Hűség

"A magyar törzsek 895-899 között megszállták a Kárpát-medence keleti felét. A besenyők támadásai ellen a törzsfők vérszerződést kötöttek. Álmosnak és ivadékainak fogadtak hűséget.”

Jelen időnkben minden sikertelenségnek egyik fő oka, hogy szinte kihalt belőlünk a hűség. Átvette helyét a csalás, az ügyeskedés, az egymás elleni intrikák, gátlások nélküli előnyszerzés.

Ha csak a deviza csalás társadalmat nézzük, – de nyugodtan idesorolhatjuk a teljes kifosztott lakosságot, – akkor azt látjuk, hogy érdemi és céltudatos irányvonal nélkül kóvályog ide-oda. Hol erre a pártra szavaz, hol arra, mikor melyik politikus hazugságának hisz éppen, vagy talán még inkább melyiknek nem hisz ezért a másikra szavaz. De így van a „devizahitelesek” szószolóit illetően is, az emberek egy hálószerű átfedéssel ide-oda vándorolnak a facebookon, hol ennek hisznek, hol annak, de legfőképp senkinek, oly módon, hogy hűséggel kövessék azt és ami a legnagyobb baj, hogy önmagukban sem hisznek, ezért teljesen ki vannak szolgáltatva.

Ezt hozta ez a nagy emancipáció, de sajnos ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a kifosztástól megvédje az embereket, talán ellenkezőleg, ennek tudható be.

Az elmúlt több mint fél évtizedes aktív hazafias tevékenységemnek köszönhetően, jó néhány szervezet létrejötténél bábáskodtam, illetve szervezetben kapcsolódtam be. Teljesen magabiztosan állítom, hogy hűség nélkül minden kezdeményezés halára van ítélve. Nagyon jól és demokratikusan hangzik, hogy alulról építkezni és mindenki azonos döntésjoggal bír, csak ennek az a következménye, hogy az egészből nem lesz semmi.

Számtalan eset bizonyítja, hogy ha tíz szervezet összefog, egy-két hónapon belül tízen száz fele szakadnak. Erről szólnak az elmúlt évtizedek, kifosztásról és széthúzásról, ezen okból nem tudott olyan társadalmi összefogás erőre kapni, amely az ország és az emberek kifosztásának és kiszolgáltatottságának véget vethetett volna. A magukat nemzetinek valló szervezetek vezetői képtelenek az együttműködésre.

Éppen ezért én – minden bírálat ellenére, – nyíltan felvállalva azt vallom, hogy az embereket egyesíteni kell, a szervezeteket pedig behódoltatni. Ez így történt régen is, meg így fog történni mindaddig amíg az ember ember marad. Azzal is tisztában vagyok, hogy a 2013-as év emberét ez a szó valamiféle középkori módszerre emlékezteti, nem látván azt, hogy valójában ő is behódolt a saját kifosztóinak, legyenek azok akár személyek, vagy csak magának a kifosztás folyamatának.

Az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy mindaddig amíg egy irányítás alá nem csoportosul kellő létszámú ember és szervezet – bár a magyar szervezetek legtöbbjének nincs tagsága, csak nagy egóval rendelkező vezetője, – addig érdemi változást itt elérni nem lehet, mert csak a civakodás és széthúzás lesz. Márpedig egy civakodó és széthúzó társadalmat nagyon könnyű leigázni, akár egy sokkal kisebb létszámú, de összetartó csoportnak is.

Biztos mindenki látott már olyan természetfilmet, ahol a csordavezér elefánt vezeti a csordát a sivatagon keresztül az oázishoz. A csorda sohasem kérdőjelezi meg, hogy jó-e az irány, még akkor sem ha néha előfordul, hogy eltévednek, mert ha nem követnék vezérüket, széthúzás lenne, akkor sokkal gyakrabban eltévednének és végül elpusztulnának.

Azok az emberek, akik elfogadják eszmeiségünket és részesei akarnak lenni az országos mozgalomnak, csatlakozzanak! Hűségükért hűséget kapnak cserébe és az idetartozás érzését, azt, hogy nincsenek magukra hagyva.

Ami a szervezeteket illeti, csakis a behódolás jöhet szóban és ők is hűségükért cserébe hűséget kapnak, de követniük kell az irányvonalat, amely irányvonal meghatározásánál természetesen ők is részt vehetnek, de széthúzásnak a mozgalmon belül helye nincs.

Korábban már hangot adtam ezen véleményemnek és érkeztek is rá kritikák, hogy lehetőséget kellett volna biztosítanom az egymás mellé rendeltségnek. Nos kérem erről ugyanaz a véleményem, – több éves tapasztalatra támaszkodva, – hogy nagyon kellemesen hangzik a fülnek, olyan jó kis emancipált fogalom, csak éppen eredménytelen lesz.

Csak egy példát hadd említsek. Tavaly nyáron az összefogás jegyében összehívtam több szervezetet egy Kecskeméti konferencia-teremben, többek között a Bankcsapdát, Hiteles Mozgalmat, Hiteles Magyarok Fórumát stb.

Első nagy közös egymás mellé rendeltségünkben írni akartunk egy levelet a Kúriának, egy hét alatt sem sikerült ezt megírni, mert amit egyik beleírt volna az nem tetszett a másiknak, amit kivett a másik azt sérelmezte a harmadik. Halálra ítélt próbálkozás, egy vicc volt az egész. Mondanom sem kell, hogy azóta már senki senkivel nem működik együtt. Hát ennyit az emancipált egymás mellé rendeltségről.

Aki a Haza Nem Eladó Mozgalomhoz akar tartózni, – jelenleg 15 megyében vagyunk jelen, – annak be kell hódolni, ha tetszik ha nem, és elfogadni az irányt. Hűségéért cserébe hűséget kap. Mindaddig amíg én vagyok a vezér itt így is fog maradni, lehet ezt nem szeretni, lehet ezzel vitatkozni, de felesleges. Ez az egyetlen járható út ahhoz, hogy érdemi erőt tudjunk felállítani a kifosztóinkkal szemben.

Húszezer felett mintha nagyon lelassult volna a számláló a honlapon, a „Kell egy vezér” című cikk csatlakozásánál. Arra kérek mindenkit, hogy az álló vizet kavarja meg és mozgósítson, mert nem szeretnék ősz fejjel állni a csatatéren. Toborozzon mindenki. A csatlakozó szervezetek névsorát közzéteszem! Lássuk ki lesz a legelső bölcs, aki megérti, hogy miről is szól ez a cikk.

Kásler Árpád