Az
ENSZ emberi jogi bizottsága hétfőn megállapította, hogy senkitől sem
lehet elvenni a választójogot csak azért, mert értelmi fogyatékos. A
bizottság egy Magyarországot érintő ügyben döntött így, mivel hat
értelmi fogyatékos magyar fordult a bizottsághoz azért, mert nem
szavazhattak a 2010-es választásokon, pedig, állításuk szerinte teljes
mértékben tisztában vannak a magyar belpolitikával.
Ismételten
eljutottunk egy olyan vitához, hasonlóan a hajléktan-kérdéshez, amely
alapvetően visz mellé, nem a lényegről szól, vagyis az értelmi
fogyatékosok valódi helyzetéről. Most polemizálhatunk azon eleget, hogy
vajon szavazhatnak-e vagy sem, belátás birtokában vannak-e vagy sem,
miközben ez a kérdés egyszerre rendkívül veszélyes, és egyszerre
teljességgel értelmetlen.
Előbbi
azért, mert gúny tárgyává teheti azt a réteget, amely a magyar
társadalom nagy többsége számára, az érintett családok kivételével (de
még ott sem mindig) teljesen idegen, enyhébb esetben csak idegenkedik
tőle, minősített esetben legszívesebben egy világvégi elhagyott
kastélyba száműzné őket, csak ne legyenek szem előtt. Olcsó poénok
tárgyává, hogy vajon kire szavaznak majd (ide lehet behelyettesíteni az
ellenoldal pártját, pártjait), vagy azon fennhangon röhögcsélni, hogy az
ország háromnegyedét gondnokság alá kéne helyezni.
Másrészt
pedig tökéletesen felesleges egy olyan országban választási jogról
beszélni, ahol sokszor a legalapvetőbb szakmai és pénzügyi feltételek
sem adottak ahhoz, hogy emberhez méltó közegben tudjuk ápolásra szoruló
embertársainkat. Előbbi kapcsán elegendő, anyagilag és szellemileg
megbecsült és emberséges orvosi és ápolói gárdára, utóbbi kapcsán pedig a
nyomasztó, méltatlan, embertelen infrastruktúrára gondolunk. Tehát
ugye, a hiányzó milliárdokra, és a még súlyosabb, hiányzó akaratra.
Ezek
mind olyan kérdések, amelyekkel adósok vagyunk feléjük, de most
sikerült egy olyan kérdést előrángatni, amire valójában semmi szükségük
sincs. Az ENSZ tekintetes bizottságánál úgy gondolják, hogy nem lehet
kizárni valakit csak azért a választásokból, mert valaki értelmi
fogyatékos, ezért aztán most nyugodtan lehet bírósághoz fordulni, nagy
eséllyel meg is lehet nyerni. De vajon jobb lesz ettől - néhány ügyvéden
kívül - bárkinek is?
Arról
viszont már lehet és kell is vitázni (természetesen az érintett
szakértőknek, de a nyilvánosság előtt), hogy kit, hogyan, miért, és
milyen információk, tények alapján helyeztek gondnokság alá, vagy miért
nem, mi a gondokság alá helyezés pontos metódusa? Hogy volt-e ott vajon
valós indok, vagy csak egy az értékes telekre ácsingózó távoli rokon, és
pár megkent szakértő állt a háttérben? Az ENSZ-nek, és pár roppant
hangos jogvédőnek ismét sikerült belekaparásznia egy olyan kérdésbe,
amely leginkább a szakmára tartozna, s nem ránk.
Végül
kanyarodjunk vissza: vajon jobb és több lesz-e az értelmi fogyatékosok
élete azzal, hogy szavazhatnak? Nem hisszük. A társadalmi
elfogadottságuk nem javul, csak a gúny céltáblájává teszi őket, s a
többség ugyanúgy jóindulatú, de suta, béna mozdulatokkal és
gondolkodással és félelemmel fog hozzájuk közeledni, mint eddig.
Egyedül pár jogvédőnek lesz jobb, akik ismét megindokolhatják saját "szakmájuk" létjogosultságát.
Bazsó Bálint - jobbegyenes blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése