben maradási lehetőségük sokkal jobb volt, mint a frontszolgálatot teljesítőknek. A Szovjetunióban viszont folyt a "zsidótlanítás", ami - az USA zsidó vezetése várakozásának megfelelően - a háború kirobbanásával, 1941. június 22-vel azonnal véget is ért. A Gulag-táborokból összeszedték a még élő tiszteket, a propagandában korlátlan lehetőséget kaptak a zsidók, és Sztálin látványosan kibékült a pravoszláv egyházzal. Még ez év telén a német hadsereg Moszkva alatt súlyos, az egész háború vonatkozásában is katasztrofális vereséget szenvedett. Az USA hadianyag-szállításai, majd a második front megnyitása tették világossá a német vezérkar előtt, hogy a zsidóság csapdájába kerültek, és a Szovjetunió megtámadása lényegében egy zsidó-mentő művelet volt.
Ennek minden következményét azoknak a zsidóknak kellett elszenvedniük, akik ebben a műveletben semmilyen szerepet sem játszottak. A holokauszt vallási szintre emelése viszont azzal a céllal történt, hogy a Szovjetunió elleni támadás igazi okait palástolja, és az áldozatok állandó hangoztatásával az esetleges felmerülése esetén azt hiteltelenítse.
A szocialista eszme fölé erőszakoskodó burzsuj-tőkés imperialista hódító elv Németországot katasztrófába hajszolta, és ennek következményei még mindig nem zárultak le. Európa lezüllése, vezető szerepének elvesztése, az USA felmorzsolódása mind csak következmény. A világháború igazi nyertese Kína volt, mert bár óriási veszteségek érték a japánok támadása miatt, mégis csak Kína lett a nevető harmadik. Németország Kínának megnyerte a II. Világháborút.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése