Zsidóknak mondottaknak mennyország – Nagy-Magyarország

- Figyelem! – Zsidó trianonozás következik -

Nagy-Magyarország a zsidók szemével: Egy multikulturális közép-európai birodalom volt… – és lesz?

…”Mikor Horthy bevonult Kolozsvárra, az összes magyar zsidó (másféle nemigen volt Kolozsváron) az utcán volt, és várta. És a visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy többnyire éppúgy sírtak, mint mindenki más…”

…”Mindaz, amit ma “magyar zsidóságnak” nevezünk, majdnem kizárólag akkor – a Nagy-Magyarországon – keletkezett, akkor jött létre…”

…”Trianonnal szűnt meg ez a multikulturális állam és helyébe hirtelen egy homogén etnicitású nemzetállam lépett. Itt már nem volt szükség a zsidókra, Trianonnal megszűnt a zsidóság “stratégiai szerepe…”

***

SzRTI: Nagy trianonozás folyt országunkban az elmúlt napokban. Nekünk, a félig-meddig már innen is kilakoltatott, kifosztott és legyengített anyaországi magyaroknak, – manapság megint elsősorban Trianont kell siratnunk, és szégyenkeznünk miatta, – és nem azért, hogy rövidesen a megmaradt kishazánkat is elveszítjük, – ha nem küzdünk meg érte.

Hogyan segítsünk bárkinek is, ha a saját otthonainkat, hazánkat, földjeinket sem tudjuk megvédeni az országunkat elözönlő felvásárlókkal és idegenekkel szemben?

Ha Trianonra gondol valaki, elsősorban ennek kell járnia az eszében, és nem másnak. És ezzel kapcsolatban pedig annak mind az állami, de a nemzeti radikális médiákban is elhallgatott ténynek, hogy; Trianonnak Magyarország szempontjából van bizony egy másik aspektusa is. - Éspedig a zsidók nézőpontja. – Mely bármily furcsának tűnik is, de nincs ellentétben a hivatalos kormányzati, vagy a nemzeti radikális oldalakon megjelent országvesztésen sopánkodó, vagy asztalt verő véleményekkel, – hanem jobbára kiegészíti őket.

Sőt, a zsidó nézőpont tekintélyes része, semmiben nem különbözik, – a kormányzati, a nemzeti radikális, de még a fundamentalista hungarista nézőponttól sem. Ennek ékes bizonyítéka az a szó szerint agyonhallgatott cikk, mely a Judapest.org – “Kreatívan zsidó” oldalon jelent meg, 2008. június 4-én.

***

Az alábbiakban ebből az anyagból szemezgetünk:

“Shadai: Miért ekkora para Trianon? Miért a félelmi logika igazgatja ebben a kérdésben is a legtöbb embert? Miért monopolizálta a szélsőjobboldal a Nagy-Magyarországról folyó társadalmi diskurzust? Kínzó kérdések – JP válaszkísérletek…

…A Holokauszt mellett ez a másik magyar történelmi esemény, amelyhez ezernyi hisztéria és tömény mennyiségű patologikus viselkedés társul…

…Szerintem “Nagy-Magyarország” ma rengeteg magyar számára az “eltűnt nagyság” szimbóluma. Sokaknak tűnhet bizony úgy: ez az ország akkor volt utoljára sikeres. Ez a nemzet akkor lehetett utoljára igazán büszke. Akkor tudott igazán jelentős lenni. Akkor lehetett utoljára igazán optimista és bizakodó.

Ezzel a mai magyar zsidóság pontosan ugyanígy van (még ha ebbe nem is gondolunk bele). Sőt miazhogynagyon is: a magyar zsidóság is akkor tudott utoljára “nagy”, sikeres, büszke, jelentős, optimista és bizakodó lenni. A Nagy-Magyarországon.

Mindaz, amit ma “magyar zsidóságnak” nevezünk, majdnem kizárólag akkor – a Nagy-Magyarországon – keletkezett, akkor jött létre.

Nagy-Magyarországon vált a magyar zsidóság a magyar nemzet részévé. Akkor lett tehát a zsidó, “magyar zsidó”.

Nagy-Magyarországon épült meg az összes ma is álló “nagy” zsinagóga. A teljesség igénye nélkül csak néhány: a budapesti Dohány utcai zsinagóga (1859), a budapesti Kazinczy utcai zsinagóga (1912-13), a budapesti Rumbach utcai zsinagóga (1869-1872), az esztergomi zsinagóga (1888), a győri zsinagóga (1870), a mádi zsinagóga (1795), a miskolci zsinagóga (1856-863), a kolozsvári zsinagóga (1886-1887) vagy a szabadkai zsinagóga.

Azóta sem épültek zsinagógáink, azóta is ezekre vagyunk büszkék (még ha üresek is a padsorok).

Nagy-Magyarországon épült az első modern zsidó felsőoktatási intézmény, az Országos Rabbiképző Intézet (1877-ben). Azóta is ez a régió egyetlen zsidó rabbiképző-egyeteme.

Nagy-Magyarországon az 1891-es népszámlálási adatok szerint 612 803 zsidó élt, a társadalom 3.5%-a. Százezrek éltek Kárpátalján, a Felvidéken és Erdélyben. Csak Erdélyben több mint 181.000 zsidó vált hirtelen “hontalanná” Trianon miatt.

Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Gyula-fehérváron, Déván, Hátszegen, Körösbökényben jelentős magyar zsidó közösségek éltek: ők mind magyar zsidók voltak, akiknek magyar volt az anyanyelvük, héberül alig, románul egyáltalán nem beszéltek. A trianoni szerződés és a közhatalom váltás nyomán 115 hitközség került román fennhatóság alá és szakított el közel kétszázezer magyar zsidót az anyaország közösségeitől. Ugyanez történt a Felvidéken és Kárpátalján is.

Nagy-Magyarországon élt és alkotott az a zsidóság, akikre ma is visszautalunk büszkén, akik minden értelemben a “benchmarkot” jelentik.

A teljesség igénye nélkül: a “Trianon előtti Magyarországon” élt és alkotott Lőw Lipót (1811-1875) szegedi főrabbi, Teitelbaum Mózes sátoraljaújhelyi rabbi, Herzl Tivadar újságíró, a cionizmus alapítója, Ballagi Mór nyelvész, Rózsavölgyi Márk zenész, Vámbéry Ármin orientalista, Kiss József költő – a híres magyar zsidók listája ebben a korban sok ezer főt tett ki, hatásuk ma is meghatározó.

Nagy-Magyarország egy multikulturális, multietnicitású állam volt Trianon előtt. A magyar etnikum demográfiailag nem volt hegemón helyzetben: demográfiai-politikai-gazdasági többségének biztosításához szüksége volt a zsidóságra.

A zsidók asszimilálódhattak és három-négy generációnak tűnhetett úgy: együtt tudnak sikeresek lenni. Az ő történetük és a magyarság története: egy. Trianonnal szűnt meg ez a multikulturális állam és helyébe hirtelen egy homogén etnicitású nemzetállam lépett. Itt már nem volt szükség a zsidókra, Trianonnal megszűnt a zsidóság “stratégiai szerepe”. Sőt: stratégiai szövetségesből stratégiai bűnbakká vált a magyar zsidóság.

Senki nem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi: Trianon után megfordult a félszázados emancipációs trend és ez a folyamat végül 1944-hez vezetett.

Nagy-Magyarországról: beszélünk. Amikor zsidó kávéházakat és színházakat nyitunk a belső-Erzsébetvárosban: Nagy-Magyarországot élesztjük fel. Amikor közép-európai zsidó irodalmat csinálunk: Nagy-Magyarországot csinálunk. Amikor nem a félelmi logika vagy a kishitűség diktálja a gondolatainkat és cselekedeteinket: Nagy-Magyarország szellemét idézzük meg.

Semmiképp sem a revizionizmus szándékával, de azt lehet mondani, hogy Nagy-Magyarország nem veszett el. Nagy-Magyarország ugyanis leginkább egy mentális állapot, egy érzet: egy habitus. Re-konstruálhatjuk?”

Írta: Shadai – Judapest.org 2008. június 4.

Szemezgetés a cikk kommentjeiből:

“Rainmaker: Én sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy a történelmi Magyarország bizonyos értelemben a mai USA-hoz hasonlít. Elsősorban azért, mert mindkettő soknemzetiségű. Persze a párhuzam ennyiben nem merülne ki, lássuk pl. az USA zászlót “

“Steve: Éljen a nemsoviniszta magyarságtudat, multikulti Nagy-Magyarország. Ez tényleg fontos és fájó téma mindazoknak, akik családi vagy kultúrális kapcsokon keresztül erősen kötődnek a nagy nemzetállam képéhez. Baromi jó, hogy egyre erősebb ez a folyamat, ami a szélsőjobb tematizálásából kiragadja a valóban fontos témákat és értelmes diskurzust próbál teremteni.”

“Eszté: …Két megjegyzés hozzá. Azzal a felvezetéssel, hogy pestiként 7 évig éltem és dolgoztam Erdélyben.

1. A cikkbe és voltaképpen az egész problémafelvetésbe be kell venni az “anyaországon kívül rekedt” magyarok gyötrelmeit, mert azok. Nagyon megalázó helyzetbe kerültek ugyanis, és ők azok, akik napról napra, bevásárolva meg tévét nézve stb. Trianon realitásával szembesülnek. Nagy munka nekik az emberi méltóság megőrzése, vannak erre jó és pocsék módszereik stb. Ezt ahhoz a mondathoz csatolom, hogy “Senki nem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi…”, nem vitatva, hanem nagyon erősen hozzá tartozóan.

2. Mikor Horthy bevonult Kolozsvárra, az összes magyar zsidó (másféle nemigen volt Kolozsváron) az utcán volt, és várta. És a visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy többnyire éppúgy sírtak, mint mindenki más. Hát igen…”

***

A Szabad Riport megjegyzése:

Remélhetőleg olvasóink nem felejtették el, hogy eddig egy zsidó oldalon megjelent véleményeket olvastak.

A tény tehát az: a zsidóknak éppen úgy kellene Nagy-Magyarország, mint a Nemzeti Radikálisoknak.

Csak nincs egy közös hátterük, ha már ennyire hasonlóan gondolkodnak? – Cui Prodest?

A Trianont értékelők, mind a kormányzati, mind a nemzeti radikális, mind a fundamentalista hungarista oldalakon az “erő pozíciójából való tárgyalást”, forszíroznák, a külhoni magyarság érdekében, – a szomszéd államokkal szemben.

Miközben azokban az államokban uralkodó “elit” ugyanezt teszi Magyarországgal szemben.

A Kárpát-Medence sorstárs népeinek egymásra uszítása, gőzerővel folyik, – hogy az új honfoglalók, akik nemcsak a Közel-Keletről, hanem a világból szinte mindenhonnan jönnek, – élvezhessék ennek a földnek áldásait.

Miközben az eddig itt élők, az egymással való háborúskodásukkal szépen menetelnek a pusztulásba, s a megmaradtak pedig, a keserű rabszolgasors felé. Akárcsak Palesztinában.

A két kulcskérdés tehát: 1. Kiknek kell tehát igazából Nagy-Magyarország? 2. És kikkel akarják kiharcoltatni?

A Horthy rendszer egyik közszájon forgó jelmondata szerint: “Csonka Magyarország nem ország, – Nagy-Magyarország mennyország”. – No a mai kérdés az, hogy; kinek? – Kiknek lenne mennyország, Nagy-Magyarország? Merthogy a magyaroknak nem, az biztos.

Mert, annak a bizonyos Nagy-Magyarországért vívott háborúnak, – melynek visszaszerzési kísérletekor hazánk szembe kerül a volt Kisantant államokkal, – hisz majd bolondok lesznek önként odaadni a területeket, – tehát ennek a háborúnak a harcait vajon kik is vívnák meg? - Kik véreznének a fronton? Kik pusztulnának?

Nem a magukat “minőségi embereknek” tartó, jól őrzött villákban és erődszerű luxus lakóparkokban élő elit, – nem az vérezne a fronton, – hanem a magyar nép.

Meg a szomszéd népek hasonló, egyszerű tagjai. Miközben ott is az “elit” a szokásos módon a ugyanígy háttérbe bújna. – Ugyanilyen jól őrzött villákba és védett lakóparkokba. – Divide et impera.

Nekik csak jó, ha pusztulnak az államalkotó közép-európai népek, – minél jobban, minél többen, – annál jobb lesz nekik, a kiválasztottaknak, annál erősebbek lesznek ők. “Hulljon csak a férgese”, az egyszerű bakája, – akár magyar, akár más, – ők már tudják a végeredményt: Egy Nagy-Magyarország, – de nem magyar, hanem cionista vezetéssel.

Ezért hát, akinek van egy csöpp kis esze, – az nem az ellentétekre, a háborúra, – hanem egyetértésre törekszik a szomszéd népekkel. – Mert az ellenség közös. A felvásárlók nem fognak megállni Kis-Magyarország határainál. Tudja-e vajon valaki hány ingatlan és föld van odaát Erdélyben a szabadkőműves Brit Királyi család tulajdonában?

Mindenkinek először a saját földjét és saját otthonát kell megvédenie! Nekünk, anyaországi magyaroknak, először a Kishazát kell megvédenünk, mely nagyobb veszélyben van, mint bármikor a történelem folyamán.

Egy egész országot akarnak kilakoltatni! A gyárak után elvenni az emberek otthonait, földjét, vizét, – egész életét.

A magyar nép végső teljes megsemmisülésével fenyeget a most folyó hódítás. Melynek célja egy új multikulturális közép-európai cionista birodalom megalapítása, – a pusztuló Amerika és Európa utódjaként. – Hívhatjuk ezt akár; Nagy-Magyarországnak is.

Szabad Riport Tudósító Iroda