A bostoni szolgáltatás kiesések rávilágítottak, a kormány tényleg lekapcsolhat bármilyen hálózatot

A Boston Maraton alatt történt robbantások után egyre több hír jelent meg arról, hogy az amerikai kormány lekapcsolta a mobilhálózatokat. A hírek hamar valótlannak bizonyultak, azonban a vizsgálódás folytán kiderült, hogy korábbi információkkal ellentétben a hálózatok központi lekapcsolása igenis lehetséges, egy titkos szövetségi szabályozás segítségével.

Bár a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) korábban tagadta az úgynevezett 303-as Standard Működési Eljárás létezését, az Electronic Privacy Information Center (EPIC) keresetet adott be az Információszabadságról szóló törvény értelmében, hogy napvilágra kerülhessen a titokban tartott dokumentumok tartalma.

Az ügy kapcsán megismert 2007-es jelentésből kiderült, hogy a hálózatok lekapcsolására vonatkozó szabályozást 2006 márciusában fogadták el. A jelentés szerint a Belbiztonsági Minisztérium fennhatósága alá tartozó Országos Koordinációs központ az első számú hatóság „bármilyen olyan intézkedésben, ami a magán vezeték nélküli hálózatok lekapcsolásához vezet, akár kisebb területet, mint például egy alagutat vagy hidat, akár az egész fővárost érinti.”

Hosni Mubarak 2011-es intézkedése, amellyel lekapcsoltatta az Internetet és a mobilhálózatokat az egyiptomi zavargások legkritikusabb szakaszában, ráirányította a figyelmet a kérdésre, hogy vajon az amerikai kormány rendelkezik-e egy ilyen „központi kapcsolóval”.

Még ugyanabban az évben, amikor a San Franciscoi közlekedési hatóság a várható tüntetések miatt lekapcsolta a mobilhálózatokat, az intézkedés ellenzői vészjóslónak tartották a lépést.

Az eset után (amely során egy rendőr lelőtt egy fegyvertelen embert, amit többen is rögzítettek mobiltelefonjukkal) a Szövetségi Kommunikációs Bizottság vizsgálatot indított a hálózatok lekapcsolása miatt. A hatóság megkeresésére a mobilszolgáltatók, például az AT&T, kijelentették, hogy nincs szükség vizsgálatra, mivel a magánhálózatok lekapcsolására vonatkozó szabályozás már létezik.

„A szövetségi és helyi hatóságok, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság, a mobilszolgáltatók és egyéb magán felek már foglalkoztak ezzel a kérdéssel és közös erőfeszítésük eredményeként megszületett a 303-as Standard Működési Eljárás (SOP) az országos kommunikációs hálózatokra,” állt az AT&T válaszában. „Az SOP 303 megoldást nyújt a bizottság kérdésére így nincs szükség az iratban említett vizsgálatra.”

Magyarul az AT&T megerősítette, hogy ez az aprócska szabály, aminek a minisztérium még a létezését is tagadta, már régen hatályba lépett és a fenti esetben a szolgáltatók csupán a helyi hatóságok utasításainak engedelmeskedtek.

Az EPIC megpróbálta kideríteni, hogy mi indokolja az SOP 303 szabályozás, hivatalos nevén „A kereskedelmi és magán vezeték nélküli hálózatok lekapcsolási és újraindítási folyamata, országos vészhelyzet esetén” körüli titkolózást.

Az is kérdés, hogy mit tekintenek országos vészhelyzetnek és melyik szerv rendelheti el. A minisztérium még nem teljesen tett eleget az információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozó hivatalos felszólításnak, bár a hálózatok lekapcsolására vonatkozó szabály létezésének tagadásával már felhagyott.

A lényeg tehát, hogy az amerikai kormány már évekkel ezelőtt rendelkezett akár az egész nagyváros mobilhálózatának lekapcsolására vonatkozó szabályozással, bár ennek feltételei még mindig nem ismertek.

Forrás: RT.com

 

 

Miért csak akkor van felháborodás, amikor Amerikában halnak meg ártatlanok?

A nyugati világ politikusaitól immár nem várható őszinte szó. A bostoni terrortámadással kapcsolatban is Irán vallási vezetője, Ali Khamenei ajatollah mondta ki az igazságot.

“Az iszlám elveiből következően az Iráni Iszlám Köztársaság elítél mindenfajta robbantást, elítéli az ártatlanok gyilkolását, történjen az Bostonban vagy Pakisztánban, Afganisztánban, Irakban vagy Szíriában” – jelentette ki Ali Khamenei ajatollah az iráni hadsereg parancsnokai előtt elmondott beszédében szerdán.

A vallási vezető beszédében hangsúlyozta: “Az Egyesült Államok és az emberi jogok úgynevezett szószólói mélyen hallgatnak, amikor embereket mészárolnak le Pakisztánban, Afganisztánban, Irakban vagy Szíriában, de éktelen lármát csapnak, miután bombák robbannak az Egyesült Államokban.”

Khamenei ajatollah súlyosan ellentmondásosnak nevezte az USA és szövetségesei hozzáállását az emberi jogok kérdéséhez. A vallási vezető szerint a nyugati hatalmak az Iszlám Köztársasággal szemben is „teljesen ésszerűtlen” politikát folytatnak.

“Miféle logika ez? Ha gyermekeket és nőket gyilkolnak az amerikaiak Afganisztánban és Pakisztánban, ha Irakban és Szíriában az USA, a Nyugat és a cionisták által támogatott terroristák tragédiákat idéznek elő, mindez nekik nem probléma. De ha történik egy robbantás az USA-ban vagy valamely más nyugati államban, akkor az egész világnak meg kell fizetnie az árat ezért?” – tette fel a jogos kérdést az Iráni Iszlám Köztársaság vallási vezetője.

 

Mi az oka a bostoni pániknak?

Minden terrormerényletben meghalt, vagy megnyomorodott ember veszteség az egész emberiség számára.

Bostonban történt valami elhanyagolható apróság, olyasmi, amire általában nem figyel senki. Kontárok felrobbantottak két lábost, és páran meghaltak, többen megsebesültek. Egy komoly karambolban több az áldozat. Ennek ellenére akkora cirkuszt csináltak belőle, mely világviszonylatban is páratlan. A kérdés az, hogy miért?

Mert meghalt egy nyolcéves gyerek? Az USA az elmúlt évtizedekben terrorista módon (légi terror, tömeggyilkosságok, stratégiai falvak) legkevesebb 2 millió, de inkább hárommillió tíz év alatti gyermeket ölt meg. A többségük elevenen elégett. Erre valószínűleg nem gondolt senki, amikor a halott gyermek lett a "merénylet arca". Ha van igazság a Földön, akkor az USA még sok millió gyermekének életével tartozik, hogy Justitia kezében az igazság mérlege egyensúlyba kerüljön.

Bostonban, a 600 ezer lakosú nagyvárosban a maratoni futóversenyen történt robbantás után elképzelhetetlen pánik tört ki. Senki nem tudta mit kellene tennie, a fejvesztett menekülésen kívül. A városvezetésnek fogalma sem volt arról, hogy ilyenkor mi a teendő. Az egész városra kijárási tilalmat léptettek életbe, minden közlekedést megtiltottak és az első lépcsőben a rendőrség kiegészítéseként 9.000 katonát is a városba vezényeltek. Városrészeket hermetikusan lezártak és lakásról-lakásra átvizsgálták őket. Ha nem két csecsen származású fiatalemberről, hanem egy UFO különítményről lett volna szó, még akkor is az ügy súlyához képest óriási volt a felhajtás.

A félelem diktálta. Rettegett mindenki. A halottak és a sebesültek számától függetlenül, mert mint tudjuk, ez elhanyagolható számú volt. Kihalt város, mindenhol a modern USA-cirkusz röhejes bohócai egyenruhákban, lőálló mellényekben és ezerféle felesleges karácsonyfadísszel felszerelve. És a hangulat? Csapnivalóbbnál is rosszabb.

Amikor 2002. október 23-án csecsen terroristák egy csoportja a moszkvai Melnyikov utcai Dubrovka színházat közel ezer tússzal a hatalmába kerítette, Moszkvában senki sem pánikolt. Pedig azzal kezdődött a csecsen akció, hogy agyonlőttek egy 20 éves lányt. A 42 kitűnően felfegyverzett és halálraszánt terroristából a fele komoly harci tapasztalatokkal rendelkezett, illetve 25 özvegy követni akarta a férjét a halálba.

Nem volt kijárási tilalom, senkit nem motoztak meg, illetve tartóztattak le. Az FSzB tette a dolgát, és igaz hogy nagy civil áldozatok mellett, de simán lezárták az ügyet. 170 ember meghalt, ebből 40 volt a terrorista. Ezzel vége is a történetnek.

Nem három, hanem összesen 170 halott. Senki nem lett a "merénylet arca", nem kapcsolták le a mobilszolgáltatást, nem rendeltek el országszerte terrorellenes intézkedéseket.

Ha ezt a bostoni műsort az észak-koreaiak is végignézték (és miért ne nézték volna), rájöhettek, hogy túlméretezték magukat az USA elleni háború vonatkozásában. Nem interkontinentális rakétákat kellett volna gyártaniuk, atom robbanófejekkel, hanem lábosokat, pontosabban kuktákat. Városonként kettőt-hármat. Ha ezt sikerül egyszerre felrobbantani, semmivel sem kisebb a hatása, mint az atomrakétának. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb. Az eredmény ugyanaz lenne, szétesne a művi társadalom, mindenki totálisan bepánikolva világgá szaladna. A fogyasztói, elpuhult, természetellenes életmódot folytató pénzalapú társadalom csak erre képes, semmi másra.

Kassai Ferenc