Gazdag István: Mentális rabszolgaság

Valójában a rabszolgaságot sohasem törölték el, csak átalakult és alkalmazkodott a modern korhoz, hogy elfogadhatóbb és „kifizetődőbb” legyen egyik vagy másik ideológiára támaszkodva. A történelem folyamán egy felsőosztály mindig is uralta az alsóosztályt, és ez ma sincs másként. Mostanra a fejlődő országok migránsai váltak a fejlett országok rabszolganépévé, és a legrosszabb az, hogy önszántukból.

Egyáltalán min osztoznak a máshonnan érkező modern migránsok a régi idők rabszolgáival? Meghódított országokból származnak, volt gyarmatokról és más kevésbé fejlett, vagyis a Nyugaton kívül „haladó” civilizációkból. Gyökértelenek és egy számukra idegen kultúrába csöppentek, ahol ráadásul – relatíve – még szegényebbek, mint otthon voltak. Alávetettségük ugyanis nemcsak gazdasági, hanem szükségképpen szociális és kulturális is. Márpedig éppen ez a probléma: ha el is fogadhatják a logikus és objektív gazdasági alávetettséget, hogyan is fogadhatnák el a kulturális és társadalmi vazalluslétet egy modern, egalitárius és liberális kontextusban?

Még rosszabb, hogy a migráns valójában ugyanazt az ideológiát vallja, mint a felsőosztály – minél többet akarni minél olcsóbban – , ami lehetővé teszi ezt az önkéntes rabszolgaságot, a migráció pedig a szabadság illúziójaként törvényesíti a rabszolgatartó ideológiát a migránsok mentalitásában. Így aztán egészen addig, amíg az alsóosztály is a Földgolyó globalizáló látomását hajszolja, az érdekei miatt par excellence globalista felsőosztálynak nincs miért aggódnia, hiszen a rabszolga ugyanazt a logikát követi, mint a rabszolgatartó. Elhagyva szülőföldjét egy gazdasági és társadalmi infrastruktúra tekintetében fejlettebb országért, a migráns magát a civilizációs tény lényegét árulja el, amely a kultúra, a társadalom és a gazdaság kohézióját implikálja, és egy olyan gazdaságot fog keresni, amely nem a kultúrájából való, radikálisan szétválasztva a két területet.

A bevándorlás globalizálása megfosztja tehát a begyökeresedett szegényt (legyen akár bevándorló, akár őshonos) minden kulturális tőkéjétől. A bevándorló elveszít mindent, ami a saját kultúrájából megmaradt neki, amikor elindult, hogy egy másik civilizációban telepedjen le, amelynek a gazdasága törvényszerűen egy másik kultúrát feltételez. Ami az őshonos alsóosztályt illeti, ugyancsak elveszíti mindenét, amit még megtarthatott befogadó kultúrájából, mivel a modern világ számára a begyökeresedés már csak egyszerű gazdasági érték. Ily módon a mesterségesen kiváltott és táplált világcsavargás (globalizált neonomadizmus) az eredeti kultúrák elértéktelenedésének szinonimájává vált.

Miközben a felsőosztályt természetes érdekközössége forrasztja össze, az alsóosztályt egy uralmi ideológia egyesíti a felsőosztály által alkalmazott moralizáló zsarolás révén, elvéve tőle mindent magából a lényéből, erkölcsi bunkósbotként használva a mássággal szembeni „toleranciát”, a „multikulturalizmust”, a szüntelen bűnbánatra való apellálást a történelem úgymond „legsötétebb órái” (fasizmus és nácizmus) miatt. Ez az ideológia érzéstelenít minden kulturális büszkeséget és minden begyökeresedési kísérletet, vagyis de facto minden harciasságot a globális gépezet ellen, amely felőrli a népeket és sajátságos identitásukat.

Az új rabszolgatartók tehát kényükre-kedvükre mozgósíthatják ezt a tartalék hadsereget, amelyet a tömeges bevándorlás alkot a nagytőke számára, egyre inkább „proletarizálva” ugyanakkor a középosztályt is a tömegtájékoztatási eszközök mint új Sztálin-orgonák által terjesztett ugyanazon moralizáló ideológia nevében. A felsőosztály egyébként nem elégszik meg a kultúrák tagadásával, hanem ezeket a sajátjával helyettesíti, amely joggal tekinthető egyfajta kulturálatlanságnak. Egy szabványosított építészeti stílus elterjesztése ily módon lehetővé teszi az alsóosztály által kényszerből elfogadott lakókörnyezetnek a globalista és ultraliberális ideológiához való alkalmazkodását, egyúttal fokozatosan megszüntetve minden kötődést a begyökeresedett kultúrával szerves egységet alkotó környezethez. Mivel a hazafiság eleve feltételezi az ország megvédését, amely mindig „a világ legszebb országa”, a dekulturalizáló globalizmus lerombolja az országhoz való esztétikai és érzelmi kötődést, hogy az uniformizált építészeti és városi környezet révén könnyebben elfogadtassa uralkodó logikáját. Egyfajta ideológiai alapú kulturális lobotómiához asszisztálunk, amelynek eredményeként a rabszolgákat tökéletesen konformizálják.

Ennek a dekulturalizáló ideológiának, úgy tűnik, az a célja, hogy lerombolja a kulturális identitások gazdasági, szociális és politikai érvényességét, ehhez pedig a kulturális és politikai patriotizmust baljós etnocentrizmussal, kirekesztő rasszizmussal, nacionalista egoizmussal azonosítja, szüntelenül a történelem „legsötétebb óráival” példálózva. Valójában arról van szó, hogy végső soron megsemmisítsék a nemzetek kulturális, politikai, sőt állami központjának fogalmát. Így a politikai, erkölcsi, társadalmi és kulturális hatalmi jogosítványokat delokalizálják és az államon kívüli intézményekre ruházzák át.

A globalista felsőosztály ideológiája mindent manipulál, szigorú ellenőrzés alatt tartva a kulturális identitásokat, és annak érdekében, hogy kordában tartsa őket, kétféle típusú, egymást kiegészítő módszerhez folyamodik. Egyrészt privilegizált, ugyanakkor viszont leszűkített és zárt gazdasági terekbe határolja be a kultúrát, azonnali gazdasági érdekek, elsősorban a nemzetközi tömegturizmus szolgálatában. Másrészt „nivellálja a valóságot”, horizontálisan a régi történelmi városokat fojtogató lélektelen urbanizmussal, vertikálisan a régi nemzeti identitásokat legyaluló nemzetközi szórakoztatóiparral (televízió és reklám).

Egykor a rabszolgák a lábukon hordták láncaikat, és minden egyes lépésnél megérezték a súlyát. Manapság a fejekben vannak láncok: kevésbé fájdalmasak ugyan, de sokkal nehezebb lesz tőlük megszabadulni. Ez is és különösen ez napjaink totalitarizmusa. Márpedig a totalitarizmus alapvetően különbözik a diktatúráktól és zsarnokságoktól: a totális uralom az egyetlen rendszerforma, amellyel nem lehet együtt élni.

MD 2013. I. 27.

MAGYAR MESE: A CSODACSERÉP

Volt egyszer, hol nem volt... úgy kezdődik, mint egy mese és úgy végződik, mint már annyi minden Magyarországon, azaz sehogy.

"Világszintű érdeklődés mutatkozik a hagyományos napelempaneleknél 20-40 százalékkal több energiát termelő magyar fejlesztésű napelemes tetőcseréprendszer iránt – számolt be a Világgazdaság. Tóth Miklós találmányának különlegessége, hogy a napelemes cserép beilleszthető az eredeti cserép helyére, nem igényel külön tartószerkezetet, súlya a hagyományos cserépének csupán egyharmada.

Egy családi ház teljes áramellátásához 100–300 cserép szükséges, amelyek akár egyesével is megvásárolhatók és beépíthetők, így az alkalmazás nem jelent egyszerre nagyobb kiadást. A rendszer a felületébe integrált fűtőszálaknak köszönhetően leolvasztja a havat, illetve beépített akkumulátorral is rendelhető.

Forgalmazása iránt eddig több mint 30 országból érdeklődtek, többek között Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Németországból, Ausztriából, Szlovákiából, Hollandiából, Belgiumból, valamint a Dél-afrikai Köztársaságból. Kaliforniában és Németországban mintaházat, Mexikóban állami nyugdíjasfalut építenek a találmány felhasználásával.

A napelemes tetőcserepeket Harsányban fogják először gyártani, ahol már épül az üzem az önkormányzat által jelképes összegért felajánlott 3 ezer négyzetméteres területen. Amennyiben a hiányzó összeget sikerül előteremteni, úgy november végén megkezdődhet a gyártás. A 600 milliós beruházással épülő üzemben évi 1 millió cserepet állítanak majd elő."

-írja lelkesen mindezt az Ingatlanmagazin 2009-ben. Aztán, mégsem indul be a gyártás, mert pénz helyett csak igéretek vannak, amiből kis országunkban sosincs hiány, de általában utánuk csak műsorszünet következik. Így megy ez 2012-ig, amikor úgy tűnik hogy meglesz a szükséges tőke a magyar csodacserép gyártásához:

"A gyártás beindítása nem egyszerű feladat, hisz egy gyár telepítése komoly tőkebefektetést igényel. Ez esetben is a feltaláló jó két évnyi szorgalmas és kitartó munkájának és rengeteg tárgyalásnak, szponzorok felkutatásának köszönhető, hogy beindul a gyártás 2012. júliusában. Erre a célra az uniós pályázaton 46 millió forintos támogatásban részesült a projekt."

-írja az Építinfo 2012 tavaszán. A youtubon is megjelenik a magyar csodacserép:

Ők számíthatnak ránk...

...Gyártás azonban tovább sincs és annyit sikerült megtudnom (utánanéztem, mert a házikómra is felraktam volna néhány ilyen cserepet), hogy már valószínűleg nem is lesz, mivel ismét elkószálódott az a fránya befektetési tőke. Miért is ne, hiszen manapság ha valakinek Magyarországon felesleges milliói vannak, nem az iparba fektet be és főleg nem a hazai iparba, ahol a nyereség minden csak nem garantált, hanem inkább a svájci frank, norvég korona, arany vagy az 5%-os euró-államkötvény relatív biztonságát keresi. Az ilyen jellegű többszázmilliós befektetést, ami egy tényleg magyar és egyben exportálható termék gyártását valósíthatná meg, az államnak kellene támogatni, például hosszútávú és alacsony kamatú hitellel. Nálunk sajnos ez nem megy, mert ugye "autógyártó hatalom" akarunk lenni meg ilyesmi, ami azt igényli (olyasmi egyebek közt, mint a neoliberális munkatörvény vagy a békasegge alatt tartott munkabérek), hogy az állami támogatások inkább a multicégek felé legyenek irányítva.

Mindeközben, a legnagyobb amerikai vegyipari cég, a "Dow Chemical" már beindította az Egyesült Államokban a saját (?) napelemes tetőcserép gyártását és értékesítését. Hogy ez mit jelent, azt nem tudom, de nagyon úgy tűnik hogy a világszabadalmas magyar napelemes tetőcserép gyártása magyar embernek már nem igen fog munkát adni. Volt egyszer, de mégsem volt...

- A tetőcserép képek a magyar feltaláló eredeti honlapjáról vannak -


Szélvéső

Egyetlen ember bátorsága negyvenezer életet mentett meg

Dr. Jim Garrow nem bánta, hogy egyesek „csempésznek” és „gyerekkereskedőnek” hívják, miközben életét kockáztatja küldetése során. Az egy-gyerekes családpolitika földjén élő kanadai üzletember úgy gondolja, a cél, amiért küzd, megéri ezt a kockázatot.

„Veszélyes vizeken jártam,” magyarázza Dr. Garrow. „Külföldiként, ha elkapnak „csecsemőlopás” közben, ahogyan a kínai hatóságok tekintenek a tevékenységemre, biztos halál várna rám. Ilyen egyszerű. A bukás nem szerepelt a lehetőségek között.”

A hihetetlen történet, amely során eddig több mint 40.000 csecsemő életét mentették és mentik meg a mai napig, 2000-ben kezdődött, amikor Dr. Garrow, a Bethune Intézet népszerű kínai iskoláinak rendkívül sikeres vezetője, egy napon arra érkezett irodájába, hogy titkárnője keservesen sír.

Kérésére elmondta, hogy húgának férje ragaszkodik hozzá, hogy újszülött kislányukat „félretegyék”, azaz megöljék, hogy fiúk születhessen, mivel a kínai törvények csak egyetlen gyereket engedélyeznek családonként.

Dr. Garrow megígérte, hogy segíteni fog és sikerült is örökbefogadókat találnia a kislánynak. Ez az egyetlen jótett azonban rövidesen egy újabb veszélyeztetett csecsemőt hozott az útjába, majd még egyet és még egyet.

„Nem úgy kezdtem hozzá, hogy én most veszélyeztetett kislányokat fogok megmenteni. „Veszélyeztetett”. Milyen furcsa szó! Mintha fókákról vagy kihalófélben lévő delfinekről beszélnénk,” írja Dr. Garrow „A rózsaszín pagoda: Egy ember harca a kínai lányirtás ellen” című könyvében. „Küldetésem nem világmegváltoztató tettként indult. Egyetlen kisbabával kezdődött, akiknek szülei a csecsemő „félreállításának” szörnyűségével néztek szembe.”

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Dr. Garrow életmentő munkájának híre elterjedjen és idővel az üzletember 31 millió dollárt áldozott erre a célra saját vagyonából, hogy a kegyetlen kínai törvények miatt a halál ösvénye felé tartó csecsemőket megmentse.

Dr. Garrow könyvében elmondja, hogy ismeretségei és vagyona sem voltak képesek megvédeni a küldetése során rá leselkedő veszélyektől.

„Kezdetben, ahogy az első akciókra készültünk nem jelentkeztek problémák,” írja az egyik első mentőakció szívszorító történetében. „Megérkeztünk az újszülött otthonába, megkaptuk a gyermeket és azonnal indultunk vissza saját autónkhoz. Hárman voltunk, két nő és én és az indulásig úgy tűnt, minden rendben van. Ahogy kihajtottunk, szinte azonnal észrevettük, hogy követnek minket és változtatni kellett a tervünkön.”

„Úgy döntöttünk metróval megyünk inkább és taktikát változtatunk. Az egyik asszony magához vette a babát, a másik egy csecsemőnek tűnő csomagot és két különböző irányba indultak el. Üldözőink nem tudták melyiküknél van a gyerek. Az igazi kisbabát tartó társunk leszállt a megbeszélt helyen és onnantól együtt mentünk vissza Chongqing-ba. Addig a pontig ez volt a legveszélyesebb küldetésünk, de sajnos nem az utolsó és nem is legveszélyesebb.”

„A veszély minden irányból leselkedett ránk, és mint a buddhista történet a halról, amelyik nem tudja, hogy a vízben van, én sem tudtam, hogy süllyedni kezdtem,” írja Dr. Garrow.

Hamarosan meglátogatta a kínai titkosrendőrség és megkezdődött a veszélyes macska-egér játék a kommunista ország titkosszolgálatával, azzal a különbséggel, hogy Jim Garrow nem államtitkokat, hanem csecsemőket próbált kimenteni az országból.

„Sokan és sokszor kérdezték azóta, hogy hogyan vagyok képes kezelni az ilyen jellegű nyomást. A válasz egyszerű: nem kezeltem. Ha az esetleges következményekkel foglalkoznék, a munkám eredménytelen lenne és már az elején kudarcba fulladt volna. Egyszerűen csak mentem tovább. Egy másik fontos dolog, hogy időnként emlékeztetem magam Istennek sok évvel ezelőtt tett ígéretemre. Egy bizonyos fajta isteni bizonyosság munkálkodott bennem és egy sokak számára bizonyára evangéliumi klisének hangzó mondatba kapaszkodtam: Engedd el, és hagyd Isten dolgozni! (Let go and let God.) Számomra ez nem klisé volt, hanem parancs.”

Dr. Garrow a Rózsaszín pagoda iskolák felvirágoztatásához használt vállalkozói tehetségét arra kezdte használni, hogy nem kívánt csecsemők életét mentse meg.

Kockázatos munkája tökéletes példája annak, hogyan képes néhány ember, Isten segítségével, harcolni az igazságtalanság ellen.

Munkájáért 2009-ben Nobel-békedíjra jelölték, amit végül abban az évben Barack Obama kapott meg.

Dr. Garrow könyve egy mai napig árnyékba és titokzatosságba burkolózó országba viszi el olvasóit. Nem azért íródott, hogy rossz hírbe hozzon egy országot, vagy népet, hanem, hogy felhívja a világ figyelmét, hogy egy 1979-ben hozott diktatórikus törvény milyen tragédiát eredményezett.

A könyv a bátorságról is szól, bár Dr. Garrow nem tartja magát különösen bátornak, inkább úgy gondolja, hogy egyszerűen a meggyőződését követi.

„Én egy hétköznapi ember vagyok, aki különleges körülmények között találta magát és a felhívásra egyetlen szóval válaszolt: igen.”

Forrás: wnd.com

Afrika: kamilliánusok küzdenek a lepra ellen

Paspanga, Burkina Faso leprafaluja. Vincent kamilliánus szerzetes és munkatársai 600 lepra beteget gondoznak.

Vincent Louise kamilliánus testvér a Paspanga nevű leprafaluban minden szerdán fogad betegeket és tart tanácsadást számukra. Minden szenvedőhöz van jó szava. Nemcsak a lepra betegek ellátását végzi el, hanem a tbc, malária, balesetek sérültjei is hozzá fordulnak segítségért. A betegek számára mindig van orvossága. Hetente kétszer oszt tisztálkodó szereket, élelmiszert, 200 család ellátást biztosítja.

Paspanga Ouagadougou, a nyugat-afrikai Burkina Faso fővárosa peremén található leprafalu. A kamilliánusok gondozásában 600 ember él itt, a társadalom kitaszítottjai. Vincent testvér és munkatársai nemcsak a betegségek ellen küzdenek, hanem a velük járó társadalmi megbélyegzés ellen is. „Nincs még egy olyan betegség, mely olyan embertelen diszkriminációhoz vezetne, mint a lepra” – mondja a kamilliánus szerzetes.

Kezdetben Paspanga mindössze 12 agyagkunyhóból állt, itt találtak menedéket a főváros leprás betegei. A kamillinánusok álltak a betegek mellé és hoztak létre az évek során olyan modern lepracentrumot, ahol a betegek szakszerű ellátást kapnak.

A világon négy millió lepra beteg él. A lepra a szegénység betegsége, a veszélyeztetettség az élelmiszerválság miatt ma jelentősen megnőtt. Évente 250.000 új esetet jelentenek, de ennél jóval magasabb lehet a valódi megbetegedések száma. Főként a gyerekek veszélyeztetettek, minden tizedik lepra beteg gyerek.

Vincent testvér nagy gonddal figyel a lepra betegek gyerekeire. Ők a leginkább veszélyeztetettek. Ha nem is fertőződnek meg, a megbélyegzés az egész családot sújtja. Vincent testvér sokat küzd azért, hogy a gyerekek folytathassák az iskolát, ellátja őket taneszközzel és fizeti számukra a tandíjat. Vallja, a képzés segít ki a függőségből.

A faluban legutóbb földet vásároltak. Már elkészült két kút és egy víztorony. Gyümölcs és zöldségtermelés a cél. A kamilliánus testvér reméli, a földek megművelése nemcsak egészséges táplálékforrást, hanem pénzügyi segítséget is jelent majd a falu számára.

Kathpress/Magyar Kurír

MINIMÁLBÉR EMELÉS VAGY MINIMÁL BÉREMELÉS?

Orbán: "az inflációnál jóval nagyobb mértékben
emelkedik a minimálbér"

Miniszterelnökünk nemrég bölcsen kijelentette: "Egy munkaalapú gazdaságot kell építeni, el kell érni, hogy mindenki aki dolgozni akar, dolgozni tudjon, és mindehhez tisztességes bért kell biztosítani." Ebből kifolyólag egyértelműen emelni kellett a minimálbért, ami ma már arra sem elég Magyarországon, hogy ki lehessen fizetni egy lakás bérletét, illetve annak a rezsiköltségeit és közben lehessen mindennap enni is. Meg is lett a csoda minimálbér emelés, nagyon is büszke reá miniszterelnökünk, mintha saját, másfél millió forintot meghaladó havi fizetéséből lenne az fizetve a szerencsétlen minimálbéresnek. Sajnos, olyan ez a béremelés, mint amilyen az a foglalkoztatottságemelés (azaz a munkanélküliség csökkenése) amiről büszkélkedik a kormány: miközben 140 ezer új munkahelyről hallunk, a KSH adatok szerint 2012 októberében a versenyszférában 1,821 millióan dolgoztak, ami az egy évvel korábbi állapothoz képest 41 ezer fővel jelent alacsonyabb létszámot -vagyis valóban 41 ezerrel dolgoznak kevesebben a magánszektorban, mint egy évvel azelőtt. Szóval, ami a minimálbéremelést illeti, csupán arról nem szól a fáma, hogy a munkavállalók nem sokat éreznek belőle. Íme a számok, amiket tegnap közölt Nagykanizsán Göndör István ellenzéki képviselő:

2010-ben a 73.500 forintos minimálbérből 60.236 forintot kaptak kézhez a munkavállalók, most pedig a 98 ezer forintos bruttó keretből csak 64.190 forintot. A munkavállaló számára tehát, alig 4 ezer forinttal emelkedett a minimálbér, de a hívatalos infláció miatt (ami ráadásul nagyon hízelgő a valós áremelésekre tekintve) a minimálbér reálértéke tovább csökkent...

Kikozmetikázott, zászlós kormánykommunikáció...

A munkáltatók zömével ellentétben nem mondom, hogy nem kell emelkednie a minimálbérnek, sőt nagyon is kell azzal párhuzamosan, hogy valóban csökkenjen a munkáltatók adóterhe, nem csak szavakban. Ahhoz, hogy a lakosságnak legyen mit költenie s így valódi munkahelyek jöhessenek létre, nagyon is kellenek a béremelések, de elsősorban a szégyenletes minimálbér emelése. Ez viszont csak akkor teljesíthető a munkáltatók részéről, ha elviselhetővé válik számukra az adóteher. Jelenleg például, a munkáltatónak egy minimálbéres alkalmazott után 31.200 forint ilyen-olyan járulékot kell perkálnia... Ezzel a "24.500 forintos" kamu minimálbér emeléssel gyakorlatilag az történik, hogy a munkáltatónak muszály fizetni 24.500 forinttal többet a minimálbéresnek, akitől aztán a kormány elvesz 20.500 forintot még mielőtt meg is kapta volna és csak 4 ezer forint béremelést hagy a zsebében. Olyan ez, mintha valóban csak 4 ezer forintos minimálbéremelés lenne, miközben 20.500 forinttal van megemelve a munkáltatók terhe, vagyis a minimálbéres kapott egy jelentéktelen béremelést, a munkáltató pedig egy jó nagy pofont. Mi ez, ha nem a hazai vállalatok további ellehetetlenítése? Persze lehet mondani, hogy a multinacionális cégekre is vonatkozik ez a minimálbér emelés, csak hogy ők köztudottan mindenféle különleges adókedvezményeket élveznek nálunk (az államtól ingyen kapott különféle infrastruktúrák mellett) és még a kevés befizetett adójukból is sokat visszaigényelhetnek, például "kutatás és fejlesztés" ("research & development") címen.

Valóban kell emelni a minimálbért, nem csak szavakban, vagyis nem kellene ismét hülyének nézni mindenkit azzal, hogy amit egyik kézzel adunk, azt visszavesszük a másikkal. A hazugság előbb-utóbb kiderül (amikor például kézhez kapja a minimálbéres az első "emelt" fizetését), és -ha bár ezt talán nem igen képesek megérteni az átlag politikusaink- az csak fokozza az átlagemberek elkeseredését és bizalomvesztését a kormányban és az államban... ami szinte garancia arra, hogy tovább is meneküljön az országból, aki csak tud.

Szélvéső 

Minden rémálmok anyja közeleg...

No, nem az anyósunkról van szó... vagy a leselkedő szomszédasszonyról. Ami borzolja Európa lakosságának kedélyét, az az EUSSR. Az összes EU tagállam beszippantása valódi fenyegetés. Most már a Big Brother, vagyis a "nagy testvér" irányít, és természetesen a nyilvánvalóan pénzügyi bűnözők, bűntársaikkal, akiket úgy hívnak, hogy az Európai Unió Tanácsa, amely "Sürgeti a tagállamokat, hogy ne veszélyeztessék pénzügyi vizsgálatokkal a hazai politikát."

Az érdekegyeztetések szerint a legnagyobb tolvajok a bolygón a nagybankok és a tulajdonos "családok".

Emberek megszámlálhatatlan milliárdjai számára mutatják meg, hogyan lehet törvényesen lopni, és közvetetten gyilkolni is, bár a LIBOR-botrány is észrevehetővé tette, még nem teljesen sikerült legalizálni. A "zenekar" egyre kövérebb, és függetlenül az adótörvényektől, minden az offshore bankok körül forog.

Ez tett lehetővé mindent. A korrupt, képtelen küldetését a hazaárulóknak az elit politikában, gerincét képezve egy gerinctelen medúzának, és igazságát egy guillotine-nak, amely lefejezi a nemzeteket. Csak az érdekli őket, hogy törvényeket hozzanak annak érdekében, hogy a kínálat bővüljön, de a polgárok (áldozatok) ellopott vagyontárgyairól, életéről sohasem adnak választ. Arra, hogy még mindig lehessen lopni legálisan, döntéseket hoznak szinte minden nap, valamikről, amik újból és újból visszatérnek a bűnöző bankárok fejében, a kedvezményezetteknek:

"Minden EU-tagállamot ösztönöznek arra, hogy " finanszírozza a kapcsolódó hírszerzésen alapuló rendészeti eljárásokat", hogy új együttműködési formákat alakítsanak ki az adóhatóságok, a rendőrség és a vámhatóság között..."

Magától értetődő, hogy a bankok, akik manipulálták a LIBOR-t, az összes többi bűncselekmény mellett, nem támogatják a büntetésüket haszonélvezőként, és hogy, a pénzügyi nyomozók felderítsék a bűncselekményeket, de ne feledjük a LIBOR-botrány kirobbantóját, Murdock csapatát, és Dow Jones indexet. Itt kezdődik és végződik a szervezett bankárbűnözés fogalma, bűnszervezetben összekapcsolódva a politikai irányítással. Németországban a "lakosok", nem állampolgárok, a BGB 90.§-a alapján, csak lakosok. Az ESM, a SWIFT és a Target-2 fényében már valódi ellenzék nélkül burjánzik a korrupció EU-szerte. Az ESM szerződés előre programozott csalás:

"- Az ESM, annak vagyona, pénzügyi eszközei, a tulajdonos tartózkodási helyétől függetlenül teljes jogi immunitást élvez.

- Az archívum és az ESM valamennyi dokumentuma közé tartozó és birtokában lévő dokumentumok általában sérthetetlenek.

- Az ESM helységei sérthetetlenek."

A SWIFT megállapodást sem szabad alábecsülni, mert van egy nagyon fontos célja, ami groteszk és abszurd hazugság minden európai polgár számára. Az amerikai hatóságok kapzsisága és a tülekedés a SWIFT megállapodás körül, kikezdi az EU Parlamentet, és szemlélteti a tényleges értelmükben ezeket az adatokat, amik között eltérések mutatkoznak a bevételi és kiadási oldalon, és egy szokatlan jelenség észlelhető, az "AlCapone" módszer.

"Annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen a közvéleményt, meg kell vetni a kétely és viszály alapjait, meghagyva a különböző oldalakon az ellentmondó nézetek, ameddig az emberek megtalálják az utat a zavarosban, és meggyőződnek arról, hogy ez volt a legjobb. Az alkotmányos kérdésekben egyáltalán nem nyilvánítani véleményt, mert az embereknél ezek a dolgok hiányzanak a szükséges áttekintésnél és csak azok tudnak igazán látni, akik vezetik a nemzetet. Ez az első titok!"

Előre programozott csalásról írtam az elején. Ennek a csalásnak a része, hogy a francia és német kormányzat erőltetésére folyamatban van Afrika gyarmatosítása. A tagországok "kedvének" növelése érdekében enyhíteni kell a szorításon, mert nagyobb "üzlet" van a láthatáron. Sok millió afrikai bőre, és elsősorban a természeti kincseik. Ezért adni is kell valamit, és itt jön a képbe a bankbotrányok kérdése, az egyezkedési "hajlam" EU tagországi szinten. Ehhez semmi köze a "demokráciának", amit nekünk találtak ki, és azért hozták létre vagy háromszáz éve (a rabszolgaság alapú Plutarkhoszi "demokráciákat" nem kellene idesorolni), hogy ne csak egy királyt, de egy egész országot lehessen eladósítani. Európa lakosságát adósrabszolga sorba, az állampolgárokat, "lakosokat", saját katonának sorozott gyermekeikkel kívánják leveretni, miközben mohó kapzsiságból először Afrikát, majd a Közel-Keletet akarják megszerezni, hogy bankjaikkal, a bankok multinacionális cégeivel szerezzék meg ugyanezen katonák vére által. A mértéktelen vagyon és pénzszerzési vágy hihetetlen aljasságokra képes. Nincs határ, míg egymást és saját, magukat fel nem zabálták.

Néhány szóban a deviza alapú hitelek magyarországi peres kérdéseivel is foglalkozni kell:

A központi irányítás parancsait követnie kell az Orbán-rezsimnek is. Doubravszky és Árpi találkozója, és az egyeztetés is ennek, a nép elé vetett "csontdobálásnak" a része. A nemzetközi bankcsalások "leleplezése" a cirkusz, és a látszólagos egyezkedés lenne a "kenyérnek mondott" lerágott csont, amitől senki sem fog jól lakni. Elolvasva kúria indoklását, megkérdőjelezhető, ha a bankok hiteleit 95-98%-ban az MNB biztosította az ország lakosságának adójából kifizetett pénzkiadási "illetékkel" kiadott pénzből, miért lenne végzetes hatással az 5 ill. 2% fedezettel rendelkező, és ezt befektető bankok számára a már többszörösen túlfizetett visszatörlesztés végelszámolása? Így is már akkora jogtalan haszonra tettek szert, és olyan bűncselekmények árán, amiben egy demokratikusabb országban börtönben ülnének az őket támogató kormányokkal együtt!

Akárhogy nézzük, "az eltérő vételi és eladási árfolyam alkalmazása" nem "szükségszerűen keletkezik", hanem olyan csalási módszer az adósok kárára, ami a bankokat nem illeti meg, mert számukra kiadási többletként nem jelentkezett! Érdekes kérdés lenne a megvizsgálni az elszámolásokat APEH szinten is, mivel akárhogy is nézhető egy banki elszámolás, de a többszörös többletbevétel nem szerepel benne. Akárhogy nézi a kúria, ez a "szűkebb értelmezés" nem helyes...

A kérdés egyértelmű. Számolják el a deviza alapú hiteleket a folyósításkori kifizetés szerinti összeggel, a szerződésben rögzített kamatkondíciókkal, és a tőkeösszeget növeljék meg a mindenkori aktuális infláció mértékével negyedévenként. Ilyen egyszerű... http://kaslerarpad.hu/?p=2315

Mellesleg, ha a kúriának nem "világos", hogy mit jelent a "világos és érthető" megfogalmazás kikötése az Európai Unió Bírósága részéről, akkor kár volt megtanulniuk magyarul. Mindezek mellett a szerződések esetében a teljes körű tájékoztatás is beletartozik - a törvény szerint - a tisztességes szerződéskötés feltételeibe, és mivel nem egy napi vagy hetilap egymástól független tartalmú híreiről van szó, természetesen a szerződés többi feltételével együtt, összességében és összefüggéseiben is világosnak és érthetőnek kell lennie minden részletnek. Ez vonatkozik az MNB elszámolására is, amiről a kúria által belinkelt pénzügyi-stabilitás jelentésből sem derül ki, hogy miért jelent a nemzetgazdaságra és a bankrendszerre közvetlen kihatást, ha nem kapják meg a nemlétezhető árfolyam növekedésből adódó jogtalan "bevételt": http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel_201211/jelentes_penzugyi_stabilitas_201211_hu.pdf

Tulok



.A bank- adós-állam viszony

A banki kommunikáció az önhibájukon kívül csődbe került adósokat is meggondolatlannak, bután adósságba keveredettnek, felelőtlennek bélyegzi.

Ez teljesen elhibázott szemlélet, mivel ennek következtében az ügyfelek elveszítik bizalmukat egyrészt a bankokban, a bankügyletekben, másrészt a bankokkal együttműködő állami intézményekben is. Az állampolgároknak a jogérzékük sérül – aminek hatására a pénzhasználati funkciók démonizálódnak.

Tetézik ezt egyes politikusi, bírósági nyilatkozatok, amelyek az adósokban azt az érzetet keltik, hogy nem számíthatnak az állam elfogulatlan szabályozó szerepére, segítségére – ezért mára az adós és bank közötti konfliktus az állampolgár és állam közti feszültséggé alakult, politizálódott. Manapság a kormánypárti avagy ellenzéki politikusok, MNB-elnök, banki vagy állami vezetők, az érdekvédelmi funkciókért felelős PSZÁF hivatalnokok a devizahitelesek tragédiáját az ország tanulópénzének, helyénvaló megbüntetésének mondják– de sajnos így vélekednek egyes ügyészek, bírók, közjegyzők is.

Eközben a banki kartellek jól megvannak, a magukra szabott általános banki stratégia áldásos extraprofitjában.

A banki szerződésekről

A banki kartelleződés központosított, ma már mindössze néhány kézben van a bankok hitelezési politikája. Az általánosnak mondható banki stratégia, hogy az egyéni, háztartási életvitel alapjait, olyan jogszabályi, intézményi és érdekvédelem nélküli halmaznak tekinti, amelyet nagy hatékonysággal sajátíthat el. A jelenlegi banki struktúrával lehetetlenség az egyenkénti szerződés egyeztetés. Ha tehát egy bíróság megítéli, hogy a hitelszerződést a banknak egyeztetnie kellett volna a hitelkérővel, akkor a bíróságnak az értelem és tisztesség nevében meg kellene megvizsgálnia, hogy az illető bank szervezeti felépítése mennyire tenné lehetővé a szerződések egyedi megtárgyalását.

Ha az egyenkénti egyeztetésre a bankok belső szervezeti struktúrájuk miatt képtelenek, akkor szervezeti garanciákat kell teremteni az ügyfél érdekek érvényesülésére már a hitelcsomag koncepciók kialakításától kezdődően.

Mivel ilyen ellenőrzés nem jött létre, az elmúlt évtizedben a bankok stratégiája látványosan beigazoldódott, a kartellben részt vevők számára sikeres volt, társadalom viszont vereséget szenvedett.

A devizahitelekről:

A devizahiteles banki ügylettípust nem lehetett volna bevezetni olyan körülmények között, amikor az ügyfelek általános értékrendi helyzete egyértelmű, világos, intézményesen megfelelően védett.

A banki szolgáltatási ügyletben szereplő felek között az eredeti szereposztást megváltoztathatatlannak és számon kérhetőnek kellene tekinteni.

Alternatíva a bankok felügyeletére

A jelen banki kartellel nem lehet számítani banki szolgáltatási feladatok ellátottságára az országban. Felmerül a kérdés, hogy milyen más lehetőség adott. Elvileg az adósok közvetlen koalíciójára, hitelszövetségre kellene bízni a hitelügyek intézését – amelyek egyúttal a jegybanki tartalék ráta jó állami szabályozási felügyeleti eszközei is lennének. A hitelek tartalékrátával történő szabályozása ellenőrizhetetlen extraprofitot tud eredményezni, amely tönkre teheti akár az ország gazdaságát is. Ha viszont a tartalékráta szabályozás az ügyfelek önszervezési szabályozásában –hitelszövetségekben - érvényesül, akkor a hitel költségek mai szemmel nézve meglepően alacsony értékeire és a hitelezési rendszer biztonságára vezethet, hiszen az ellenőrzésben, közvetve a pénzintézet működtetésében résztvevő ügyfelek önmaguk ellen, önmaguk csődje árán nem fognak minden áron extra profitra törekedni.

Az banki innovációról

Meg kell vizsgálni, hogy miből ered a pénzügyi innovációk veszedelmes volta. A közgazdász, de különösen a pénzügyi szakma hosszú ideje igyekszik olyan szemérmesen fogalmazni, érdekeinek védelmében, ezért gyakorlatilag a politika máig ugyanúgy rátelepszik a legegyszerűbb közgazdasági, pénzügyi kérdés tárgyalhatóságára, mint például a sokat kárhoztatott szovjet megszállás idején.

A banki ügyfelek kiszolgáltatottak, elengedhetetlenül rászorulnak a jogszabályi háttérre, érdekvédelemre, mert a banki-pénzügyi innováció a jövőben is a gazdasági versenyképesség egyik tényezője. A mostani helyzet az innovációba burkolt visszaélés. Az mindenesetre biztos, hogy banktechnikai-szervezési innovációnak van helye, az alapvető emberi mivoltunkat megkérdőjelező, a pénztechnikán messze túlterjeszkedő innovációnak nincs helye. Más szóval a pénztechnikai innováció ne akarjon társadalompolitikai, társadalom identitási kérdéseket alakítani. A banki innováció jellege, tartalmi struktúrája, a hamis, a gazdasági tartalomtól elszakadó folyamatok veszélye nem lehet bank-titok tárgya. Csak egy tényleges szakmai kontroll eredményezheti a valóban hatékony banki, banktechnikai innovációk előtti útszélesre tárulását a társadalom számára.

A jelzálog hitelekről

A jelzálog ügyletek tekintetében a történelmi példákat követve fel kell vetni a jelzálog hitelek (különösen az ingatlan jelzálog hitelek, a termőföld vagy lakás-jelzálog hitelek) tilalmát. A bank a szolgáltatás jelszavával nem veheti el az ügyfele tulajdonát. A banki innovációkat tehát arra alkalmas állami, érdekvédelmi és egyéb szerveződések, szakemberek kell ellenőrizzék.

Az ügyfél központú érdekvédelemről

A nemesfém fedezetű pénz és a hitelpénz rendszerének technológiai különbözősége napjainkban még a legtöbb bankár, közgazdász, politikus előtt sem világos, ugyanakkor szemléletváltás előtt is állunk, egyszerűen előtte vagyunk a pénz általános funkcióinak meghatározásának, a pénztechnológiák társadalmi ellenőrző szűrőjén áttekintve. Az ügyfél központú érdekvédelemnek véleményezési, sőt olykor vétó jogot kellene adni a hiteltípusok kialakításánál.

A devizahitelekkel jellemezhető folyamat többek közt azért juthatott idáig, mert az elemzési kör mindenki által kontrollálható vizsgálódási horizontja túl szűk volt.

Könnyű volt a hamis szolgáltatásokat nyújtó kartell tagjainak a nem vizsgált területeken a nem vizsgált eszközökkel olyan helyzetet előidézni, amelyben a folyamatok eredője kikerülhetett minden társadalmi ellenőrzést. A bank a bank nevet megtartva ügyfél érdekű szolgáltatás helyett minden kölcsönösséget nélkülözve saját maga által kirótt járandóságok behajtóvá vált.

A banki tevékenység elektronikus áttekinthetőségéről

Az egyes pénzügyletek belső szerkezetét, pénzügyleteket magába foglaló pénzügyi folyamatokat, rendszereket az informatika eszközeivel több szinten is rutinszerűen elemezni kellene tudni. A banki ügyleteket pénzügyi szervezését segítő alapvető szoftvereket a hatóságnak ingyenesen kellene biztosítania. A kalkulációs, ellenőrző szoftverek használatának tanfolyamait az érintett hatóságoknak, közszolgáltatóknak (adóhivatal, bank, villamos társaság) kellene biztosítania. Az iskolából ezen ismeretekkel, készségekkel, eszközökkel kellene elengedni a fiatalokat. Mindez a világ fejlettebb országaiban minimális evidencia.

Tudomásul kell vennünk a tényleges magyarországi helyzetet és meg kell tudjuk fogalmazni mi magunk annak értelmezését, értékelését a kivezető utat. Nem jutalom a nyugati világhoz tartozni, hanem a sors hozta így. Helyt kell állni magunkért mindenütt.

http://hunnio.com/news.php?readmore=530

NAGYON ELGONDOLKODTATÓ!

Figyelem! Állítólag Davosban a héten (2013. január 23-án) kezdődött Világgazdasági Fórum napirendjéről kiszivárgott hír szerint Medvegyev orosz miniszterelnök tájékoztatni fogja Obama elnököt, hogy eljött az ideje, hogy a Világ megtudja az igazságot a Földönkívüliekről, és ha az Egyesült Államok nem akar részt venni ennek bejelentésében, akkor a Kreml ezt megteszi saját maga. Hogy Medvegyev képes lesz-e meggyőzni az Obama rezsimet, hogy mondják el végre az igazságot az UFO-król és az idegenekről, nem tudhatjuk. Amit tudunk az az, hogy vagy az Egyesült Államokkal, vagy nélküle a Kreml biztosan el fogja kezdeni a folyamatot, mely feltárja az igazságot arról, amiről jó ideje tudjuk, hogy igaz.

Medvegyev nyíltan bevallotta, hogy kapcsolatot tartanak a Földön túlról érkezett népekkel.