2004. december 5.
Ide jutottunk. A magyarság elutasította a magyarságot. Szabad-e
csodálkoznunk ezen? Lehet-e erre a helyzetre azt mondani, hogy
történelem és elmúlt. Egyszerű a válasz. Nem lehet. Nem lehet azt
mondani, hogy ez már mögöttünk van és nem ismétlődik meg soha. A határon
belüli magyarság kilenc éve olyan mértékben mutatta meg azt, hogy képes
alul múlni magát, ami már a fantasztikus jelzőt nem is nélkülözheti. De
mit kell látni? Nem mást, mint azt, hogy a magyarság a történelmi
rothadás olyan állapotába jutott, ami nemcsak a magyar, hanem a
keresztényi gondolkodást is messzemenően háttérbe szorította. A
szocializmus több évtizedes nemzetrombolása, a magyarságtudat kiirtása
szépen meghozta az eredményét. Gyurcsány? Ő a hibás? Nem biztos. Ő csak a
cionista véleményformálók profi szócsöve. A sikertelen nemzetgyalázó
népszavazás sikeres zsidó hazudozási és kommunikációs aknamunkát rejt
maga mögött. A magyarokat nélkülöző média Budapest központú cionista
hazudozói által megtervezett merénylet volt a magyarság ellen ez az
akció. Persze a jól megvezetett és gondolkodni képtelen magyarok
százezrei, milliói elintézték az ügyet. Szégyen az egyik, a magyarság
oldalán, a valódi magyarok oldalán. Siker a cionista, a nemzetet
összeugrasztani akarók oldalán.
És
ki a magyar ezután? A valódi magyar? A határon túli magyarság a valódi
magyarság. Az a magyar, aki a magyar ember modelljét adja. Úgy kell
tekinteni rájuk, mint a példaképre, azokra, akik megtartották
magyarságukat és a magyar értékeket bármilyen körülmények között. A
határon belüli emberekről ez nem mondható el sajnos.
Mindent
összefoglalva ez a népszavazás a magyarság megtagadásának, a magyarok
egymással szembeni közönyének bizonyítéka volt. A kérdés az, hogy ez az
egész a vég kezdete volt-e? Sajnos igen, mert a javulás és az egymás
mellett való kiállás azóta is késik, lehet, hogy örökre.
Lovas György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése