Az ősi magyar írás, vagyis a rovásírás egyre
népszerűbb. Klubok, körök gyakorolják, egyre többfelé bukkan fel, s már
egy jó ideje divattá vált az itthoni és határon túli települések tábláit
magyar betűkkel is kiírni. Ez misszió. De vannak, akik különös üzletet
látnak benne.
A magyarság őseinek írásműveltsége a magyar írás, közismertebb nevén a
rovásírás emlékeit, hagyományait évszázadok óta kutatják papok,
írástudók, tudósok, de használja már a hétköznapok embere is. Egyik
legnagyobb szobrászunk, Fadrusz János a XIX. század végén szavakba
öntötte álmát: „Látom, jönnek az idők, amikor iskoláinkban tanítani
fogják gyermekeinket őseink betűrendszerére… Az idegen látja őseink
legsajátosabb kezeírását. És minden magyar büszkén, fönndobogó szívvel
fogja az idegennek mutatni a rovott felírást és magyarázni, hogy őseink
évezredeken át ezekkel a betűkkel írtak!”
Az álom 2003. június 21-én teljesült be, amikor a Csíkszeredán
megalakult Székely Nemzeti Tanács zárónyilatkozatban kérte fel a
székelyföldi településeket magyar betűs, azaz rovásfeliratos
helységtáblák állítására. Szándékaik szerint ezzel kinyilvánítják,
egyben nyomatékosítják önrendelkezés iránti igényüket.
A felhívás nyomán sorra jelentek meg Székelyföldön a települések
rovásfeliratos táblái. A mozgalom terjesztését elsőrendűen a mai
magyarországi területen a Forrai Sándor Rovásíró Kör vállalta el. Itthon
elsőként Kunszentmiklós csatlakozott.
A székely nemzeti lobogó átadásával járó 2007. szeptember 9-i
táblaavatásról a Magyar Demokrata is tudósított. Azóta 34 magyarországi,
felvidéki és erdélyi település fogadta el a kialakított műsortervet,
amely politikai hovatartozásától függetlenül a rovásírás fontosságára és
a magyar nemzettel való közösségvállalásra, illetve a helyiek
kezdeményezésére helyezte a hangsúlyt.
Fontos szempont volt még, hogy a táblához és a lábazathoz szükséges
faanyag, valamint a felirat és a díszítés lehetőleg ingyenes, helybeli
felajánlás legyen, ami nem terhelheti az önkormányzat költségvetését.
Az avatást műsoros ünnepség tegye bensőségessé, a táblákat egyházi
emberek áldják meg. Hagyomány lett, hogy a soron következő táblaavató
meghívja a korábbiakat, hogy együtt örvendezzenek és erősítsék egymással
való összetartozásukat. Aztán 2010 nyarán történt valami. Egy Rovás
Alapítvány nevű szervezet tájékoztatást tett közzé, amelyben a szerinte
kétséges és költséges táblaállítások helyett olcsóbbat ajánl. A fém
tartóoszlopok és rászerelhető horganyzott acéllemezek anyag-, valamint
rovásbetűnkénti szabott árért felírják a település nevét. Ez a tábla
méretétől függően tizenöt-huszonötezer forint, amihez táblaállítási
költség, valamint hatezer-ötszáz forintos műszaki felügyeleti díj járul.
A szakmai felügyeletet a Magyar Közút (MK) Nonprofit Zrt. és a
Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) látja el, a formai
egységességet a Rovás Alapítvány biztosítja.
A hír olvastán a gyanútlan polgár arra gondolhat, talán még jó is,
hogy a települések választási lehetőséget kapnak a rovástábla anyagával
és feliratával kapcsolatban. A valóság azonban más. Több kezdeményező,
például Bonyhádvarasdon és Dunakeszin az MK Nonprofit Zrt.-től olyan
írásos tájékoztatót kapott, amely a fémtábla állításának feltételeit
tizenöt oldalon sorolja. Ez tartalmazza a meghatalmazandó ügyintézőt, a
táblaállítót, jelzi, hogy a rovásfelirat szakmai ellenőrzését a Rovás
Alapítvány gyakorolja, miközben tagadja, hogy az önkormányzatnak bármily
engedélyezési joga lenne. Bár eddig senki nem törvényesítette, mégis
kijelenti, hogy a rovásfeliratos tábla a tájékoztató- és reklámtáblák
közé tartozik, így velük kapcsolatban ugyanazok a szabályok érvényesek.
Felállításához szervezőbizottság létrehozását s a Rovás Alapítvány
honlapján feltüntetettek közül gyártót is javasol. Ennél is cifrább,
hogy az MK Nonprofit Zrt. a Dunakeszin benyújtott műszaki rajzot nem
műszaki okból utasította el, hanem azért, mert a kezdeményezés nem a
Rovás Alapítvány ügymeneti ajánlása szerint történt. Vagyis a Rovás
Alapítvány immár gyakorlatilag hatóságként járhat el, jóllehet ilyen
jogosítványt senkitől nem kapott.
Hogy ki és mi a Rovás Alapítvány? Nos, némi támpontot adhat az, hogy
az alapítvány tagjai közé tartozó Rumi Tamás és Sípos László Rovás
alapismeretek című könyvében egy táblázat szerint a rovás, vagyis a
magyar írás már nem eredendően magyar, hanem a héberrel rokon arámiból
részben türk, részben cirill közvetítéssel került a hozzánk a IX.
században.
S hogy személy szerint kik közvetítették? Arra is választ kap az
olvasó a cikk végén. Előbb azonban egy különös kapcsolatról essék szó… A
magyar betűk eredetének kérdése a rovásírók belső ügye maradhatott
volna, ha 2010 novemberében nem lép be a képbe a pártpolitika. Addig a
táblaállításokat sem párt, sem szervezet nem sajátította ki. Ekkor
azonban a Jobbik országgyűlési képviselője, Farkas Gergely a párt
települési vezetőihez írt körlevelében a Rovás Alapítvány „gazdaságos
ügymenetét” javasolta, meglehetősen átlátszó cinizmussal: a jobbikosok
addig járjanak az önkormányzatok nyakára, amíg meg nem kapják a
táblaállítás engedélyét, ám az avatásnál már, idézzük: „…hangsúlyos
legyen, hogy a Jobbik missziójáról, nem pedig a város önkormányzatának
nemzeti együttműködéséről van szó…”
Hogy ennek a felhívásnak van-e még köze a Csíkszeredából elindult
mozgalomhoz és az ősi magyar, vagyis a rovásírás őszinte
népszerűsítéséhez, mindenki maga döntse el. A folytatás 2011
februárjában következett, amikor már Vona Gábor avatott rovásfeliratos
táblát Gyöngyöshalásziban. Ezt a táblát a Jobbik házimozija, az
interneten elérhető Barikád Tv felvételének tanúsága szerint már nem is
nemzetiszínű, hanem kizárólag jobbikos zászlók kíséretében avatták fel.
Szó sincs már a csíkszeredai kezdeményezésről.
A történelmet szépen átírták: a táblaállítási mozgalmat a párt
gyöngyöshalászi elnöke, Pichler Gábor György állítása szerint 2010.
november 16-án Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke, EP-képviselő indította
el, a felvételen megszólaló Vona Gábor is erre hivatkozik. Vona a
következő táblát Miskolcon avatta, amelynek február 25-i időpontját
Szegedi Csanád azzal magyarázta, hogy szándékosan tették a kommunizmus
áldozatainak emléknapjára, hiszen „…a rovásírás is a sötétség erőinek
esett áldozatul…”
A rovásírás és kommunizmus sötétjének összekapcsolása erősen
anakronisztikus gondolat. Mondhatni, marhaság. Nem csoda, hiszen Szegedi
Csanád a magyar írásnak nemhogy történelmével, de még a betűivel sincs
tisztában. Ezt az általa alapított, Bors vezér Népe című lap összevissza
írt és értelmezhetetlen rovásbetűs lapszélfelirata bizonyítja. Mint
szerkesztőbizottsági tag erre azért odafigyelhetne – ha tudna. Ugyanez a
hebehurgyaság köszön vissza Ferenczi Gábor jobbikos országgyűlési
képviselő hozzászólásában, amikor a rovásírás érdekében igyekezett
szakmai érveket felhozni.
A céllal még egyet is lehetne érteni, azzal már kevésbé, hogy
forrásmegjelölés nélkül idézett szó szerint mondatokat Friedrich Klára
„Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás” című könyvéből. Ugyanez az
emlékezetkihagyás tapasztalható Markó Elemér István jobbikos zuglói
önkormányzati képviselőnél is. Bár közvetítő útján a Forrai Sándor
Rovásíró Körhöz fordult a táblaállítás történelmi indoklásáért, a
képviselő-testülethez benyújtott határozati javaslatában azt már saját
szavaiként tolmácsolta. Amikor pedig kiderült, hogy a táblaavatáson
Szegedi Csanád nem tarthat pártpolitikai szónoklatot, a XIV. kerület
jobbikosai bejelentették, tiltakozó feliratokkal fogják megzavarni a
rendezvény tervezett műsorát. A botrány elkerülése végett elmaradt a
hagyományos ünnepség, benne a zászlóátadás, és csupán Papcsák Ferenc
polgármester tarthatott rövid beszédet.
A fentiekből látszik, hogy a Jobbik immár saját pártpolitikai
kezdeményezésének tekinti a 2003-ban Csíkszeredán indított
rovásfeliratos táblaállítást, azaz ráült egy már jól működő mozgalomra,
és azt igyekszik kisajátítani. Ehhez összejátszik a Rovás Alapítvánnyal,
amely szabványosítani akarja az eredetileg településekre szabott,
önálló elképzeléseket és ehhez az üzlethez, mert arról van szó,
megnyerte a MK Nonprofit Zrt.-t.
Áttételesen ugyanarról van szó, mint ami a Magyar Demokrata 2011/16.
számának Meló és áldozat című cikkében olvasható: „Egy intézmény éppen
önállósága miatt intézmény. Személyisége van. Az egy kaptafára épült
kereskedelmi láncoknál ugyanez nem lehetséges. Ott egy standard minőség
szolgáltatása van. De nincs semmi, ami folytán önálló lélekkel bírna.
Létüket a láncolat léte tartja fenn, az úgymond »menedzsment «”.
Ezek után mit érezhet az a több tucat település, amelyik csatlakozva a
csíkszeredai kezdeményezéshez és a Forrai Sándor Rovásíró Kör
felhívásához, már a Jobbik bejelentése előtt évekkel közösséget vállalt
az ősi magyar íráskultúrával és nem mellékesen a székelység
törekvéseivel?
Kié a magyar történelem? Ki sajátíthatja ki az egyetemesen magyar
emlékeket? A kérdésre hátborzongatóan kirekesztő választ ad a Jobbik,
amikor saját pártpolitikai céljai érdekében, a Rovás Alapítvánnyal
karöltve további száz, majd ezer tábla felállítását tervezi. Persze
üzleti alapon.
A Rovás Alapítvány pedig mindezt azzal hálálja meg, hogy az eddig
elvitathatatlanul magyarnak tartott rovásírást kazár, székely–magyar,
illetve Kárpát-medencei eredetűnek állítja be. Ebben az különösen
pikáns, hogy Vékony Gábor régész, akinek eme találmányát a Rovás
Alapítvány maradéktalanul átvette, többek között „a fentiekből további
messzemenő következtetéseket is levont. A X. század elején Erdélyt
megszálló honfoglaló magyarok szerinte kazár nyelven beszélő, felszínes
zsidó vallású kavarok voltak…” – írta erről a jelenségről hüledezve az
erdélyi Benkő Elek régész.
Hogy az a magyargyűlölő rémtörténet, amely szerint az immár egyenesen
arámi eredetűnek állított írást valójában elzsidósodott honfoglaló
kavarok hozták magukkal a Kárpát-medencébe a besenyők kergette,
műveletlen és nyomorék (!) magyarok közé, akiknek genetikusan meggörbült
lába a földművelés elterjesztése után egyenesedett csak ki – amint
Glatz Ferenc történész állította nemrég „A köznapi emberek lovagláshoz
évszázadok alatt idomult »karika« lába természetesen generációkon át
tudott csak hozzászokni az eke utáni egyenes járáshoz” (A magyarok
krónikája, Officina Nova) –, miképpen hangolható össze az egy bírósági
döntés szerint durván antiszemita és rasszista Jobbik ténykedésével, ez
aztán az izgalmas kérdés.
Szakács Gábor
(magyarmegmaradasert.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése