Az
„egyetemes értékeken” alapuló és a liberalizmusra épült nyugati
eszmeiség súlyos válságban van. A világméretű gazdasági problémák, az EU
felmorzsolódása, az USA világhatalomért indított háborúja – csupán a
következményei az ideológiai krízisnek. A globális liberális tervek
megsemmisülésének mikéntjéről kérdezzük Alexander Dugin-t, a híres orosz
filozófust, a Moszkvai Állami Egyetem professzorát.
Szédítő a siker – Alexander Gerevics, a liberális civilizáció bukásáról beszélgetünk. Ennyire egyértelmű lenne?
A
liberális eszmeiség legalább három szinten bukott meg. A leginkább
nyilvánvaló módon –politikailag és gazdaságilag- Kevésbé nyilvánvaló
módon – filozófiailag. Bármely gondolkodó ember beláthatja, a helyzet
értékelésének segítségével, különböző országokban különböző
társadalmakban, hogy a Nyugatnak kettős mércéje van. A leginkább
brutális és totalitárius rezsimeket is erkölcsösnek és liberálisnak
ismer el, ha Nyugat-párti politikát folytatnak. Amennyiben nem, akkor
minderre a fordítottja igaz. Egy egyszerű példa: Szaúd-Arábia. Ott semmi
sem bűzlik a demokráciától, de senki se kritizálja, míg a demokratikus
Szíria a katonai intervenció szélén áll. Így csak azt ismerhetjük el,
ami előnyös a Nyugatnak. Politikusok, hazudjatok csak az arcunkba, mára
egyre kevesebbekben merül föl kétely a hallgatásotok áráról. A szabad
piacgazdaság válsága is teljesen biztos: mára már teljesen a virtuális
szektorba került teljes átvitelre, ami közreműködött abban a
felismerésben, hogy az „első világ” termelő országai a „második és
harmadik világ” országaiból világméretű elvándorlási hullámot
provokáltak ki. A pénzügyi tranzakciók számának vizsgálatakor kitűnik,
hogy több ezerszer nagyobb értékű, mint a valódi árucikkek értéke. A
pénzügyi ágazat túlhevülésének árát megfizettük a 2008-as válság
alkalmával. Mivel senki se vonta le a következtetéseket ebből, így most a
második válsághullám azzal fenyeget, hogy az egész világgazdaságot
elsöpri magával a felhalmozott ellentmondások megoldhatatlansága miatt.
-A
politika és a gazdaság oldaláról nagyjából világos a helyzet. Mi
engedte arra következtetni, hogy a liberális eszmék válságát a
filozófiai szintjén kell vizsgálni? A világ valóban feladta volna ezeket
a látszólag változtathatatlan értékeit, mint a szabadság és az emberi
jogok?
A
liberalizmus egy eszme, ami az egyén felszabadítását tűzte ki célul a
közösségi létformákból, mint nemzet, vallás, társadalom, osztály, és a
saját állam. Amikor a liberalizmus a totalitárius rezsimek ellen
harcolt, különösen a fasizmus és a kommunizmus ellen, a feladat
ötletesnek és építő jellegűnek tűnt. Ám amikor a liberalizmus
győzedelmeskedett a világ felett, úgy tűnt, az egyén nem élvez
mentességet ettől és attól. Továbbmenve, már a negatív alkotója ennek a
berendezkedésnek. Most a liberalizmus az egyéni lét olyan formáiból akar
megszabadítani, mint a nemiség és a szexuális beállítottság (ezért
beszélnek a liberálisok az eltérő szexuális beállítottságú kisebbségek
védelmében), valamint az emberitől (amikor a klónozási fejlesztésekről
beszélnek, mint az emberi funkciókat javító műveletről). Ezeknek sok
ellenzője van. Ennélfogva ez a győzelem az eszmeiség válságát hozta
létre. Elvesztette a szemkontaktust a humanista emberrel. Megjegyezném,
hogy a liberalizmus nem állt vesztésre valamiféle alternatív
eszmerendszerrel szemben, hanem a névleges győzelmével elkezdte
felfedezni a gyengeségeit és ellentmondásait.
-
A liberális diktatúrák mindig „nemet” mondanak – de lehetséges-e az,
mint előrevetített elképzelés, hogy a földön egy „liberális királyságot”
hoznának létre?
Történelmileg
a liberalizmus első győzelme az Amerikai Egyesült Államokban volt,
holott a kialakult értékrend miatt mindig ellenállásba ütközött. Az
1990-es években a szovjet rendszer összeomlása után egész Európát
elfoglalta. Alapjában véve létezett egy liberális ellenzék egy
szociáldemokrata modellben, mely az utóbbi évtizedekben teljesen
másodlagossá vált. Így a liberalizmus egyeduralkodóvá vált Európában és
Észak-Amerikában, valamint a világ más területein is megerősödött.
Példának okáért az olyan erős gazdasági szereplő, mint Kína is egy
liberális gazdasági modellt valósít most meg. Szinte minden ország a
bolygón elfogadja a liberalizmus normáit és értékeit valamilyen szinten.
Az ideológia hirdetését pedig civil szervezeteken keresztül hajtják
végre, melyek dollármilliókat kapnak adományként. Ennek segítségével
megfertőzik az országok vezetőit, mint ahogy Oroszországban is
megpróbálták. Ezért nagyon veszélyes még mindig a liberalizmus.
- Kihalhat-e a liberalizmus? Meddig tarthat még annak lassú haldoklása?
Nagyon
érdekes és nehéz kérdés. A liberálisok azt tartják, hogy a történelem a
liberalizmus felé vezet és ez az emberi civilizáció csúcsa. Minden
mást, ami nem ezt támasztja alá, nem fogadják el. Ez megint nagyon
veszélyes helyzet, hiszen amivel dolgunk van, az egyfajta militarista
mozgalom, egy fanatikus szekta, melyet a világméretű hatásgyakorlásának
ténye hajt előre. Ezek tényleg azt hiszik, hogy a liberalizmus az
emberiség legnagyobb találmánya. Természetesen ezeknek az erőknek egyre
nehezebb a dolguk, mikor a diktatúrájukról szépen lassan lehull a lepel
és láthatóvá válik rendszerük igazi arca. Végül is ezzel az eszmeiséggel
leszámolni nem egyszerű. Meghaladni viszont lehetséges, csak újra kell
sokaknak értelmezni a történelmi összefüggéseket, felülvizsgálni a
világtörténelmet mozgató szálakat.
- Ami nem más, mint a harc a döglődő liberalizmussal szemben?
Úgy
gondolom, hogy hamarosan itt van az ideje egy világméretű forradalomnak
a liberális diktatúrák ellenében. Anti-liberális politikai csoportok
indulnak harcba szerte a világon, még ott is, ahol más példáján
keresztül kell az embereknek megmutatni, mire képesek ezek a rendszerek,
melyekben gyakorlatilag ők is –részint, jólétben- élnek ott Nyugaton.
Ugyanakkor meg kell értenünk, hogy ennek a „világrendszernek” a
visszavonulása nem fog kellemes mellékhatásokkal járni. Ilyen lesz
például a pénzügyi világ összeomlása, a maga irányítói (általa
fenntartott) rendszerével együtt. Továbbá egy újabb világháború is
lehetséges. A liberalizmust meghaladni tehát nem csupán technikai
probléma, hanem az emberi civilizáció világméretű krízise.
- Ami egyben az „új szocializmus” jövője? Az Ön véleménye szerint mi fogja leváltani a liberalizmust?
Az,
hogy hogyan, mikor és miként kerülünk ki ebből vészhelyzetből – még
nyitott kérdés. Fel kell nőnünk és ki kell dolgoznunk egy negyedik
politikai elképzelést, ami nem kommunizmus, nem liberalizmus és nem
fasizmus. Úgy gondolom, elő kell vennünk a többpólusú világot, a
civilizációk egymással való párbeszédét, egy újfajta pluralizmust, egy
teljesen újfajta humanizmust kell elképzelnünk, mely az emberi létezés
sokszínűségén alapszik. Tehát vissza kell mennünk és újra és újra
értelmeznünk minden XIX. és XX. századi ideológiát, melyet a konzervatív
vagy baloldali szocializmus ihletett. El kell kerülnünk a történelem
ismétlését, azonban az új eszmeiség alapját le kell tennünk.
- Sok gondolkodó egybehangzóan állítja, hogy ez nem más, mint a jövő úgynevezett „új szocializmusa”…
Ez
lehetséges. Személyesen úgy gondolom, hogy a szocializmus egy sokkal
emberibb, többdimenziósabb és érdekesebb ideológia a liberalizmusnál.
Főleg, mert elsőbbséget élvez a becsületesség, valamint az egész egy
nagyon mély és szép elmélet. Ezzel ellentétben a korlátlan szabadság
(szabadosság) a maga önző ideológiájával már megmutatta a korlátait és
nihilizmusát.
evrazia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése