A transzatlanti "szabadkereskedelmiség" margójára

Egyre gyakrabban szembesülhetünk azzal, hogy Amerika büntetéseket szab ki nem-amerikai bankokra és vállalatokra. Ráadásul ezek többnyire jól ismert bankok, vállalatok, a kiszabott bírság pedig hatalmas összegeket (gyakran több száz millió dollárt) tesz ki. Ez a globális gazdasági élet egy új jelensége, melyre korábban nem volt példa - bankokat és vállalatokat bírságolnak - csakhogy nem azok az országok, ahol a székhelyük található.

A főként európai bankokra kiszabott büntetések nem csak hogy részét képezik az Obama által meghirdetett új amerikai pénzpolitikának, de kifejezetten arra irányulnak, hogy az amerikai bankokat jobb helyzetbe hozzák európai piaci vetélytársaikkal szemben. Ez egyértelműen az Egyesült Államok és az Európai Unió közti szabadkereskedelmi egyezmény előszelének tudható be. Okkal mondjuk, hogy ez piaci átrendeződéshez vezet, melynek az lesz az eredménye, hogy az amerikai multinacionális vállalatok kiszorítják az európai multinacionális vállalatokat - a kiszabott büntetések és szankciók miatt az európai bankok jóval hátrányosabb helyzetbe kerülnek, emiatt kevesebb hitelt tudnak kihelyezni, és a szabadkereskedelmi egyezmény kereteiben az amerikai vállalatok a bankok által kihelyezett, minden eddiginél nagyobb mennyiségű hitellel, európai vetélytársaiknál jóval versenyképesek lesznek. Az amerikai kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a majdani szabadkereskedelmi egyezményben nemcsak hogy piaci előnyhöz jussanak az amerikai vállalatok, de azon nyomban monopolhelyzetbe kerülhessenek. Ennek előkészítése a bankszektorban már folyamatban van. Mire Európa észbe kap, az európai országoknak nemhogy piacvezető nemzeti nagyvállalatai, de európai multinacionális vállalatai sem lesznek.

2001. szeptember 11.-ét követően az Egyesült Államok rohamos törvénykezésbe kezdett a pénzmosás, korrupció, gazdasági bűncselekmények, adóelkerülés, szervezett bűnözés, drogkereskedelem, kiberbűnözés és más biztonsági kérdések terén. A dolog jelentőssége abban rejlik, hogy a 9/11 művelet után elfogadott valamennyi törvény - megfogalmazása szerint - nem csak az Egyesült Államok területére, hanem azon kívülre is vonatkozik. Ezek a törvények azt is kimondják, hogy ha egy az Egyesült Államokon kívüli bank, vállalat vagy magánszemély pénzügyi műveletei "Amerika biztonságát" veszélyeztetik, az amerikai törvények az országon kívüli pénzügyi szereplőre is érvényesek.

Ebben az esetben az amerikai törvényekre hivatkozva az amerikai bíróságok pénzbírságot vagy egyéb büntetést szabnak ki a külföldi bankra, vállalatra vagy magánszemélyre. Az Egyesült Államoknak egy sor egyezménye van érvényben a fent említett területeken más országokkal, melyek hivatalos kereteket adnak arra, hogy az amerikai kormány nyomást gyakoroljon más országokra a kiszabott büntetés behajtása céljából.

Washington több évtizedet áldozott egy globális pénzügyi megfigyelő rendszer kiépítésére, majd az amerikai kormány felhatalmazta magát, hogy állandó megfigyelésnek vessen alá minden nem-amerikai pénzügyi entitást és azokra büntetéseket szabjon ki, melynek végrehajtását a korrupció, pénzmosás, pénzügyi terrorizmus, stb. elleni harcot meghirdető nemzetközi egyezményeken keresztül más országokra rákényszerítse.

Növekedjünk együtt? - az első áldozat

Egy évvel ezelőttig a Standard Chartered egyike volt a legtöbb titokkal övezett és leginkább háttérben maradó bankoknak. A bankot Nagy-Britanniában alapították a XIX. században a Rothschild birodalom részeként. Mint maguk a Rothschildek is, a Standard Chartered is a háttérben maradt a második világháborút követően, de műveleteinek kiterjedtségét követően Európa egyik leghatalmasabb bankjává nőtte ki magát. Az utóbbi években a bevételének 90-95%-a az Egyesült Államok és Európa területén kívülről származott. 2012. augusztusában a bank arra kényszerült, hogy kilépjen a homályból egy az Egyesült Államok pénzügyi felügyelete (Department of Financial Services) által felkorbácsolt botrány miatt: az amerikai szerv azzal vádolta a Standard Chartered bankot, hogy az illegális tranzakciókat hajtott végre és támogatja az Iráni Iszlám Köztársaságot. A DFS szerint ezek a tranzakciók több mint negyed billió dollárt tettek ki, és a bank new york-i ága segített a brit és közel-keleti bankok közt átjátszani a pénzt. Az amerikai hatóságok szerint a Standard Chartered Líbiában, Szudánban és Mianmarban működő terrorista és extrémista szervezetekhez köthető, ezekre a területekre amerikai szankciók vannak/voltak érvényben. A new york-i pénzügyi felügyelet szerint a bank több mint tíz évig együttműködött az iráni kormánnyal és több mint 60000 titkos tranzakcióval szegte meg a törvényt, mintegy 250 milliárd dollár értékben. A Standard Chartered new york-i központján keresztül küldte a pénzt az iráni félnek, beleértve az Irán Központi Bankot, valamint az állami tulajdonú Bank Saderatot és Bank Mellit, melyek szintén amerikai szankciók alá estek. A tranzakciók közvetlegesen történtek, a pénzt nem az iráni fél hívta le, és a hivatalos tranzakciók sem az országban végződtek, de brit és közel-keleti bankok segítségével iráni személyek, vállalatok és bankok részére juttatták el a pénzt. Az amerikai Pénzügyminisztérium 2008. november óta tiltja az ilyen műveleteket amiatt, hogy így meg lehet kerülni a szankciókat. A pénzügyi felügyelet szerint az ilyen műveletek az amerikai gazdaság egészét veszélyeztetik, és "kiszolgáltatottá teszik az országot a fegyver- és drogcsempészekkel, valamint terroristákkal szemben." Az amerikai hatóságok 667 millió dollár bírság megfizetésére kötelezték a bankot, melynek kifizetése az európai hatóságok együttműködése miatt meg is történt.

A Rothschild birodalom egy fontos szegletének megregulázásával pedig valamennyi globális pénzügyi szereplő számára meg lett adva a jel, hogy mostantól az amerikai pénzügyi felügyelet szabályai szerint kell működni.

A globális pénzmozgásokat megfigyelő hálózat fontos elem az amerikai és a nyugat-európai bankok közti "verseny" kibontakozása szempontjából. A londoni bankok miatt pedig kifejezetten aggódnak, az utóbbi években az "Irán támogatásával" megvádolt pénzügyi szervek közül szinte valamennyi brit vagy holland központú volt. 2012. júniusában az ING holland bankot vádolták az Irán elleni szankciók megkerülésével, és mintegy 600 millió dollár megfizetésére kötelezték, ami egyben a legnagyobb büntetés is volt, amit szankciók megszegése miatt szabtak ki (ez szintén jelzés értékű).

A Barclays PLC brit bankot pénzmosás miatt 453 millió dollár megfizetésére kötelezték, amit a bank szintén kifizetett, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a brit hatóságok együttműködnek az amerikai pénzügyi felügyelettel. 2012. nyarán a HSBC Holding brit bankot hozták kapcsolatba mexikói drogkartellek támogatásával. A bankot az Irán elleni szankciók megkerülésével is vádolták. 2012. decemberében a HSBC bejelentette, hogy kifizeti a mintegy 2 milliárd dollár (!) büntetést az amerikai hatóságoknak.

2012-ben a Libor bankközi kamatláb manipulálásával kapcsolatos botrány elérte mélypontját. Eddigre néhány amerikai bankon felül a főbb európai bankokat szinte kivétel nélkül megvádolták a bankközi kamatláb manipulálásával és így illegális meggazdagodással. A Libor manipulációkkal kapcsolatos nyomozás 2008-ban kezdődött olyan bankokkal, mint a Barclays, a Royal Bank of Scotland, a Lloyds Banking Group, a Citigroup, a HSBC, az UBS, a Deutsche Bank, és köztük a Barclays elsőként elismerte a bűnösséget. Az utóbbi években az amerikai pénzügyi felügyelet irányításával sorra ellenőrzéseknek vetették alá a legnagyobb brit, svájci és más európai bankokat, minden esetben a korábbi manipulációkra hivatkozva.

A bankokat minden esetben csillagászati összegek megfizetésére kötelezték, melyek egyben a bank versenyképességét is nagy mértékben visszavetik. Tavaly decemberben a svájci UBS bank is beismerte bűnösségét és bejelentette, hogy kifizeti a mintegy 1,4 milliárd svájci frank büntetést (1,5 milliárd dollár).

Ebben az évben érvénybe lépett az amerikai törvényhozás által elfogadott FACTA (Foreign Account Tax and Compliance Act), ami előírja, hogy minden külföldi bank köteles jelenteni az amerikai hatóságoknak minden olyan ügyfélre vonatkozó adatot, akinek bármi köze van az Egyesült Államokhoz (pl. amerikai állampolgársággal, vagy amerikai vízummal rendelkeznek), és egyben kötelesek minden információt kiadni a pénzügyi tranzakcióikra vonatkozóan.

Az amerikai pénzügyi felügyelet csak úgy bizonyosodhat meg róla, hogy megkapják-e a kért adatokat, ha az európai bankok valamennyi ügyfelének adataira rálátásuk van. Ha egy kormány vagy bank megtagadja az adatok kiszolgáltatását, az amerikai hatóságok minden bevétel után 30%-os adót vetnek ki az adott bankra az Egyesült Államok területén belül. Ennek segítségével az amerikai hatóságok gyakorlatilag teljes felügyeletet tarthatnak a globális pénzügyi rendszer felett.

Nem számít, ha egy Amerikán kívüli pénzügyi szervezetnek nincsenek amerikai ügyfelei, az Egyesült Államokba lépve akkor is 30%-os adóval találja szemben magát, ha nem biztosít teljes adatszolgáltatást az amerikai hatóságoknak. Az európai bankok feletti ellenőrzés és a rendszeresen kiszabott bírságok a közeljövőben megvalósuló transzatlanti szabadkereskedelmi övezetben garantált piacvezető szerepet biztosítanak az amerikai bankoknak és általuk hitelezett, amerikai központú multinacionális vállalatoknak, miközben az amerikai hatóságok bármely tetszőleges európai bankot vagy multinacionális vállalatot ellehetetleníthetnek a bevételek 30%-ának azonnali elvonásával és többszáz millió dolláros bírságok kiszabásával.

2013. márciusában életbe lépett az a törvény is, amivel az Egyesült Államok felhatalmazza magát arra, hogy szankcióknak vessen alá bármely bankot, ami egyáltalán nem is rendelkezik kirendeltséggel az Egyesült Államok területén. A svájci Wegelin bank volt az első áldozat, amivel példát statuáltak és 74 millió dollár bírságot szabtak ki. Bár a Wegelin banknak nem volt amerikai szekciója, mégis a büntetés kifizetésére kötelezték az európai hatóságok. Azt követően a Wegelin bank - Svájc legrégebbi és legtekintélyesebb bankja - bejelentette, hogy a bírság megfizetését követően bezár ás beszünteti a működést.

A Wegelin volt az a bank, ahova az ügyfelek átmenekültek, miután a svájci UBS bank 2009-ben megállapodott az állandó együttműködésről és megtörte a banktitkot, kiszolgáltatta az ügyfelek adatait az amerikai hatóságoknak. Ennek ellenére a banknak 780 millió dollár bírságot kellett fizetnie, majd további dollármilliókat vesztett, miután az ügyfelek adatainak kiszolgálása miatt megkezdődött a pénzek kimenekítése.

Az amerikai hatóságok nem csak a bankokkal, de a nemzetközi vállalatokkkal szemben is nyomást gyakorolnak. 2010-ben az amerikai Igazságügyi Hivatal azzal gyanúsította a Mercedes-Benzt tulajdonló német Daimler céget, hogy 22 országban vesztegetett meg tisztviselőket. A Daimler jobbnak látta elismerni a bűnösséget és fizetéssel megoldani a problémát, ami újabb 185 millió dollárt jelentett az amerikai hatóságoknak. Ráadásul az ügynek semmi köze nem volt az Egyesült Államokhoz - amerikai tisztviselők nem voltak érintettek, vagyis az amerikai törvényeket sem sértették meg, mégis Amerikának fizettek.

Ez már előrevetíti annak képét, mennyire is lesz szabad a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet: az amerikai hatóságok akkor és azt bírságolnak meg, akit és amikor csak akarnak - főként akkor, ha az áldozat sértette az USA pénzügyi érdekét azzal, hogy lekötötte a piac egy szegletét, amire az amerikai vállalatok rá akarnak terjeszkedni.

Nem véletlen, hogy csak a multinacionális cégek kerülnek szóba ennek kapcsán, mert a nyugati szabadkereskedelmi térség már egy olyan terület lesz, amiben a nemzeti vállalatok nemhogy szóhoz se jutnak, de egyáltalán fel sem merül a lehetősége egy nemzeti vállalat sikeres terjeszkedésnek, ha az nem New York központú. Talán soha nem volt még ekkora szükség a jelenleg Oroszország, Belorusszia és Kazahsztán által alakított vámunióra, ami egyedüli lehetőség arra, hogy az Amerikából áradó génmanipulált termékekkel szemben megvédjük a magyar földet.

Molnár István