
Puzsér
Róbert szájából hangzott el egy tanulságos beszéd, melyhez különösebb
kommentárt fűzni nemigen érdemes. Szókimondó, őszinte vélemény a
kereskedelmi média elmúlt 17 évének tudati rombolásáról, mely
gondolatébresztő kell(ene) hogy legyen. Mint szinte minden, ez a dolog
sem áll meg pusztán egy dolog, a tévéműsorok színvonalának kérdésénél,
hanem sokkal átfogóbb jelentőségű. Figyelmeztető üzenete van. A tudatunk
tesz minket emberré. És a tudatunk ellen zajlik jelenleg a
legpusztítóbb háború.
Hiszen el lehet venni a pénzünket, a házunkat,
vagyonunkat. De amíg lélegzünk, és a tudatunk egészséges, megvan rá az
esély, hogy használjuk is, és mindent visszaszerezzünk.
Sőt, ehhez
még az sem kell, hogy mi magunk fizikailag életben legyünk. Ha a
gyermekeink tudata egészséges, ők még visszaszerezhetnek mindent, ami mi
elvesztettünk. A tudati rombolás viszont generációkat ronthat, és
rontott is meg.
Az ellenérdekeltek tudják,mi hatékonyabb, mint a golyó, vagy akár a legpusztítóbb biológiai fegyver.
Egy harcot el lehet vesztíeni, ez benne van a pakliban, bármilyen
harcról legyen is szó. De a tudati rombolás eredménye az, hogy az ember
fia nem is akar harcolni, tehát eleve vesztes. Már azelőtt megadta
magát, hogy egyáltalán harcolt volna. Sőt, visszahúzza azt is, aki még
képes magát annyira összeszedni, hogy a mindennapok kilátástalan
taposómalmából nem a bamba élvezetek világába menekül, hanem
felelősséget vállalva megpróbál felállni, és küzdeni.
A média a
tudati rombolás jelenlegi legfőbb fegyvere. Ugyan hol láthatjuk és
hallhatjuk, hogy a média arra buzdítana bennünket, hogy legyünk
tudatosak, és álljunk ki magunkért?
Sehol. Minden olyan erő, amely a
józanság, a tehetség, az önállóság, a kritikus gondolkodás, vagyis
összefoglalva, az aktív tudatosság felvirágzásáért küzd, jelen
pillanatban nemkívánatos személy a fősodrású média berkein belül.
Ezt a harcot ezeknek az erőknek egyelőre a médiát megkerülve kell megvívni.
Az írás kissé hosszú, ám tanulságos. Kedvcsinálónak kiemeltem egy részletet:
“Jogom van a tudatomhoz! Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez,
hanem ahhoz a kulturális kontextushoz, amiben az életemet élni akarom,
és ezt nem engedem mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták
mohóságának a tárgya vagy az eszköze.“
Az eredeti írás a nemzeti.net oldalán olvasható.
Puzsér: lehet újra Nagy-Magyarország, de amit a kereskedelmi televíziók
az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt nem lehet
jóvátenni
A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van.
Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, meg nincs
ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat kell fizetni, mint előfizetési
díjat, a tudatunkkal fizetünk érte, és a reklámok során szedik be azt a
díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám, a te döntéseiddel
kereskedik, a reklám tulajdonképpen a tudat gyarmatosítását jelenti. A
tudat, a XX. században felfedezett kontinens, amelyet kolonizálni kell,
mint anno Amerikát. Ennek a folyamata, a modern marketingben ölt testet.
A
reklámok nézésére nem kötelezve vagyunk, hanem szocializálva. Nem azért
nézed a reklámot, mert kijön a “Reklám Hatóság” és megbüntet, hanem
azért mert nem vagy kellően tudatos, vagy nem vagy a tudatod iránt
kellően felelős. Azért nem tudod nem nézni a reklámot, mert nem te nézed
a reklámot, hanem a reklám néz téged. Benned van egy “kicsi én”, egy
tudatalatti, ami nézi, akkor is, ha elhatározod tudatosan. Ezek a reklámok nem a tudatunkkal kommunikálnak,
hanem a tudatalattinkkal. A reklám nem meggyőzni akar, legkevésbé
informálni. A reklám nem egy közszolgáltatás, a reklám az egy
zsarnokság, egy olyan intézmény, amire pár évtized múlva úgy fognak
visszagondolni, ahogy mi visszagondolunk azokra az időkre, amikor
általános és legális volt a gyermekmunka, vagy azokra a harmadik
világbeli országokra, ahol ma is legális. Vagy a rabszolgaság
intézményére. Ahogy a gyermekmunka, úgy a reklám is barbárság. Ahogy a
gyermekünket óvjuk és védjük, úgy a tudatunkat is kellene. Ugyanannyi
jogunk és okunk, sőt ugyanakkora kötelességünk védeni.
A
reklám a tudatot támadja, de a tudattalanon keresztül hat a
döntéseinkre, olyan döntésekkel kapcsolatban, amelyek nem eléggé
tudatosak, ezért hallgatunk a tudattalanunkra. A reklám azt a célt
szolgálja, hogy bennünk egy bizalmat építsen ki a többi termék rovására,
de ez nem intellektuális, és nem racionális. Nem arról van szó, hogy
valahogy meggyőznek minket, hogy ez a mosópor jobb, mint a többi. A
reklám nem akar meggyőzni semmiről, hanem egy logót, egy szlogent, egy
kellemes dallamot és egy harmonikus vonzó körülményrendszert akar beágyazni a tudattalanba.
Egy kellemes asszociációval akarja párosítani a logót, meg a szlogent, a
színvilágot, meg a dallamot. Sok érzékszerven keresztül támad,
egyszerre támadja a muzikalitásunkat, a vizualitásunkat, ha nem
mosóporról van szó, akkor sok esetben a szexualitásunkat, de még az
értelmünket is. De, nem azt a részét, amelyik racionális, hanem az
értelmünknek azt a részét, amely a szlogenre fogékony, azt a részét, ami
a verseket szereti, a nyelvi harmóniát támadja.
Tehát,
nagyon sok érzékszervet támad egyszerre és a célja az, hogy számunka az
a termék, ismerős legyen majd, amikor a polcnál vagyunk. A reklám itt
és most tőlünk semmit nem akar, hanem sunyi és alattomos módon elültet bennünk egy mémet,
és az lesz a dolga a mémnek, hogy amikor megtalálja a párját a
szupermarket polcán, és párosodjon. Hogy a bennünk lévő mém, és a polcon
lévő mém találkozzon, és az egyik bevonzza a másikat.
A
termék spektrum 90%-a esetében a reklám nem azt a funkciót szolgálja,
hogy egy kiélezett versenyben versenyelőnyhöz juttasson bizonyos
cégeket, más cégek meg lemaradnak a versenyben. Ez a hazugság! A reklám a
piac felosztását jelenti, a legtöbb esetben tök egyenlő alapon.
Például, három fontos szereplő harmad-harmad-harmad arányban felosztja a
piacot a reklámok révén, és az összes többi cégnek a kiszorítása a cél,
és a piacot felosztani a reklámozók között. Azt gondolom, hogy, ez
rejtett kartellezés.
A
másik nagy hazugság hogy, a reklám a műsort szolgálja, a reklám a
műsorért van. Ha, megkérdezed a kereskedelmi tévéseket, hogy miért van a
reklám, ezt fogják mondani: “Azért, hogy sugározni tudjunk maguknak
műsorokat, mert ezek a műsorok nincsenek ingyen, valamiből finanszírozni
kell a műsorokat, mi pedig önökért vagyunk, hogy önök szórakozzanak”.
Ez a hazugság, valójában pont fordítva van, nem a reklám szolgálja a
műsort, hanem a műsor szolgálja a reklámot. A
kereskedelmi tévé nem azért van, hogy te szórakozz, hanem azért, hogy az
agyadat mossa a reklámokkal, és azért van szükség a műsorokra, hogy te
két reklámblokk között ott maradj, és ez rögtön tartalmazza a választ
arra a kérdésre is, hogy vajon miért olyan mocsok, aljadék, szemét, szar színvonalúak a tévéműsorok. Azért ilyen szarok, hogy a következő reklámra még öntudatlanabb, még emberalattibb
legyél, mint amilyen az előző reklámblokk során voltál. Az a célja és a
funkciója a tévéműsornak, hogy reklámblokk és reklámblokk között egyre
lejjebb, lejjebb és lejjebb nyomja a befogadás küszöbét, hogy egyre
kritikátlanabb legyél a reklámok iránt. Mindezt azért mert ez jót tesz
az értékesítésnek, ez “know-how” része, a kereskedelmi marketing
működésének a része az, hogy a műsornak szarnak, aljadék színvonalúnak
kell lennie. A műsornak a reklám színvonalához kell igazodnia, mivel a
reklám a cél, és a műsor az eszköz, nem a reklám fog a műsorhoz
alkalmazkodni, hanem a műsor a reklámhoz. A reklám pedig az ismert
legaljább színvonal.
Az
összes reklám amit az életedben láttál, az egyetlen reklám, csak
specializálva van. Ennek az egyetlen reklámnak egyetlen egy üzenete van,
az pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. Hogy, az
anyagi javak felhalmozásától te boldogabb ember leszel, a reklám első
szándékkal ezt reklámozza. Ilyen módon egy BMW reklám egy kicsit Opelt
is reklámoz, és Omo reklám egy kicsit Persilt is reklámoz.
A
kereskedelmi televíziózás, alapvetően reklám orientált, mivel a
reklámok alapvetően az anyagi részeddel kommunikálnak. A halandó
részeddel kommunikálnak. A halálfélelemtől sújtott részeddel
kommunikálnak. Tele vagy halálfélelemmel, és ez elől a fogyasztás
rejtekébe menekülsz, mert addig amíg felhalmozol, addig amíg
fogyasztasz, amíg vásárolsz, amíg javakat sajátítasz el, addig azzal az
érzettel élsz, hogy növekszel, hogy vagy, hogy jobban vagy, hogy a
létedben elmélyülsz. Veszel magadnak egy karórát, egy ruhát, és ezzel
nagyobb súllyal, nagyobb nyomással nehezedsz a létbe. Kiterjedtebb vagy
attól, amit megveszel. Ha meglopnak téged, az az érzésed, hogy kevesebb
vagy, így közelebb rántanak a halálhoz, a megsemmisüléshez. Azt amit ma
megveszel, amit megeszel, azt amit ma felveszel, amibe beülsz, azzal
halhatatlanabb vagy. Ez persze nem igaz, ez egy illúzió.
Arról van szó, hogy szorongunk. Minden szorongás alapja a halálfélelem,
és az ezzel kapcsolatos szorongásunkat egyszerűen a fogyasztás oldja. A
reklám erre megy rá, ezt az ösztönünket korbácsolja fel.
A
lényeg az, hogy a műsorok a reklámok színvonalához fognak igazodni, és
így jön létre, a kereskedelmi televíziózás intézményrendszere, amely
gyakorlatilag reklám szintű agymosás. Már mindegy, hogy reklámot nézel,
vagy műsort mert hasonló a nívótlansága. Meg mer valaki esküdni arra,
például, hogy az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt
megszakító reklámblokk?
Az
eddig mindig működött, hogy lefelé hajtják a befogadásnak a küszöbét.
Mindig a legkisebb közös többszörös. Az emberi tudat olyan, mint a víz a
kisebb ellenállás felé folyik. Ha kis lépésenként, mondjuk fél
évenként, csökkentik a színvonalat, akkor gyakorlatilag le lehet rombolni egy civilizációt ezzel.
Arról
beszélek, hogy milliárdokat költünk közoktatásra, eközben a szemünk
láttára pusztul le minden, mindaz amit felépítettük. Felépítjük nappal,
leromboljuk éjszaka, mint Déva vára. A közoktatás által a következő
generáció értelmi színvonalát valamilyen színvonalra hozzuk, eközben a
kereskedelmi televíziók és a reklámok lerombolják mindezt. És nem hogy
végignézzük, frekvenciát biztosítunk hozzá. Az a frekvencia, amin az RTL
Klub és a TV2 sugároz az a miénk, azt mi bérbe adtuk, mi a magyar
állam. Itt aztán változhat, Nemzeti Együttműködés, meg Nemzeti Közép
Kormánya, meg Reform Kormányzás, és jöhet Gyurcsány és jöhet Orbán a
kereskedelmi tévék azok továbbra is maradnak. Az a frekvencia nemzeti
kincs.
A
Barátok közt egyébként jó példa a színvonal zuhanásra. Amikor
bevezették a Barátok köztöt Magyarországon, mikor is volt egy évtizede?
1999? Tehát 14 éve. Az első évben a Barátok közt akkorát bukott, mint az
ól ajtó, nem nézte senki, nem volt nézője. Tök nyilvánvaló, hogy miért,
mert a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt – egy
minimális nívó ugyan, de valami szint – azt olyan mélyen múlta alul,
hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. A Szomszédokban
kiváló színészek játszottak szarul, de a Barátok köztben szar színészek
játszanak mégszarabbul. A Barátok köztöt egy éven keresztül senki sem
nézte, de a vezetőség pontosan tudták, hogy ez egy nagyon erős
kommunikációs brand, és hogy működni fog, csak hinni kell benne, és nagy
meggyőződéssel tolni. És úgy tolták végig az első évben, hogy nem nézte
senki, de tudták a nemzetközi tapasztalatok alapján, hogy működni fog.
És eltelt egy év, és eltelt másfél év, és szépen lassan az emberek
megtörtek, és elfelejtették, hogy mi volt az a színvonal, amihez
korábban igazodtak, és elkezdték zabálni a szart. A mocsokkal addig
bombázták az embereket, hogy a pajzs elvékonyodott, és végül elengedett.
Ez történt. És most nézzük meg az embereket, nem lehet őket leszoktatni
a Barátok köztről, már nem lehet.
Komolyan
mondom, mióta kereskedelmi televíziózás van Magyarországon az
felbecsülhetetlen, és jóvátehetetlen. Az energiaszektort vissza lehet
venni állami kézbe. A termőföldet, vagy a vizet, vagy lehet újra
Nagy-Magyarország, visszacsatolhatjuk Erdélyt, a Felvidéket, meg a
Kárpátalját, még bármi lehet. De, azt a rombolást, amit a kereskedelmi
televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt soha nem lehet jóvátenni már. Azt nem lehet visszavásárolni.
Ki kell állnunk azért, hogy a tudatunk nem gyarmat,
nem kőolaj, nem bauxit, nem egy olyan ásványkincs, amit ki lehet
aknázni, amire koncessziót lehet vásárolni és ki lehet aknázni. Azt kell
először felfogni, hogy a reklám nem üzleti kérdés, hanem emberjogi
kérdés. Ha ezt lefektetjük, akkor akkor ennek a mentén öntudatosan ki
kell állni a tudatunk iránti jogunk mellett. Jogom van a tudatomhoz!
Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez, hanem ahhoz a kulturális
kontextushoz, amiben az életemet élni akarom, és ezt nem engedem
mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták mohóságának a tárgya
vagy az eszköze.
Mit lehet tenni ez ellen? Én hiszek a televízióban, hiszem, hogy sok jó dologra lehet használni.
Szerintem, a a tévé egy csodálatos találmány, ami jobbá teheti az
életünket és egy nagy civilizációs vívmány, de ami elátkozott és aljas
az a kereskedelmi televízió, ezt kell felszámolni. Azt gondolom, hogy
van a tévézésnek is fényes és sötét oldala. A sötét oldala a
kereskedelmi tévézés, a fényes oldala az előfizetéses tévézés. Az
előfizetéses tévézés az egy korrekt üzlet. Százszor korrektebb dolog,
hogy egy műsorért pénzt kérek, mint ha cserébe elkérem a tudatod,
telefosom és visszaadom. Létezik az előfizetéses tévé, például az HBO. Hol írtam alá azt a szerződést, hogy a tévé és a reklám összenőtt? Szerintem nem nőtt össze!
Ez az üzleti modell nem haldoklik, hanem szárnyal.
Sorozatokat gyárt, pedig maga az üzleti terv nem erről szólt, amikor
létrehozták. De, mára akkora tőkéjük van, hogy most már saját gyártású
filmjei vannak, saját gyártású sorozatai vannak, amiket sugároz, amik a
legjobb és legszínvonalasabb sorozatok.
Ezt a háborút nem nekünk, hanem a gyerekeinknek kell majd megnyerni, mi valószínűleg nem fogjuk megélni ezt a változást.
A kereskedelmi televíziózás és a reklám már defenzívában van, a fiatal
korosztály körében, és az okos tévé, már kiszűrhetővé teszi a reklámot.
De ez nem megoldás. Gondoljunk bele milyen nívójú televíziózás az, hogy
nézel egy műsort, jön a reklám és a tévéd automatikusan átkapcsol egy
másik csatornára, ahol éppen nincs reklám és azt nézed tovább. Milyen
színvonalú élet, milyen színvonalú szórakozás, milyen nívójú szabadidő
az, ahol te attól függően nézel sorozatot, vetélkedőt, vagy
ismeretterjesztőt, hogy hol van éppen reklám? Én nem szeretnék így élni.
A lényeg az az, hogy valóban kitelt a reklám ideje.
A mai nemzedékek már nincsenek a kereskedelmi tévézésnek annyira a
hatása alatt, mint az előző, de sajnos, ez a 17 év megtörtént. Ha ezeket
a frekvenciákat csak 20 évvel később osztják ki, akkor ma más országban élnénk,
egy összehasonlíthatatlanul jobb helyen. Azt gondolom, hogy az
önvédelmet nem az egyénre kell bízni, hanem felülről kell szervezett
módon megtervezni, és megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az államnak
kell finanszírozni a televízió csatornákat, és ha az állam nem fogja
akkor senki nem fogja, akkor majd a cégek, majd a reklámok…
Tényleg
arról van szó, hogy nincs ingyen ebéd, vagy az állam azt mondja, hogy
felszámolom a kereskedelmi televíziózást, bevezetem és kötelező
érvényűvé teszem az előfizetéses televíziózást, és minden háztartás kap
mondjuk 5 csatornát az államtól alanyi jogon. Eltelik egy hónap, és ha
váltani szeretnél valamelyik csatornát dobod, felveszel helyette újat.
Ha nem elég az öt, akkor fizetsz, és kapsz még annyit, amennyire csak
pénzed van, és hónapról hónapra váltogathatod a saját portfóliódat.
Abban hiszek, hogy egy ilyen valódi versenyben, 5-10 éven belül kirostálódna a hagyományos értelemben vett kereskedelmi tartalom.
Tehát az Éjjel-nappal Budapest, a Barátok közt és az ilyenek, mivel,
hogy ezek alapvetően a reklámok mellé lettek gyártva, olyan tartalom ami
a reklámnak a mankója.Azt gondolom, hogy az előfizetéses rendszerben
egyszerűen kihullana. Nem máról holnapra, de szépen, lassan kihullana.
Sokba
kerülne, de nem lehet mindenről nyugger-szoci módon gondolkodni. Nem
lehet mindenről úgy gondolkodni, hogy még egy bőrt lehúznak, még tévéadó
is lenne. Igen, valószínűleg egy újabb adóteher lenne, de a tévét
valaki finanszírozni fogja, vagy a cégek, vagy mi. Én azt mondom, hogy
akkor vegyük a magunk kezébe. Ez olyan, hogy aki fizeti a cigányt, annak húzza a nótát. Ha nem fizetünk érte, akkor az ő tartalmuk lesz, ha fizetünk érte, akkor a miénk. Ezért valaki fizet, minden körülmények között.
(A fentiek az Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvénysorozat 2013. november 26.-i alkalmán hangzottak el)
http://kaslerarpad.hu/?p=5762