Közzé tették a Tárki egy tavalyi felmérésének adatait, ami háromezres minta alapján azt próbálta kideríteni, hogy a magyarság szerint melyik kisebbségi csoportból hány százalék él az országban. A liberálisok visítottak az eredménytől, ugyanis az eredmények szerint a magyarok többsége kisebbségben érzi magát az országban. A megkérdezettek 1,4 és 2,1 millió közé tették a cigányság, 1 millióra a zsidóság lélekszámát, és félmillióra becsülték a Magyarországon élő kínai kisebbség számát is. A liberális sajtó szerint ez annak tudható be, hogy a magyarok valamiféle idegenfóbiában szenvednek, és az eredmények nem is valós becslések, hanem sokkal inkább az adott kisebbséggel szembeni ellenszenvet fejezik ki (minél inkább taszítónak tartja a megkérdezett, annál magasabb százalékot mond).
Kiadták tehát az eredményeket, és elhangzott a kijelentés, miszerint a magyarok többsége nincs tisztában a valósággal, ugyanis a fővonalú média szerint nem is annyi cigány, zsidó, kínai, néger és arab él az országban, mint amennyit a magyarok becsültek. A kérdés csak az, hogy ők ezt mi alapján mondják. Mi alapján mondják, hogy nem 2,1 millió cigány és 1 millió zsidó él az országban, mikor a Központi Statisztikai Hivatal több mint tíz éve nem kérdezhet rá az ember származására? Tudniillik, a faji hovatartozás nemcsak érzékeny adatnak minősül, hanem tilos rákérdezni. Érzékeny adatok esetében a felmérés során rá szabad kérdezni, de a megkérdezettnek nem kötelező válaszolnia. A faji hovatartozás ennél súlyosabb kategóriába tartozik, ugyanis arra rá sem szabad kérdezni, eleve be sem kerülhet a kérdések közé. Akkor meg mi alapján jelentik ki, hogy nem annyi cigány és zsidó él az országban, mint amennyit mi gondolunk? Ha nem jelennek meg erre vonatkozóan hiteles adatok, akkor mi alapján jelentenek ki bármit is?
A Magyarországon élő cigány és zsidó kisebbségről egy valamit jelenthetünk ki biztosan: 100%-al többen vannak, mint amennyien normális esetben lennének. Ennél többet nem jelenthetünk ki, mert nincsenek erre vonatkozó hiteles adatok.
Viszont a statisztikai hivatal régebben próbálkozott ilyen adatok nyilvántartásával, és nem véletlen blokkolták a további, ilyen irányú felméréseket. El lehet felejteni, hogy ennek etikai okok lennének a hátterében. A KSH 2001-es mérése alapján akkor 190-ezer cigány élt az országban, a szociológiai kutatások általában fél millió és 1 millió közé teszik a cigányság lélekszámát. A cigány vezetők ennél jóval többről beszélnek. Ha a becslések átlagát vesszük figyelembe és a magyarság demográfiai folyamatát 10%-os cigány lakossággal, a KSH 2001-es mérései alapján vett termékenységi mutatókkal modellezzük, azt az eredményt kapjuk, hogy 15 év elteltével összesen 370 ezer szülőképes korban lévő, nemcigány nő fog élni az országban, vagyis a magyar népességen belül a szülőképes korban lévő nők aránya 80%-al csökken. Ebbe beleszámít a zsidóság és az összes többi bevándorló fajta is, tehát kijelenthetjük, hogy 15 év múlva a magyarság meddővé válik, és az elöregedő, már szülésképtelen magyar nők halálát követően a magyarság megszűnik létezni.
A szociológusok szeretik azt hangoztatni, hogy a magyar lakosság nem fog hirtelen megfogyatkozni. Igen ám, de egy népcsoport demográfiáját nem az határozza meg, hogy hány millió 50 és 100 év közötti lakosa van, hanem hogy mekkora a szülésre biológiailag alkalmas nők aránya az össznépességen belül. A 2001-es adatokat alapul véve a cigány lakosság esetében ez megközelíti a 30%-ot, vagyis a cigányság olyan mértékű népességrobbanás előtt áll, ami – ha nyilvánosságra kerül – csak még tovább erősítené a fővonalú média által szélsőjobboldalinak bélyegzett csoportok támogatottságát. Emiatt tilos a faji hovatartozásról statisztikát készíteni – mert tudják, hogy 15 év elteltével már nincs mitől tartaniuk.
Ebben az állapotban tartanak még nagyon sokan annál a kérdésnél, hogy lehetséges-e a magyarság megmentése demokratikus kereteken belül, négyévente választást tartva, több évig tartó társadalmi vitákkal.
Azt viszont nem árt megemlíteni, hogy se a Jobbik, se más jobboldali szervezet nem számol a kisebbségek olyan magas arányú jelenlétével, mint amit az átlag magyar a lelke mélyén érez. Ezért a magyar lakosság becsléseit a kisebbségek arányáról nem valamiféle előítéletnek, ellenszenvnek, hanem a néplélek mélyéről előtörő, elementáris erejű halálsikolynak kell tekinteni. A Tárki felmérése egy intő jel a magyarságot sarokban tartó erők számára. A materialisták nem számolnak azzal, hogy a magyar néplélek fog immunreakciót indítani a saját fennmaradása érdekében. Ők csak anyagi szinten gondolkoznak, szervezetekkel számolnak, az idegenellenesség erősödésével mint változóval. De ennél sokkal összetettebb folyamatok vannak működésben. Ameddig a néplélek életben van, a magyarság nem fog megsemmisülni. A magyarság még élni akar - és az élet utat fog törni magának. Vagy így - vagy úgy.
Fenyvesi ÁronEgy (egymás mellé) beszélgetés margójára/nemzeti konzultáció
(úgyis divat leveleket írni)
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Miután Ön - vagy inkább feltételezem média-tanácsadói (akik a pártok népszerűsítésén dolgoznak) azt írta, hogy "hozzám fordul", magam is tollat ragadtam. Nem hízelgek magamnak azzal, hogy - mint írja, "az ország dolgában való jelentős döntésekben" valóban számít a véleményemre. De hátha mégis (? - a remény hal meg utoljára) Kezdjük az elején. A "Tisztelt Magyar Polgár!" megszólítás - megbocsásson - nyelvtanilag sem állja meg a helyét, emellett értelmezési és identitás-zavart is okoz. "Polgár" soha nem voltam ,- meglehetősen irritál ez a kifejezés. (még ha "magyar állampolgárt" írt volna.) A "polgárság", - mint olyan - történetéhez tartozik először is,hogy a civis városokban csak férfi lehetett tagja ezen közösségnek. Feltételezem, ezért maradt el a megszólításban a "hölgy", vagy az ilyenkor szokásos "asszonyom" forma. (a polgártársnőt inkább kerüljük) Ahogy látom, a "polgárság" meghatározása mindenkor az illető vagyonához kapcsolódott (lsd. adófizetés) és szorosan kötődött a hivatali címekhez. A megszólításból az tűnik ki számomra, hogy a levelet fogalmazók gondolkodásmódja mindössze a XVII-XVIII. századig terjed (lsd. "társadalmi hierarchia", valamint "burzsoázia" fogalmak) "Emlékszem-e, (kérdezi Ön, illetve az Ön nevében írók) hogy "mi magyarok két éve úgy határoztunk, minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk". Nem, nem emlékszem miniszterelnök Úr, mert két évvel ezelőtt igen sokan tiltakoztak az új alaptörvény ellen,- miután az Önök pártja nem vette figyelembe a történeti alkotmányt (lsd. Zétényi Zsolt: A történeti alkotmány, Magyarország ősi alkotmánya, "Magyar menedék" kiadó). Tudja kedves Miniszterelnök Úr, a polgárság előtt is léteztek közösségek. Amíg Önök "alkotmányoztak", - az ezt valóban emlékezetükben tartók ott álltak a Parlament előtt a Duna-parton, - valódi köztiszteletben álló emberek vezetésével, - mint a néphagyományunkat kutató és megtartó - az Ön kormánya által a napokban díjazott - Molnár V. József, aki még külön felhívást is intézett a részt venni szándékozókhoz azon felszólítással, hogy "nem vagyunk kukaburogatók". (A 2006-os eseményekre való célzást és ennek folyományait most inkább kihagyom. Indulat, elkeseredettség, politikai provokáció, sodródás, probléma-megoldási módozatok, lsd. "forradalom",- lehet válogatni,- látásmód és hatalmi- élethelyzet függvénye a vélemény megfogalmazása) Határoztak két évvel ezelőtt a szociális biztonságról? Ennek ellenkezőjéről tanuskodnak a tények a lakosság általános elszegényedésében, a nyugdíjasok éhezésében, a számlafizetések elmaradásában, a gazdák kifosztásában (amit a "közbiztonságot" ellátók szinte tétlenül tűrnek). A nyugdíjasok helyzetének javításáról döntöttek két évvel ezelőtt? Legyen szíves soroljon erre példákat. Befagyasztották a rezsiköltségeket? Ön már vezette ennek az országnak a kormányát. Közlöm Önnel, hogy 1989-ben egy 48 nm-es lakás rezsije mindösszesen 23oo,-Ft volt. Ma ugyanennek a lakásnak a rezsiköltsége mintegy 73 ezer forint. Beszéljünk az inflációról? A mesterségesen gerjesztett inflációról vagy arról, hogy a multik az elmúlt 2o évben szívlapáttal hordták ki a hasznot az országból? Ugyan miért van, hogy tőlünk néhány száz km-rel nyugatabbra nyoma sincs az inflációnak? Segélyt kínálnak a tartósan munkanélkülieknek? Segélyt pl. úgy "nem osztanak", hogy meg sem kérdezik az azért folyamodó nevét. (nem, nem a hosszú sorokban az ablak előtt "segélyt kapókra" gondolok) Munkalehetőséget kínál? Hova és mikor mehetnek azok a tömegek dolgozni ,- pl. hétfőtől - akikre Ön nem gondol? Amikor Önt újra megbízták a kormány vezetésével, egymillió új munkahelyet ígért. Van egy mondás: "olyan szegény én sem vagyok, hogy ígérni ne tudjak". Miniszterelnök Úr, adok egy ötletet (már sikerült többet megvalósulni látni pártok jelszavaként, - tudja, amikor élére állnak annak, amit nem tudnak kezelni). Igen, "kezelni", mert Önök csak abban tudnak gondolkodni, hogy "politikusként" létezzenek. Elfelejtették, hogy emberként születtek, emberi életre és ezért vesztették el a kapcsolatukat a valósággal, a mindennapokkal. Miniszterelnök Úr, az a tíz-egynéhány millió magyar (vagyunk még annyian?) nem testőrökkel, páncélozott autóval járja az utakat. Emlékszem, - talán l5 éve(?) felhívást intéztek a politikusokhoz, próbáljanak megélni minimálbérből. Három román (!) politikus vállalta ezt. Buszon jártak dolgozni és kis lakásokban éltek. Pár hónap múlva feladták. Ön vezetője ennek az országnak? Tudja, mit jelent vezetni? Olyan emberek a vezetők, akiket egy közösség választ. Ön szerint ez az ország egy közösség? Nem uram, itt nem "polgárok" élnek.
Itt azok maradékai élnek, akiket az önök által támogatott körökben leszólnak, kigúnyolnak, hagyományaikat minden módon eltörölni igyekeznek, kultúrájukat pocskondiázzák, történelmüket meghamisítják - és ezeket még "akadémiai" szinten fizetik is. Gondoljon csak az esedékes finnugorista konferenciára. Ó igen. A politikai érdek. Erről van szó tisztelt miniszterelnök úr. Kiszabadítottak többszázezer családot a devizahitel csapdájából? Józan ésszel senki nem vállal hitelt olyan körülmények között, ami ebben az országban volt és van. (csak kényszerből és kilátástalanságból) Mindamellett a hírek csak a kommandósokkal telerakott kilakoltatási eljárásokról szólnak, gázspray-vel spékelve. Az elkeseredettek kiugranak lakásuk ablakán. Miről beszél Ön? Gazdasági döntéseket kell hozni a magyar munkahelyek érdekében? Megbocsásson, Ön az elmúlt 2o évben valódi nyitottságot mutatott azon közgazdászok felé, akik mulasztás nélkül adták nyilvánosan is a tanácsaikat? Szakemberekről beszélek miniszterelnök úr. Kell-e tovább minimálbér-emelés? Emlékszik Ön arra a tanulmányra, amit a "bér-kiáramlásról" írt az Ön egykori ellenlábasa? A politikusok bérlistája közkézen forog. A közpénzen fizetett politikusoké. Amikor felveszik a fizetésüket a munkájukért, eszükbe jut a "bérkiáramlás" kifejezés? Tudatában van Ön jelenleg is "liberális" gondolkodásmódjának? A kifejezés jakobinus, szabadkőműves voltának? Miniszterelnök Úr, nem elég hangoztatni a "szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavait,- főként nem akkor, amikor az amögötti valóságtartalmak is egészen mást mutatnak. Gondolok itt az eladósodott Franciaországra és a forradalomból hasznot húzókra. Miniszterelnök úr, a jelszavak világának vége. Ezt látja egész Európa (ha még létezik egyáltalán olyan). Az ideológiáknak leáldoztak. Nem lehet az embereket becsapni zászlókkal. Túlélési szinten küzdünk. A fiatalok elhelyezkedésében tanácstalan? Azokra gondol, akik tömegével hagyták/hagyják el az országot, hogy talpon tudjanak maradni? Amikor Ön volt fiatal, mi volt a helyzet? Az Ön fiatalkorában t. miniszterelnök úr, u.n. "létszámstop volt érvényben", ez azt jelentette, hogy sehová nem vettek fel senkit dolgozni. Amellett pedig -okosan (!) -hoztak egy ellenkező érvényű döntést, nevezetesen a "kmk" -közveszélyes munkakerülés- intézményét. Tehát "mégis" fel kellett venni az embereket dolgozni. Csak épp munka nem volt. Mondvacsinált munkahelyek voltak, valós munkavégzés helyett. Olvasom, hogy Ön épp a szakmunkásképzést preferálja (mindeddig ez még nemigen szerepelt zászlókon), megjegyzést téve az értelmiségre. (ennek motívációja előttem ismeretlen). Hozzátenném azonban egy neves közgazdászprofesszor megjegyzését:
"diplomások balra, értelmiségiek jobbra". - Mielőtt ez további ideológiai vitákhoz vezetne, azt is mondta, "van néhány százezer ember ebben az országban, aki gondolkodik". Tisztelt Miniszterelnök Úr. Ha én meghagyom az e-mail címemet, a postafiókomat valószínűleg elárasztják az önt körülvevő - hasonlóan a s(S)oros utód-egyetemeken nevelkedett - tanácsadók által írt ötletelők és "megvalósítók". Tudja, nem az a baj, - bár igen meghatározó-, ki, milyen alapokat választ magának. Úgy hívják ezt, hogy "fundamentum." (Gondolom, beszédírói ezt a kifejezést is felhasználják majd következő kampányukkor) Nos, erre a fundamentumra épül a szerkezet. A szerkezeti elemeket még csak-csak ki lehet cserélni az idő folyamán,- igen kevesen vannak, akik képesek másik fundamentumra építeni. Úgy hívják ezt, hogy "belátás". Az egyetlen pedig, amihez az embernek igazodnia kell, a "lelkiismeret". Emlékszik, ki vezette be a tesztlapokat? Tudatában van annak, hogy a statisztikát kik találták ki? Hova vezetnek az előre gyártott kérdések "a", "b", "c" válaszai? Emberéletek valóságának meg nem értéséhez. A valódi kommunikáció hiányához. Ön nem beszélget miniszterelnök úr, - és az ön környezetében élők sem. Elfelejtettek beszélgetni azokkal, akikkel kellett volna. Ez az újabb - igen sokba kerülő kampány- véleményem szerint nem szolgál mást, mint pártja népszerűségét emelő újabb választási fogást. Amennyiben valódi tanácstalanságot jelent, akkor gondoljon a fundamentumra. Végezetül már csak egy dologban szeretnék véleményt kérni Öntől. Pár évvel korábban születtem, mint Ön. Valahogy nem volt sajátom a pártokban való gondolkodás. Mindamellett igyekeztem megőrizni egyfajta nyitott, konstruktív gondolkodásmódot. Ön egyszer azt mondta szülővárosában - sajnos nem lehettem jelen,- hogy "valóban, akik nem örököltek szüleikől legalább egy lakást vagy egy zöldséges standot-, azoknak igen nehéz boldogulniuk. Mostanára miniszterelnök úr, ezek az emberek, - tudniillik akiknek nincs "vagyoni helyzetük",- csak túlélő mindennapjaik, elfáradtak. Belefáradtak a jelszavakba. Az Ön egyik közvetlen tanácsadója - történetesen szociológia-órai diáktársam - pár éve azt mondta egy "beszédében", - a Budai Várban(!): "most válik zsellérré a magyarság saját hazájában"..... Jó hír ez Önöknek? Tudja, az emberek többségét Simon Peres nevetős szavai foglalkoztatják, aki arra célzott, nem kell háborúval elfoglalniuk egy országot,- elég azt gazdaságilag kisajátítani. Folyamatként. Hosszú évek alatt. Nemcsak a mi országunkat említette. Bocsánat, Hazánkat. Tudja, gondoljon a "lelkiismeretre". Arra pl. amikor Ön bátorította ezeket a befektetőket. Gondoljon a hazai vállalkozások tömegeinek tönkrejutására. És most Ön tanácsot kér? Kitől? Ön szerint maradtak, akikkel beszélgetni tudna? Ha igen, sürgősen forduljon hozzájuk. Egy tanácsot adok: ne az előregyártott gondolkodásmódot tükröző tesztlapot nyomja a kezükbe. Ne nézze az óráját, mert az Ön - és munkatársai - által kiszabott "idő" fogalma nem azonos a valódi időfogalommal. "A dolgoknak ugyanis megvan a maguk ideje." Az idő, mint eseménysor, szubjektív időfogalom, halmazelmélettől és a hétköznapi belátástól nagymértékben eltérő feltételrendszerrel...tudja, a tartam érzéke függ az életkortól és főként az események jelentőségétől. Tudja, a fény meg annak természete. Hullám is részecske is, potens. Omnipotens. A megnyilvánult és a megnyilvánulatlan. De gondolom, nem kereste a dimenziókulcsot. Béres Erika volt rádiós hírszerkesztő,hírolvasó (5 éve munkanélküli, poliszból menekülő) (nemzetihirhalo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése