Munkabérek: a régió legmohóbb állama Banditisztán!

Hazánkban a negyedik legnagyobb az adóék, vagyis a nettó kereset és a teljes bérköltség aránya az OECD-tagok rangsorában. Csakhogy azokban az államokban, ahol Magyarországhoz hasonlóan csaknem a teljes összeg fele a költségvetésbe vándorol, összehasonlíthatatlanul magasabb az életszínvonal.

Magyarországon az adóék 49 százalék volt 2013-ban, ami az OECD-országok között a negyedik legmagasabb. Az adatok gyermektelen, átlagos fizetéssel rendelkező dolgozóra vonatkoznak.

Az első helyen Belgium áll 55,8 százalékkal. Őt követi Németország 49,3 és Ausztria 49,1 százalékkal. Hasonló arányokkal számolhatnak a francia (48,9), és az olasz (47,8) dolgozók is, csakhogy míg Magyarországon az éves nettó bér 6 ezer euró körül mozog, addig Olaszországban a 20 ezret közelíti, Belgimuról, Németországról és Ausztriáról nem is beszélve. A régió országai közül Csehország követ minket 42,4 és Szlovénia 42,3 százalékkal. A lengyel állam pedig már nagyságrendekkel kevesebbet (35,6) von el a dolgozóktól. Az OECD-országok átlaga 35,9 százalék, ebben benne van Chile a maga 7 és Új-Zéland a 16,9 százalékával.

Az adóék nagyon leegyszerűsítve három elemből tevődik össze. A személyi jövedelemadóból, a munkavállaló által fizetendő járulékokból és – amit a bruttó bérünk már nem tartalmaz – a munkáltató költségeiből. Az OECD mindhárom elemet a teljes bérköltségre vetítve számolja. Így lehetséges pl., hogy Magyarországon a személyi jövedelemadó aránya nem 16, hanem 12,45 százalék, amivel jobbak is vagyunk, mint az OECD átlaga.

A fenti számok, ahogy már említettük, egy keresős gyermektelen háztartásokra vonatkoznak, az átlagbérre vetítve. Ha az átlagbér 67 százalékával számolunk, akkor még rosszabb a helyzetünk. Magyarország 49 százalékkal „ezüstérmet” kap, de a minket megelőző Belgium is már csak 50,1 százalékot von el a szegényebbektől. Jobban állunk ugyanakkor ha egy átlagos bérből élő egy keresős háztartást nézünk 2 gyerekkel. Így már a “csak’ a 10. legmagasabb az elvonás mértéke 34,1 százalékos aránnyal.

Ha az adóék 2012-es évhez viszonyított változását nézzük, akkor látható egy fél százalékpontos csökkenés Magyarországon, amely a szuperbruttó kivezetésének eredménye a bruttó 202 ezer forintot keresők esetében. Ezzel két helyet tudtunk javítani a tavalyi második helyezésünkhöz viszonyítva. Látható, hogy a tendencia az inkább az adóék növelése volt a többi országban, azonban Magyarország még ezzel együtt is sereghajtó a régióban az adóék mértékét illetően.

2005-ben volt a legalacsonyabb az adóék

Az OECD ezredforduló utáni statisztikáiból kiderül, hogy az adóék az átlagos, gyermektelen keresők esetében Magyarországon 2001-ben volt a legmagasabb 55,8 százalékkal, míg a legalacsonyabb 2010-ben 46,6 százalékkal.

Az alacsony jövedelműek elvonása 2000-ben volt a legmagasabb 51,4, 2005-ben pedig a legalacsonyabb 43,1 százalékkal. A 2010-es 43,8 százalék óta folyamatosan emelkedett a mostani 49 százalékra.

Az átlagbér 167 százalékát kereső gyermektelenek esetében 2000-ben és 2008-ban volt a legmagasabb, 59,1 százalékkal, 2009 óta pedig folyamatosan csökkent.

Az egy keresős, két gyermekes háztartások esetében átlagbérrel számolva 2000-ben és 2001-ben 43,9, 2007-ben pedig 44 százalék volt az adóék. 2009 után hatalmasat esett, a legalacsonyabb 2011-ben volt 33 százalék és azóta is csak kismértékben emelkedett.

A visegrádi országokkal összevetve elmondható, hogy az ezredforduló óta minden jövedelmi szinten alacsonyabb volt az állam által elvont pénzek aránya a régióban. Kivételt képez a legrosszabb helyzetben lévő, az átlagbér 67 százalékát kereső két gyermekesek csoportja, ahol jelenleg a lengyel és a szlovák állam is többet vesz el, mint a magyar.
(mfor)