Készül az Új Trianon

Ha egy nő Ózdon munkanélküli lesz – ami nagyon könnyen előfordul -, mi mást tehetne, elmegy a Munkaügyi Hivatalba jelentkezni. Munkát persze nem kap, mert nincs (csak az alpolgármester pereputtya számára). Helyette beiskolázzák, átképzési tanfolyamra küldik. Persze aztán sem lesz munkája, de a semminél ez is valamicskével több. A jelentkezés után a menetrend máris kettéágazik aszerint, hogy a nő cigány vagy nemroma. A hivatali és a médiabeli szóhasználatokból a ”magyar”mint megjelölés erősen tünedezőben van, helyette ott az, hogy nemroma. Úgy ám!

Nos, a magyarral közlik, hogy ha szerencséje van, és a rengeteg rászorult jelentkező közül befér a tanfolyamra, akkor dadusképzésre fog járni. A túljelentkezés több mint tízszeres. Válogatási lehetőség nincs, dadusképzés és slussz. Teljesen mindegy, mi volt előtte, mi a képzettsége, mit szeretne.
A dajkaképzés nagyjából négy hónapig tart, ennek során a javadalmazása 41 ezer forint. Tehát nem 47 ezer, hanem 41 ezer.

Ha a nő cigány roma, vagyis nem nemroma, akkor diszkréten átirányítják egy másik épületbe, ott működik a Türr István Képző és Kutató Intézet. Hogy mire utal a nevében szereplő ”kutató” szó, arra képtelenség egyenes választ kapni, olyankor azonnal bekapcsolják a hadaró mellébeszélést, a süketdumát, a bullshit-parádét. Elég gyanús.

Ebben az intézetben megkérdezik a nem nemroma cigányaszonyt, hogy milyen képzésben szeretne részt venni, válogathat olyanokban, mint cukrász, szociális gondozó, vagy akár dadus. Végül aláírják vele a szerződést, amelynek részét képezi, hogy a tanfolyam elvégzése után egy évig foglalkoztatják abban a szakmában, vagy ha nem áll rendelkezésre olyan munkahely, akkor is folyósítják számára a szakmunkás minimálbért.

A magyarnál nincs ilyen.

Aztán elindulnak a tanfolyamok. Párhuzamosan a kettő.

A cigányosnál az a jelenség szúr szemet, hogy ott az oktatók között olyan személyek is vannak, akiknek semmi képzettségük, tapasztalatuk és egyáltalában semmi közük sincs a dajkai foglalkozásoz, ellenben maguk is cigányasszonyok. Olyanok, akik korábban bevágódtak a mindenféle szociális programok során, és valamilyen egyéb főcigányoknak a valakijei. Nem baj, ha az oktatói tevékenységük nem ér semmit, hiszen az egész bolhacirkuszban úgysem a szakma vagy a munka a lényeg.

Kiderül továbbá az is, hogy a cigányasszonyok rutinos tanfolyamra járók. Az utóbbi időkben ilyen, olyan, sőt amolyan átképzést is végigjártak már, és szedték közben a pénzt. Ez azért érdekes, mert a szabályok szerint aki ilyen átképzésen részt vesz, az utána öt éven belül nem mehet másikra. Magyaroknál ezt betarttatják, cigányoknál nem. Utána a magyar mehet a fenébe, a cigány elölről kezdhet egy másik szakmával.

A tanfolyam után az a helyzet áll elő, hogy mindkét kurzus résztvevői szembesülnek az egyáltalán nem meglepő ténnyel, hogy nincs állás az újonnan szerzett szakterületükön. Ha netán véletlenül mégis akad egy-egy hely, az per definitionem valamelyik cigányé, hiszen nekik a szerződésükben ott áll a garantálás. Magyarnak akkor jutna, ha egyszerre húsz üresedés lenne. Vagyis sohanapján.

Az ilyenképpen ismét munkanélkülivé váló cigányasszonyok egy éven át szedik a nekik hivatalosan dukáló szakmunkás minimálbért, aztán újból beállnak egy hasonló kamu átképzésbe. A magyarok pedig a jövedelempótló 22 ezer forintot kapják.

Ezek után a magyar persze igyekszik elmenekülni a régióból, ahol a totális és visszafordíthatatlan elnyomorodás, végül az éhen döglés vár rá. A cigány viszont frankón érzi magát , virul és szaporodik.

Hogy ez mihez vezet, nem nehéz kitalálni. Nem is a jövőben, hanem itt és most a jelenben.

Senki ne mondja nekem, hogy ez nem koncepciózusan alakul így.

Annál is inkább, mert az állami munkahelyeken itt Északkeleten mind több területen tapasztalható, hogy álláskeresőktől önéletrajzot csak cigányoktól fogadnak el. Hol ilyen, hol olyan indoklással és dumával, de a végeredmény ez. Sőt már az a jelenség is felbukkant, hogy a privát tulajdonú cégeknél is előnybe kerülnek annál a nagyon kevés dolgozófelvételnél a cigányok, mert az állami kedvezményszabályok ebbe az irányba terelik őket.

Iszonyú pénzek mennek el erre a cigányistápolásra. Annyi, hogy abból akár már működőképes gazdaságot lehetett volna kialakítani a borsodi-hevesi-nógrádi-szabolcsi régióban. De valakiknek valamiért így jobb...

Hamarosan még inkább így lesz. Kazincbarcikán megkezdődött és már folyik a cigányok betelepítése a város közepére a panelokba. Miskolcon legújabb fejleményként 20 ezer laptopot készülnek szétosztani köztük. Ózdra pedig a maradék magyar lakosság heves ellenállása dacára erőnek erejével be akarják hozni a Cigány Világsátort, ezzel cigányfővárossá téve a szerencsétlen várost, és attól kezdve végképp minden a cigányokról fog szólni.

Mi ez, ha nem egy új Trianon szinte már kéznyújtásnyira?

Freca