Egyedüli
magyarként vett részt egy vállalkozókat segítő globális programban Kiss
Gergely, az Attrecto Innovations vezetője. Az amerikai tanulmányúton
milliomos egyetemistákkal, jótékony üzletasszonyokkal és technikailag
kevésbé fejlett, mégis sikeres vállalkozókkal találkozva megfogalmazott
néhány fontos tanulságot a magyar cégvezetőknek.
(...)
A programot az U.S. Department of State szervezte, együttműködésben ez
Entrepreneurs Organizationnel. A tízezer körüli taggal rendelkező
szervezetbe a belépési küszöb az 1 millió dolláros bevétel, az átlag 15
millió dollár. Személyes figyelmet, megfontolandó tanácsokat kapni
azoktól a vállalkozóktól, akik sikeres, nagy forgalmú üzletet
menedzselnek – mindez érték, amit nehezen lehetne forintban kifejezni.
Az amerikai siker összetevői
Mivel
a programban végig az Entrepreneurs Organization tagjai által
szervezett programokon vettünk részt, gyakorlatilag végig sikeres
emberekkel voltunk körülvéve, olyanokkal, akik nagyon is
bebizonyították, hogy képesek vállalkozni.
Tapasztalataim
tehát elsősorban erre a körre vonatkoznak, hiszen nem volt alkalmunk
például egy bukott cégvezető intelmeire odafigyelni. Viszont tanulni
éppen a sikeresektől érdemes. Összefoglalom, hogy a pár hét tapasztalata
alapján miben különböznek az amerikai (nem csak kezdő) cégek a már
sikeresen működő magyar vállalatoktól, vagy éppen a startupoktól.
Röviden:
- a cégeket képzett menedzserek irányítják, tanácsadókat fizetnek meg, a stratégia-, pénzügyi- és marketing döntéseket nem mérnökök és informatikusok hozzák
- már a 20 éves kezdők is elképesztően magabiztosak, a semmiből, tőke nélkül építenek cégeket
- globálisan gondolkoznak
- gyorsan, hatékonyan, céltudatosan tárgyalnak
- a sikeres cégek adakoznak, önkénteskednek
Visszaadnak a sikerből
Kezdem
az utóbbival. Míg itthon az önkéntes munkának nincs nagy értéke, a
kinti vállalkozók kötelességüknek érzik, hogy valamit visszaadjanak a
társadalomnak. Ha valaki sikereket ér el, utána már büszke arra, hogy jó
szerencséjét társadalmi kérdések szolgálatába állítsa. Itthon ez egy
kissé teátrálisnak tűnhet, de én úgy tapasztaltam, hogy Amerikában
halálosan komolyan veszik az ilyesmit. Ha képes vagy magadért és a
profitért mindent megtenni, akkor ezt a tudásodat kamatoztasd a
rászorulók, betegek vagy más hátrányos helyzetű csoportok helyzetének
javítására – mondják.
Bár
mindez triviális igazságnak tűnik, szerintem e gondolkodásmód hiányzik
Magyarországról. A rendszerváltás óta nem működik a civil kurázsi, a
hazai polgárok szinte mindent feláldoztak a boldogulás oltárán. A
„giving back” kultúrája csak hosszú évtizedek alatt alakulhat ki.
Már
csak azért is, mert itthon például visszatetszést keltene, ha egy
segítő alapítvány vezetője egy szép nagy autóból kiszállva venné kezébe a
szegények sorsát. A Texas Food Bank vezetőjének példája jut eszembe,
aki éppen egy ilyen autót vezető hölgy volt. Ott viszont nem volt
ellentmondás a jótékony tevékenység és a kiemelkedő egzisztencia között,
sőt! Ha valaki nagy kaliberű üzletember és hatékony cégvezető, így
megengedhet magának egy luxusjárművet, épp azt bizonyítja, hogy ezt a
hatékonyságot képes alkalmazni a civil szervezetnek végzett munkájában
is.
Ugyanakkor
a másik oldal sem várja ölbe tett kézzel a lehetőségeket: a nonprofit
programoknak ugyanolyan fenntarthatónak és működőképesnek kell lenniük,
mint a valódi bevételt generáló vállalkozásoknak. A társadalmi
felelősséget viselő vállalkozásoknak nagy hagyományai vannak, betöltik
az állami és a vállalkozói szektor közötti űrt.
Üzletre nevelve
A
programban találkoztam afrikai és kelet-ázsiai vállalkozókkal is. A
beszélgetések eredményeként közös tanácsadási és fejlesztési projekteket
tervezünk például ghánai, palesztin, indiai és paraguayi
vállalkozókkal, ami szintén nagyon tanulságos és érdekes, de most nem ez
a lényeg. Hanem az, hogy ugyanilyen tárgyalások zajlottak amerikai
felekkel és meglepődve tapasztaltam, hogy a technológiai szintjük
ugyanolyan vagy rosszabb, mint amit mi Győrben produkálni tudunk. Ennek
ellenére mégis az USÁ-ból érkeznek az ágazatot megújító nagy ötletek.
Miért?
Mert a magyar fejlesztőkből hiányzik az, ami náluk alapkészség: értenek az üzlet nyelvén. Még az egészen kis cégeknél is van legalább egy ember, aki kőkeményen az üzletre figyel és nem a mérnöki megoldásokra.
Része
a kultúrának, szinte szorzótáblaszerűen tanítják a fiatal vállalkozókat
arra, miként lesz üzlet egy jó ötletből, egy kiemelkedően izgalmas
fejlesztésből. És ha maga az ötletgazda nem ért a marketinghez vagy a
pénzügyekhez, a társadalmi intelligencia része, hogy nem önmaga akar
boldogulni, hanem tanácsadókhoz fordul. Ez lehet egy új vezető a cégben,
akit e célra vesz föl, vagy egy segítő alapítvány is.
Én
magam megértem, milyen nehéz mindezt egy magyar cégeknek
megvalósítania, hiszen a saját példámon tanultam meg én is. Nehéz dolog
másra bízni stratégiai döntéseket, üzleteket. A legtöbb induló hazai
vállalkozáshoz hasonlóan én is jó pár pofon után jöttem rá, hogy vannak,
akik alkalmasabbak az üzletkötésre vagy marketingkampányok kiötlésére
nálam. Ez a felfogás pedig megkönnyíti a kockázati tőkebefektetővel való
együttműködést is.
Nem a pénz kell
A
következő tanulság akkor jutott eszembe, amikor fiatal egyetemistákkal
találkoztunk például a Georgetown MBA-programjának résztvevői között
vagy a Columbia egyetemen: ők már gyakorlatilag vállalkozók voltak.
„Pitch” felllépéseket néztünk meg, vagyis olyan rövid, figyelemfelkeltő
bemutatókat, amikor az illető el akarja adni magát befektetőnek,
érdeklődőnek vagy leendő partnernek.
Elképesztő
volt látni, hogy ezek a húszéves fiatalemberek mennyire nem tekintik
magukat kezdőnek (vagy jól leplezik ezt), hogy milyen elhivatottak és
milyen profi előadók. Nem félnek több millió dollárt emlegetni – részben
persze azért, mert néhányuknak ennyi volt a tavalyi bevétele. Sokukkal
beszélgettem is, és az derült ki, hogy a semmiből, tőke nélkül hozták
létre vállalkozásaikat.
Mivel
magam is sokat tanítok egyetemen és ismerem a hazai vállalkozói panaszt
az állandó tőkehiányra, az jutott eszembe, hogy a legtöbb esetben nem
kell sokmillió forint egy sikeres ötlet beindításához.
Csupán vonatjegyre kell a pénz, hogy utazzunk: mert a lényeg, hogy el kell menni és beszélgetni kell mindenkivel, akinek köze lehet ötletünkhöz. A kapcsolatok, a vélemények, a közös alkotás a legfontosabb, ez a siker kulcsa.
A
mi ágazatunkban, a mobilalkalmazások világában néhány emberből álló
cégek képesek olyan terméket előállítani, amelyet aztán százezrek
használnak. Így ránk mindez főleg igaz.
Ha
már a pénznél tartunk: mivel az Egyesült Államokban a kis- és
középvállalkozói szektor a legnagyobb munkaadó, a kormányzat segíti az
induló vállalkozásokat. Mindenkinek bizalmat szavaznak: a vállalkozás
indításának az első két évében különböző adókedvezmények segítik nagyra
nőni a kicsiket. A start-upokra amúgy is komoly teherként nehezedik,
hogy a fejlesztésbe fektetett tőke megtérülését az ötletgazdán túl a
befektető is áhítva várja. Az innovációt azonban nehéz azonnal pénzre
váltani, a társadalmi hatás pedig évek múlva jelenik meg.
A kapcsolatok piaca
A beszélgetés, a kapcsolatépítés nemzetközi szinten is hasonló fontosságú. Kommunikálni
kell, hiszen egy mai vállalkozás üzleti régiója az egész bolygó. A
következő üzleti partnerem lehet akár paraguay-i is. Ráadásul a
program másik 28 résztvevőjével együtt töltve néhány hetet azt láttam,
hogy egy vállalkozónak, jöjjön bárhonnan is, ugyanazok a mozgatórugói,
motivációi, sőt eszköztára is. A sztereotípiákat megcáfolva tör a
globális piacra az indiai, a dél-szudáni és a magyar cégvezető is.
Mindegyik ugyanolyan, mint én. És bárkiből lehet versenytárs, igaz,
üzletfél is.
Persze
nem mindent lehet és nem is mindent érdemes átvenni itthon a
tengerentúli üzleti szokásokból. Nem látom magam előtt például, ahogy a
hazai tárgyalások amerikai módra zajlanának. Kint teljesen bevett dolog
egészen komoly megbeszéléseket, nagy tétekkel 25-30 perc alatt
lebonyolítani. Az amerikai tárgyalópartnerek nem köntörfalaznak,
udvariaskodnak, azonnal a tárgyra térnek és mivel idejük drága,
igyekeznek a legrövidebb idő alatt egyezségre jutni vagy a teendőket
tisztázni. Céltudatosan, határozottan, jól felmérve azt, mennyi is egy
adott találkozó vagy beszélgetés értéke. Jobban meggondolva – ezt talán
mégis megérné megtanulni.
(Kiss Gergely, Attrecto, index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése