Flashmobbal tiltakozott a Jobbik ellen a gettó népe

Március 15.-e sem szól másról nekik, mint nácizni és fasisztázni a magyar népet. Azt a magyar népet, akik befogadták őket, a vészkorszak idején pedig ellátták őket keresztlevelekkel, az életüket is kockára téve. Ez a keresztényi szeretet. Ők pedig úgy hálálják meg,hogy kollektíve bűnös nemzetnek kiáltják ki a magyar embereket, még azokat is, akik ebben a pillanatban jönnek a világra.

Március 15.-én is megélénkült a gettó népe. Kitűzték a kokárdát, hogy ezzel eltereljék a figyelmet velük született ismertető jegyeikről. Táblák emelkedtek a magasba, rajtuk a Jobbikot szidalmazó feliratok, inkább csak eszelősségek. A raccsoló csoportosulás végig a "Magyar vagyok, nem náci!" - kín-rímet harsogta, miközben többen közülük vad csókolózásba kezdtek, kortól és persze nemtől függetlenül. Többen egymás nadrágjában turkáltak önkívületi állapotukban. Akár egy pszichedelikus-kokainista orgia. Valószínűleg elszippantottak egy-egy csíkot, meg spanglit, hogy ki merjenek állni a "nácik" elé. De a nácik nem bukkantak fel sehol, csak néhány taknyosorrú LMP-s biciklista, akik szemmel láthatóan nem csak teát fogyasztottak aznap.

Flashmob "stílusosan" a dunaparton.

Ez az állatias, provokatív csürhe gyalázta meg a magyar nép megemlékezését, mert egy hazafi csendben emlékezik. Miatyánkot mond azokért, akik életüket adták azért, hogy mi élhessünk. A gettó-söpredék flashmobja nem a Jobbiknak szólt valójában, hanem a körvonalazódni látszódó REND eljövetelének. Tudják, hogy akkor számukra végetér a fasisztázás és nácizás.

Dolgozni kell és országot építeni. Nem jelenthet felmentést a származás. Vannak kötelezettségek. Olyan is lesz majd, aki ezeket foganatosítja és számonkéri. Összegzésképpen elmondható, hogy ez az aljas, célzott támadás a magyar nép ellen zajlott. Az erkölcs és rend ellen. Mert a erkölcs és rend nem tűri a parazitizmust és a rágalmakat. Tudják ezt ők nagyon jól, ezért becstelenítették meg nemzeti ünnepünket, ezért náciztak le bennünket, magyarokat, kollektíve, ki tudja hányadszor.

Dunai István