
A “megbízott ukrán miniszterelnök” (sic!) Arszenyij Jacenyuk a donyecki régióban járt – és tárgyalások címén össze-vissza beszélt minden hülyeséget. – Ezzel rejtegetvén rafinált megvezetési kíséreteit…
“A kijevi kormány ismer egy receptet, amely biztosíthatja az ország egységét” – mondta a helyi tisztviselőkkel tartott ülésen.
Jacenyuk
azért érkezett az ország keleti részére, hogy felajánlja a kijevi
kormány ellen tiltakozó donyeckieknek az ukrán alkotmány módosítását és
ezáltal próbálja meg elterelni figyelmüket a függetlenségi küzdelemről,
de legfőképpen az Oroszországhoz való csatlakozásról.
Közben
lejárt annak a 48 órás ultimátumnak a határideje, melyet a Jacenyuk
kormány egyoldalúan határozott meg a donyecki orosz lakosságnak, hogy
hagyják el az általuk elfoglalt kormányzati épületeket. De a tüntetők
továbbra sem hajlandók kivonulni a megszállt hivatalokból sem
Donyeckben, sem Luganszkban. (Ez ki is verte a biztosítékot a “megbízott
miniszterelnöknél”).
Az
orosz tüntetők nem vonulnak vissza, követeléseikről nem mondanak le
sőt, a Nemzeti Milícia vezérkara, amely a hét elején kikiáltotta a
Donyecki Népköztársaságot, most kijelentette, hogy népi hadsereget hoz
létre, amelyre szavaik szerint azért van szükség, hogy megvédjék a
népük, s a Donyecki Népköztársaság területi integritását.
Mára
már egyre nyilvánvalóbb, hogy a kijevi junta, élén Jacenyukkal és
Turcsinovval lényegében nem tudja mit csináljon a függetlenségre törekvő
régiókkal, – csak kapálódzik össze-vissza, – mert már képtelen teljesen
ellenőrizni Kelet-Ukrajnát. A tüntetők ellen küldött egységeinek jó
része nem hajlandó teljesíteni a népellenes tűzparancsot és sorra állnak
át a nép oldalára.
S,
ha végül a kormány az agresszivitásával csak kikényszerítené a
vérontást, akkor sem lenne számára jobb a helyzet. Sőt még rosszabb,
mert a feldühödött oroszokat azután már képtelenség lenne a jogos
küzdelemtől visszatartani.
Jacenyuk
kínjában a donyecki tárgyalásokon ostoba frázisokat pufogtatott, mint
pl. ilyeneket; “A kormány tudja mit kell tennie, hogy az emberek
elégedettek legyenek életükkel.” – Mondja ezt akkor, mikor a kezdődő IMF
megszorításoknak köszönhetően a háromszorosára ugrottak az élelmiszer
árak az utóbbi hetekben.
Persze a mézesmadzag és a megvezetési kísérlet sem maradt el;
Jacenyuk
megígérte, hogy Kijev nem tiltja be az orosz nyelv használatát, (sic!)
és megpróbálja egyensúlyba hozni a hatalmat a régiók és a kijevi központ
között. Azt, hogy ez pontosan mit is jelent, bővebben nem vázolta,
abban azonban az orosz ajkú lakosság biztos lehet, – hogy Jacenyuk egy
fikarcnyi hatalmat sem fog önként kiadni a kezéből. És bármilyen
megállapodást köt, – azt esze ágában sem lesz hosszú távon betartani.
Ennek
már ott a helyszínen is tanújelét adta, mert korábbi kijelentéseit
nyakon csapva továbbra sem hajlandó hivatalos státuszt adni az orosz
nyelvnek és szó sincs Ukrajna állami berendezkedésének változásáról sem,
– vagyis a föderális államról, mely ugyan fél megoldás lenne az
ukrajnai oroszoknak, – de bizonyos függetlenséget biztosítana a keleti
régióknak.
A
kijevi puccsisták látszólag csak némi decentralizációs engedményre
lennének hajlandók, bizonyos, de lényegében elenyésző jogokat adva az
orosz többségű kelet-ukrajnai régióknak.
De
az igazi megvezetés az, hogy Jacenyuk keleten is megpróbálná
legalizálni hatalmát, – és éppen a kelet-ukrajnai oroszok részvételével.
Valódi
függetlenségről és teljes döntési szabadságról tehát továbbra sincsen
szó, – ehelyett legitimizálni próbálná a donyecki oroszokkal a kijevi
puccsistákat azzal, hogy csaliként fölajánlja nekik; támogatni fog a
Kijevi Parlamentben egy törvényt, a helyi népszavazások elfogadásáról.
És
itt jön a csavar; ezzel együtt már be is vonja a Donbasszban élő
oroszokat, kijevi törvényhozási folyamatokba, – melynek a következő
témája az országos népszavazás lesz az alkotmány módosításáról, hogy
ezáltal lehetővé tegyék majd a május 25-i ukrajnai elnökválasztásokat. –
Nagyon tartanak ugyanis attól, hogy a Kelet- és Dél-Ukrajnában élő
oroszok tömegesen fogják bojkottálni ezt.
Persze
nem gondolom, hogy ezekbe a rafinált machinációkba akár a Donyecki,
vagy Luganszki Népköztársaság (melyeket persze Jacenyuk nem ismer el),
orosz többsége belemenne.
Ám,
bármilyen megállapodás is születne, – azt Jacenyuk és bandája fogja
felrúgni először, ha úgy gondolják; számukra kedvezőtlenül alakulnak az
események.
Bár
még lényegében még nem dőlt el semmi, Jacenyuk csak az időt húzza,
-megvezet, hazudik és vakol, – megpróbálván mindenáron elterelni a
figyelmet a kézenfekvő megoldásról; – Kelet és Dél-Ukrajna
függetlenedéséről és Oroszországhoz való csatlakozásáról.
Csakhogy, hiába mesterkedik Jacenyuk, – ezek a tüntetők nem unják meg és nem mennek haza. Csak, ha majd győztek.
Szabad Riport / Fort András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése