Az
ismétlődő aszályok következtében az évelő növények visszaszorulása és
az egyévesek felszaporodása, egyfajta elsivatagosodás figyelhető meg a
kiskunsági homokbuckák területén.
Intő
jelként medvekaktusz virul az orgoványi buckák között. Betelepedése azt
is jelzi, hogy olyan növények jelennek meg, amelyek inváziójukkal a
mediterrán vidékeken már sok problémát okoztak.
Az utódok öröksége
A
kutatók a Duna-Tisza-közi Homokhátság 16, ötször öt kilométeres
területén azt is vizsgálják, hogy a tájhasználat és annak jelenleg is
zajló átalakulása miként befolyásolja a biodiverzitást. Arra is
kíváncsiak, hogy az élővilág sokféleségének megőrzése milyen gazdasági
haszonnal vagy veszteséggel járhat – magyarázza dr. Kröel-Dulay György, a
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
„Napjainkban
az agrárgazdálkodás visszaszorul a térségben, növekednek a felhagyott
szántók, szőlők. Számos helyen azonban még az erdészeti ültetvényeket
sem lehet gazdaságosan fenntartani. Ezeket a művelésből kikerülő, vagy
jelenleg is csak gazdaságtalanul hasznosítható területeket - amelyeken
sok esetben regenerálódik a természetközeli vegetáció – fel lehetne
használni arra, hogy növeljük a természetes vegetáció kiterjedését, az
elszigetelt foltok közötti kapcsolatokat, és ezáltal a fajok vándorlási
lehetőségét. Hiszen a természetközeli állapot és a biológiai sokféleség
megőrzése csökkenti a klímaváltozás drámai hatásait, és esélyt teremt
arra, hogy fennmaradjon az élővilág évmilliók alatt kialakult
stabilitása”
A
recept tehát egyszerűnek tűnik: a sokszínű, eredeti növényzet és egy
ökológiai szempontokat figyelembe vevő tájgazdálkodás csökkentheti a
klímaváltozás negatív hatásait. A kérdés már csak az, hogy a kutatások
eredményeit figyelembe veszik-e egy-egy vidék tájhasználati döntéseiben.
Ezek mentén születnek-e meg az országos és a regionális szintű
támogatási rendszerek például extenzívebb gazdálkodásra,
erdőtelepítésre. Az idő sürget: egyre több kutató szerint nem
évtizedeink, hanem csupán néhány évünk van rá, hogy olyan döntéseket
hozzunk, amelyekkel a változások sebessége az elviselhető szintre
mérsékelhető; ha már meg nem is állítható.
Út a Jövőbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése