Alakul a hazai atlantista diktatúra

Meglehetősen nagy nyomás alatt van az egész nyugati politikai rendszer, és mindezt abból lehet felmérni, hogy sorban rúgják fel azokat a jogokat, normákat és törvényeket, melyeket ők maguk alakítottak ki korábban, jórészt a tradicionális – vagy ahogy ők nevezik archaikus – társadalmi viszonyok leépítése és a liberális dekadencia terjesztése céljából, amelynek alappillérei közé tartozik többek között az agresszív buzikultusz és holokausztpropaganda is. Mindazonáltal a nyugati típusú demokrácia és jognormák érvényesítése ürügyén milliókat öltek meg a különböző nyersanyagszerző és gyarmatosító hadjáratok során bolygónk kevésbé szerencsés térségeiben. De hol vannak most azok a nagy, világraszóló szabadság normák, amelyek miatt tízezreket mészároltatnak le Szíriában derék vakolóink, atlantistáink, vagyis a Rothschild-rendszer és annak csatlósai? Hol van például a szólásszabadság és szabad véleménynyilvánítás (utáni) szabadság joga?

A magyar kormány olyan törvény elfogadását akarja elérni, amely által bármely külföldi szerveren lévő oldalt blokkoltathat. A nyugati világ hűséges atlantista csatlósai számára rendkívül kellemetlen, amikor néven nevezzük például a zsidót, vagy amikor a cion-atlantista rendszer általunk károsnak ítélt jelenségeire hívjuk föl a figyelmet. Az atlantista (cionista) cenzúra úgy működne, hogy első körben az adott állam igazságügy miniszterével egyeztetnek, és kérvényezhetik az oldal megszüntetését. Az eddigi hasonló próbálkozások sorra kudarcot vallottak, ezért a jövőben, ha az adott országgal nem sikerül megegyezni, akkor elrendelhetik az adott oldal hazai szolgáltatók általi blokkolását.

Teljesen természetes, hogy mint midig, most is van hivatkozási alap. A cionista mindig gondoskodik alibiről magának. A pedofíliára hivatkoznak (pedig a legtöbb pedofil közülük kerül ki). Csakhogy van egy bökkenő; a pedofília minden államban tiltott, semmi mást nem kell tenni, mint az adott ország hatóságának jelenteni, és azonnal eljárnak. Ezért kár ülésezgetni, és felesleges törvényeket hozni.

Akkor hát mi az ok valójában? Az, hogy a cionistáknak nagy fejtörést okozó oldalakat (nem írunk neveket) nem tudták semmilyen módon töröltetni. A pedofília elleni fellépés áldozatai minden bizonnyal ezek a politikai oldalak lesznek. A törvény tehát politikai indíttatású. Feltehető a kérdés; van-e valódi szólásszabadság? A kommunizmus összedőlése (vagy döntése) után az egyetlen még meglévő politikai eredmény ez volt, a többi nyugat-európai országhoz képest itt még aránylag szabadon lehetett beszélni, de persze azt is csak a Világhálón, amúgy nem. Most már ezt is korlátozni akarják. Mégpedig oly módon, hogy a hazai szolgáltatóknál egyszerűen blokkoltatják az oldalt. Ebben az esetben még valamennyire jó helyzetben vannak a külföldön élő magyarok, valamint a határ mellett élők, mert külföldi mobil szolgáltatót kereshetnek. A hazai szolgáltatókkal azonban blokkoltathatnak bizonyos oldalakat.

Az ilyen törvényekkel meg a hasonló diktatórikus lépésekkel egyetlen baj van - hogy egyszer még visszafelé sülhetnek el. Mert akkor lesz nagy pofára esés és sivalkodás.

Kemény Gábor

Zsidóknak mondottaknak mennyország – Nagy-Magyarország

- Figyelem! – Zsidó trianonozás következik -

Nagy-Magyarország a zsidók szemével: Egy multikulturális közép-európai birodalom volt… – és lesz?

…”Mikor Horthy bevonult Kolozsvárra, az összes magyar zsidó (másféle nemigen volt Kolozsváron) az utcán volt, és várta. És a visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy többnyire éppúgy sírtak, mint mindenki más…”

…”Mindaz, amit ma “magyar zsidóságnak” nevezünk, majdnem kizárólag akkor – a Nagy-Magyarországon – keletkezett, akkor jött létre…”

…”Trianonnal szűnt meg ez a multikulturális állam és helyébe hirtelen egy homogén etnicitású nemzetállam lépett. Itt már nem volt szükség a zsidókra, Trianonnal megszűnt a zsidóság “stratégiai szerepe…”

***

SzRTI: Nagy trianonozás folyt országunkban az elmúlt napokban. Nekünk, a félig-meddig már innen is kilakoltatott, kifosztott és legyengített anyaországi magyaroknak, – manapság megint elsősorban Trianont kell siratnunk, és szégyenkeznünk miatta, – és nem azért, hogy rövidesen a megmaradt kishazánkat is elveszítjük, – ha nem küzdünk meg érte.

Hogyan segítsünk bárkinek is, ha a saját otthonainkat, hazánkat, földjeinket sem tudjuk megvédeni az országunkat elözönlő felvásárlókkal és idegenekkel szemben?

Ha Trianonra gondol valaki, elsősorban ennek kell járnia az eszében, és nem másnak. És ezzel kapcsolatban pedig annak mind az állami, de a nemzeti radikális médiákban is elhallgatott ténynek, hogy; Trianonnak Magyarország szempontjából van bizony egy másik aspektusa is. - Éspedig a zsidók nézőpontja. – Mely bármily furcsának tűnik is, de nincs ellentétben a hivatalos kormányzati, vagy a nemzeti radikális oldalakon megjelent országvesztésen sopánkodó, vagy asztalt verő véleményekkel, – hanem jobbára kiegészíti őket.

Sőt, a zsidó nézőpont tekintélyes része, semmiben nem különbözik, – a kormányzati, a nemzeti radikális, de még a fundamentalista hungarista nézőponttól sem. Ennek ékes bizonyítéka az a szó szerint agyonhallgatott cikk, mely a Judapest.org – “Kreatívan zsidó” oldalon jelent meg, 2008. június 4-én.

***

Az alábbiakban ebből az anyagból szemezgetünk:

“Shadai: Miért ekkora para Trianon? Miért a félelmi logika igazgatja ebben a kérdésben is a legtöbb embert? Miért monopolizálta a szélsőjobboldal a Nagy-Magyarországról folyó társadalmi diskurzust? Kínzó kérdések – JP válaszkísérletek…

…A Holokauszt mellett ez a másik magyar történelmi esemény, amelyhez ezernyi hisztéria és tömény mennyiségű patologikus viselkedés társul…

…Szerintem “Nagy-Magyarország” ma rengeteg magyar számára az “eltűnt nagyság” szimbóluma. Sokaknak tűnhet bizony úgy: ez az ország akkor volt utoljára sikeres. Ez a nemzet akkor lehetett utoljára igazán büszke. Akkor tudott igazán jelentős lenni. Akkor lehetett utoljára igazán optimista és bizakodó.

Ezzel a mai magyar zsidóság pontosan ugyanígy van (még ha ebbe nem is gondolunk bele). Sőt miazhogynagyon is: a magyar zsidóság is akkor tudott utoljára “nagy”, sikeres, büszke, jelentős, optimista és bizakodó lenni. A Nagy-Magyarországon.

Mindaz, amit ma “magyar zsidóságnak” nevezünk, majdnem kizárólag akkor – a Nagy-Magyarországon – keletkezett, akkor jött létre.

Nagy-Magyarországon vált a magyar zsidóság a magyar nemzet részévé. Akkor lett tehát a zsidó, “magyar zsidó”.

Nagy-Magyarországon épült meg az összes ma is álló “nagy” zsinagóga. A teljesség igénye nélkül csak néhány: a budapesti Dohány utcai zsinagóga (1859), a budapesti Kazinczy utcai zsinagóga (1912-13), a budapesti Rumbach utcai zsinagóga (1869-1872), az esztergomi zsinagóga (1888), a győri zsinagóga (1870), a mádi zsinagóga (1795), a miskolci zsinagóga (1856-863), a kolozsvári zsinagóga (1886-1887) vagy a szabadkai zsinagóga.

Azóta sem épültek zsinagógáink, azóta is ezekre vagyunk büszkék (még ha üresek is a padsorok).

Nagy-Magyarországon épült az első modern zsidó felsőoktatási intézmény, az Országos Rabbiképző Intézet (1877-ben). Azóta is ez a régió egyetlen zsidó rabbiképző-egyeteme.

Nagy-Magyarországon az 1891-es népszámlálási adatok szerint 612 803 zsidó élt, a társadalom 3.5%-a. Százezrek éltek Kárpátalján, a Felvidéken és Erdélyben. Csak Erdélyben több mint 181.000 zsidó vált hirtelen “hontalanná” Trianon miatt.

Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Gyula-fehérváron, Déván, Hátszegen, Körösbökényben jelentős magyar zsidó közösségek éltek: ők mind magyar zsidók voltak, akiknek magyar volt az anyanyelvük, héberül alig, románul egyáltalán nem beszéltek. A trianoni szerződés és a közhatalom váltás nyomán 115 hitközség került román fennhatóság alá és szakított el közel kétszázezer magyar zsidót az anyaország közösségeitől. Ugyanez történt a Felvidéken és Kárpátalján is.

Nagy-Magyarországon élt és alkotott az a zsidóság, akikre ma is visszautalunk büszkén, akik minden értelemben a “benchmarkot” jelentik.

A teljesség igénye nélkül: a “Trianon előtti Magyarországon” élt és alkotott Lőw Lipót (1811-1875) szegedi főrabbi, Teitelbaum Mózes sátoraljaújhelyi rabbi, Herzl Tivadar újságíró, a cionizmus alapítója, Ballagi Mór nyelvész, Rózsavölgyi Márk zenész, Vámbéry Ármin orientalista, Kiss József költő – a híres magyar zsidók listája ebben a korban sok ezer főt tett ki, hatásuk ma is meghatározó.

Nagy-Magyarország egy multikulturális, multietnicitású állam volt Trianon előtt. A magyar etnikum demográfiailag nem volt hegemón helyzetben: demográfiai-politikai-gazdasági többségének biztosításához szüksége volt a zsidóságra.

A zsidók asszimilálódhattak és három-négy generációnak tűnhetett úgy: együtt tudnak sikeresek lenni. Az ő történetük és a magyarság története: egy. Trianonnal szűnt meg ez a multikulturális állam és helyébe hirtelen egy homogén etnicitású nemzetállam lépett. Itt már nem volt szükség a zsidókra, Trianonnal megszűnt a zsidóság “stratégiai szerepe”. Sőt: stratégiai szövetségesből stratégiai bűnbakká vált a magyar zsidóság.

Senki nem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi: Trianon után megfordult a félszázados emancipációs trend és ez a folyamat végül 1944-hez vezetett.

Nagy-Magyarországról: beszélünk. Amikor zsidó kávéházakat és színházakat nyitunk a belső-Erzsébetvárosban: Nagy-Magyarországot élesztjük fel. Amikor közép-európai zsidó irodalmat csinálunk: Nagy-Magyarországot csinálunk. Amikor nem a félelmi logika vagy a kishitűség diktálja a gondolatainkat és cselekedeteinket: Nagy-Magyarország szellemét idézzük meg.

Semmiképp sem a revizionizmus szándékával, de azt lehet mondani, hogy Nagy-Magyarország nem veszett el. Nagy-Magyarország ugyanis leginkább egy mentális állapot, egy érzet: egy habitus. Re-konstruálhatjuk?”

Írta: Shadai – Judapest.org 2008. június 4.

Szemezgetés a cikk kommentjeiből:

“Rainmaker: Én sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy a történelmi Magyarország bizonyos értelemben a mai USA-hoz hasonlít. Elsősorban azért, mert mindkettő soknemzetiségű. Persze a párhuzam ennyiben nem merülne ki, lássuk pl. az USA zászlót “

“Steve: Éljen a nemsoviniszta magyarságtudat, multikulti Nagy-Magyarország. Ez tényleg fontos és fájó téma mindazoknak, akik családi vagy kultúrális kapcsokon keresztül erősen kötődnek a nagy nemzetállam képéhez. Baromi jó, hogy egyre erősebb ez a folyamat, ami a szélsőjobb tematizálásából kiragadja a valóban fontos témákat és értelmes diskurzust próbál teremteni.”

“Eszté: …Két megjegyzés hozzá. Azzal a felvezetéssel, hogy pestiként 7 évig éltem és dolgoztam Erdélyben.

1. A cikkbe és voltaképpen az egész problémafelvetésbe be kell venni az “anyaországon kívül rekedt” magyarok gyötrelmeit, mert azok. Nagyon megalázó helyzetbe kerültek ugyanis, és ők azok, akik napról napra, bevásárolva meg tévét nézve stb. Trianon realitásával szembesülnek. Nagy munka nekik az emberi méltóság megőrzése, vannak erre jó és pocsék módszereik stb. Ezt ahhoz a mondathoz csatolom, hogy “Senki nem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi…”, nem vitatva, hanem nagyon erősen hozzá tartozóan.

2. Mikor Horthy bevonult Kolozsvárra, az összes magyar zsidó (másféle nemigen volt Kolozsváron) az utcán volt, és várta. És a visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy többnyire éppúgy sírtak, mint mindenki más. Hát igen…”

***

A Szabad Riport megjegyzése:

Remélhetőleg olvasóink nem felejtették el, hogy eddig egy zsidó oldalon megjelent véleményeket olvastak.

A tény tehát az: a zsidóknak éppen úgy kellene Nagy-Magyarország, mint a Nemzeti Radikálisoknak.

Csak nincs egy közös hátterük, ha már ennyire hasonlóan gondolkodnak? – Cui Prodest?

A Trianont értékelők, mind a kormányzati, mind a nemzeti radikális, mind a fundamentalista hungarista oldalakon az “erő pozíciójából való tárgyalást”, forszíroznák, a külhoni magyarság érdekében, – a szomszéd államokkal szemben.

Miközben azokban az államokban uralkodó “elit” ugyanezt teszi Magyarországgal szemben.

A Kárpát-Medence sorstárs népeinek egymásra uszítása, gőzerővel folyik, – hogy az új honfoglalók, akik nemcsak a Közel-Keletről, hanem a világból szinte mindenhonnan jönnek, – élvezhessék ennek a földnek áldásait.

Miközben az eddig itt élők, az egymással való háborúskodásukkal szépen menetelnek a pusztulásba, s a megmaradtak pedig, a keserű rabszolgasors felé. Akárcsak Palesztinában.

A két kulcskérdés tehát: 1. Kiknek kell tehát igazából Nagy-Magyarország? 2. És kikkel akarják kiharcoltatni?

A Horthy rendszer egyik közszájon forgó jelmondata szerint: “Csonka Magyarország nem ország, – Nagy-Magyarország mennyország”. – No a mai kérdés az, hogy; kinek? – Kiknek lenne mennyország, Nagy-Magyarország? Merthogy a magyaroknak nem, az biztos.

Mert, annak a bizonyos Nagy-Magyarországért vívott háborúnak, – melynek visszaszerzési kísérletekor hazánk szembe kerül a volt Kisantant államokkal, – hisz majd bolondok lesznek önként odaadni a területeket, – tehát ennek a háborúnak a harcait vajon kik is vívnák meg? - Kik véreznének a fronton? Kik pusztulnának?

Nem a magukat “minőségi embereknek” tartó, jól őrzött villákban és erődszerű luxus lakóparkokban élő elit, – nem az vérezne a fronton, – hanem a magyar nép.

Meg a szomszéd népek hasonló, egyszerű tagjai. Miközben ott is az “elit” a szokásos módon a ugyanígy háttérbe bújna. – Ugyanilyen jól őrzött villákba és védett lakóparkokba. – Divide et impera.

Nekik csak jó, ha pusztulnak az államalkotó közép-európai népek, – minél jobban, minél többen, – annál jobb lesz nekik, a kiválasztottaknak, annál erősebbek lesznek ők. “Hulljon csak a férgese”, az egyszerű bakája, – akár magyar, akár más, – ők már tudják a végeredményt: Egy Nagy-Magyarország, – de nem magyar, hanem cionista vezetéssel.

Ezért hát, akinek van egy csöpp kis esze, – az nem az ellentétekre, a háborúra, – hanem egyetértésre törekszik a szomszéd népekkel. – Mert az ellenség közös. A felvásárlók nem fognak megállni Kis-Magyarország határainál. Tudja-e vajon valaki hány ingatlan és föld van odaát Erdélyben a szabadkőműves Brit Királyi család tulajdonában?

Mindenkinek először a saját földjét és saját otthonát kell megvédenie! Nekünk, anyaországi magyaroknak, először a Kishazát kell megvédenünk, mely nagyobb veszélyben van, mint bármikor a történelem folyamán.

Egy egész országot akarnak kilakoltatni! A gyárak után elvenni az emberek otthonait, földjét, vizét, – egész életét.

A magyar nép végső teljes megsemmisülésével fenyeget a most folyó hódítás. Melynek célja egy új multikulturális közép-európai cionista birodalom megalapítása, – a pusztuló Amerika és Európa utódjaként. – Hívhatjuk ezt akár; Nagy-Magyarországnak is.

Szabad Riport Tudósító Iroda

Komment durva lenne, inkább személyesen, ha rákérdeztek..

Tankönyvcsőd és hírzárlat

Sok diák tankönyv nélkül kezdi majd az iskolát szeptemberben. A monopolhelyzetbe került tankönyvkiadó ugyanis értelmetlen új szabályozással rúgta fel a tankönyvrendelés megszokott menetét. 

A tankönyveket ugyanis névre szólóan, külön-külön kell megrendelni minden diák számára. Mivel a szakközépiskola beiratkozás ideje június vége, szakmai képzésekre pedig augusztus, így névsor sincs, egyszerűen nem lehet leadni a rendelést. 

Több új tankönyv pedig még nincs akkreditáltatva, tehát nem is rendelhető.

További rendezetlen kérdés, hogy és mikor kell a szülőnek kifizetni a tankönyveket? Melyek természetesen drágultak is. A tankönyvfelelősök jutaléka pedig csökkent.

Az ingyenes tankönyvre jogosult diákok is bajban lesznek, ugyanis a megszabott 12 ezer forintos normatíva nem mindenhol lesz elég. 

A tankönyvkiadás államosításával csak egyet tudunk érteni, megkönnyíti az egységes, megreformált tananyag bevezetését. Már csak a nemzetérdekű reform hiányzik - ami nem liberális zsidó "írók" tananyagba emelését kellene, hogy jelentse. Eddig inkább a kizárólagos anyagi haszon érvényesül, és a jól megszokott fejetlenség. 

Bányai Péter

Aludj, baba, aludjál... - iszonyú titok, döbbenetes valóság.

A metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja. Előtte egy doboz, amelybe az emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik mocskos ruhájában. A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy - a tájékozottabbak - feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt, az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.

Bármilyen szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös: a nap bármely szakában megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán... Ekkor realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik és alszik. Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben? Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.

Miért alszik mindig? - lépek oda hirtelen a koldusasszonyhoz, a kicsit bámulva. A nő úgy tesz, mintha meg sem hallana. Lesüti a szemeit és arcát elrejti kabátja gallérja mögé. Megismétlem a kérdést.

A nő felnéz, és azt motyogja: - Kopj le!
Miért alszik mindig?- kiabálom most már.

Valaki ráteszi a vállamra a kezét. Egy öreg ember néz rám helytelenítően: - Mit akar tőle? Nem látja, milyen nehéz a sorsa? Kivesz némi aprót a zsebéből és a dobozba dobja, majd tovább megy. Biztos vagyok benne, hogy jópár embernek elmeséli majd, milyen lelketlen vagyok, amiért egy szerencsétlen nőt zaklatok a metró aluljárójában.


Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel és sosem járt iskolába. Jártas a mélyszegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban. Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy “kibérlik” őket alkoholista családoktól.
- De miért alszanak mindig? - kérdezem.
A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol: - Mert heroint adnak nekik. Vagy vodkát. Hogy ne kiabáljanak.


Igen, jól olvasták: annak érdekében, hogy a kisgyerek ne jelentsen gondot az egész napos utcán üldögélés alatt, telepumpálják őt droggal, vagy tömény alkohollal. Természetesen egy gyerek szervezete nem képes egy ekkora sokkot kezelni, így a kicsik gyakran bele is halnak ebbe a kegyetlen módszerbe.

És most jön a legszörnyűbb: ha egy gyerek “munkaidő” alatt hal meg, a nő, aki gyakran anyja is a gyereknek nem mehet haza. Végig kell csinálnia a napot a halott gyerekkel a kezében.

Másnap megint elsétáltam az asszony előtt, hogy beszéljek vele. Egy másik gyerek feküdt az ölében. Kérdezni kezdtem arról, hová tűnt a másik baba. Egy idő után eszemet vesztve kiabálni kezdtem vele. A járókelők igyekeztek leállítani, míg végül a metrórendőrségre kísértek. Itt tudtam meg, hogy ha a gyerek meghal, másnap - anélkül, hogy esélyt adnának az anyának a gyászra - ugyanúgy ki kell ülnie egy másik gyerekkel a kezében.

Ha tehát egy alvó gyereket látunk egy koldusnál, gondoljuk meg, adunk-e pénzt. Mert ha soha senki nem adna, talán nem is választanák ezt a formáját a pénzkeresésnek az embertelen és kegyetlen bűnözőcsoportok, és akkor nem kellene kicsi gyerekeknek bedrogozva és leitatva meghalniuk.

http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/aludj-baba-aludjal-iszonyu-titok-dobbenetes-valosag

Végveszélyben a Nagy-korallzátony

Óceánkutatók nemzetközi csoportja felhívást intézett az ausztrál kormányhoz, hogy védje meg a Nagy-korallzátonyt a felmelegedés, a bányászattal összefüggő hajóforgalom és a kotrási hulladék okozta veszélyektől. A fele már elpusztult...

A 150 kutató által aláírt nyilatkozatot az UNESCO Világörökség Bizottságának júniusi éves ülése előtt hozzák majd nyilvánosságra, a tanácskozást június 16. és 27. között Kambodzsában rendezik. A szakemberek azt kérik, hogy a találkozón vegyék fel a Nagy-korallzátonyt veszélyeztetett világörökségi helyek listájára.

A tudósok arra kérik az ausztrál vezetést, hogy óvja meg a Nagy-korallzátony egyetemes értékeit, korlátozza a közelében végzett ipari tevékenységet, és járuljon hozzá anyagilag a zátony élővilágának kutatásához. Negyed évszázad alatt a korallok fele elpusztult, főként egy tengeri csillag elszaporodása miatt, amelyet a szárazföldi hulladékok óceánba eresztése eredményezett. Az aláírók a Queensland államban folyó bányászat fejlesztésének számlájára írják a károkozást. Queensland a Nagy-korallzátonnyal szemközti parton hat nagy kikötőt szándékozik építeni, amelyek több millió tonna szennyezett iszapot bocsátanának az Ausztrália északkeleti partjainál elterülő Korall-tenger vizébe.

Hugh Possingham ausztrál biológus szerint a projekt felgyorsítja a korallpusztulást. Még ma meg kell állítanunk - mondta az ABC televíziónak. Széntüzelésű erőművei és Ázsiába irányuló ércexportja miatt Ausztrália az egyik legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátó. A Nagy-korallzátony 1981 óta szerepel az UNESCO világörökség-listáján. Hozzávetőlegesen 345 ezer négyzetkilométernyi területe az ausztrál partok mentén terül el, és 3000 zátonyával a világ legnagyobb koralltelepét alkotja.

(MTI)

Szarajevó 2013, 99 évvel később

A harag hasznosabb, mint a kétségbeesés...

A valóság a mai világban, "hideg és meleg háborúkkal", a terrorizmus elleni harc hamis zászlaja alatt, gazdasági holokauszt és mesterségesen előidézett fázisforradalmak, végeláthatatlan számú áldozatok listáival sokban hasonlít 1914-re. Az volt a tiszta és egyszerű Rothschild háború. A machinációk, a gyarmatosítás, a központi bankok, adósság-alapú valuták és megvásárolt vagy eladott kormánytisztviselők generálta konfliktusok kora. A háború ma, a valóságban folytatása a világ meghódításának. A forgatókönyv újabb szakaszába lépett. A színpadon megjelent a kommunizmus, a "lágy gyarmatosítás", és a véget nem érő, "alacsony intenzitású konfliktusok", a háborús terror, az előre megírt hamis színházi valóság. Lehet, hogy a világ már készen áll levonni a történelmi tanulságokat a tudatlanság hozta végtelen ismétlődésből...

Izrael felébredt, a "nadrág a boka körül." Egy új világra ébredt. Szíria egy teljesen működőképes S-300 -as légvédelmi rendszerrel rendelkezik, amely magában foglalja, nem csak Szíria, de Libanon vágyait is. A "The Daily Beast", és a "Newsweek" folyóiratokban tegnap Jane Harmon, a kongresszus volt tagja, aki hivatalában maradt miután izraeli kémkedéssel vádolták, azt állítja, Obama elnök elrendelte a "no fly zone", vagyis a repülés tilalmi zónát Szíria felett. Egy órával később, a kormány elrendelte a Harmon kiadványok nyomtatásának visszavonását. Ma Szíria "saját repüléstilalmi zónával" rendelkezik.

A háború első áldozata az igazság. A szíriai háború már egy nukleáris háború. Az első sortűz május 4-én dördült el a Szíria elleni izraeli támadással, annyira nyilvánvalóan, hogy az már tagadhatatlan. Az amerikai sajtó folyamatosan tele van vad és pontatlan konspirációs borzalmakkal, de sorra bizonyosodik be, hogy mindegyik hamis. A szíriai lázadók tevékenységéről szóló híradásokat cenzúrázzák, nem írnak a lázadók "nemi erőszak osztagairól", az emberrablásokról, a fiatal lányok és nők megerőszakolásáról és megöléséről, az elkövetett népirtási bűnökről. Ezek egyesek szerint nem az erőszak megnyilvánulásai, ha a szaudi wahabiták azt mondják, mert szerintük a Korán törvénye írja ezt elő.
Történetek emberrablásokról, az al-Kaida által legyilkolt keresztény falvakról, ami igazodik a lázadó "Nemzeti Tanács" elnyomó célkitűzéseihez, megerősítik a történeteket. A vegyi fegyverek használatát, csecsen zsoldosokról, akik a CIA és az al-Kaida szolgálatába álltak a damaszkuszi kormány ellen.

A háborús vonalak már hivatalosan is dolgoznak. A Oroszország által vezetett "szövetségesek" először mondanak ellen Putyin vezetésével saját cionista oligarcháiknak. Ahogy az első világháborúban is, most is kialakultak a tengelyek. Az egyiket Putyin Oroszországa, Obama elnök, az amerikai Külügy -és Honvédelmi Minisztérium, a Pentagon, Irán, Szíria, Irak, Libanon és a Hezbollah alkotja, a másikat, "tengelyhatalmak" hatáskörét betöltő Németország, Törökország (és az iraki Kurdisztán), Izrael, Szaud-Arábia és Katar, Nagy-Britannia és Franciaország, John McCain szenátor, az AIPAC/kongresszusi izraeli lobby, a világ sajtószóvivői, és a világ szervezett bűnözése

A háborús küzdelem elkezdődött, nem csak Szíriában, de terrorista támadásokkal az USA-n belül is, gondosan hangszerelt sajtókampánnyal, amellyel előkészítik a félelem terepét, a bostoni és woolrichi hamis zászlós cselekmények végrehajtásához hasonlóan. 1914-ben a "Nagy Háború" jelezte a civilizáció végét, ma a tömeges félrevezetés és cenzúra ellenére is látható, hogy Izrael állam közel áll a megsemmisüléshez. Oroszország készen áll, ha sarokba szorítják, nincs más lehetősége, minthogy megszünteti a zsidó állam termonukleáris fenyegetését.


Amit most látunk, csak meg kell nézni a finoman kifejezve is erősen "kontrollált" médiát, a kétségbeesés. Ez a háború 2013. május 2-án 02:30-kor kezdődött, egy izraeli, süllyedő német gyártmányú Dolphin tengeralattjáró kommandós beszivárgást támogató műveletével a szíriai partoknál. A víz alatt, 150 m-es mélységben telibe találta egy kifinomult technológiájú irányított torpedó. A szíriai helikopterek a helyszín felett maradtak amíg megérkezett egy orosz flottilla megkísérelni a mentést és hogy biztosítsa a nukleáris töltetekkel ellátott Tomahawk rakétákat, amelyekkel Izrael felszerelte a Dolphin tengeralattjárót. A megtorlást Izrael kezdte, tüzérségi bobázással a szíriai pozíciók ellen Damaszkusz területén, május 4-én. A nagy felbontású videó tizenöt mérföld távolságból egyértelműen azonosította a hatalmas villanást, és az árulkodó gombafelhőt, így nem kétséges, hogy ez egy nukleáris támadás volt. A robbanást felvették az amerikai Vela műholdak és meg is erősítették.

Felvetődik a kérdés, hogy a Fehér Ház most miért állt Oroszország, Szíria és Irán oldalára? Vlagyimir Putyin orosz elnök felvette a kapcsolatot az amerikai elnökkel, Barack Obamával. Putyin megerősítette, hogy Oroszország nem enged meg további válasz nélküli nukleáris támadást Izrael részéről, és hogy az adott körülmények között az Egyesült Államok figyelmét is felhívja, hogy "Izraelt tette ágyába, és ha úgy dönt, ő is meghal benne". Az Obama-kormány beleegyezett, hogy félreáll. Részleges kárpótlásként Amerikába vásároltak orosz helikoptereket a fegyveres erők, de május 23-án robbant az Obama bomba, amikor 48 perces beszédében felvázolta az amerikai politikát. A beszédében elbeszélő jellegűen, rosszul idézve hazudott és végül cenzúrázták a sajtóban. pótolhatja egyes közel-keleti elemzők szerint. Miért? Mit mondott Obama?

Tulok