Üzenet folytatása

2013. augusztus 1., csütörtök

Az új orbáni állam modell: kasztrendszer magyar módra!

világtörténelemben a társadalmi rétegek mindig változtak: bővültek, szűkültek, néha újak jelentek meg (pl. a polgárság kialakulása), és persze az idők folyamán változott jelentőségük és szerepük is. A középkorban, és később az újkor hajnalán, majd a XX. században ezek a társadalmi rétegek átjárhatóak maradtak – koronként különböző mértékben – így például a középkorban ha nehezen is, de parasztból is lehetett nemes, vagy főpap. Így emelkedett fel a Széchenyi család az egyszerű szabómesterek köreiből, és így lett Bakócz Tamás jobbágyfiúból esztergomi érsek. Később már könnyebb volt az emelkedés, és a XX. századra Horthy Miklós már nem a születés, hanem a rendszere iránti elkötelezettség, a megrögzött kommunista ellenesség, és a keresztény-nemzeti-konzervatív dogmák felvállalása alapján osztogatta a vitézi címeket. Aki pedig megkapta, felsőbbrendű polgárrá vált, megnyíltak előtte a lehetőségek, az érvényesülés, a meggazdagodás esélye. Most, 2013 Magyarországán – bár kevés ma is élő szemtanúja maradt az 1944 -ben lezárult Horthy-kornak – a hajdani kormányzó államához nagyon hasonló rendszer bontakozik ki. Én kasztrendszernek nevezném, mert átjárhatósága évről évre csökken. Ez azt jelenti, hogy egyre nehezebb feljebb jutni az egyes szintek között, és szinte lehetetlen a legfelső kaszt köreibe kerülni. Az egész nagyon hasonlatos az indiai kasztrendszerhez, mely Krisztus előtti évszázadoktól kezdődően egészen az európai hódítók megjelenéséig meghatározta India életét. Ebben a rendszerben legfelül helyezkedtek el az árják (az Indiát meghódító felsőbbrendű nép leszármazottai), majd következtek a főpapok (brahmanák), utánuk a harcos nemesek (ksatriják), majd a dolgozni kénytelen földművesek, iparosok, kereskedők (vajszják), illetve a szolgák (sudrák) és legeslegalul a teljesen kiszolgáltatott legszegényebbek a páriák.

Ma Magyarországon nagyon jól érzékelhető az indiai minta érvényesülése: legfelül van az Orbán-dinasztia közvetlen környezete, rokonok, barátok, üzletfelek, a leggazdagabb, milliárdos vagyonokat felhalmozó oligarchák, akik egyszerre birtokolják a politikai és gazdasági élet kulcspozícióit (épp, mint az indiai árják, vagy Horthy-rendszerében a kormányzó baráti köre). Alattuk következnek a Fidesz pártvezetői, a magyar állam főfunkcionáriusai (miniszterek, államtitkárok, képviselők), vagyis a brahmanák (az Orbánizmus főpapjai). A felülről számított harmadik szintre a Kubatov úr listáiban „megbízhatóként” nyilvántartott fidesznyikek kerülnek, akik harcos Orbánisták, (avagy ksatriják), mivel szinte bármit megtesznek vezérükért. Természetesen nagyon szeretnének feljebb törni, ám többnyire be kell érniük az időről időre nekik odavetett koncokkal. Persze „koncok” alatt értsünk milliós trafik üzleteket, közföldbérleteket, önkormányzati, minisztériumi állásokat (sokszor érettségivel betöltve, ám hét számjegyű fizetéssel), illetve közbeszerzési és egyéb pályázatok során odaítélt üzleti lehetőségeket. Alattuk már az egyszerű nép következik, a dolgozó tömegek (vajszják) akik eltartják az egész jól kitalált és undorító gátlástalansággal működtetett rendszert. Számukra csak a munka van, és annak esélye, hogy egyszer talán a szerencse vagy valamilyen váratlan lehetőség révén feljebb kapaszkodhatnak a társadalmi ranglétrán. Persze még alattuk is van egy szint: a páriák, a jogfosztottak rétege. Az orbáni kasztrendszer ide sorolja a közmunkásokat, a rokkantakat, a munkanélküliek nagyobbik felét, a romák többségét, a hajléktalanokat és mindenkit, akit balsorsa kiszolgáltatottá vagy földönfutóvá tett. Az öt szintből, a legfelső kettőbe néhány száz vagy talán ezer család sorolható, az alatta levő fidesznyik körben pedig talán alig 150 ezer ember éldegél. Vagyis az egész „uralkodó réteg” maximum 200 ezer embert számlál. Ma Magyarország az övék, legalábbis őket „szolgálja”.

Az igazságtalan berendezkedés reális valóságát alátámasztják a KSH adatai is: noha hazánkban az átlagkereset nettó 144 ezer Ft, mégis a dolgozó emberek 65 százalékának fizetése nem éri el ezt a szintet. (A medián jövedelem, vagyis a leggyakoribb kereseti összeg 2012 -ben nettó 110 ezer forint volt Magyarországon.) Ez azt jelenti, hogy a keresők 35% -a olyan magas jövedelemmel bír, mely bőven ellensúlyozza a többség alacsony bérét. Az egészet csak tovább rontja a Fidesz által bevezetett egykulcsos adó igazságtalansága. Erről csak annyit, hogy például Ausztria, Németország és Nagy-Britannia is többkulcsos jövedelemadó-rendszert működtet, melyben még 50% -os adósáv is van, mégsem lázadozik a lakosság a dolog ellen, és fel sem merül az egykulcsos adó bevezetése.

A legszomorúbb pedig az, hogy ehhez az egész megkülönböztető, kirekesztő, igazságtalan és kasztokat létrehozó rendszerhez lelkesen tapsol a dolgozói rétegből egy kétmilliós tábor, mely megkajálja a keresztény-nemzeti-konzervatív maszlagot, a „Magyarország jobban teljesít” dumát, az Európával hősiesen harcoló miniszterelnök mítoszát, a rezsicsökkentés parasztvakítását és a „még mindig jobb ez, mint másik oldal” népbutító mantráját. Valójában ők azok, akiket a leginkább hülyére vesz az Orbán-rendszer, hiszen lelkesedésük dacára ők is csak apró fogaskerekek a felső körök továbbgazdagításához. Csak nem tudják. … Vagy nem akarják tudni! Egyelőre!

http://balrad.wordpress.com/2013/08/01/az-uj-orbani-allam-modell-kasztrendszer-magyar-modra/

Különleges világ készül itt a földön!

Míg a válság verte ingatlanpiac éppen, hogy csak elvegetál, addig a termőföld egyre értékesebb kincseket kínál világszerte a befektetőknek, gazdáknak, kutatóknak, utópistáknak és egyéb vállalkozókedvűeknek - talán ez az egyszerű gondolat inspirálhatta a mostanában unatkozásra kényszerített építészeket és tervezőket az alább bemutatott merész koncepciók elkészítésére. Futurisztikus épületekbe integrált napraforgótáblák, parkolószinteken hullámzó búzaföldek, utópisztikus függőfolyosókon pirosló paradicsom- és szőlőlugasok.

A helyzet az, hogy a fenti gondolat amennyire banálisan hangzik, annyira igaz - még ha áttételesen is. Az ingatlanpiac mélyrepülésének okaira itt most nem térnénk ki, hiszen az olvasó az elmúlt években bőven informálódhatott a témában. A termőföldüzlet ügyét is csak felületesen érintjük, hiszen cikkünk célja inkább a szórakoztatás, és az alábbi meghökkentő koncepciótervek kontextusba helyezése.

Nincs más út, csak felfelé

A termőföldspekuláció nyilvánvalóan a termőföldárak világszintű emelkedésére épít, amelynek két alapvető okát emelnénk ki: ez a mezőgazdaság élelmiszerár-robbanás miatti növekvő jövedelmezősége, illetve a termőföld-kínálat szűkössége. Az elmúlt negyven évben ugyanis a megművelhető területek csaknem egyharmadát nyelte el az urbanizáció és a talajerózió világszerte, és az ENSZ becslése szerint a következő száz évben a még meglévő állomány is megfeleződhet, hiába hasítunk ki magunknak egyre nagyobb területeket őserdőinkből.

Ezzel egy időben a világ népessége rohamléptekben növekszik. Az ENSZ frissített prognózisai szerint a jelenlegi 7,2 milliárdról 2025-re 8,1 milliárd fő lehet a Föld népessége, 2050-re 9,6 milliárd, 2100-ra pedig 10,9 milliárd. A növekvő lakosság élelmiszerigényét viszont egyre kisebb területen kell megtermelnünk, amely nem kis kihívást jelent.

Bolygónkon a növénytermesztésre alkalmas terület egyre értékesebb jószág lesz, sőt, egyszer csak elfogy majd. És talán nincs is messze a nap, amikor nem lesz más választásunk, mint felfelé terjeszkedni. Emellett az emberiség - többek között ugyancsak a túlnépesedés miatt - számos egyéb súlyos problémával néz szembe - így például a Föld erőforrásainak kizsigerelése, az üvegházhatás és az édesvízkészletek rohamos csökkenése. Utóbbinak döntő részét egyébként éppen mezőgazdasági öntözésre használjuk el.

Az alábbi futurisztikus tervek a fenti problémák együttes kezelésére kínálnak alternatív megoldásokat. Lássuk a jövő farmjait!

A piramis farm

A Pyramid Farmot Eric Ellingsen és Dickson Despommier "vertical farming" guru, azaz a "függőleges farm" építésének egyik világhírű szakértője tervezte.

A Pyramid Farm, Forrás: nationalgeographic.com

A piramis alakú építmény számos hagyományos funkció, iroda-és kiskereskedelmi területek mellett ültetvényeknek is ad helyet. Az épületrendszer gépészete amellett, hogy számos szintet alkalmassá tesz a gyümölcs-és zöldségtermesztésre, a szennyvizet is újrahasznosítja öntöző- és ivóvíz kinyerésére, illetve az energiaellátás biztosítására. Az üvegpiramison át az éltető napfény akadálytalanul áramlik be.

Az égi mező

Gordon Graff 59 emeletes Skyfarmján a növényeket hidrokultúrás termesztésnek megfelelő körülmények között nevelnék, azaz termőföld nélkül, vízben oldott ásványi anyagok biztosításával. Talaj ugyanis nem feltétlenül szükséges, majdnem minden növény megél ilyen körülmények között.

A Skyfarm, Forrás: sky-farm.com

A Skyfarm, Forrás: nationalgeographic.com

Repülő csészealj-mezők Dubajban

Számos ország egyáltalán nem rendelkezik művelhető földterületekkel. Ezek sokszor hiába számítanak földünk leggazdagabb államai közé, nem vásárolhatnak korlátlanul termőföldet és importálhatnak terményeket (a logisztikai költségekről és a környezetvédelmi megfontolásokról nem is beszélve), így saját élelmiszer-ellátásukra hosszú távú megoldást kell találniuk. Itt elsősorban a közel-keleti államokra gondolunk.

A Seawater Vertical Farm, Forrás: nationalgeographic.com

A Seawater Vertical Farmot a tervezők Dubajba álmodták. Cristiana Favretto és Antonio Girardi koncepciója egyszerre kínál megoldást a kedvezőtlen, extrém forró éghajlat, illetve az öntözővíz és a termőföldterületek együttes hiányára. A repülő csészealj-mezőkön a tengervizet hűtésre és párásításra használnák, miközben ennek egy részét édesvízzé konvertálnák.

Uborkafolyosók

Az Oliver Foster által tervezett Vertical Farm-Type O koncepció arra az alapvetésre épül, miszerint a különböző növényeknek eltérő termőkörnyezetre van szüksége. A súlyosabb faültetvények egy autóparkolón zöldellenek, míg az épületszárnyakat összekötő függőfolyosók szőlő - és uborkafuttatásra, és egyben az épületgépészet egyes elemeinek, vagy az elektromos hálózat átvezetésére is alkalmasak. A zárt szintekre a napfényt tükrök segítségével juttatnák el.

A Vertical Farm-Type O, Forrás: nationalgeographic.com

1 millió dolláros saláta

A seattle-i Weber Thompson építésziroda által tervezett Eco-Laboratory lakófunkciókat komponál zöldség- és gyümölcstermesztésre alkalmas kertekkel, melynek termésével az egész környék ellátását meg lehetne oldani. A 12 szintet elfoglaló hidrokultúrás kertrendszerben termesztett saláta és paradicsom a tervezők becslése szerint évi 1 millió dolláros nyereséget biztosítana. A tervezőcsapat szerint a koncepció gazdasági racionalitásából fakadóan akár pár éven belül meg is valósulhat.

Az Eco-Laboratory, Forrás: Forrás: nationalgeographic.com

Az élő felhőkarcoló

A New York-i építész, Blake Kurasek álma egy élő felhőkarcoló, azaz a Living Skyscraper, amely ugyancsak lakásokhoz kapcsolódó kerteket vonultat fel.

A Living Skyscraper, Forrás: Forrás: nationalgeographic.com

A koncepció a "függőleges kertek" (veritcal garden), a függőleges farmok szerényebb verzióját viszi tovább. A függőleges kertek megítélése egyébként már így is meglehetősen ellentmondásos, sőt, egyes építészeknél egyenesen kiveri a biztosítékot. Amellett, hogy a koncepció elméleti nagyszerűségét elismerik (a növényzet széndioxidelnyelő képessége, oxigén kibocsátása városi környezetben, stb.) az elképzelést a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartják, éppen a növényzet viszontagságos körülmények közötti életképtelensége miatt. A kontra érvek között olyan triviális okokat sorolnak fel, mint a magasabb régiók hőmérsékleti szélsőségei vagy a folyamatos intenzív kitettség a nap és a szél hatásainak. Ezekre a felvetésekre a függőleges farmok tervezői remélhetőleg megfelelő válaszokkal készültek.

Úttörő munka

Az alábbi, viszonylag hagyományosnak tűnő épületcsoport Chris Jacobs és Dickson Despommier építészek úttörő munkája, amely a világ csaknem első függőleges farm koncepciója.

Az épületek tetején elhelyezkedő hatalmas napkollektorok követik a nap járását, a fényt és a napenergiát maximálisan kihasználva így. Az üvegpanelek belső felületét speciális bevonattal látták el a szennyező anyagok megtapadásának és a víz kicsapódásának megakadályozására.

Chris Jacobs és Dickson Despommier koncepciója, Forrás: nationalgeographic.com

Van-e politikai akarata Európának?

Európa leválasztása sikeresnek mondható. Nincs egységes akarat, nincs egységes háború sem.
Az Európai Unió vezetősége megvitatja a közös hírszerző szolgálat létrehozásának a tervét. Ez az intézmény az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal riválisa, nem pedig partnere lenne. Azonban attól függetlenül, hogy mennyire sértődnek az európaiak az amerikaiakra, Brüsszel biztosította Washingtont, hogy változatlanul bízik benne.

Catherine Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa ismertette az európai vezetőség saját autonóm biztonsági rendszer létrehozásának a tervét. Olyan benyomás alakul ki, hogy az új titkos superszolgálat az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának riválisa lesz. De valójában ez nem így van.

Az egységes szolgálat létrehozása választ jelent a globalizáció kihívásaira. A másik dolog az, hogy ez egy politikailag motivált döntés. Az európaiak kénytelenek reagálni Edward Snowden számukra megalázó leleplezéseire. Tulajdonképpen sarokba szorították őket. Talán éppen ezért az európai hatalmi rendszer képtelen egységes állásfoglalást kidolgozni. Fjodor Lukjanov Oroszország a Globális Politikában c. lap főszerkesztője ezzel kapcsolatban kifejtette:

Az európaiak számára rendkívül kellemetlen, hogy nagy nyilánosság előtt leleplezték: az USA totális megfigyelés és ellenőrzés alatt tartja szövetségeseit. Kénytelenek reagálni erre. Részben a közvélemény nyomására teszik ezt, részben pedig azért, hogy bizonyítsák politikai függetlenségüket. De ehhez nincsenek reális lehetőségeik. Az a tény, hogy az új szolgálat Ashton asszony, külügyi és biztonságpolitikai főbiztosának lesz alárendelve, önmagában bizonyítja: ez az elgondolás nem helytálló. Érezhető benne a politikai akarat, meg akarják mutatni Amerikának, hogy Európa ötletért nem megy a szomszédba. De semmilyen reális ereje nem lesz az új struktúrának.

Ha létrejön az egységes európai biztonsági rendszer, akkor ez lesz az első állam fölötti hírszerző ügynökség a történelemben. De az uniós országoknak először számos fontos gyakorlati, együttműködéssel kapcsolatos kérdést kell megoldania. Kétségtelen, a magas szintű politikai integráció elősegíti majd a formális akadályok leküzdését. De Európa még mindig különálló államokból áll. A reálisan tevékenykedő közös hírszerző szolgálat a nemzeti szuverenitás legalább részleges elvesztését jelentené.
Egyszóval, kényes helyzetbe hozták az amerikaiak Európát. Lehet, hogy nem rosszindulatból. Egyszerűen Amerika semmi rosszat nem látott benne, hogy felügyelés alatt tartja barátait. Mindazonáltal Európa helyzetét ez nem könnyíti. Vezetői a nyilvánosság és a politikai riválisok kemény kérdéseire válaszolva, csak vállat vonnak. És azzal érvelnek, hogy az euro-atlanti barátság továbbra is elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ennek a kihívásnak. Lelkük mélyén viszont biztosan idézik a híres mondást: "Van-e szükségünk ellenségre, amikor ilyen barátaink vannak?"

Oroszország Hangja

Felmondhatják a hitelt az autósok – De hol itt a csapda?

Különös kijelentést tett a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja, Varga István, amitől sok devizahiteles úgy érezheti, talán ki tud kecmeregni a kutyaszorítóból. A pénzügyi szakember szerint ugyanis az adós is kimondhatja, hogy a kölcsönszerződése érvénytelen.

Ha pedig ezt megteszi, akkor a banknak kell kérnie a bíróságtól, hogy orvosolja a helyzetet. Ez azonban nem nagyon sikerülhet: Varga úgy véli, eljött az idő, amikor nem az adósok vannak bajban, hanem a bankok.

– Ha bizonyos tételek hiányoznak a szerződésből – ilyen lehet például az árfolyamrés költségként való felsorolása –, akkor az semmis. Miután az adós ezt tudatja, a hitelezőnek kell ennek ellenkezőjét bebizonyítania – közölte Varga István. Az MNB felügyelőbizottságának tagja egyébként együttműködik a pénzügyi jogok biztosával, Doubravszky Györggyel is, aki hasonló állásponton van a kérdésben. Szerinte minden devizaalapú lakossági kölcsön esetében vizsgálni kell, hogy van-e benne úgynevezett költséglista, amelyből ki kell derülnie minden olyan tételnek, ami az adóst terheli.

– Egy horvát bíróság, igaz, csak első fokon, de rövidre zárta a történetet. Ott kerek perec kimondták, hogy az adósnak a felvételkori árfolyamon kunában, rögzített kamattal kell kiegyenlítenie az adósságát, és ennek megfelelően kell a banknak és az ügyfélnek elszámolnia. Itthon háromoldalú tárgyalásokra lenne szükség, ahol a kormány és a bankok mellett a civilek érdekében tárgyaló szakértők is helyt kapnak. A vitát alapvetően a bankoknak és az ügyfeleknek kell lefolytatniuk, a kormányra mediátori szerep jutna, illetve a gyakorlati végrehajtás feladata hárulna rá – fejtette ki a devizahitelesek jogaiért küzdő biztos, aki hozzátette: nem szabad megfeledkezni az autóhitelesekről sem. Hiszen az ő hitelük ugyanolyan konstrukció, tehát a Kúria semmisséget eredményező ítélete rájuk is vonatkozik. Ráadásul az egyre növekvő terhek sokszor már otthonvesztéshez is vezetnek…

Forrás: K. Sz. – Blikk

SzRTI megjegyzés: Na ez érdekes lesz… De tapasztalatainkból okulva, mégis azon kezdünk gondolkodni: Hol van itt az átverés?…

Hát íme: “Háromoldalú tárgyalásokra lenne szükség, ahol a kormány és a bankok mellett a civilek érdekében tárgyaló szakértők is helyt kapnak. A vitát alapvetően a bankoknak és az ügyfeleknek kell lefolytatniuk…”

Még az emberek tárgyaljanak a saját kifosztóikkal, a bankokkal? Mióta tárgyal bárki is a bűnözőkkel? – Mégha fehér galllérja van akkor is. (Az még nagyobb kárt okoz, mint egy közönséges rabló). – Ezt a kormánynak kellene elintéznie, és a törvénynek, az igaságszolgáltatásnak, melyeknek elvileg védeniük kellene a saját állampolgáraikat, – az uzsorával, a kifosztással szemben. – De úgy látszik, nem fogják.

Mégis csak a nép veszi kezébe saját sorsát?…

Szabad Riport Tudósító Iroda

Háborúval vagy pénzügyi összeomlással, de fájdalmas lesz, mondja Faber

Marc Faber, a Dr. Doom néven ismertté vált svájci befektetési tanácsadó és alapkezelő

Az ismert és sokszor az árral szemben úszó svájci közgazdász, Marc Faber, ismét lehetőséget kapott, hogy figyelmeztesse a nagyközönséget a világ pénzrendszerét fenyegető katasztrófára.

A tömegmédiában megszokott nem több mint 30 másodperces figyelemfelkeltő nyilatkozatokkal ellentétben, Faber ezúttal kicsit bővebben kifejthette mit gondol a jelenlegi helyzetről.

Bár Faber előzetes figyelmeztetései a 2008-as válság kirobbanására is igaznak bizonyultak és azóta is precízen ítéli meg a tőzsdei mozgások okait, a tőzsde várható viselkedését, valamint a kormányok reakcióit, kollégái rendre figyelmen kívül hagyják tanácsait.

Hogy Faber összeomlásra számít, enyhe megfogalmazás lenne.

Szerinte olyan eseményekre számíthatunk, amilyenekhez egyetlen életünk során tapasztalt összeomlás sem hasonlítható, éppen ezért javasolta feliratkozóinak, hogy legjobb befektetésnek jelenleg a magasfeszültségű kerítések és az őrzővédő kutyák és természetesen a sűrűn lakott övezetektől távoli gazdaságok számítanak, feltéve, hogy a tulajdonos készen áll megvédeni őket.

Néhány szemelvény az interjúból:

Ha általánosságban nézzük a világot, mondjuk az 50-es, 60-as, vagy akár a 70-es évekhez képest, egyértelmű, hogy a pénzpiacok aránytalanul nagyra nőttek a valós gazdasághoz képest. Szemléltetésképpen például gondoljunk bele, hogy a világ GDP-je hozzávetőleg 60 ezer milliárd dollár, ugyanakkor a pénzpiacok ekkora összeget forgatnak meg minden egyes héten vagy ennél is rövidebb idő alatt.
Hiszem, hogy közeledik a nap, amikor megtörténik ennek a pénzlufinak a korrigálása, mégpedig lefelé.
Vagy kiigazítás történik negatív irányba az inflációrobbanás miatt, vagy összeomlik a rendszer.
Nem tudjuk, melyik végforgatókönyvet játsszák majd.
…
Egy napon véget ér, és történjen háború, vagy pénzügyi összeomlás által, biztos, hogy nagyon fájdalmas lesz.

A történelemből láthatjuk, hogy amikor a kormány kezdi elveszíteni a nép bizalmát, gyakran folyamodnak háborúhoz. Ez alkalommal sem lesz másként. Faber szerint pedig a III. Világháború, ami a judeo-keresztény és az arab világ közötti, mesterségesen keltett konfliktusokat kihasználva robban ki, öt éven belül elindulhat.

A globális pénzrendszer összeomlása és a hazugságokra épült pénzügyi lufi kidurranása elkerülhetetlen.

Forrás: shtfplan.com
http://idokjelei.hu/2013/07/haboruval-vagy-penzugyi-osszeomlassal-de-fajdalmas-lesz-mondja-faber/

Gazdag István: Amikor a gazda kémkedik a szolgái után

Már régóta nyilvánvaló volt, hogy az amerikaiak a saját szekerüket tolják (és mindig is azt tolták), nem pedig az európaiakét, akiket nem egyenrangú szövetségeseknek, hanem zavaró konkurenseknek tekintenek, és leereszkedő megvetést tanúsítanak irántuk – sajnos teljes joggal. Éppen ezért komolytalan úgy tenni, mintha csak most fedeztük volna fel, hogy az NSA, az Echelon-hálózat és más amerikai kémszolgálatok megfigyelték, lehallgatták és kikémlelték az Európai Uniót en bloc és az összes európai államot egyenként is. Ez benne van a dolgok természetében, és az ellenkezője lenne meglepő, vagy pedig az európai vezetők ostobasága minden ismert csúcsot megdönt.

Valójában az amerikai magatartás annak a közismert ténynek a hallgatólagos beismerése, hogy mindnyájan nyakig benne vagyunk egy globális konfliktusban, amely nem más, mint a harmadik világháború – jelenleg még csak a gazdaság frontján. Láthatóan az Európai Unió vezetői nem tudnak erről, vagy talán csak úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. Ebben a gazdasági kötélhúzásban Európa egy könnyű ellenfél. Valóságos politikai struktúra, uniós rendőrség, közös hadsereg, hatékonyan szervezett és vezetett gazdasági erő híján az EU csak a tagállamok laza szövetsége, amelyek hiába adták át szuverenitásuk nagy részét egy brüsszeli hivatalnokklikknek, cserébe a mindenki által tapasztalt katasztrofális eredményeket kapták.

Ilyen körülmények között kész csoda lett volna, ha az amerikaiak nem használják ki ezt. De valami még ennél is súlyosabb. Egy lelkiismereti válsággal küszködő titkos ügynök őszinteségi rohama nélkül a naiv és impotens európaiak, ezek a „boldog felszarvazottak” sohasem értettek volna meg semmit, és maguktól sohasem fedezték volna fel, hogy angolszász „szövetségeseik” kémkednek utánuk, és ráadásul ilyen mélységben. Ennek kapcsán egy kettős igazság mindenképpen ide kívánkozik. Egyrészt, az amerikaiak mögött (vagy inkább fölött) egy globális polip, ti. a nemzetközi fináncoligarchia mozgatja a szálakat. Másrészt, az EU intézményeiben érvényesülő sokrétű cinkosság és nyilvánvaló korrupció nélkül az amerikai behatolás nem lett volna ilyen könnyű, sőt valószínűleg kudarcot vallott volna.

A zsarnokokat senki sem szereti. Legalábbis elvileg. Mert annak ellenére, hogy Washington lassan már hét évtizede tartja rettegésben európai vazallusait, azok egyfajta sajátos Stockholm-szindrómában szenvednek: gyűlölet helyett ugyanis mazochista vonzalmat éreznek kínzójuk iránt, és ez különösen igaz az európai vezetőkre. A brit miniszterelnök ugyan továbbra is szilárdan tartja Samu bácsi kedvenc lakájaként élvezett kivételezett státuszát, amelyre azonban a német kancellár és a francia elnök is erősen ácsingózik, amint azt a Snowden-ügyben tanúsított szánalmas (le)szereplésük is bizonyítja. Az Egyesült Államok ezúttal is az Európai Unióba telepített trójai falovát, az Egyesült Királyságot alkalmazta segéderőként arra az esetre, ha az NSA „nagy fülei” netán elmulasztottak volna valamit meghallani. Végül Snowden leleplezései nyomán világossá vált, hogy az Egyesült Államokkal szembeni teljes alávetettségük sem védte meg az európai vazallusállamokat uruk és parancsolójuk kémkedése ellen. Hiába harcolnak zsoldosként az amerikaiak háborúiban, legutóbb például Afganisztánban, ahol valójában semmi keresnivalójuk sincs, Washington azzal honorálja a szervilizmusukat, hogy kikémleli az állampolgáraik magánéletét is. Kit képvisel a Merkel-kormány, kérdezik önmaguktól a németek, bennünket vagy az USA-t? Miért hajbókol Merkel Washingtonnak? A következő kérdésük pedig már ez lesz: „Mit tudnak Washington kémei Merkelről?”

Jelenleg az egész világnak tudnia kell, hogy Washington nemcsak a jogra és a törvényességre fütyül, de teljesen ellenőrizhetetlen is, miközben valósággal tobzódik az arroganciában, az egész világ fölötti uralom rögeszméjétől ösztökélve. Annyira paranoiás, hogy még a saját állampolgáraiban sem bízik, az általa megvett európai bábkormányokról nem is beszélve. Mindeddig egyedül Amerika vetett be atomfegyvert, egy legyőzött ország ellen, amely már kész volt kapitulálni.

Manapság Washington őrültsége még veszélyesebb. Agytrösztjei és döntéshozó grémiumai tele vannak vérgőzös neokonzervatívokkal, mint amilyen a notórius cionista William Kristol, aki szerint „mire valók az atomfegyverek, ha nem használhatjuk őket”?
Eisenhower elnök (1953-61) emlékezetes leköszönő beszédében idejekorán figyelmeztette honfitársait, hogy mindenáron el kellene kerülni „egy hatalmas katonai-ipari gépezet lehetséges fogaskerekének a kényszerét, amely egy napon veszélybe sodorná a szabadságunkat”. John és Robert Kennedynek az életébe került, hogy nem gazsulált a „nem létező lobbinak”, az utódaik pedig jobbnak látták beállni a sorba. Aligha volt más választásuk. Az internet korszakában azonban egy maroknyi disszidens újból szembeszáll ezzel a sokformájú, ipari, katonai, financiális és numerikus Gólemmel, amely az egész emberiséget fenyegeti.

Időközben a szovjet ellenség helyébe az al-Kaida lépett, ha lehet, még kevésbé hihetően. A globális bürokrácia, ez az ezermilliárdokkal táplált telhetetlen polip azonban még többet követel. Amerika lelkét már rég megemésztette, és most az egész világra akarja kiterjeszteni totalitárius őrületét. Maguk a szociális hálózatok is óriási adatbankként szolgálnak a szupermátrix számára. Az emberiség majdnem totális kontroll alatt áll. Amiről a Stasi egykor csak álmodozott, azt az amerikai katonai-ipari komplexum mára megvalósította.

Az általános életszemléletté desztillált gyávaság és konformizmus idején már csak néhányan maradtak hátra az idealizmus gladiátoraiként, akik közül kiemelkedik két amerikai: Bradley Manning és Edward Snowden. Az előbbi egy kiskatona, akit hónapok óta teljes elszigeteltségben tartanak fogva az amerikai gulágon, és valószínűleg halálbüntetés vagy minimum életfogytiglani vár rá, mert a WikiLeaksnek dokumentumokat szivárogtatott ki a jenki szoldateszka iraki rémtetteiről. Az utóbbi egy volt titkos szolga, aki hetek óta a moszkvai repülőtéren dekkol egy befogadó országra vagy egy fatális „balesetre” várva, miután sebtében el kellett menekülnie a szülőhazájából, mert leleplezte a Gólem üzelmeit. Orwell forog a sírjában.

MD 2013. VII. 31.