Több mint négy évvel ezelőtt, mikor írni kezdtem a 2012 Blogot, a legelső nagybejegyzésemben, még az Irányítókról szólót is megelőzve, a bankrendszerről írtam, Terria és Lerzia meséje
címmel. Akkor ez a történet még ez maga volt az összeesküvés-elméletek
szent grálja, sőt, kirívó antiszemitizmus és minden egyéb volt, nem
véletlenül született meg látszólag fiktív történet formájában, amelyről
aztán az olvasó eldöntheti, mekkora a valóságalapja.
Most,
2013-ban kicsit máshogy állnak a dolgok, lényegében azonban sajnos
mégsem. Annyi történt, hogy mostanra a gondolat szalonképes és
közkeletűvé vált – túlvagyunk az Occupy Wall Street tiltakozási
hullámán, Drábik Jánost képernyőre engedik, újabban Kásler Árpádot és Damm Andreát is, sőt, már a 12 éves kislány is érti,
hogy a bankok tehetnek „mindenről”, akik „a semmiből állítottak elő”
pénzt. Bár, mint a meséből kiderül, ez kissé bonyolultabb, dehát ha így
megérti mindenki, akkor mondjuk így.
Ami
tehát egyértelműen látszik, hogy a média- és pénzhatalom meg akarja
ismertetni az emberekkel széles tömegével a bankok „mesterkedéseit”,
legalábbis nagyjából – de legalábbis azt akarja, hogy az érzelmi
viszonyulás a bankok irányában meglehetősen negatív irányba tolódjon a
társadalomban. Tudván, hogy a hatalom előszeretettel szervez forradalmakat önmaga ellen, ez nem is meglepő.
Amit
nem értek, hogy néhány egyszerű hatalomgyakorlási minta felismerése
miért olyan nehéz, mikor annyian oly sok éve beszélünk róluk, itthon és
külföldön. Itt van például a probléma-reakció-megoldás. Ennek a
visszafejtését – figyelem, szájbatalpaló következik – mindig a végéről kell kezdeni!
Azon egyszerű oknál fogva, hogy a megtervezésük is így zajlik. Először
kitűzzük a célt, majd megtaláljuk azt a problémát, amelynek megoldása a
cél, a kettő közé pedig, hogy a játékba bevonjuk az embereket,
kidolgozzuk a reakciómenetet.
Tudjuk, hogy mi a cél, nem? „Globalizált”, valójában centralizált,
a jelenlegi mutyizás helyett nyíltan központból irányított globális
politikai-gazdasági rendszer felállítása. Ennek legfőbb alapkellékei:
globális törvények, világkormány, világrendőrség, központi világbíróság,
globális központi bank. Ha már a bankrendszerről van szó, bennünket
nyilván az utóbbi érdekel elsősorban. Bár a pénzügyi jogszabályokat is
„harmonizálni” (centralizálni) kell majd végül, hogy igazán jól (iiletve
rosszul) működjön a dolog.
Itt
vannak ezek a szemét, önkényeskedő bankok, akik azt csinálnak, amit
akarnak, egyoldalúan változtatgatnak szerződéseket, kilakoltatják
világszerte emberek millióit? Megoldás: meg kell regulázni őket!
Regulázni, úgymint, rendszabályozni. A tevékenységüket figyelő és
korlátok közé szorító felügyeletre, felettes szervre van szükségük! Ez
pedig csak globális szinten kivitelezhető. Ha ez megvan, akkor nincs
több kilakoltatás, és nincs több válság, mert ugye azt is ezek a
szemetek okozták a leprikóndollárjaikkal...
És
teljes a képlet. Probléma: devizahitelek, FEMA táborok és egyéb
borzalmak; reakció: occupy wall street „baloldaliaknak”, alkotmányozó
skandálás árpádsávokkal „jobboldaliaknak”, ami mind-mind a világon semmit nem ér el, majd jön felülről a hatalom és jól megadja nekünk a megoldást: központi világbank. És aztán persze világkormány.
Ennyire
nehéz volt megfejteni? És akkor megy a találgatás az internetes
fórumokon, hogy vajon Kásler Árpád a hatalom embere vagy becsületes
hazafi. Mit számít ez, amíg pontosan azt teszi, amit szerepe szerint
tennie kell: reagál! Hogy saját legjobb
meggyőződéséből, vagy felsőbb parancsra, az mindegy a hatalom
szempontjából. Reagál, ahogy az alattvalók mindig is szoktak. Segít
meglépni a második, a legkritikusabb lépést, a reakcióét, ahol a hatalom
kiadja a kezéből a labdát, ahol az embereknek kell megmozdulniuk, hogy
aztán a megoldásról érezzék, hogy az ő akaratukból és értük történik.
Természetesen
egy globális központi bank létrehozása a világon semmit nem fog
megoldani a valóságban, mert nem arra találták ki. Arra találták ki,
hogy ne kelljen már ezt az önmagunkkal versengős színjátékot játszani,
hanem végre egy franchise-ba tömörülhessen a világ összes nagy bankháza,
még ha különböző cégnevek alatt is. Elvégre ha bemész egy CBA-ba, ugyan
nem érdekel, milyen kft a tulajdonosa és üzemeltetője annak a boltnak, a
CBA logó az CBA logó, és kész. A globális-centrális bank logója pedig
biztosíték lesz majd az ügyfélnek, hogy embercentrikus és tisztességes bankolás folyik odabent – amíg nem jönnek még durvább válságok és még tömegesebb kilakoltatások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése