Európa leválasztása sikeresnek mondható. Nincs egységes akarat, nincs egységes háború sem.
Az Európai Unió vezetősége megvitatja a közös hírszerző szolgálat létrehozásának a tervét. Ez az intézmény az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal riválisa, nem pedig partnere lenne. Azonban attól függetlenül, hogy mennyire sértődnek az európaiak az amerikaiakra, Brüsszel biztosította Washingtont, hogy változatlanul bízik benne.
Catherine Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa ismertette az európai vezetőség saját autonóm biztonsági rendszer létrehozásának a tervét. Olyan benyomás alakul ki, hogy az új titkos superszolgálat az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának riválisa lesz. De valójában ez nem így van.
Az egységes szolgálat létrehozása választ jelent a globalizáció kihívásaira. A másik dolog az, hogy ez egy politikailag motivált döntés. Az európaiak kénytelenek reagálni Edward Snowden számukra megalázó leleplezéseire. Tulajdonképpen sarokba szorították őket. Talán éppen ezért az európai hatalmi rendszer képtelen egységes állásfoglalást kidolgozni. Fjodor Lukjanov Oroszország a Globális Politikában c. lap főszerkesztője ezzel kapcsolatban kifejtette:
Az európaiak számára rendkívül kellemetlen, hogy nagy nyilánosság előtt leleplezték: az USA totális megfigyelés és ellenőrzés alatt tartja szövetségeseit. Kénytelenek reagálni erre. Részben a közvélemény nyomására teszik ezt, részben pedig azért, hogy bizonyítsák politikai függetlenségüket. De ehhez nincsenek reális lehetőségeik. Az a tény, hogy az új szolgálat Ashton asszony, külügyi és biztonságpolitikai főbiztosának lesz alárendelve, önmagában bizonyítja: ez az elgondolás nem helytálló. Érezhető benne a politikai akarat, meg akarják mutatni Amerikának, hogy Európa ötletért nem megy a szomszédba. De semmilyen reális ereje nem lesz az új struktúrának.
Ha létrejön az egységes európai biztonsági rendszer, akkor ez lesz az első állam fölötti hírszerző ügynökség a történelemben. De az uniós országoknak először számos fontos gyakorlati, együttműködéssel kapcsolatos kérdést kell megoldania. Kétségtelen, a magas szintű politikai integráció elősegíti majd a formális akadályok leküzdését. De Európa még mindig különálló államokból áll. A reálisan tevékenykedő közös hírszerző szolgálat a nemzeti szuverenitás legalább részleges elvesztését jelentené.
Egyszóval, kényes helyzetbe hozták az amerikaiak Európát. Lehet, hogy nem rosszindulatból. Egyszerűen Amerika semmi rosszat nem látott benne, hogy felügyelés alatt tartja barátait. Mindazonáltal Európa helyzetét ez nem könnyíti. Vezetői a nyilvánosság és a politikai riválisok kemény kérdéseire válaszolva, csak vállat vonnak. És azzal érvelnek, hogy az euro-atlanti barátság továbbra is elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ennek a kihívásnak. Lelkük mélyén viszont biztosan idézik a híres mondást: "Van-e szükségünk ellenségre, amikor ilyen barátaink vannak?"
Oroszország HangjaAz Európai Unió vezetősége megvitatja a közös hírszerző szolgálat létrehozásának a tervét. Ez az intézmény az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal riválisa, nem pedig partnere lenne. Azonban attól függetlenül, hogy mennyire sértődnek az európaiak az amerikaiakra, Brüsszel biztosította Washingtont, hogy változatlanul bízik benne.
Catherine Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa ismertette az európai vezetőség saját autonóm biztonsági rendszer létrehozásának a tervét. Olyan benyomás alakul ki, hogy az új titkos superszolgálat az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának riválisa lesz. De valójában ez nem így van.
Az egységes szolgálat létrehozása választ jelent a globalizáció kihívásaira. A másik dolog az, hogy ez egy politikailag motivált döntés. Az európaiak kénytelenek reagálni Edward Snowden számukra megalázó leleplezéseire. Tulajdonképpen sarokba szorították őket. Talán éppen ezért az európai hatalmi rendszer képtelen egységes állásfoglalást kidolgozni. Fjodor Lukjanov Oroszország a Globális Politikában c. lap főszerkesztője ezzel kapcsolatban kifejtette:
Az európaiak számára rendkívül kellemetlen, hogy nagy nyilánosság előtt leleplezték: az USA totális megfigyelés és ellenőrzés alatt tartja szövetségeseit. Kénytelenek reagálni erre. Részben a közvélemény nyomására teszik ezt, részben pedig azért, hogy bizonyítsák politikai függetlenségüket. De ehhez nincsenek reális lehetőségeik. Az a tény, hogy az új szolgálat Ashton asszony, külügyi és biztonságpolitikai főbiztosának lesz alárendelve, önmagában bizonyítja: ez az elgondolás nem helytálló. Érezhető benne a politikai akarat, meg akarják mutatni Amerikának, hogy Európa ötletért nem megy a szomszédba. De semmilyen reális ereje nem lesz az új struktúrának.
Ha létrejön az egységes európai biztonsági rendszer, akkor ez lesz az első állam fölötti hírszerző ügynökség a történelemben. De az uniós országoknak először számos fontos gyakorlati, együttműködéssel kapcsolatos kérdést kell megoldania. Kétségtelen, a magas szintű politikai integráció elősegíti majd a formális akadályok leküzdését. De Európa még mindig különálló államokból áll. A reálisan tevékenykedő közös hírszerző szolgálat a nemzeti szuverenitás legalább részleges elvesztését jelentené.
Egyszóval, kényes helyzetbe hozták az amerikaiak Európát. Lehet, hogy nem rosszindulatból. Egyszerűen Amerika semmi rosszat nem látott benne, hogy felügyelés alatt tartja barátait. Mindazonáltal Európa helyzetét ez nem könnyíti. Vezetői a nyilvánosság és a politikai riválisok kemény kérdéseire válaszolva, csak vállat vonnak. És azzal érvelnek, hogy az euro-atlanti barátság továbbra is elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ennek a kihívásnak. Lelkük mélyén viszont biztosan idézik a híres mondást: "Van-e szükségünk ellenségre, amikor ilyen barátaink vannak?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése