Itt
már mélyebb értelmet nyernek a zsidó bankárcsalád szövevényei. Mint
látható a történelem kereke elérkezett egy olyan pontra, ahol az
időrendi események új stratégiát követeltek meg a terjeszkedés elve
alapján (Gölöncsér Miklós). A szabadkőművesség a katedrálisokat építő
kőművesek érdekvédelmi szövetségeként indult a késő középkorban, de
hamarosan egyházellenes irányzatot vett, és a 18. század közepére egész
Európára kiterjedő, főként a feltörekvő polgári értelmiség, de az
arisztokrácia önmagát "felvilágosultnak" tekintő köriben is hódító,
széleskörű mozgalommá fejlődött. Szellemisége kezdettől fogva okkult
ókori misztériumokból és a zsidó Kabbalából merített; a szabadkőművesek
ezek meglehetősen zavaros egyvelegéből titkos szertartásokat alakítottak
ki, melyekbe sátánista elemek is vegyültek. A felvilágosodás korában
ezeket kifelé ugyan deista színezettel leplezték, azt hirdetve, hogy a
mindenség Nagy Építőmesterét tisztelik összejöveteleiken, de ez a
világszellem nem a keresztények Istene, még csak nem is a zsidók
Jehovája volt, hanem az egyiptomiak Ozirisze, sőt sok helyütt Lucifer, a
sátán.
Ez
a keresztény Európa szellemi alapköveivel merőben ellentétes irányzat
és a szervezet titkos volta kezdettől fogva súlyos veszélyt jelentett
mindarra, amit az emberiség évszázadok kemény munkájával felépített és
szentnek tartott. Igazán világpusztító erővé azonban akkor vált a
szabadkőművesség, amikor Adam Weishaupt ingolstadti egyetemi tanár
Illuminátusok Rendjének nevezett, maroknyi elszánt csoportjával a
francia Grand Orient nagypáholyba befurakodott, majd ennek segítségével
1782-ben a szabadkőművesek Wilhelmsbadban tartott nemzetközi
nagygyűlésén az egész mozgalmat irányítása alá vette.
Weishaupt,
aki 1748-ban Ingolstadtban, módos zsidó családból született, fiatal
korában kikeresztelkedett és belépett a jezsuita rendbe, ahol magas
kiképzést nyert. Pappá szentelése előtt azonban meghasonlott önmagával,
és miután a rendből kilépett, az ingolstadti egyetemen lett a kánonjog
tanára. 1771-től kezdve tanulmányozni kezdte az egyiptomi és más okkult
tanokat, és ezekben egyre jobban elmélyedve, arra az elhatározásra
jutott, hogy a különböző okkult rendszerek híveit egyetlen hatalmas
szervezetté egyesíti, mely az ő vezetésével egy új világrendet fog
kialakítani. Öt évig dolgozott ezen a tervén, és végül 1776. május 1.-én
létrehívott egy kis titkos társaságot, melynek az Illuminátusok
("megvilágosodottak") nevet adta. Elképzelése a következő koncepción
alapult:
1. A monarchiák és minden tekintélyelvű kormányzati rendszer eltörlése.
2. A magántulajdoni és örökösödési rend eltörlése.
3. Hazafiság és nemzeti érzület felszámolása.
4. A család és házasság intézményének felszámolása.
5. Mindenféle vallás eltörlése.
Ezekről
a világfelforgató eszmékről és célkitűzésekről azonban kizárólag az
illuminátusok és a szabadkőművesek legfelsőbb tagozatai tudtak; az
idővel nem kevesebb, mint 32 rend szigorú hierarchiájába kovácsolt
szabadkőműves mozgalom alsóbb körei előtt mindössze az emberiség
boldogítása és az általános humanizmus meglehetősen ködös elveit
lebegtették, mint követendő célokat. A szabadkőművesek nagy többsége
számára ezek elegendőnek is bizonyultak, hogy az egymás társadalmi,
politikai és gazdasági emelkedését bármilyen eszközzel támogató
szervezkedés nyújtotta lehetőségeket mohón kihasználva, lelkesen vessék
magukat a szabadkőművesség kérdés és feltétel nélküli szolgálatába.
Weishaupt
környezetében társasága alapításától kezdve több zsidó volt; az első
franciaországi illuminátus csoportokat, melyek révén előbb a Grand
Orient Nagypáholyba, majd onnan az egész európai szabadkőműves
szervezetbe beférkőzött, egy Martinez de Pasquales nevű portugál zsidó
szervezte meg. Még 1782-ben, közvetlenül az egész szabadkőműves mozgalom
fölötti hatalom megszerzését követően, az illuminátusok főhadiszállása
átköltözött Frankfurtba, ahol Meyer Amschel Rothschild már jelentős
tekintéllyel rendelkezett. Egyes tudósítások szerint Frankfurtban vettek
fel először zsidókat hivatalosan a szabadkőművesek rendjébe. Ebben
nyilván része volt annak, hogy Weishaupt illuminátusai már bővelkedtek
zsidó tagokban, de a zsidók szélesebb körű elismerésének a szabadkőműves
mozgalomban, éppúgy, mint Weishaupt Frankfurtba való áttelepülésének,
mélyebb okait az anyagi háttérben és rendszeres támogatásban kell
keresnünk, melyet Meyer Amschel az illuminátusok számára biztosított.
Az,
hogy a Rothschildok, vagy a szűkebb kör, melyben forgolódtak, mikor
létesítettek szorosabb kapcsolatot a szabadkőművességgel, pontosan nem
tudjuk. Széleskörű ismeretségük és kiterjedt üzleti összeköttetéseik
révén azonban egészen biztosan már korán tudomást szereztek a
szabadkőművesek működéséről, különösen mikor azok az európai
uralkodócsaládokba is behatoltak.
Maga
a hesse-hanaui trónörökös is, akin keresztül a Rothschild-ház
üstökösszerű felemelkedését megkezdte, gyakori kapcsolatban állt
szabadkőművesekkel, sőt egymással kölcsönösen hasznos üzleteket is
kötöttek. Így szinte biztosra vehetjük, hogy a feltörekvő bankárnak már
Weishaupt frankfurti megjelenése előtt is volt vele valami dolga, talán
nem is kevés.
Ennek
a kérdésnek egy gondos amerikai kutatója szerint (William Guy Carr,
"Pawns in the Game", magánkiadás, 1956, idézi Mullins, Eustace, "The
Secrets of the Federal Reserve", Jelkyll Island Edition, 1991) Melyer
Amschel még 1773-ban, harminc éves korában, egybehívott frankfurti
házában tizenkét másik gazdag és befolyásos zsidó üzletembert, és
részletes tervet terjesztett elő nekik a világforradalom
finanszírozására és azon keresztül az egész emberiség fölötti hatalom
megszerzésére. Elképzelése szerint vagyoni erejük összpontosításával
olyan elviselhetetlen gazdasági viszonyokat képesek teremteni, hogy a
tömegeket munkanélküliség révén és más eszközökkel az éhhalál szélére
sodornák, és propagandistáik által az uralkodó rétegek ellen hangolva,
forradalomra késztetnék. Eme szerepüknek, mint anyagi erejük hatalmának
is, mindaddig titokban kell maradnia, amíg döntő fölényt nem érnek el.
Időközben alkohol, kábítószerek, erkölcsi bomlasztás és mindennemű
bűnözés terjesztésével az összes nemzetek ifjúságát meg kell rontani.
Fel kell karolni a "szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavait, hogy
az uralkodó osztályokat megdöntsék, és egy új, vagyonra lapozott
arisztokráciát hozzanak létre.
Kérdezhetnénk joggal, hogy mi a "felforgatás" három legfőbb követelménye:
* A közhivatalokba az őket feltétel nélkül kiszolgáló jelölteket kell juttatni.
* Vagyonuk felhasználásával minden hírközlő eszközt birtokba kell venniük.
*
Mindenütt pánikot és gazdasági válságot kell teremteniük, ami végül is
az általuk ellenőrzött világkormány és egy új világrend létrehozásához
fog vezetni.
Ennek
a nagystílű, nemzedékek gondos munkáját igénylő világfelforgató
elképzelésnek, melyet a frankfurti bankár házában egybegyűlt gazdag
üzletemberek egyhangúlag magukévá tettek, nagyon megfeleltek Weishaupt
hasonló, bár teljesen naiv és jelentős anyagi támogatás nélkül
reménytelennek tűnő tervei és azoknak a széleskörű nemzetközi
kapcsolatokkal rendelkező szabadkőműves mozgalomba való beültetése. Arra
is vannak adatok, hogy Weishaupt Meyer Amschel megbízásából és anyagi
támogatásával dolgozta ki elméletét és indította el az illuminátusok
szervezkedését. Nem volt tehát véletlen, hogy Weishaupt közvetlenül a
szabadkőművesek wilhelmsbadi nemzetközi nagygyűlése előtt Frankfurtba
tette át főhadiszállását, ahol a végső utasítások és az ezek
végrehajtásához szükséges pénzforrások is készen várták. Az 1782. év
Földünk nyugati féltekéjén is fordulópontot jelzett a szabadkőművesség
térhódításában, melynek igazi jelentősége csak a 20. században
mutatkozott meg: ebben az évben fogadta el az amerikai törvényhozás az
Egyesült Államok hivatalos Nagy Pecsétjét, melyen szabadkőműves
szimbólumok vannak és a Novus Ordo Seculorum felirat (a századok új
rendje), mely az újszülött amerikai államszövetséget már fogantatásában a
tervezett új világrend bajnokává tette. A pecsétet Charles Thompson, az
amerikai szabadkőművesek egyik vezetője tervezte, aki a Függetlenségi
Nyilatkozatot előkészítő Continental Congress munkájában is részt vett;
maga George Washington és Benjamin Franklin is szabadkőművesek voltak. A
szabadkőművesek már 1786-ban tartott kongresszusukon kimondták a
halálos ítéletet XVI. Lajos francia királyra, amit azután néhány évvel
később végre is hajtottak. Az egész francia forradalmat ők készítették
elő és irányították: belőlük kerültek ki az enciklopédisták és a
jakobinusok, valamint a forradalom számos vezéralakja. A Bastille
ostroma - ami egyébként teljesen szükségtelen volt, mert a király kész
volt a forradalom oldalára állni és a fegyveres beavatkozást betiltotta -
Weishaupt műve volt, aki Meyer Amschel és más frankfurti bankárok
pénzén egész Európából börtöntöltelékeket szedett össze, és
Marseillesből azokkal vonult fel Versaillesbe, hogy a népet fellázítsa
és a király elfogatására uszítsa. Azután tervszerűen peregtek az
események. A Bourbonok uralma megdőlt, és a borzalmas öldöklés, ami
következett, több mint egy millió francia életébe került. A
szabadkőművesek terve ugyan félresiklott, mert a hatalmat végül is nem
ők, hanem Napoleon vette át, de nagy ellenségüket, a keresztény Európát,
mely útjukban állott, gyakorlatilag megsemmisítették. Mert hiába ült el
a por és állította vissza Metternich a korábbi hatalmi rendszert a
bécsi kongresszuson, a francia forradalom liberális eszméi szerteáradtak
Európában, és nem csupán a zsarnokság ideológiai alapjait marták szét,
hanem egyben egy őszintén keresztény demokratikus rend kifejlődésének
útját is eltorlaszolták. A kontinens, és idővel az egész civilizált
világ, ezentúl egyre fokozódó mértékben keresztényellenes, sőt
kifejezetten istentelen eszmék rabságában botorkált a történelem
útvesztőjében, és ez ismét a szabadkőműveseknek nyitott nagy
lehetőséget, hogy első hatalomszerzési kísérletük kudarcából felocsúdva,
más és más módokon vigyék győzelemre sátáni fogantatású ügyüket.
Mindehhez természetesen már a francia forradalom kitörésétől fogva
pénzre is volt szükségük a szabadkőműveseknek, sok pénzre, mert az
egymást követő forradalmi kormányok háborúk s hadjáratok sorozatába
keveredtek a környező országokkal, és ezt finanszírozni kellett. A
szabadkőművesek ezért keresték a mindenható Pénz birtokosainak
szövetségét, és ezt - mivel a szövetség azok szemében is hasznosnak
mutatkozott - el is nyerték. A Rothschildok még túl kicsik voltak ebben
az időben ahhoz, hogy mindezt saját hasznukra tudják fordítani, de más,
ekkor még náluk jelentősebb frankfurti bankárok francia kapcsolataik
révén részt vettek a forradalmi seregek fenntartásával járó bonyolult
pénzügyi műveletekben, és ezekből jelentős nyereségekre is tettek szert.
A pénznek ekkor sem volt szaga, és Meyer Amschel is nyilván ezért
ragadta meg a szabadkőművesekkel való együttműködésben rejlő
lehetőségeket, de neki messzebb menő elképzelései is voltak. A
Rothschild-ház első tagja, aki a szabadkőműves mozgalommal formális
kapcsolatra lépett, a Londonban székelő Nátán volt. Angliában a
szabadkőművesség olyannyira szalonképessé vált 1737-ben - mikor is a
szigetországban a mozgalmat militáns szervezetté kovácsolták a
Róma-ellenesség cégére alatt -, hogy 1907-ig tizenhat királyi herceg
vállalta a nagymester szerepét, köztük négy olyan, akit később királlyá
koronáztak. Így azután természetesen az arisztokrácia színe-java és a
legtöbb vezető üzletember is szabadkőműves volt. Amint Nátán csillaga
emelkedett, nyilvánvalóan neki is szüksége volt szabadkőműves
összeköttetésekre, és a páholyoknak már akkor is jelentős zsidó tagsága
segítségével minden nehézség nélkül felvételt is nyert. Ez úton sikerült
neki a Bank of England igazgatóságába bejutnia, majd ennek révén
1816-ban a Bank of the United States újraalapítását is megszerveznie. Ő
szövögette a kontinensen is a Rothschild-ház szabadkőműves
kapcsolatainak szövevényét, melyek az 1828-29-es orosz-török háború
végéig mind az öt testvér számára gazdag gyümölcsöket hoztak.
Ellentétben azonban a nyíltan, sőt kötelezően folytatott angliai
szabadkőműves tevékenységgel, a kontinensen ezt a Metternich rendszer
alatt szigorúan titokban kellett tartani, és mint mindenki más, a
Rothschildok is ezt tették. Nem is tudjuk, tagjai voltak-e a
mozgalomnak, vagy csupán üzleti haszonszerzésre használták fel a
szabadkőművességgel való jogviszonyukat. Az 1830-as liberális
forradalomsorozat azonban a négy európai Rothschildot is
elgondolkoztatta. Melyik vonalra tegyék fel a szerencséjüket: az
uralkodókat és az egyházat támogató konzervatívokra, vagy az ezekkel
szembenálló liberális mozgalmakra? Támasszák meg továbbra is
pénzhalmazaikkal a számukra a meggazdagodásnak szinte határtalan
lehetőségeit nyújtó fennálló rendet, vagy álljanak nyíltan az ezt
lerombolni akaró erők mögé? A Rothschildok gondosan latolgattak, és az
utóbbiak mellett döntöttek.
Ettől
fogva váltak a Rothschildok az "Új világrend" jelszava alatt egyesült
világpusztító mozgalom egyik legjelentősebb tényezőjévé és fő anyagi
forrásává.
Endrey Antal- Gölöncsér Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése