A fél zsidó Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposváron,
kereskedelmi iskolát végzett, "ami származásánál nem csoda",és lakatos
mesterséget tanult. Az első világháború kezdetekor bevonul, majd orosz
hadifogságba esik. Itt beáll a kommunista párt magyar, és belép a Vörös
Hadseregbe (hazaszerető "magyar"), ezen belül a CSEKA gyilkos pribékjei
közé.
A párttagság mellett, a Nagy Kelet szabadkőműves páholy tagja, melynek köze volt a cári család likvidálásához.
Az NKVD tagjaként végigjárja a ranglétrát, ami egyszerű besúgásokkal kezdődik, és gyilkosságok megtervezésével végződik.
Magyarországra 1944-es év vége felé érkezik, ahol szintén folytatja a
titkos jelentéseket. 1948-tól a magyar parlament elnöke, és innentől
számtalan pozíciót tölt be kapcsolatai és párttagságának köszönhetően!
Az 1952-es év hozta meg neki az igazi sikert, az év elejétől
begyűjtésért felelős miniszter, és ugyanebben az évben miniszterelnök
helyettes. A következő évben kinevezik miniszterelnöknek, ezt a pozíciót
majd 2 évig tölti be.
A párton belüli hatalmi harcok miatt 1955-ben minden funkciójától megfosztják, és kizárják a pártból.
Itt már érezhető volt, hogy változásokat kell véghezvinni, és
kialakult egy liberálisabb vonal, akik "reformokat" akartak a kommunista
párton belül. Nagy Imrét fajtársai a hátulról biztosították, és
kialakítottak egy igen jelentős politikai bázist. A külföldi
összeesküvők (anyagi támogatók köztük Nelson A. Rockefeller) és hazai
támogatóik, bérenceik, először a a zsidó érdekeket szolgáló Petőfi
Körben fogalmazták meg a "Nagy Imrét a vezetésbe" jelszót.
Ezek a népellenes erők, 1956 októberében elérkezettnek tartották az
időt ahhoz, hogy kieszközöljenek egy nagyobb tüntetés sorozatot, melynek
az irányítása rövid időn belül kicsúszott a kezeik közül, és egy
szabadságharcba fordult át, melynek kimenetelét ismerjük.
Nagy Imre itt ismét Magyarország miniszterelnöke az ideiglenes
kormányban. Ő és cinkostársai tehetetlenül nézték a történteket, és
várták az események kimenetelét. Sorsuk akkor pecsételődött meg, mikor a
felkelők kijelentették, hogy nem ismerik el a jelenlegi kormányt
(okt.30), majd később a Magyar Függetlenség című újság második számában,
a szabadságharcosok újabb állásfoglalást közöltek, és a koalíciós
kormányt is teljes mértékben elutasították. Ezt a fegyveres egységek is
elfogadták( Széna- tér, Corvin- köz.)
Egy nemzeti alapokon működő szocializmus igénye helyett, nem akartak
egy reform kommunistáktól hemzsegő új kormányt, és ezzel Nagy Imre és
társai sorsa megpecsételődött!.
A szabadságharc leverése után a Kádár kormány felelősségre vonja, és
halálra ítélik. Az ítéletet 1958. június 16-án hajtják végre.
Ilyen a sorsa azoknak az embereknek, akik az egész életüket
hazugságokban élik, és mások kárán szereznek előnyt! Az isteni erkölcsök
megtagadásáért nem várt rá más jövő, csak ez, mert ha lassan is, de
Isten malmai őrölnek, és ő sosem ver bottal!
Alföldi Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése