Vlagyimir Putyin a 18. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon fejtette ki, hogy "Annak érdekében, hogy az USA LNG [Liquefied Natural Gas - cseppfolyósított földgáz] üzlete
beinduljon, ki kell építeni az ehhez szükséges infrastruktúrát mind
Európában, mind az Egyesült Államokban. Ez mind pénzben is, időben is
nagy befektetés." Felhívta továbbá a figyelmet, hogy "Az ázsiai
piacon a földgáz ára épp most emelkedett az 1.6-szorosára. Szerintem
egyértelmű, hogy ha az amerikai LNG-vel foglalkozó cégek arra a piacra
fókuszálnának, több profitra tehetnének szert."
LNG töltésére képes kikötő, Texas, USA.
Az orosz elnök ezzel arra célzott, hogy ha az amerikai vállalatok
továbbra is az európai piacot erőltetik az Államok kormányának
parancsára, le fognak maradni a Nagy Ázsiai Gázüzletről. Az amerikai
LNG-vel foglalkozó cégek viszont nem nagyon tehetnek mást, az Egyesült
Államok kormánya ugyanis függetleníteni akarja az EU-t az orosz gáztól,
hogy szélesítse a szakadékot a két tömb között. Miért kell szakadék a
két tömb közé?
Látható, hogy Obama népszerűségébe került az eddigi Oroszország
elleni gazdasági fellépések sorozata, arról nem is beszélve, hogy csak a
NASA hozzávetőlegesen 350 millió dollárt bukott. Obama és a mögötte
álló pénzügyi hatalmi tömb Oroszország elleni bosszúhadjárata a
visszájára sült el. Putyinnak végre volt oka kidobni az országból az
olyan nemkívánatos gazdasági szereplőket, akik nem csináltak mást, csak
kiépítették Oroszországban is a világméretű pénzügyi monitorozó
rendszerüket.
A külső pénzügyi szereplők ilyen irányú megszabadulásával Oroszország
végre képes volt a saját fizetési rendszerére átállni, ezzel elejét
vette a pénzügyi kémkedésnek, és ami a legfontosabb: egy potenciális
pénzügyi lezárása Oroszországnak az USA / EU utasításra mostantól csak
az országhatáron kívülre működik, az országban a Sberbank PRO-100
rendszere miatt az Oroszországon belüli pénzmozgás digitálisan nem áll
le nyugati parancsra ezentúl. Az új orosz Nemzeti Fizetési Rendszer
azonban itt nem áll meg. Tárgyalások már folynak, hogy az Eurázsiai
régió is átáll erre a rendszerre, kezdve elsőnek az Oroszországgal
szembeni kereskedelmi kifizetések ezen rendszeren keresztül történő
rendezésére.
Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Jinping kínai elnök - Putyin a történelmi, 400 milliárdos gázüzlettel tette fel a pontot a nyugati hatalmi tömb térdre kényszerítésére.
Amennyiben az orosz rendszert adaptálja a Kínai fél is, onnantól
Oroszországot sarokba szorítani gazdaságilag nagyon nehéz lesz - ennek a főpróbának a bukását nézhették végig a kedves olvasók az elmúlt 3 hónapban, a neve ukrán krízis
volt. Oroszországot nem sikerült karanténba zárni se pénzügyileg, se
gazdaságilag. A nyugat gyengeségei és érdekérvényesítő képességének
romlása viszont nagyon jól kijött, ebből az orosz vezetők és elemzők
sokat tanultak, mindezt az Államok kárára.
Félreértés ne essék. A Nyugat gond nélkül feláll ebből a térdelő pozícióból. Még.
Nagy Kálmán
Oroszország - Haderő: Stabilitás és fejlődés
Oroszország
stabil helyzetben van. Közeledése Kína felé várható, amely az exportja
irányán is változtathat az EU hátrányára és Kína javára...
Az
orosz katonai kiadások elemzése számos okból nehéz, de röviden úgy
összegezhető, hogy a szovjet időkből megörökölt szigorú nemzetbiztonsági
szabályozások miatti. (Lásd: Russian Military Expenditure: Data,
Analysis, and Issues by Julian Cooper, 2013. szeptember 64 oldalas
tanulmányát, melyből a 10. pont alatti összefoglalás is bőven elégséges.
Elérhető itt: http://www.foi.se/Documents/foir_3688.pdf )
Az
Orosz Védelmi Minisztérium 2013 nyarán adta ki a 2013-2020 közötti
fejlesztési programjának részleteit
(http://mil.ru/mod_activity_plan/doc.htm). Ennek értelmében a hivatásos
állomány a 2013-as 241.000-ről 2017-től eléri majd a 425.000-et. A
teljes haderő fegyverrendszereinek megújulása 2013-ban 19%-os, míg
2020-ra 70-100%-ot fog elérni. Tételesen nézve a megújulás 2020-ra az
alábbiak szerint alakul: tengeralattjárók 71%-a, hadihajók 71%-a,
repülőgépek 71%-a, helikopterek 85%-a, szárazföldi rakéta rendszerek
100%-a, tüzérségi eszközök 79%-a, páncélozott harcjárművek (tankokkal
együtt) 82%-a, gépjárműpark 72%-a. A teljes dokumentumot átnézve
egyértelművé válik, hogy az orosz haderő minden részletében jelentősen
és drasztikus mértékben megújul, még pedig rövid időn belül, beleértve
ebbe nem csak a fegyverrendszereket, hanem az infrastruktúrát, szociális
juttatásokat (szolgálati lakások stb.), gyakorlati/harcászati órák
számát (pilótáktól kezdve a harckocsizókig bezárólag). És persze a
védelmi doktrínát, stratégiát és az ezek mentén a gyakorlatban
megvalósuló „taktikai” cselekvéseket, azaz a geopolitikai válaszokat és
külpolitikai lépéseket. Vagyis mindent. Oroszország váltott, aminek oka
van. Egy szóval, minden megújul 2020-ra, 70-100%-ig, legvalószínűbb,
hogy a megújulás 80-85%-os lesz a jelenlegi trend szerint. Ez persze
változhat lefelé, de akár jelentősebben felfelé is. A nagy kérdés az,
hogy miért? A válasz pedig – éppen a részletek miatt – rendkívül
egyszerű. Oroszország 2020-ra fel akar készülni, mégpedig egy olyan
helyzetre, ahol a haderő lojalitása és kitartása a lehető
legoptimalizáltabb (szociális rész!) és a haderő a legütőképesebb, mind
védelmi, mind megelőző csapásmérés tekintetében. Ez két esetben lehet a
cél: elhúzódó háborút akarnak, vagy olyan helyzettel számolnak, ahol a
feszültség és/vagy konfliktus erőssége és időbeli alakulása hosszú távú
vagy annak vége és kimenetele nem belátható.
Oroszország
nem kíván támadó háborút kezdeményezni. Abszolút alapvető kérdés: cui
prodest, azaz kinek az érdeke? Miért és ki ellen akarna Oroszország
támadni? A kérdés költői. (Egyébként pedig a doktrínája és
fegyverrendszerei alapvetően védelemre valók, természetesen rendelkeznek
támadó potenciállal is. Ez az USA esetében pont nem mondható el.) Marad
a másik verzió: védekezés, mégpedig nagyon megváltozott körülmények
között. Az, hogy az USA-NATO-EU hogyan csipegeti le az orosz baráti
államokat és „(előváros)államokat” mindenki számára érzékelhető. Hogy ez
mennyire veszélyezteti az orosz védelmi képességeket, azt már kevesen
értik. Egyébként nagyon, így az ukrán helyzet is intő jel, Ukrajna –
ütközőzónaként – az egyik alapvető védelmi „bástya” az oroszok számára,
ahogy Fehéroroszország és Irán is. De még mindig nyitott a kérdés, hogy
miért? Erre nehéz röviden választ adni, de a közelgő energiaválság
meglehetősen pontos választ ad, még pedig az egyetlen lehetséges
választ. Feltéve, hogy nem komplett „pszichopata” a nyugati világ, amely
bár mutatja ennek jeleit és minden normális és tisztán látó ember
számára nyilvánvalóan visszataszító, ám azért azt ne higgyük, hogy
őrültek által vezetett. A nyugati lépéseknek is megvan az oka, amely
szintén a közelgő energiaválsággal támasztható alá a legpontosabban.
Oroszország 2020-ig 700 milliárd dollár értékben fejleszti haderejét,
jelentős prioritást adva a hadászati rakéta erőknek, ennek keretén belül
és több más nukleáris fegyver mellett – az amerikai rakétavédelmi
programra adott válaszként – egy új ICBM is hadrendbe lesz állítva, a
Sarmat. (Az oroszok jelenleg a hidegháborús időket is megszégyenítő
dezinformálásba kezdtek, így ezekről a fejlesztésekről alig lehet
megbízható adatokhoz jutni.) A Sarmat ICBM 2018-2020 között kerül
rendszeresítésre, és teljesítménye „nem marad el, az előd típusétól”.
Érdekes kijelentés ez, mert az RS-20V (SS-18M6 Satan) 10 darab 800 kt
töltetet hordoz, de képes lenne ennél többre is, valamint hordozhat akár
1 darab 20 megatonnás töltetet is. (A korábbi 20-40 darab húsz
megatonnás RS-20-ast 2009-ben vonták ki a szolgálatból, de a töltetei
minden bizonnyal raktáron vannak és lesznek.) 2018-ra az ICBM-ek és
SLBM-ek 80%-a megújul, azaz új típusok alkotják majd az orosz arzenált. A
100%-os megújulást 2021-re tervezik. Ha – és a feltételes mód nagyon is
inog – érvényben marad az Új START egyezmény, akkor 2018-ra Oroszország
1.550 töltettel és 700 hordozó eszközzel (ICBM, SLBM, bombázók) fog
rendelkezni; plusz 100 tartalékkal, amelyről szeretnek megfeledkezni a
szaksajtóban is. De az Új START egyezmény addigra nagy eséllyel
megszűnik, amivel a korlátozások alól is mentesül Oroszország és az
Egyesült Államok.
Oroszország
számos új hadászati nukleáris fegyverrendszer fejlesztésébe kezdett,
elsődleges prioritást adva ezeknek a fejlesztéseknek. Az új hordozó
eszközök között lesz új hadászati rakétahordozó tengeralattjáró (SSBN)
osztály, hozzá való új hadászati rakétával (SLBM), új önjáró (gépjárműre
és vasútra telepített) hadászati rakéta (ICBM), valamint tervben van
egy új silóba telepíthető ICBM típus is (Sarmat). Oroszország a
hadászati bombázók számára új nukleáris töltetű cirkálórakétát (ALCM)
fejleszt, és tervben van egy új hadászati bombázó kifejlesztése (ahogy
az amerikaiaknál is); bár ez utóbbi megvalósulása igencsak kérdéses,
mindkét nagyhatalom esetében. Egyes szakértők szerint az orosz program
oka, hogy a hagyományos katonai erőegyensúly felborult az USA javára és
erre válaszul fejleszti Oroszország a nukleáris kapacitását. Ez
alapvetően egy hibás megközelítési mód, lévén Oroszország nem folytat
„demokrácia exportot”, szemben az USA-val, azaz nem kell versenyeznie,
hogy kinek van ebben vagy abban a térségben nagyobb konvencionális ereje
a hagyományos katonai erőegyensúly terén. Oroszország védelmi doktrínát
követ, Amerika alapvetően támadót (már ha az érdekei úgy kívánják, hogy
támadjon; amúgy meg katona földrajzilag nem igazán támadható
hagyományos értelemben.) Más szakértők azt hangsúlyozzák, hogy ezek a
fejlesztések zátonyra futtatják a nemzetközi egyezményeket a nukleáris
lefegyverzésről. Ez utóbbi azért nevetséges, mert azt az Egyesült
Államok már rég megkezdte, nevezetesen az egyezmények felmondását
(1972-es ABM) és kijátszását (BWC) és az azon irányú provokációkat
(rakétavédelmi program), amelyekre az orosz reakció tűnik majd az
egyezmények megszűnését kiváltó oknak. A szakértők már ott tévednek,
pontosabban ferdítenek, lévén ezek publikus anyagok, hogy az egyensúly
számos területen soha nem is állt fenn. A két fél haditengerészete
között mindig is aránytalanság volt. Nem véletlen, hogy az orosz
haditengerészeti erők és légierő mindig is nukleáris csapásban
gondolkodott, hiszen máshogy nem tud megállítani egy esetleges amerikai
támadást. Nem véletlen, hogy a szovjet doktrína azért szólt arról, hogy
harckocsik ezrei rohanják le Európát, mert az amerikaiak taktikai
atombombákkal fognak válaszolni. Oszt mégsem jöttek azok a csúnya
szovjet tankok miriádjai, mivel nem is akartak, és csak akkor jöttek
volna, ha NATO agresszió készült volna a Szovjetunió ellen. Csak hát a
Szovjetunió halott és most sikk róla csupa ördögit állítani. Nem a
politikai rendszerére utalok, csak arra, hogy hány agressziót követett
el a Szovjetunió és hányat az USA 1945-1991 között; s most hagyjuk a
szokásos 1956-os vagy csehszlovák eseményeket, mert azok sem azok
voltak, aminek ma a széles néptömegek hiszik.
Putyin
már 2012-ben bejelentette, hogy az orosz stratégiai rakéta erők 400 új
rakétát kapnak tíz éven belül, lényegében lecserélve az összes jelenlegi
típust. Mára több új rakéta már gyártásban és hadrendben van. Így
például a Topol-M (RT-2UTTKh / SS-27 Sickle-B), amely nagyméretű
tehergépkocsira van telepítve, s így a mozgékonysága miatt rendkívül
nehéz célpont. (A két fél egy csapásmérés esetén elsőként a másik fél
csapásmérő egységeit lőné.) Az eredeti Topol ICBM megfelelve a START-II
egyezménynek, amely tiltotta volna a több töltetes szárazföldi
rakétákat, egy robbanófejes volt. Miután az USA felmondta az ABM
egyezményt (~atomrakéta elhárító rakéta egyezmény), és erre válaszul az
oroszok a START-2-őt, sor került a silóba telepített MIRV rendszerű
(több töltetes) Topol-M kifejlesztésére 2006-ban, majd most az önjáró
változatra. Az RS-24 Yars ICBM a régi egytöltetes silókba telepített
Topol-M-eket váltja fel 2011-től, de gyártásban és hadrendben van a Yars
önjáró változata is. A Yars szintén MIRV rendszerű 4-6 töltettel.
2014-re hadrendbe áll az új Borey osztályú (Project 955) hadászati
rakétahordozó tengeralattjáró (SSBN) első példánya, a Jurij Dolgarukij,
majd a második példánya. Fegyvere az új 6 robbanófejes RSM-56 Bulava
SLBM. A 4. Borey egység után, már a Project 955A tervnek megfelelően
gyártják a többi példányt, amelyek 2020-ra állnak hadrendbe. Összesen 8
hadászati rakétahordozó tengeralattjáró 6 éven belül… ez még
hidegháborús mércével mérve is jelentős és ijesztő fegyverkezés.
Ráadásul az oroszoknak sikerült a fejlesztési programmal úgy
összezavarnia a nyugati világot, hogy se a típusok terén, de a
mennyiségek terén sincs megbízható információ. Amire már rég nem volt
példa. Ez egyébként nagyon intő jel. Így például zavarosak az
információk a Yars-M és a Rubezh típusokkal kapcsolatban. A Rubezh a
többi ICBM típusnál kisebb, lényegesen kisebb hordozó gépjárműre van
telepítve és szakértők szerint képes „kijátszani” az amerikai
rakétavédelmi rendszert. Valószínűleg AMaRV (Advanced Maneuvering
Reentry Vehicle = Fejlett manőverező visszatérő egység) rendszert
hordoz. Az RS-26 Rubezh esetében egyébként felbomlik az 1987-ben
megkötött INF egyezmény, a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről,
hiszen hatótávolsága legfeljebb 5000 kilométer lehet a méreteiből
adódóan. A Rubezh valószínűleg vasútra is telepítve lesz, amire utoljára
a hidegháborúban került sor. Vasúton ugyanis gyorsabban mozgatható, egy
nap alatt 800-1000 kilométerre is mozgatható, s így védettebb. Ezen
kívül az oroszok tervezik a nagyméretű RS-20V /R-36M2/ (SS-18M6 Satan)
ICBM-ek leváltását egy új típussal, a Sarmat-al. Jelenleg 40 darab Sátán
van hadrendben, mindegyik 10 darab 800 kilótonnás töltetet hordoz, de
raktáron vannak még a 20 megatonnás töltetek is, minimum 20-40 darab. A
tervek szerint erre is sor kerül 2020-ig. A stratégiabombázók
átfegyverzése az új Kh-101-es nukleáris cirkáló rakétával zajlik. 2020
utánra tervezik az új bombázó (PAK DA) hadrendbe állítását, amely
leváltaná a mostani 63 darab Tu-95 és 13 Tu-160 típusokat. Ha az
oroszoknak sikerült mindenkit összezavarniuk – szovjet időket is
megszégyenítően – a hadászati rakéták terén, akkor a taktikai rakéták
esetében teljes káoszról beszélhetünk. De blöffről biztosan nem. 2018-ra
120 új Iskander indító lesz hadrendben, de ezek már indítónként 2
rakétával. Ez összesen 240 Iskander rakéta, s bár elsődlegesen nem
nukleáris töltetű, de felszerelhető 50kt hatóerejű töltettel is, vagy
nagyobbal. Finn jelentések szerint az Iskander beléphet a középhatótávú
fegyverek kategóriájába (500km-5500km), lévén hatótávolsága eléri a 700
kilométert. /Az 50kt termonukleáris töltet Teller-Ulam típusú és légköri
robbantás esetén igen alacsony a fallout-ja, nagyon durván fogalmazva
majdem olyan, mint egy neutron töltet, azaz szennyezése alacsony/. Egyes
szakértők szerint az új orosz doktrína az, hogy helyi konfliktus
esetében kis hatóerejű atomfegyvert vet be, hogy azzal megállítsa a
konfliktus kiszélesedését. És erre jó esély lenne, tekintettel az orosz
arzenálra. Ez lényegében egy „na most odaba**tam egy nagyot, s innentől
mindenki kussol” elv, ami – talán – hatásos lehet. 2009 szeptemberében a
közös orosz-fehérorosz „Zapad” hadgyakorlaton sor került egy Varsó
elleni nukleáris csapás szimulálására is. Az alacsony hatóerejű töltetek
(általános tendencia mindegyik nagyhatalomnál) és a fenti doktrína (az
amerikaiaknál is erősödik ennek az esélye) keveréke drasztikusan növeli
az esélyét egy közeljövőbeli kisebb nukleáris összecsapásnak, amely
könnyen eszkalálódhat egy széleskörű nukleáris háborúvá.
Oroszország hadászati rakéta erői (RVSN) 2020-2021-ben
Elsődleges
cél a mobilitás növelése, azaz az új ICBM típusok (Topol-M és Yars) nem
csak silóba telepített kivitelben lesznek, hanem önjáró változatban is
(tehergépjármű és vasúti), amellyel a megsemmisíthetőségük is rendkívül
megnehezül az amerikaiak számára. A felderíthetőségük is rendkívül
nehéz. Bár a silók kialakítása ellenáll egy nukleáris csapásnak,
amennyiben azok nem 100 méteren belül robbannak fel, a mai precízebb
találati pontosság miatt egy közvetlen találatnak már nem tud
ellenállni. (Silókat felszíni robbantással támadjál, melynek nagy a
fallout-ja, azaz a sugárszennyezése.) Továbbá a Topol-M típus még egy
robbanófejes, amely „könnyebben” elfogható rakétavédelmi rendszerrel,
mint a több robbanófejes Yars. 2020-ra 200 Yars váltja a Topol-M-eket és
ezeket az ICBM-eket új rakétavédelmi egységek fogják védeni. 70 Topol-M
még hadrendben lesz (ezek a 2009-2011 között gyártottak). A meglévő
R-36M2/RS-20V (SS-18M6 Satan) ICBM-ek közül 20 hadrendben lesz 2020-ig,
esetleg néhány évvel tovább.
2020-ra
az orosz haderő és azon belül a hadászati rakéta erők jelentős része
teljesen megújul és jelentősen erősödik a potenciálja, ütőképessége.
Doktrína: védekezés, megelőző csapás képessége és azon eszközök
védelmének maximalizálása. Hogy megvárja-e, míg rátámadnak, vagy
megelőző csapást mér, nem kalkulálható. Célpontok száma: ~1.200 /EU
nagyvárosok (455), USA (290), Kanada (50); a katonai célpontok és a
városok száma átfedi egymást, Minuteman-III silók (400)/. Nyilván nem
minden város tényleges célpont, így a célpontok száma legfeljebb 1.200,
de inkább annak fele. Hadászati ICBM-ek és SLBM-ek, valamint azok
tölteteinek száma: 460, illetve ~2.000 töltet, összesen 860-1.030
megatonna hatóerővel.
Hírfigyelő Szolgálat -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése