Egy emléknap elé

A trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára Orbán Viktor kormánya 2010-ben megalkotta az úgynevezett nemzeti összetartozás napját. Három esztendeje június 4-e is bekerült tehát a „nemzeti emléknapok” közé, melyek sorában többek között a holokauszt áldozatainak emléknapja is megtalálható. Nos, a nemzethez hű erők körében kialakult ugyan egy közmegegyezés június 4-ével kapcsolatban, de ez általában nem megy jóval túl annál, mint hogy emlékezni és emlékeztetni kell. Azonban úgy látjuk, hogy a megemlékezések alkalmával a múltat nem kötik össze kellőképpen a jelennel és a jövővel. Alábbiakban felvázolunk néhány olyan pontot, melyek meggyőződésünk szerint hozzájárulhatnak a nemzeti oldal politizálásának markánsabbá tételéhez.

Trianon témájának tengernyi irodalma lelhető föl úgy a nemzethez hű, mint a nemzetellenes erők látásmódja szerint. Magától értetődően az előzőekhez soroljuk magunkat, ám soha nem mentünk el szó nélkül a radikális jobboldal túlkapásai mellett. E túlkapásokkal az a legfőbb gond, hogy több ízben - helytelen nemzeti önértékelés keretében - az igazsággal szemben fogalmazódnak meg. Ki kell mondanunk, hogy nem minden magyar fajta értékes, napjainkban pedig, az alattomos globalista agymosás hatására pedig főleg nem. A nemzeti oldal akkor fog helyesen közelíteni saját magyarságához, ha annak alapértékeit közösségi megalapozottságú, az egyéni jóléten - de az emberi életen is - túlmutató harciasságban határozza meg. Tudomásul kell venni, hogy nem minden magyar értékes. Példának okáért a konzumidióta, vagy a „plázacica” szerepei teljességgel értéktelenek a magyarság jövőjének szempontjából. Ezeket egy rendpárti állam a helyükön fogja kezelni, visszaadva a férfi és a női szerepek tradicionális rangját.

Most nézzük meg azokat a pontokat, melyek az 1920 előtti időket összekötik napjainkkal!

Mint ismert, a trianoni országvesztést komoly szabadkőműves aknamunka előzte meg; fölösleges ezt itt magyarázni, netán bizonyítani, mert egy egészséges alapállás számára ez tény. Éppen ez az aknamunka az, melyben párhuzamot lehet és kell is vonni napjaink folyamataival. Mára úgy áll a dolog, hogy a szabadkőműves célkitűzések jórészt megvalósultak, s voltaképpen mintegy automatizmusként működnek a különböző páholyok elképzelései. Azt értjük ezalatt, hogy amennyiben máról holnapra megszűnnének a szabadkőműves páholyok, a sötét erők ugyanúgy érvényesítenék akaratukat a politikai, „kulturális”, stb. szférákban. Nem bízza azonban a véletlenre a háttérhatalom az igazi embert megalázó és tönkretevő liberáldemokrácia sorsát. Létrehozták ezért a világszintű „alapítványi”, „intézeti” struktúrájukat, melyek a politika befolyásolóivá váltak.

Néhány éve megjelent Magyarországon az „Athéna Intézet” nevű felforgató csoport, melynek feladata az általa „gyűlöletcsoportoknak” nevezett, zömmel szélsőjobboldali orientációjú szervezetek számontartása, figyelése. Szemmel láthatóan ösztönözni kívánják a hatóságokat a „gyűlöletcsoportok” elleni fellépésre. Büszkén nyilatkozzák, hogy jelentéseiket a titkosszolgálatok is olvassák. Őszintén gratulálunk az „Athéna Intézetnek” ehhez a nagyszabású sikerhez, de a mi tevékenységünket évtizedek óta figyelik a szolgálatok. Elemzéseinket pedig - melyeket az „Athéna Intézet” extrémista propagandának tart - a legfelsőbb kormányzati körök is komolyan veszik. Ennyit a szabadkőműves gőgről! Messzemenőkig világosnak kell lennie a harcos magyarok előtt, hogy a Soros-Schwartz György hálózata által is megtámogatott „Athéna” nem azért tartja számon a különböző csoportokat, mert azok a magyarság számára veszélyt hordoznának. Nem beszélve arról, hogy az „Athéna” hiába uszít - mértékadó politikai elemzésnek álcázva -, a hatóságok akkor lépnek fel, mikor szükségesnek látják. Az „Athéna” figyel minket, ahogy mi is figyeljük őket. Nem egyedüliek a Magyarországra telepített felforgató csoportok között, akiket listázunk és számontartunk. Mivel jóval többek vagyunk náluk, mi nem uszítunk ellenük, de megfelelő időben a magyar hatóságok rendelkezésére fogjuk bocsátani a valós nemzetbiztonsági kockázatot jelentő csoportosulások adatait.

Észre kell venni, hogy a különféle szabadkőműves jellegű hálózatok jelentik ugyanazt a veszélyt, mint Trianon előtt. Ez köti össze a leginkább a múltat a mával és a jövővel. Ez Trianon mai, leglényegesebb üzenete: föl kell építeni a felforgatókkal szembeni nemzeti intellektuális hadállásokat. A magyar szellemi harcosoknak az ilyesfajta csoportok felé kell irányítaniuk a figyelmüket. És még mielőtt néhány liberális kretén „elemző” kitalálná, hogy Breivik-féle terrort akar velük szemben alkalmazni az MNA 1989, üzenjük nekik, hogy egyrészt nem vagyunk Izrael-párti szabadkőművesek (mint Breivik), másrészt a Győrkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonalat senki nem rángathatja bele semmilyen butaságba. Mi építkezünk, megmaradunk. Az alattomos, hányingerkeltő támadásokat pedig meghagyjuk az „Athéna” domináns, ember(alatt)i jogvédőinek!

Kovács Balázs