Európában napirenden van Katalónia és Skócia kérdése. De sok példát
mondhatnánk még: Flandria, Wales, Dél-Tirol, Baszkföld, Székelyföld.
Székelyfölddel párhuzamosan Moldávia Romániába való annektálásának
felszínen lévő témája. Ez a sok kérdés mind mind azt bizonyítja, hogy az
EU nem tudta azt a fajta egyesítő (egyenlősítő) és fellendítő
(figyelemelterelő) szerepet ellátni, amit a hamis propagandában
hazánkban, de másutt is állítottak róla. Az újkori értelemben vett
nemzeteket még ideig óráig egyesítő monarchiák felbomlása után, most a
nemzetállamok felbomlása közben, nyugaton lejátszódhat egyfajta
atomizálódás - de többnyire csak pusztán önző pénzügyi okokból.
A súlyos belső demográfiai problémákra (nevezzük nyugodtan gyors
kihalási folyamatnak), és az idegen fajú, kultúrájú, és vallású söpredék
tömeges, és egyre erősödő bevándorlásának kérdésére a kormányok
gyakorlatilag fittyet hánynak. Sőt, kifejezetten segítik azt. Pedig, ha
így megy tovább, hamarosan egyáltalán nem lesz értelme az őshonos
európai népek országainak határaival, önrendelkezésével törődni (és
tartani a problémáktól, amit a rendezés okozhat). Felismerhetjük továbbá
azt a képmutatást, és kettős mércét, amivel ország és ország között
válogatnak egy azonos témában. Franciaországban cigány táborokat
gyújtanak fel a helyi lakosok (minden okuk megvan rá), míg itt nem
történik semmi, és az egész országot terroristának állítják be. Így van
ez a nemzetiségi ügyekkel is: mindenkinek felkopott már az álla, aki az
EU segítségét várta a határon túli magyar testvéreink ügyében - de a
román szándékokra Moldáviával kapcsolatban egy rossz szót sem szólnak.
Az őshonos európai népek szeparatizmusa kapcsán kétféle kategóriát kell megkülönböztetnünk:
1. Egy adott országon belül élő, külön indentitással rendelkező
régió. (katalánok, skótok, walesiek, flamandok és vallonok).
Észak-Olaszország etnikailag északibb típusú, és egyben fejlettebb fele
még talán ide sorolható.
2. Több országban, de földrajzilag nagyjából tömbben élő nép.
(dél-tiroli németek, baszkok - 2 országban, magyarok - 5 országban(!) +
Székelyföld, albánok: két államban és emellett még további 2 államban
erős kisebbséget alkotnak, oroszok Ukrajnában, oszétok félig Grúziában
és Oroszországban, stb)
Főleg az első pontban felsorolt területeken a kulturális, nyelvi
szempontok mellett igen erősen ott vannak a gazdasági szempontok. Egyes
régiók jobban teljesítenek a többinél, és nem akarnak osztozni. A
kiválással sokat nyernének. Természetesen ezt az anyagországok (lásd
Spanyolország) nem nézik jó szemmel. A nemzetiségi önrendelkezés jó
ürügy az 'önző' gazdasági szándékok sikerre vitelére - de ez fordítva is
így van.
Kényes kérdés, mivel ha egyes országok engednek, elindulhat egy olyan
fajta folyamat, ami mindenütt felerősíti ezeket a követeléseket. Lehet
egy kis zűrzavar, mielőtt a komoly átrendeződési folyamatok elkezdődnek.
Reméljük a végét meg tudjuk akadályozni. Az európai rendezést csak
akkor lehet elkezdeni, ha az alapok tisztázva vannak: megáll és
megfordul a demográfiai katasztrófa, újra visszatérünk a tradicionális
vallási és erkölcsi értékeinkhez. Ezt csak 180 fokos politikai
fordulattal lehet elérni. Konnacionalista alapon kell újjászervezni
Európát míg nem késő, és ez kölcsönös lemondásokkal jár. Félő, hogy
Európa nemzetei (kiváltképp a nacionalisták) továbbra sem látják a fától
az erdőt. Vannak témák amiket nem elég adminisztratív és anyagi
eszközökkel, érzelmileg, illetve szavazgatással kezelni.
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése