„Itt vannak a szürke marháim, vigyék a pályázati nyertesek!”

Itt van háromszázötven szürke marhám, de nincs hozzá elég legelőm; fölajánlom a pályázati nyerteseknek, vigyék az állatokat, nekik úgysem hiszem, hogy van – mutatja Szencz József az állatállományát Gyótapusztán.
A marcali gazdálkodó öt somogyszentpáli birtoktestre pályázott (gyepre, legelőre) a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területeire kiírt földbérlet-hasznosítás során, de egyet sem nyert el. – Az állt a kiírásban, hogy az őshonos állat tartása előnyt jelent – állítja a gazda. – Nos, nekem akad belőle háromszázötven, mégsem nyertem egy centi földet sem. Kíváncsi volnék, hogy akik nyertek, azok mivel tudtak lekörözni? Hiszen állattartó gazdálkodó sem igen van ma már a környéken, hármat ismerek a térségben, de őshonost ők sem tartanak, a falvakban sincsenek már állatok, sokan ajánlják föl úgy a területeiket, hogy csak legeltessek rajta, mert legalább nem kell kaszálni.
Szencz József még 1996-ban vágott a gazdálkodásba, „szürke marhákat azért kezdtem tartani, mert nagyon kedvelem a fajtát, a szüleimnek is volt, és akkoriban úgy gondoltam, hogy meg lehet élni a tenyésztésükből”. Mára az állatállománya rohamosan fölszaporodott (évente akár százzal is nő a számuk), a legelőterületek azonban nem tartották ezzel a lépést, e közben piaca sincs a szürke marhának, vagyis nem, vagy csak igen nehezen lehet értékesíteni – ezért lett volna fontos, hogy legelőhöz jusson a nemzeti parkos földek haszonbérleti pályázatán.
– Nagyon szeretnek kint, szabadon lenni, szerencsére jó még az idő ehhez – mutat az állataira. – Amennyi területünk van, az két hónapnyi takarmányra elég, a betakarított szénához még húsz vagon répaszeletet kellett vennünk nemrég. Valamikor a gróf is tartott állatokat Gyótán, aztán nagyon elvadultak ezek a gyepek, és a szürke marha éppen arra jó, hogy ezeket a rossz minőségű legelőket „rendbe tegye”. Gyenge, nyolc aranykoronás területek ezek, egy marhát három hektár tudna eltartani, vagyis kellene vagy ezer hektár a mostani állományomhoz. Az öt megpályázott birtoktest is még csak háromszázat adott volna ki, így a meglévőkkel együtt se lenne meg az ezer hektár fele sem.
Nyolcvan darabos növendékszaporulat, kiváló, fiatal állatok, továbbtartásra alkalmas, első osztályú alapanyag – bök már a családi gazdaságban egy újabb szürkemarha-csoportosulásra. – Ezeket nagyon tudnám ajánlani egy pályakezdő pályázatnyertesnek, hosszú távra biztosítva lenne velük az állatállománya – mondja a gyótai gazda látszólag szenvtelenül, de aztán hozzáteszi: kis, családi gazdaságuk az őshonos állatokkal szerinte tipikusan az a forma, amelyre „elméletileg” az állami földbérlet-pályázatot kitalálták. Bár az iparban is dolgozott, parasztgyereknek mondja magát Szencz József, a szüleitől tanulta a gazdálkodást és most, hogy már nyugdíjas, a fia venné, vehetné át tőle a gazdaságot: harmadéves a keszthelyi agráregyetemen.
– Ennek a családi gazdaságnak minden téglájához valamilyen emlék köt, magam terveztem, alakítottam, egyetlen fillér támogatás nélkül, önerőből – mondta. – Van százötven mangalicadisznóm, birkák, lovak, szamarak. De ha kijön a tavasz, mi lesz a marhákkal, azt nem tudom. Vágóhídra hajtjuk őket, ha nem kell a pályázatnyerteseknek. Hirdetjük értékesítésre élve, levágva, de nincsen kereslet. Pedig hiába is akarnánk, nem tudjuk drágábban adni, mint amennyi a tescós argentin marha ára. Ha volna piaca, volna ára is, de így, hogy vidéken az emberek a farhátat kényszerülnek megvenni… Hol érdekli őket, hogy a szürke marha minőségi biohús?
A földbérlet-pályázat volt az utolsó remény? – kérdem Szencz Józseftől. – Egyszerű ez: nekem állataim vannak, a nyerteseknek meg legelőjük, vigyék hát – feleli és megjegyzi, hogy a környék sok száz hektárja van holland kézen, de ez meg már egy másik történet…
Négy fiatal gazda 123 hektárja
Kérdéseket küldtünk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, de csütörtökig nem kaptunk válaszokat. Nemrég ünnepélyesen kötöttek szerződést a Balaton-felvidéki Nemzeti Park somogyi, zalai és veszprémi, főleg gyepterületeit pályázati úton bérletbe kapó gazdákkal. Bitay Márton államtitkár akkor azt mondta: most, a második körben is csak helyben lakó, mezőgazdasággal foglalkozó és állattartást vállaló pályázó nyert, közülük négy fiatal gazda, akik 123 hektárt kaptak a meghirdetett 1500 hektárból. A második körben – tette hozzá – a tíz nemzeti parknál összesen 140 ezer hektárt hirdettek meg, s természetes személyek nyerik a területek kétharmadát.
Szakmai bizottság helyett ügyvédek „értékeltek”, darabonként nettó 50-60 ezerért
Szakmai bizottság helyett külsős ügyvédek töltötték ki az értékelési lapokat, darabonként nettó 50-60 ezer forintért – írja a földpályázatokról a Népszabadság. E szerint három-négy ügyvédi iroda között volt felosztva a 19 megye, Somogyot Baranyával és Tolnával együtt bízták egy olyan ügyvédre, akihez Bács-Kiskun, Békés és Csongrád is tartozott. „Az ügyvéd az értékelési lapokat maga töltötte ki, semmiféle szakmai bizottság nem láthatta, így nem is véleményezhette azokat” – idéz a lap a Fővárosi Főügyészség határozatából a Bükki Nemzeti Park földbérlet-pályázati eljárásával kapcsolatban. Ez volt a legelső földbérlet-pályázat, s – olvasható Ángyán József legújabb, ötödik földjelentésében – elsőre mintaszerűen bonyolították le, ám váratlanul, a beadási határidő napján visszavonták, a nemzeti park igazgatóját leváltották (ugyanekkor Ángyán államtitkárt minisztériumi szinten „levették” a földpályázatokról) és új eljárást írtak ki, melyen már teljesen mások nyertek, mint akik először földhöz jutottak volna. Például egy fideszes képviselő cége, mely immár nemcsak Ángyán, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda friss gyanúsítása szerint is közokirat-hamisítást követhetett el, amikor fiktív székhellyel pályázott.
(sonline )