2013.
április 29.-én jelent meg egy rövid híradás a Magyar Szociális Fórum
honlapján, melyben tájékoztatják a nyilvánosságot arról az embertelen
bánásmódról, melyet Budapest X. kerületi önkormányzata tanúsít egy
elszegényedett, 11 fős családdal szemben. A családot, gyermekeikkel
együtt az önkormányzat – tartozás okán – védelem és segítségnyújtás
helyett ki akarja lakoltatni.
A
Magyar Szociális Fórum már 2013. április 15-én megkereste a kerület
polgármesterét azzal a kéréssel, hogy ha már ilyen sorsra szánta a
kisgyermekes családot, legalább biztosítson számukra a kilakoltatást
követő más, emberhez méltó lakhatási körülményt annak érdekében, hogy a
gyermekeket ne szakítsák el sem az anyjuktól, sem az apjuktól, sem pedig
egymástól. Kovács Róbert polgármester rideg hozzáállását bizonyítja,
hogy a kérés hidegen hagyta, hiszen a mai napig nem válaszolt a
Szociális Fórum megkeresésére.
2013.
május 02.-án Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítója Faragó
Ferencék ingatlanába sajtótájékoztatót hívott össze, ahol a családanya,
Emőke vázolta fel a családja helyzetét. Elmondta, hogy ő maga rokkant,
legnagyobb fájdalma pedig az, hogy a nagyobb gyermekeit fel tudta
nevelni, a kisebbeket pedig már nem. A család 2 200 000 Ft-tal tartozik a
közüzemi szolgáltatók felé.
Részemről
felháborítónak tartom, hogy egy ilyen mértékben rokkant családanya, aki
fizikai munkavégzésre, betegségei folytán képtelen, a szakértő orvosok
szerint csupán 46%-os rokkantsági fokozatot kaphatott, az ehhez illő
jövedelem nélkül, amelyből a rezsijét kifizetni nem tudja.
Felháborítónak tartom, hogy az eset kapcsán gyermekjogi szakértőt nem
vont be sem az önkormányzat, sem pedig a bíróság, mielőtt a
kilakoltatásról szóló végzését meghozta volna. Felháborítónak tartom,
hogy az önkormányzat – szemben a jogállamiság elvéből adódó jogbiztonság
követelményének előírásaival – nem reagál semmiféle megkeresésre.
Kijelenthető: mivel a nyilvánosság bevonása melletti, civil érdekvédelmi
szféra megkeresésére sem reagál egy közigazgatási hivatal, akkor a
bajba jutott család megkeresései, már a tartozás felhalmozódását
megelőzően is süket fülekre találtak ennél a hivatalnál.
Az eset kapcsán a közigazgatási hatósági eljárások áldozatát, Faragóné Emőkét kérdezem.
- A
Faragó családon segített-e egyáltalán az önkormányzat valamilyen
szinten annak érdekében, hogy ekkora mértékű tartozás ne alakulhasson
ki? Gondolok itt kifejezetten arra, hogy mivel önkormányzati lakásban
élnek, az önkormányzat a Ket. előírása alapján méltányosságot
gyakorolhat a család élethelyzetében, és elengedheti az önkormányzati
lakás bérleti díját, ezzel együtt a szemétszállítási díj fizetését
átvállalhatja, és mentesítheti a családot a helyi adónemek megfizetése
alól. Ez megtörtént?
-
Méltányosság? Én kérem, olyanban nem részesültem. Segítséget kértem
Zsuzsikától, az önkormányzat családgondozójától, aki azon kívül, hogy
kijött hozzánk környezettanulmányra, és két címet adott, hogy hívjam fel
én (hogy miből, nem tudom) az átmeneti szállókat. Kezdetektől fogva
tudott a problémánkról, de azon kívül, hogy a rendkívüli gyermekvédelmi
támogatásként járó ingyenes iskolai étkezést megkaptuk, és az ehhez
kapcsolódó, negyedéves szociális juttatással, semmi más segítséget nem
kaptunk.
- Kapott
egyáltalán bármiféle támogatást a család az önkormányzattól? Gondolok
itt a gyermekvédelmi-, lakhatási-, szociális támogatásokra és a rokkant
családanya közgyógyellátási igazolványára, amely a gyógyszerei
kiváltását könnyíti meg.
-
Be vagyok regisztrálva a Munkaügyi Központhoz, de a 46%-os rokkantságom
után semmiféle járandóságot nem kapok. Kiközvetíteni nem tudnak, mert a
látásom folyamatosan romlik, a gerinckopásom miatt pedig nem tudok
fizikai munkát végezni. Most már havonta kellene látásvizsgálatra
járnom, amit nem tudok megtenni. Az önkormányzatnál azt mondták, hogy az
eddigi segélyezési formákat már eltörölték, nincsen. A foglalkoztatást
helyettesítő támogatást azért nem adták meg, mert 1 984 forinttal léptem
túl az előírt engedélyezési keretet. Nem is tudtam, hogy létezik
közgyógyellátási igazolvány.
- Az
országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság támogatta-e a bajba jutott,
rokkant édesanyát az évente egyszer adható 0,5%-os nyugdíjemeléssel? Az
Országos Egészségbiztosító Pénztártól megkapta-e a beteg asszony az
évente egyszer adható gyógyszerár támogatást? Konkrétan arra vagyok
kíváncsi: az állam és az állami hivatalok, miután a jogalkotók alkotta
szabályok következtében ellehetetlenítette a rokkant emberek
megélhetését – köztük ezét a családét is -, vállalva a döntésük
következményét, támogatták-e, segítették-e a családot?
-
A Nyugdíjfolyósító a rokkantságom után sem nyugdíjat, sem
rehabilitációs járadékot nem folyósít, az emelt összegről nem is tudtam.
Azt mondták, amikor kértem, hogy nekem nem jár. Annak ellenére sem,
hogy 22 év leigazolt szolgálati időm van.
- Mi volt az elutasítás indoka?
-
Az, hogy ez a 22 év GYES és GYED ellátásból állt, mert főállású
anyaként vagyok jogosult a szolgálati időre, de a Nyugdíjfolyósítótól
jövedelemre nem. Becsülettel neveltem és nevelem a gyermekeimet, de a
főállású anyaság nem jogosít sem nyugdíjra, sem rehabilitációs
járadékra.
- Az önkormányzat felajánlotta-e a családnak az előre mérő órák felszerelésének lehetőségét?
-
Erről még nem hallottam, meg amúgy sem lehetne, mert távfűtéses
lakásban lakunk, így nem is lehetne semmiféle órát felszerelni.
- Az
önkormányzat vizsgálja-e a felelősségét a kialakult helyzetért a
családsegítő szolgálatnak és a gyermekjóléti szolgálatnak? Arra
gondolok, hogy a családot nekik kellett volna első körben az
önkormányzat adósságrendezési szolgáltatásába bekapcsolódásra javasolni.
Ha ők nem tették meg, ezt az önkormányzat szociális irodájának a
munkatársainak kellett volna javasolnia. Miért nem vehette igénybe a
család az önkormányzat adósságrendezési szolgáltatását, hogy
elkerülhessék a tartozás ilyen mértékű felhalmozódását?
- Adósságrendezési szolgáltatás? Nekem ilyet nem mondtak. (Mikor
beszélgetünk arról, ez a szolgáltatás mit is takarna valójában, és
milyen segítséget jelentett volna számukra, sírva fakad, a beszélgetés
közben. Kiderül: sem a családgondozó, sem a szociális iroda erről a
lehetőségről őt nem tájékoztatta. Kis idő múlva folytatjuk a
beszélgetést.) A Vagyonkezelő ügyvédje, Antal Attila azt mondta,
hogy ha a tartozásom felét, 1 millió egyszázezer forintot kifizetem,
akkor hajlandó tárgyalni velem a maradék tartozás részletekben történő
kifizetéséről. Zsuzsika ezt nevetve közölte velem, hogy ennyit
segíthetett, mint családgondozó. Higgye el, sírva fakadtam, amiért
kinevetett. Szegény ember vagyok, de becsületes és büszke. És
kinevetnek. Egy olyan ember nevet ki, aki Budán, családi házban él,
fogalma nincs arról, mi az a szegénység.
- A bírósági eljárásban, ahol a kilakoltatásról szóló végzést meghozták, volt Önnek jogi képviselője?
-
Nem is tudtam arról, hogy lehet ilyenem, nem mondták azt el nekem.
Nekem nem volt a bíróságon más dolgom, mint tudomásul venni a döntést,
hogy június 11.-én kilakoltatnak. Hogy hová megyünk, még nem tudom. Én
állami gondozott voltam, nem akarom, hogy a gyermekeim is erre a sorsra
jussanak. Én kimegyek az utcára, de velük mi lesz? Véber Tibor
alpolgármester azt mondta, menjek le vidékre, törjek fel egy házat,
lakjak ott. Még hálás is lesz nekem azért a tulajdonos, hogy feltöröm a
házát, mert legalább lesz, aki lakja és rendben tartja. Azt is mondta,
hogy ha ezt nem akarom, akkor kéredzkedjek be valaki udvarára. (Sírások
szakítják meg ezeket a mondatokat, érezni, Emőke nagyon el van
keseredve.)
- Mit tett egyáltalán az önkormányzat annak érdekében, hogy e helyzet kialakulását megelőzze?
-
Semmit. Azóta sem állnak velem szóba, csak annyiban, hogy ilyen
tanácsokat adnak, amit már mondtam, mindezt úgy, hogy közben nevetnek
rajtunk és a helyzetünkön.
- Ha
e riportot olvasva, egy jó szándékú ember úgy döntene, akár pénz, akár
jogi segítségnyújtást, vagy bármilyen más segítséget fel tudna ajánlani a
család számára, ezt hogyan és miként teheti meg?
- Nagyon szégyellem én ezt, hogy idáig süllyedtem. …
- Ne
Ön szégyellje magát, hanem szégyellje az állam, a kormány, és a kormány
alkalmazásában álló önkormányzat azért, amit Önnel és családjával tett.
Ha az önkormányzat nem jogkövető jogalkalmazó, és nem nyújtja a tőle
elvárható és előírt segítséget, amely egyébként munkaköri kötelessége
volna, miért Önnek kellene szégyellnie magát?
-
Én akkor is szégyellem, hogy idáig süllyedtem, pedig csak gyermekeket
neveltem, és közben beteg lettem. Jövedelmet nem kapok, a gyermekek után
járó állami juttatásokon kívül. Nekem nincs, de a lányomnak van
bankszámlája. Szívből megköszönöm azt a segítséget, amit bárki el tud
juttatni a számunkra. (Büszkén mondja: ettől a lányomtól most született
unokám. És még unokázni sem tudok nyugodtam, mert nem hagyják az
önkormányzatnál.) A lányomnak a CIB Banknál van bankszámlája. A száma:
107005436294285251100005. A lányom neve: Faragó Orsolya. Mindenkinek,
előre is, szívből köszönöm, ha segíteni tud.
Köszönöm az interjút.
(Emőkének
a beszélgetés közben eszébe sem jutott, hogy ma tulajdonképpen Anyák
Napja van. Azoké az anyáké, akiket az állam így becsül meg, mint Emőkét
is.)
A
Faragó család ügyének megoldását felkaroló Magyar Szociális Fórum
alapítójának, Simó Endrének a véleményét, álláspontját is kértem az
ügyben. A Szociális Fórum FELSZÓLÍTJA Kovács Róbertet, Kőbánya
polgármesterét az azonnali, és haladéktalan cselekvésre és
problémamegoldásra a család lakhatásának, ezzel együtt tartozásának
rendezése ügyben. Felszólítja a polgármestert, utólag orvosolja a
munkatársai által elkövetett hivatali mulasztásokat, indítson az ügyben
fegyelmi vizsgálatokat.
A Magyar Szociális Fórum és a Hírhatár Online közös felhívást tesz közzé:
A
Faragó család kilakoltatásról szóló végzése 2013. június 11.-én
végrehajtásra kerül, a családnak nincs hová mennie, az önkormányzat
családsegítője kizárólag hatósági gondozásba vételt fog eszközölni a
gyermekek számára, amellyel elszakítják őket egymástól és a szüleiktől
is. A hivatásos nevelőszülői hálózat igénybevételét sem ajánlották fel a
család számára, ennek érdekében nem is intézkedtek, pedig ebben az
esetben a testvérek egymással maradhatnának, és a szülőkkel is
tarthatnák a kapcsolatot.
Kérjük
ezért olyan jogi képviselő jelentkezését, aki felkarolná a család jogi
problémáját, és annak megoldását. Számítanánk a jogi képviselő
jelentkezésére annak kapcsán is, hogy ha és amennyiben lehetőség volna
egy perújítási kérelem benyújtására, amellyel a kilakoltatásról szóló
végzést hatályon kívül lehetne helyezni, ennek bonyolítására is szükség
volna, tekintettel arra, hogy ebben a bírósági eljárásban a Faragó
család végig jogi képviselet nélkül szerepelt úgy, hogy a jogaikról és
az eljáráson belüli lehetőségeikről őket még maga a bíró sem
világosította fel. Gyermekjogi képviselőt sem a bírósági-, sem pedig az
önkormányzati eljárásokba nem vontak be. Olyan jogi képviselőt keresünk,
aki szociálisan érzékeny, és elfogadja azt a tényt: a családnak nincs
pénze jogi képviseletre.
Amennyiben
felhívásunkra nem érkezik szolgáltatás felajánlás jogi képviselő
részéről, abban az esetben kérjük azokat a jó szándékú embereket, akik
rendelkeznek olyan ingatlannal, melyet nem használnak, kérjük, adjanak a
Faragó családnak lehetőséget arra, hogy ott megszállhassanak, míg
szociális helyzetüket rendezni lehet, a felelősök kilétének
megállapításával, és az eddig, tőlük megtagadott ellátások folyósítása
is elkezdődik végre.
A szolgáltatás felajánlásokat a magyarszocialisforum@gmail.com, illetve az info@hirhatar.hu e-mail címek valamelyikén várjuk.
A
videofelvétel bizonyítja azt, milyen körülmények között él jelenleg a
család. A felvétel bemutatja azt is: ebben az élethelyzetben Kőbánya
önkormányzata passzív, és mindenféle segítségnyújtást megtagad tőlük.
Ismétlésül a család bankszámlaszáma: Faragó Orsolya, CIB Bank 107005436294285251100005.
A család történetét a közigazgatási szervek megkeresésével folytatjuk.
Dudás Anna, az MSZF aktivistája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése