Genetikai alapismeretek

Nép és nemzet

A nép az emberek azon természetes közössége, amelyet a közös származás, a közös környezet, a közös nyelv és hagyományok, valamint a közös körülmények alakítottak ki, és amelyhez való tartózás elsősorban genetikai-kulturális tényezőkön alapul.

A nemzet azon népi származású emberek természetes közössége, akiket a közös történelmi emlékezet, a közös történelmi sorsvállalás, és a közös történelmi hivatás-küldetés elsősorban tudati-szellemi vonatkozásban kapcsol össze. Ebből adódóan – és röviden – a néphez tartozás faji, a nemzethez tartozás faji alapú intellektuális kérdés. Már a néphez tartozás tudata is megkíván az egyén részéről olyan személyiség feletti érzéseket mint az áldozatvállalás, bajtársiasság, együttműködési készség, és a közösség érdekeinek az egyéni érdek fölé helyezése. A magyarságtudatra épülő nemzettudat viszont – mindezekkel együtt – még magas szintű értelmi és tudati tevékenységen alapuló szüntelen küzdelmet is jelent a nemzet fennmaradása, erkölcsi és intellektuális fejlődése és térnyerése érdekében.

Mikor a népek genetikai tulajdonságait vizsgáljuk, az írás terjedelmi korlátai miatt nem részletezzük a jó és rossz tulajdonságokat, hanem csak pozitívnak, vagy negatívnak értékeljük őket. Joggal feltételezzük, hogy olvasóink rendelkeznek az alapvető ismeretekkel, és részletezés nélkül is képesek a pozitív-negatív minősítést tartalommal kitölteni.

A népi magyar fogalom értelmezése

Népi magyar az a magyar, aki a magyarságra jellemző génállománnyal rendelkezik. Ez az alapfeltétele annak, hogy teljes értékű magyarként létezhessen. Ez az állapot azonban még csak a biológiai értelemben vett kapcsolódási elem, ennek ki kell egészülnie a magyarságtudattal, melynek az alapja a magyar népi kultúrának és a magyar szellemiségnek az erős beépülése a lelkiségbe, mely az öntudat létrehozója. Tehát: népi magyar az, aki a magyarságra jellemző génekkel és jó magyarságtudattal rendelkezik.

A testvérnép fogalmának értelmezése

Testvérnépek azok a népek, melyeknek a génállománya megegyezik, vagy nagyon hasonlít a magyarokra jellemző génállományhoz. A különbözőség annyi, hogy nem magyar tudattal, hanem saját népi tudattal rendelkeznek. A testvérnépeknek a népi tudata azonban rendkívüli hasonlóságot mutat a magyarokra jellemző tudattal (így a kultúrával is), ezért a nyelvi különbözőség ellenére a lelkiség vonatkozásában rendívül nagy a hasonlatosság.

A testvérnépekkel való keveredés semmiféle genetikai módosulással nem jár, ezért egyéb járulékos pozitívumok miatt hasznosnak is minősíthető. A testvérnépek eltérő életvitele és élettapasztalata, valamint más irányban fejlődött kultúrája és életereje bizonyos esetekben a magyarság pozitív tulajdonságait képes erősíteni, és a negatívokat mérsékelni.

A testvérnépek összlétszáma világviszonylatban 600 millió (egyes kutatók szerint 800 millió). Tehát a magyarság nemcsak genetikailag tartozik egy nagyszámú népességhez, hanem ennek a népességnek egy kiváló képviselője is, és egy genetikai leromlás esetén óriási építkező háttérrel rendelkezik.

Genetikailag semleges népek fogalma

Genetikailag semleges népeknek azokat a népeket nevezzük, melyek sem pozitívumokkal, sem negatívumokkal nem módosítják a magyar géneket. Génállományuk gyenge, az erősebb magyar gének képesek elnyomni a gyenge jellemzőiket. Az ilyen népek száma csekély, és lényegtelenségük miatt különösebb figyelmet nem is érdemelnek. Ennek ellenére a keveredés nem jó, mert egy stagnálásos állapotot teremt.

Genetikailag veszélyesnek minősülő népek

Azokat a népeket, melyeknek a genetikai állományuk túlnyomó részben negatív jellegű, veszélyeseknek kell minősíteni. Keveredés esetén három szinten rontják a magyarság génállományát. A magyarság csekély számú és nem erős negatív tulajdonságait felerősítik, és új negatív tulajdonságokkal egészítik ki. A pozitív tulajdonságainkat lerontják, a keveredés mértékétől függően akár meg is semmisíthetik. Csekély arányú keveredés esetén a leromló pozitív tulajdonságok, és a felerősödő negatív tulajdonságok következtében a legjobb esetben is egy erősen semleges génállomány alakul ki, mely már képtelen ellenállni a legkisebb negatív behatásnak is, és ezért a teljes leromlása előbb-utóbb bekövetkezik. Különösen akkor, ha a rendkívül veszélyes génállományú népek is megjelennek az élettérben.

Rendkívül veszélyes génállományú népek

Rendkívül veszélyes génállományú népeknek azokat a népeket nevezzük, melyek olyan súlyosan károsítják a magyarság génállományát, melyet többé megjavítani már nem lehet. Ezeknek a népeknek a rendkívül erős negatív tulajdonságai képesek a magyar génállomány negatív tulajdonságait oly mértékben módosítani, felerősíteni és a saját, csak negatívumokat tartalmazó génjeivel véglegesen és javíthatatlanul megfertőzni, hogy a megfertőzött minden pozitív tulajdonságát elveszítheti. Míg minden más génmódosított egyén képes belesimulni a népi magyarságba, ez a fertőzött génekkel rendelkező egyén törvényszerűen (a génprogramja alapján) a magyarság ellenségévé válva, a legelvetemültebb tettekre is képes.

Felismerés és védekezés
A tartalom és a forma

Ez a fogalompár esetünkben az emberek, illetve az emberi közösségek (a népek) belső töltését, szellemiségét, és a külső képét, az arculatát kapcsolja össze. Ideális esetben a két tényező harmonikusan illeszkedik egymáshoz, erősíti egymást, és rokonszenvessé teszi a világ számára azt, aki képes ezt az egységet létrehozni. A túlnyomóan negatív génállományú népek és annak a tagjai is képesek összhangba hozni a tartalmat és a formát, de ez egy szörnyűséges megjelenési állapotot hoz létre, és a közutálatot az egészséges génállományú emberekből azonnal ki is váltja, a világ bármelyik népről is lenne szó.

Mi most ezen a sorrenden változtatunk, mert céljainknak úgy megfelelőbb és használhatóbbak a levonható következtetések. A forma és a tartalom egységéről beszélhetünk, mert vizsgálódásaink logikai sorrendje ezt kívánja meg.

Első amit érzékelünk általában a forma. Tehát ez a kiindulási alap első eleme. A megjelenési formát viszonyítjuk a belső képeinkhez, melyeket az ideálokból, illetve a megvetendő tulajdonságokból alakítottunk ki, és amit némileg módosíthat a közfelfogásban kialakított kép is. A gének felelősek a személy népére jellemző faji jegyeinek kialakulásáért, és ezért a faji jegyek azok, melyeket elsődlegesen észlelünk, és vizsgálatunk tárgyává tehetünk. Ez azonban még nem elégséges az értékítélet meghozatalához, mert a magyarságra nézve káros (veszélyes) génállományú népek a saját élőhelyükön (életterükben) lehetnek jók, sőt, kiválóak is, mert a természeti és az emberi környezethez megfelelően alkalmazkodtak. A mi életterünkben viszont csak a génállományunk lerontását okozhatják (a sajátjukkal együtt), mert nem csak a formát teszik idegenszerűvé, hanem a lelkiséget is úgy megváltoztatják, hogy az egyén képtelen feloldódni a magyar testvéri közösségben.

Tehát a külsőnek, mint megjelenési formának igen nagy a szerepe. Az előítéleteinknek legalább a fele erősen kötődik ehhez a tényezőhöz. Az előítélet az egyik legértékesebb örökségünk, mert őseink tapasztalataiból alakult ki, és ezért rendívül fontos minősítési tényezőként kell kezelnünk. Ha ehhez hozzáadjuk a történelmi tapasztalatainkat és a szépérzékünk figyelmeztetését, a külalak szerinti elbírálással lényegében végeztünk is. Az esetek döntő többségében nem csak azt tudjuk megállapítani, hogy a vizsgált személy, vagy közösség idegen, hanem azt is, hogy a már ismertetett csoportok közül melyikhez tartozik, vagy tartoznak.

A tartalom (a szellemiség) elbírálása semmivel sem bonyolultabb feladat. Újra az őseink örökével, az előítéletekkel kell kezdenünk, melyhez szorosan kapcsolódik a népi közítélet, mely a közvéleményben nevesíthető. Csak a népi magyarok véleménye számít! A történelmi tapasztalat és a saját tudás szükségszerű kiegészítője a véleményformálásnak. Ha az érzelmi alapú ítélethozatal helyet a fentiek figyelembevételével alkotunk ítéletet, nem tévedhetünk.

Fontos alapelv az, hogy soha nem szabad elvonatkoztatni a személy a népétől, mert bármit mond, vagy cselekszik, a génprogramja vezérli. Hogy mit mond, ír, és milyenek a hivatkozási alapjai az a minősítésünket csak a másodlagos elemzés esetén befolyásolhatja. Elsődlegesen az alkotások számítanak, és azok is csak a népi magyarság érdekeinek a tükrében vizsgálhatóak. Minden alkotás eredője a genetikai késztetés. Ahogy az ember genetikai állománya határozza meg a fajtajegyeket, úgy a cselekedeteknek is ez a meghatározója, mely esetünkben az alkotásban testesül meg. Az alkotás olyan mint az alkotója, és az alkotó olyan, mint az alkotása. Ezért alaptételként el kell fogadnunk, hogy mindenki olyan belül (szellemileg), mint kívül (formailag). Ugyan így van ez fordítva is. Ez azért fontos tétel, mert nem kell minden esetben mind a két minősítő elemet vizsgálnunk, elég csak az egyiket is ahhoz, hogy jó értékítéletet hozhassunk. Azt, hogy egy alkotás milyen, senki más nem döntheti el, csak a népi magyarság a saját értékrendje szerint. Más, külső vélemény nem mérvadó.

Genetikai állományunk elleni műveletek ismertetése, és az önvédelem módja

Egy ország, nagyságától függetlenül akkor erős, ha a népi alapozású lakossága is erős (fizikailag és mentálisan), és minden vonatkozásban döntési helyzetben van. A népe javát szolgáló országvezetésnek a feladata ezért nem más, mint az erőt létrehozó két tényezőnek, a genetikai tisztaságnak, illetve a tisztaság megtartásának, és a kulturális fejlődésnek a biztosítása. Lehetnek egy népnek kritikus időszakai, amikor természeti, vagy történelmi katasztrófák következtében a saját életterében a gazdasági, vagy /és/ politikai vezető szerepét elveszíti, de ha a genetikai állománya és a kultúrája megmarad, képes az eredeti állapotot helyreállítani.

Ebből következik az, hogy népünk ellenségei pontosan ezt a két tényezőt igyekeznek felszámolni, uralmuk fenntartásának biztosítása érdekében. Jól tudják, hogy minden szabadságharcnak az eredője a népi erő, melyet a két tényező elgyengítése oly mértékében képes csökkenteni, ami már kizárja a szabadságharcos megoldásokat.

Elsődlegesen a népi kultúra megsemmisítése a cél, melyet a valódi kultúrahordozóink megismerésének ellehetetlenítésével, illetve hamisított változatának terjesztésével, és idegen, alsóbbrendű kultúráknak népszerűsítésével akarnak megvalósítani. Ezzel párhuzamosan ellehetetlenítik a népi magyarság életlehetőségeit, és összetűzéseket provokálnak ki a testvérnépekkel, valamint a veszélyes, és a rendkívül veszélyes genetikai állományú népek betelepülését, majd a szaporodását minden eszközzel támogatják.

Amikor egy nép nyitottá válik a tőle eltérő és számára veszélyt jelentő genetikájúak befogadására, akkor a hanyatlása elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy mi az oka az ilyen viselkedésnek, amit természetellenesnek nevezhetünk.

Elsődleges oka a mesterségesen előidézett belső romlás, a természetes és a nép érdekeit szolgáló értékrend összeomlása. Ez a magyarságtudatot legyengíti és a közerkölcsöt is lerontja. Második a megosztottság (pártok, szekták). A sok okozati elem közül ki kell emelni a nép igazi, jól felkészült, köztiszteletet kiváltó vezetőinek a semlegesítési műveletét. Az értékrend és jó vezetők hiánya, kiegészülve a megosztottsággal és az általános elszegényedéssel, a népi magyarságra nézve tragikus következményekkel jár, mert minden eleme megvalósult a tudatos genetikai rombolás lehetőségének.

Az értékrend hiánya az erkölcsi rend felbomlását is jelenti. A közerkölcs helyébe az egyéni érdekérvényesítés elve kerül, mely minden olyasmit erkölcsösnek nevez, mely hasznos az egyén, vagy az ilyen felfogású egyénekből kialakult érdekérvényesítő csoportosulás számára. A nemi erkölcs ezen a szinten már nem létezik, így a genetikai felhígulásnak, illetve a genetikai fertőzésnek már nincs akadálya. A politikai és a gazdasági élet irányítói kivétel nélkül ebbe a kategóriába sorolhatóak, ezért ennek az életvitelnek nagy a romboló ereje a köreikbe került magyarság vonatkozásában.

A végső tragédiát csak egy össznépi ellenállás tudja megakadályozni. Ennek az ellenállásnak az első időkben kulturális/erkölcsi és genetikai síkon történő ellenállásnak kell lennie.

Népi kultúránkat csak úgy tudjuk megvédeni, ha erős erkölcsi alapokkal rendelkezünk és ismerjük a kultúrahordozóinkat. Ez a művelet kemény ellenállást vált ki, ezért nem elég megismerni a magyar kultúra értékeit, hanem szellemiségünk legerősebb meghatározó elemévé kell emelnünk. A kulturális összecsapásban pedig csak akkor tudunk győzni, ha ezeket az ismereteket minél szélesebb körben továbbadjuk.

Kultúránk hordozói: magyar nyelv; szellemi hagyományok (regék, mondák, népmesék); népszokások; népművészet (népdalok; néptáncok, népviselet; népi építészet; népi irodalom; népi foglalkozások és mesterségek). A kultúrahordozók tartalmának összességét magyar kultúrkincsnek nevezzük. Óriási érték és erő ez, és csak rajtunk múlik, mennyit tudunk belőle újra magunkénak mondani. (Volt egy kulturális vonatkozásban igen kedvező időszak népünk történelmében, 1970 -1990 között. A kultúrharcunk első időszakában erre a szintre kell felemelkednünk, majd a korszak hibáit mellőzve tovább fejlődni.) A népi magyarság vonatkozásában a magyarságtudat a népi kultúra térnyerésével együtt erősödik.

A megosztó világnézeti különbözőségeket félre kell tenni. A világnézet és a vallás magányügy, az erős magyarságtudat következtében kialakuló közös nézet megteremti ebben a kérdésben is a közös nevezőt. A jövő kihívásai nem a megosztó ideológiák mentén fogalmazódnak meg, hanem a magyarság magyarnak maradási esélyei mentén. Az erős magyarságtudattal és erkölccsel rendelkező magyarokat sem vallási, sem ideológiai különbözőségek nem oszthatják meg. Ez alapvető szemléletváltást követel, ezért nem lesz egy gyors művelet, de mert szükségszerű, meg fog valósulni.

Már most egy biológiailag kettészakadt országban élünk. A népi magyarok az egyik, a biológiailag leromlott keverékek, valamint az idegen génállományúak a másik oldalon állnak. Soha nem lesz kiegyezés, mert nincsenek olyan alapok, melyek ezt lehetővé tennék. A látszat az, hogy a népi magyarság ma alárendelt helyzetbe került, de ez csalóka látszat és csak addig tűnik ez valóságnak, amíg az össznépi akarat ezt eltűri. Most vagyunk a tűréshatáron, és aki képes a kombinatív és logikus gondolkodásra, jól tudja azt, hogy ez mit jelent.

Kassai Ferenc