A napokban számos hírportálon
olvashattuk, hogy a magyar nemzeti bank új lépéseket javasol a
készpénzmentesítés felgyorsítása érdekében. Ezzel akár magánszemélyek
készpénzes fizetéseire is összegkorlátot vezethetnek be és tovább
növelnék a csekkadó különbségét az elektronikus tranzakciók és a
készpénzes fizetések között, természetesen a készpénz rovására.
A
másik fronton, a virtuális pénzvilágban pedig, a mobiltárca
bevezetésével indul támadás a papírpénz ellen. A bankok és
mobilszolgáltatók kezdeményezésére, háromezer fő bevonásával már ebben a
hónapban elindul a mobiltárca tesztje. A hírek szerint hazánknak van
miért szégyenkeznie, mert igencsak hátul kullogunk a bankkártyás, de még
inkább az érintésmentes és mobil fizetések terén. Bár Magyarországon
nyolcmillió bankkártya van forgalomban, a legtöbben csupán
készpénzfelvételre használják. Vajon a magyarok bizalmatlanabbak, mint
más országok lakói?
Ismerve
a háttérben működő erőket és a végcélt, ezen nem kellene csodálkoznunk,
bár valószínűleg a legtöbben alapvetően bizalmatlanok a hatalommal
szemben és nem a bibliai próféciák beteljesülésétől tartanak. Ettől
függetlenül, amíg van lehetőség a világban készpénzzel fizetni, az állam
nem lesz képes teljes mértékben irányítása alá vonni a lakosságot. A
folyamat azonban, még ha lassan is, de a kijelölt irányba halad.
Ami
néhány éve még összeesküvés elméletnek vagy tudományos fantasztikumnak
számított, ma már sok nyugati országban rohamos léptekkel terjedő
gyakorlat. Eddig a legtöbb ember egy kis műanyag lapon hordta a
virtuális fizetéshez szükséges chipet, ma egyre többen a
mobiltelefonjukba költöztetik, onnan pedig csupán egyetlen lépés, hogy a
testbe kerüljön, ahogyan azt János a Jelenések könyvében kétezer évvel
ezelőtt megjósolta.
Valóban ennyire közel lennénk egy teljesen készpénznélküli rendszer bevezetéséhez?
Míg
a múltban a készpénznélküliséget leginkább pénzügyi vagy ideológiai
érvekkel sürgették, ma a kényelem a legfőbb vonzerő. A „bárhol-bármikor”
mentalitás szerint nevelt fiatalok szeretik, ha minden azonnal
elérhető. Az sem utolsó szempont, ha nem kell számolgatniuk a zsebükben
lapuló aprópénzt. A kereskedők szívesebben adnak el olyan vevőknek, akik
gondolkodás nélkül vásárolnak hitelre, a pénzvilág szívesebben ad
kölcsön magasabb kamatra és persze a gyártók minél több emberrel
szeretnék elhitetni, hogy az általuk gyártott kütyük nélkülözhetetlenek.
A
mobiltárcához erősen védett adattárolóval ellátott SIM-kártyára és
olyan NFC-csipre van szükség, ami kommunikálni tud a kártyaleolvasó
terminállal.
Ha a „kényelmes és szórakoztató” feliratú úton indulunk el, egyre több „készpénznélküli” útjelzőbe fogunk botlani.
Egyetlen
példa: manapság sok szülő adja oda bankkártyáját a gyerekének, de az
eredménnyel nem mindig elégedett. Mennyivel egyszerűbb és megnyugtatóbb a
szülőnek és mennyivel menőbb a gyereknek, ha anya a mobiltelefonnal
amúgy is rendelkező lurkónak a mobiltárcáját tölti fel, mondjuk a
felhasználás helyére és idejére beállított korlátokkal, vagy akár GPS
nyomkövetéssel kiegészítve, aminek segítségével pontosan tudhatja, hogy
csemetéje mikor és mennyi pénzt költött.
Szóval hol is tartunk?
Forrásként használt cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése