Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2013. augusztus 1., csütörtök
Különleges világ készül itt a földön!
Míg a válság verte ingatlanpiac éppen, hogy
csak elvegetál, addig a termőföld egyre értékesebb kincseket kínál
világszerte a befektetőknek, gazdáknak, kutatóknak, utópistáknak és
egyéb vállalkozókedvűeknek - talán ez az egyszerű gondolat inspirálhatta
a mostanában unatkozásra kényszerített építészeket és tervezőket az
alább bemutatott merész koncepciók elkészítésére. Futurisztikus
épületekbe integrált napraforgótáblák, parkolószinteken hullámzó
búzaföldek, utópisztikus függőfolyosókon pirosló paradicsom- és
szőlőlugasok.
A helyzet az, hogy a fenti gondolat amennyire banálisan hangzik, annyira igaz - még ha áttételesen is. Az ingatlanpiac mélyrepülésének okaira itt most nem térnénk ki, hiszen az olvasó az elmúlt években bőven informálódhatott a témában. A termőföldüzlet ügyét is csak felületesen érintjük, hiszen cikkünk célja inkább a szórakoztatás, és az alábbi meghökkentő koncepciótervek kontextusba helyezése.
Nincs más út, csak felfelé
A termőföldspekuláció nyilvánvalóan a termőföldárak világszintű emelkedésére épít, amelynek két alapvető okát emelnénk ki: ez a mezőgazdaság élelmiszerár-robbanás miatti növekvő jövedelmezősége, illetve a termőföld-kínálat szűkössége. Az elmúlt negyven évben ugyanis a megművelhető területek csaknem egyharmadát nyelte el az urbanizáció és a talajerózió világszerte, és az ENSZ becslése szerint a következő száz évben a még meglévő állomány is megfeleződhet, hiába hasítunk ki magunknak egyre nagyobb területeket őserdőinkből.
Ezzel egy időben a világ népessége rohamléptekben növekszik. Az ENSZ frissített prognózisai szerint a jelenlegi 7,2 milliárdról 2025-re 8,1 milliárd fő lehet a Föld népessége, 2050-re 9,6 milliárd, 2100-ra pedig 10,9 milliárd. A növekvő lakosság élelmiszerigényét viszont egyre kisebb területen kell megtermelnünk, amely nem kis kihívást jelent.
Bolygónkon a növénytermesztésre alkalmas terület egyre értékesebb jószág lesz, sőt, egyszer csak elfogy majd. És talán nincs is messze a nap, amikor nem lesz más választásunk, mint felfelé terjeszkedni. Emellett az emberiség - többek között ugyancsak a túlnépesedés miatt - számos egyéb súlyos problémával néz szembe - így például a Föld erőforrásainak kizsigerelése, az üvegházhatás és az édesvízkészletek rohamos csökkenése. Utóbbinak döntő részét egyébként éppen mezőgazdasági öntözésre használjuk el.
Az alábbi futurisztikus tervek a fenti problémák együttes kezelésére kínálnak alternatív megoldásokat. Lássuk a jövő farmjait!
A piramis farm
A Pyramid Farmot Eric Ellingsen és Dickson Despommier "vertical farming" guru, azaz a "függőleges farm" építésének egyik világhírű szakértője tervezte.
A piramis alakú építmény számos hagyományos funkció, iroda-és kiskereskedelmi területek mellett ültetvényeknek is ad helyet. Az épületrendszer gépészete amellett, hogy számos szintet alkalmassá tesz a gyümölcs-és zöldségtermesztésre, a szennyvizet is újrahasznosítja öntöző- és ivóvíz kinyerésére, illetve az energiaellátás biztosítására. Az üvegpiramison át az éltető napfény akadálytalanul áramlik be.
Az égi mező
Gordon Graff 59 emeletes Skyfarmján a növényeket hidrokultúrás termesztésnek megfelelő körülmények között nevelnék, azaz termőföld nélkül, vízben oldott ásványi anyagok biztosításával. Talaj ugyanis nem feltétlenül szükséges, majdnem minden növény megél ilyen körülmények között.
Repülő csészealj-mezők Dubajban
Számos ország egyáltalán nem rendelkezik művelhető földterületekkel. Ezek sokszor hiába számítanak földünk leggazdagabb államai közé, nem vásárolhatnak korlátlanul termőföldet és importálhatnak terményeket (a logisztikai költségekről és a környezetvédelmi megfontolásokról nem is beszélve), így saját élelmiszer-ellátásukra hosszú távú megoldást kell találniuk. Itt elsősorban a közel-keleti államokra gondolunk.
A Seawater Vertical Farmot a tervezők Dubajba álmodták. Cristiana Favretto és Antonio Girardi koncepciója egyszerre kínál megoldást a kedvezőtlen, extrém forró éghajlat, illetve az öntözővíz és a termőföldterületek együttes hiányára. A repülő csészealj-mezőkön a tengervizet hűtésre és párásításra használnák, miközben ennek egy részét édesvízzé konvertálnák.
Uborkafolyosók
Az Oliver Foster által tervezett Vertical Farm-Type O koncepció arra az alapvetésre épül, miszerint a különböző növényeknek eltérő termőkörnyezetre van szüksége. A súlyosabb faültetvények egy autóparkolón zöldellenek, míg az épületszárnyakat összekötő függőfolyosók szőlő - és uborkafuttatásra, és egyben az épületgépészet egyes elemeinek, vagy az elektromos hálózat átvezetésére is alkalmasak. A zárt szintekre a napfényt tükrök segítségével juttatnák el.
1 millió dolláros saláta
A seattle-i Weber Thompson építésziroda által tervezett Eco-Laboratory lakófunkciókat komponál zöldség- és gyümölcstermesztésre alkalmas kertekkel, melynek termésével az egész környék ellátását meg lehetne oldani. A 12 szintet elfoglaló hidrokultúrás kertrendszerben termesztett saláta és paradicsom a tervezők becslése szerint évi 1 millió dolláros nyereséget biztosítana. A tervezőcsapat szerint a koncepció gazdasági racionalitásából fakadóan akár pár éven belül meg is valósulhat.
Az élő felhőkarcoló
A New York-i építész, Blake Kurasek álma egy élő felhőkarcoló, azaz a Living Skyscraper, amely ugyancsak lakásokhoz kapcsolódó kerteket vonultat fel.
A koncepció a "függőleges kertek" (veritcal garden), a függőleges farmok szerényebb verzióját viszi tovább. A függőleges kertek megítélése egyébként már így is meglehetősen ellentmondásos, sőt, egyes építészeknél egyenesen kiveri a biztosítékot. Amellett, hogy a koncepció elméleti nagyszerűségét elismerik (a növényzet széndioxidelnyelő képessége, oxigén kibocsátása városi környezetben, stb.) az elképzelést a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartják, éppen a növényzet viszontagságos körülmények közötti életképtelensége miatt. A kontra érvek között olyan triviális okokat sorolnak fel, mint a magasabb régiók hőmérsékleti szélsőségei vagy a folyamatos intenzív kitettség a nap és a szél hatásainak. Ezekre a felvetésekre a függőleges farmok tervezői remélhetőleg megfelelő válaszokkal készültek.
Úttörő munka
Az alábbi, viszonylag hagyományosnak tűnő épületcsoport Chris Jacobs és Dickson Despommier építészek úttörő munkája, amely a világ csaknem első függőleges farm koncepciója.
Az épületek tetején elhelyezkedő hatalmas napkollektorok követik a nap járását, a fényt és a napenergiát maximálisan kihasználva így. Az üvegpanelek belső felületét speciális bevonattal látták el a szennyező anyagok megtapadásának és a víz kicsapódásának megakadályozására.
A helyzet az, hogy a fenti gondolat amennyire banálisan hangzik, annyira igaz - még ha áttételesen is. Az ingatlanpiac mélyrepülésének okaira itt most nem térnénk ki, hiszen az olvasó az elmúlt években bőven informálódhatott a témában. A termőföldüzlet ügyét is csak felületesen érintjük, hiszen cikkünk célja inkább a szórakoztatás, és az alábbi meghökkentő koncepciótervek kontextusba helyezése.
Nincs más út, csak felfelé
A termőföldspekuláció nyilvánvalóan a termőföldárak világszintű emelkedésére épít, amelynek két alapvető okát emelnénk ki: ez a mezőgazdaság élelmiszerár-robbanás miatti növekvő jövedelmezősége, illetve a termőföld-kínálat szűkössége. Az elmúlt negyven évben ugyanis a megművelhető területek csaknem egyharmadát nyelte el az urbanizáció és a talajerózió világszerte, és az ENSZ becslése szerint a következő száz évben a még meglévő állomány is megfeleződhet, hiába hasítunk ki magunknak egyre nagyobb területeket őserdőinkből.
Ezzel egy időben a világ népessége rohamléptekben növekszik. Az ENSZ frissített prognózisai szerint a jelenlegi 7,2 milliárdról 2025-re 8,1 milliárd fő lehet a Föld népessége, 2050-re 9,6 milliárd, 2100-ra pedig 10,9 milliárd. A növekvő lakosság élelmiszerigényét viszont egyre kisebb területen kell megtermelnünk, amely nem kis kihívást jelent.
Bolygónkon a növénytermesztésre alkalmas terület egyre értékesebb jószág lesz, sőt, egyszer csak elfogy majd. És talán nincs is messze a nap, amikor nem lesz más választásunk, mint felfelé terjeszkedni. Emellett az emberiség - többek között ugyancsak a túlnépesedés miatt - számos egyéb súlyos problémával néz szembe - így például a Föld erőforrásainak kizsigerelése, az üvegházhatás és az édesvízkészletek rohamos csökkenése. Utóbbinak döntő részét egyébként éppen mezőgazdasági öntözésre használjuk el.

Az alábbi futurisztikus tervek a fenti problémák együttes kezelésére kínálnak alternatív megoldásokat. Lássuk a jövő farmjait!
A piramis farm
A Pyramid Farmot Eric Ellingsen és Dickson Despommier "vertical farming" guru, azaz a "függőleges farm" építésének egyik világhírű szakértője tervezte.

A Pyramid Farm, Forrás: nationalgeographic.com
A piramis alakú építmény számos hagyományos funkció, iroda-és kiskereskedelmi területek mellett ültetvényeknek is ad helyet. Az épületrendszer gépészete amellett, hogy számos szintet alkalmassá tesz a gyümölcs-és zöldségtermesztésre, a szennyvizet is újrahasznosítja öntöző- és ivóvíz kinyerésére, illetve az energiaellátás biztosítására. Az üvegpiramison át az éltető napfény akadálytalanul áramlik be.
Az égi mező
Gordon Graff 59 emeletes Skyfarmján a növényeket hidrokultúrás termesztésnek megfelelő körülmények között nevelnék, azaz termőföld nélkül, vízben oldott ásványi anyagok biztosításával. Talaj ugyanis nem feltétlenül szükséges, majdnem minden növény megél ilyen körülmények között.

A Skyfarm, Forrás: sky-farm.com

A Skyfarm, Forrás: nationalgeographic.com
Repülő csészealj-mezők Dubajban
Számos ország egyáltalán nem rendelkezik művelhető földterületekkel. Ezek sokszor hiába számítanak földünk leggazdagabb államai közé, nem vásárolhatnak korlátlanul termőföldet és importálhatnak terményeket (a logisztikai költségekről és a környezetvédelmi megfontolásokról nem is beszélve), így saját élelmiszer-ellátásukra hosszú távú megoldást kell találniuk. Itt elsősorban a közel-keleti államokra gondolunk.

A Seawater Vertical Farm, Forrás: nationalgeographic.com

A Seawater Vertical Farm, Forrás: nationalgeographic.com
A Seawater Vertical Farmot a tervezők Dubajba álmodták. Cristiana Favretto és Antonio Girardi koncepciója egyszerre kínál megoldást a kedvezőtlen, extrém forró éghajlat, illetve az öntözővíz és a termőföldterületek együttes hiányára. A repülő csészealj-mezőkön a tengervizet hűtésre és párásításra használnák, miközben ennek egy részét édesvízzé konvertálnák.
Uborkafolyosók
Az Oliver Foster által tervezett Vertical Farm-Type O koncepció arra az alapvetésre épül, miszerint a különböző növényeknek eltérő termőkörnyezetre van szüksége. A súlyosabb faültetvények egy autóparkolón zöldellenek, míg az épületszárnyakat összekötő függőfolyosók szőlő - és uborkafuttatásra, és egyben az épületgépészet egyes elemeinek, vagy az elektromos hálózat átvezetésére is alkalmasak. A zárt szintekre a napfényt tükrök segítségével juttatnák el.

A Vertical Farm-Type O, Forrás: nationalgeographic.com
1 millió dolláros saláta
A seattle-i Weber Thompson építésziroda által tervezett Eco-Laboratory lakófunkciókat komponál zöldség- és gyümölcstermesztésre alkalmas kertekkel, melynek termésével az egész környék ellátását meg lehetne oldani. A 12 szintet elfoglaló hidrokultúrás kertrendszerben termesztett saláta és paradicsom a tervezők becslése szerint évi 1 millió dolláros nyereséget biztosítana. A tervezőcsapat szerint a koncepció gazdasági racionalitásából fakadóan akár pár éven belül meg is valósulhat.

Az Eco-Laboratory, Forrás: Forrás: nationalgeographic.com
Az élő felhőkarcoló
A New York-i építész, Blake Kurasek álma egy élő felhőkarcoló, azaz a Living Skyscraper, amely ugyancsak lakásokhoz kapcsolódó kerteket vonultat fel.

A Living Skyscraper, Forrás: Forrás: nationalgeographic.com
A koncepció a "függőleges kertek" (veritcal garden), a függőleges farmok szerényebb verzióját viszi tovább. A függőleges kertek megítélése egyébként már így is meglehetősen ellentmondásos, sőt, egyes építészeknél egyenesen kiveri a biztosítékot. Amellett, hogy a koncepció elméleti nagyszerűségét elismerik (a növényzet széndioxidelnyelő képessége, oxigén kibocsátása városi környezetben, stb.) az elképzelést a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartják, éppen a növényzet viszontagságos körülmények közötti életképtelensége miatt. A kontra érvek között olyan triviális okokat sorolnak fel, mint a magasabb régiók hőmérsékleti szélsőségei vagy a folyamatos intenzív kitettség a nap és a szél hatásainak. Ezekre a felvetésekre a függőleges farmok tervezői remélhetőleg megfelelő válaszokkal készültek.
Úttörő munka
Az alábbi, viszonylag hagyományosnak tűnő épületcsoport Chris Jacobs és Dickson Despommier építészek úttörő munkája, amely a világ csaknem első függőleges farm koncepciója.
Az épületek tetején elhelyezkedő hatalmas napkollektorok követik a nap járását, a fényt és a napenergiát maximálisan kihasználva így. Az üvegpanelek belső felületét speciális bevonattal látták el a szennyező anyagok megtapadásának és a víz kicsapódásának megakadályozására.

Chris Jacobs és Dickson Despommier koncepciója, Forrás: nationalgeographic.com
Van-e politikai akarata Európának?
Európa leválasztása sikeresnek mondható. Nincs egységes akarat, nincs egységes háború sem.
Az Európai Unió vezetősége megvitatja a közös hírszerző szolgálat létrehozásának a tervét. Ez az intézmény az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal riválisa, nem pedig partnere lenne. Azonban attól függetlenül, hogy mennyire sértődnek az európaiak az amerikaiakra, Brüsszel biztosította Washingtont, hogy változatlanul bízik benne.
Catherine Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa ismertette az európai vezetőség saját autonóm biztonsági rendszer létrehozásának a tervét. Olyan benyomás alakul ki, hogy az új titkos superszolgálat az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának riválisa lesz. De valójában ez nem így van.
Az egységes szolgálat létrehozása választ jelent a globalizáció kihívásaira. A másik dolog az, hogy ez egy politikailag motivált döntés. Az európaiak kénytelenek reagálni Edward Snowden számukra megalázó leleplezéseire. Tulajdonképpen sarokba szorították őket. Talán éppen ezért az európai hatalmi rendszer képtelen egységes állásfoglalást kidolgozni. Fjodor Lukjanov Oroszország a Globális Politikában c. lap főszerkesztője ezzel kapcsolatban kifejtette:
Az európaiak számára rendkívül kellemetlen, hogy nagy nyilánosság előtt leleplezték: az USA totális megfigyelés és ellenőrzés alatt tartja szövetségeseit. Kénytelenek reagálni erre. Részben a közvélemény nyomására teszik ezt, részben pedig azért, hogy bizonyítsák politikai függetlenségüket. De ehhez nincsenek reális lehetőségeik. Az a tény, hogy az új szolgálat Ashton asszony, külügyi és biztonságpolitikai főbiztosának lesz alárendelve, önmagában bizonyítja: ez az elgondolás nem helytálló. Érezhető benne a politikai akarat, meg akarják mutatni Amerikának, hogy Európa ötletért nem megy a szomszédba. De semmilyen reális ereje nem lesz az új struktúrának.
Ha létrejön az egységes európai biztonsági rendszer, akkor ez lesz az első állam fölötti hírszerző ügynökség a történelemben. De az uniós országoknak először számos fontos gyakorlati, együttműködéssel kapcsolatos kérdést kell megoldania. Kétségtelen, a magas szintű politikai integráció elősegíti majd a formális akadályok leküzdését. De Európa még mindig különálló államokból áll. A reálisan tevékenykedő közös hírszerző szolgálat a nemzeti szuverenitás legalább részleges elvesztését jelentené.
Egyszóval, kényes helyzetbe hozták az amerikaiak Európát. Lehet, hogy nem rosszindulatból. Egyszerűen Amerika semmi rosszat nem látott benne, hogy felügyelés alatt tartja barátait. Mindazonáltal Európa helyzetét ez nem könnyíti. Vezetői a nyilvánosság és a politikai riválisok kemény kérdéseire válaszolva, csak vállat vonnak. És azzal érvelnek, hogy az euro-atlanti barátság továbbra is elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ennek a kihívásnak. Lelkük mélyén viszont biztosan idézik a híres mondást: "Van-e szükségünk ellenségre, amikor ilyen barátaink vannak?"
Oroszország HangjaAz Európai Unió vezetősége megvitatja a közös hírszerző szolgálat létrehozásának a tervét. Ez az intézmény az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal riválisa, nem pedig partnere lenne. Azonban attól függetlenül, hogy mennyire sértődnek az európaiak az amerikaiakra, Brüsszel biztosította Washingtont, hogy változatlanul bízik benne.
Catherine Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa ismertette az európai vezetőség saját autonóm biztonsági rendszer létrehozásának a tervét. Olyan benyomás alakul ki, hogy az új titkos superszolgálat az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalának riválisa lesz. De valójában ez nem így van.
Az egységes szolgálat létrehozása választ jelent a globalizáció kihívásaira. A másik dolog az, hogy ez egy politikailag motivált döntés. Az európaiak kénytelenek reagálni Edward Snowden számukra megalázó leleplezéseire. Tulajdonképpen sarokba szorították őket. Talán éppen ezért az európai hatalmi rendszer képtelen egységes állásfoglalást kidolgozni. Fjodor Lukjanov Oroszország a Globális Politikában c. lap főszerkesztője ezzel kapcsolatban kifejtette:
Az európaiak számára rendkívül kellemetlen, hogy nagy nyilánosság előtt leleplezték: az USA totális megfigyelés és ellenőrzés alatt tartja szövetségeseit. Kénytelenek reagálni erre. Részben a közvélemény nyomására teszik ezt, részben pedig azért, hogy bizonyítsák politikai függetlenségüket. De ehhez nincsenek reális lehetőségeik. Az a tény, hogy az új szolgálat Ashton asszony, külügyi és biztonságpolitikai főbiztosának lesz alárendelve, önmagában bizonyítja: ez az elgondolás nem helytálló. Érezhető benne a politikai akarat, meg akarják mutatni Amerikának, hogy Európa ötletért nem megy a szomszédba. De semmilyen reális ereje nem lesz az új struktúrának.
Ha létrejön az egységes európai biztonsági rendszer, akkor ez lesz az első állam fölötti hírszerző ügynökség a történelemben. De az uniós országoknak először számos fontos gyakorlati, együttműködéssel kapcsolatos kérdést kell megoldania. Kétségtelen, a magas szintű politikai integráció elősegíti majd a formális akadályok leküzdését. De Európa még mindig különálló államokból áll. A reálisan tevékenykedő közös hírszerző szolgálat a nemzeti szuverenitás legalább részleges elvesztését jelentené.
Egyszóval, kényes helyzetbe hozták az amerikaiak Európát. Lehet, hogy nem rosszindulatból. Egyszerűen Amerika semmi rosszat nem látott benne, hogy felügyelés alatt tartja barátait. Mindazonáltal Európa helyzetét ez nem könnyíti. Vezetői a nyilvánosság és a politikai riválisok kemény kérdéseire válaszolva, csak vállat vonnak. És azzal érvelnek, hogy az euro-atlanti barátság továbbra is elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ennek a kihívásnak. Lelkük mélyén viszont biztosan idézik a híres mondást: "Van-e szükségünk ellenségre, amikor ilyen barátaink vannak?"
Felmondhatják a hitelt az autósok – De hol itt a csapda?
Különös
kijelentést tett a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja,
Varga István, amitől sok devizahiteles úgy érezheti, talán ki tud
kecmeregni a kutyaszorítóból. A pénzügyi szakember szerint ugyanis az
adós is kimondhatja, hogy a kölcsönszerződése érvénytelen.
Ha
pedig ezt megteszi, akkor a banknak kell kérnie a bíróságtól, hogy
orvosolja a helyzetet. Ez azonban nem nagyon sikerülhet: Varga úgy véli,
eljött az idő, amikor nem az adósok vannak bajban, hanem a bankok.
–
Ha bizonyos tételek hiányoznak a szerződésből – ilyen lehet például az
árfolyamrés költségként való felsorolása –, akkor az semmis. Miután az
adós ezt tudatja, a hitelezőnek kell ennek ellenkezőjét bebizonyítania –
közölte Varga István. Az MNB felügyelőbizottságának tagja egyébként
együttműködik a pénzügyi jogok biztosával, Doubravszky Györggyel is, aki
hasonló állásponton van a kérdésben. Szerinte minden devizaalapú
lakossági kölcsön esetében vizsgálni kell, hogy van-e benne úgynevezett
költséglista, amelyből ki kell derülnie minden olyan tételnek, ami az
adóst terheli.
–
Egy horvát bíróság, igaz, csak első fokon, de rövidre zárta a
történetet. Ott kerek perec kimondták, hogy az adósnak a felvételkori
árfolyamon kunában, rögzített kamattal kell kiegyenlítenie az adósságát,
és ennek megfelelően kell a banknak és az ügyfélnek elszámolnia. Itthon
háromoldalú tárgyalásokra lenne szükség, ahol a kormány és a bankok
mellett a civilek érdekében tárgyaló szakértők is helyt kapnak. A vitát
alapvetően a bankoknak és az ügyfeleknek kell lefolytatniuk, a kormányra
mediátori szerep jutna, illetve a gyakorlati végrehajtás feladata
hárulna rá – fejtette ki a devizahitelesek jogaiért küzdő biztos, aki
hozzátette: nem szabad megfeledkezni az autóhitelesekről sem. Hiszen az ő
hitelük ugyanolyan konstrukció, tehát a Kúria semmisséget eredményező
ítélete rájuk is vonatkozik. Ráadásul az egyre növekvő terhek sokszor
már otthonvesztéshez is vezetnek…
SzRTI megjegyzés: Na ez érdekes lesz… De tapasztalatainkból okulva, mégis azon kezdünk gondolkodni: Hol van itt az átverés?…
Hát
íme: “Háromoldalú tárgyalásokra lenne szükség, ahol a kormány és a
bankok mellett a civilek érdekében tárgyaló szakértők is helyt kapnak. A
vitát alapvetően a bankoknak és az ügyfeleknek kell lefolytatniuk…”
Még
az emberek tárgyaljanak a saját kifosztóikkal, a bankokkal? Mióta
tárgyal bárki is a bűnözőkkel? – Mégha fehér galllérja van akkor is. (Az
még nagyobb kárt okoz, mint egy közönséges rabló). – Ezt a kormánynak
kellene elintéznie, és a törvénynek, az igaságszolgáltatásnak, melyeknek
elvileg védeniük kellene a saját állampolgáraikat, – az uzsorával, a
kifosztással szemben. – De úgy látszik, nem fogják.
Mégis csak a nép veszi kezébe saját sorsát?…
Szabad Riport Tudósító Iroda
Háborúval vagy pénzügyi összeomlással, de fájdalmas lesz, mondja Faber

Marc Faber, a Dr. Doom néven ismertté vált svájci befektetési tanácsadó és alapkezelő
Az
ismert és sokszor az árral szemben úszó svájci közgazdász, Marc Faber,
ismét lehetőséget kapott, hogy figyelmeztesse a nagyközönséget a világ
pénzrendszerét fenyegető katasztrófára.
A tömegmédiában megszokott nem több mint 30 másodperces figyelemfelkeltő nyilatkozatokkal ellentétben, Faber ezúttal kicsit bővebben kifejthette mit gondol a jelenlegi helyzetről.
Bár
Faber előzetes figyelmeztetései a 2008-as válság kirobbanására is
igaznak bizonyultak és azóta is precízen ítéli meg a tőzsdei mozgások
okait, a tőzsde várható viselkedését, valamint a kormányok reakcióit,
kollégái rendre figyelmen kívül hagyják tanácsait.
Hogy Faber összeomlásra számít, enyhe megfogalmazás lenne.
Szerinte
olyan eseményekre számíthatunk, amilyenekhez egyetlen életünk során
tapasztalt összeomlás sem hasonlítható, éppen ezért javasolta
feliratkozóinak, hogy legjobb befektetésnek jelenleg a magasfeszültségű
kerítések és az őrzővédő kutyák és természetesen a sűrűn lakott
övezetektől távoli gazdaságok számítanak, feltéve, hogy a tulajdonos
készen áll megvédeni őket.
Néhány szemelvény az interjúból:
Ha általánosságban nézzük a világot, mondjuk az 50-es, 60-as, vagy akár a 70-es évekhez képest, egyértelmű, hogy a pénzpiacok aránytalanul nagyra nőttek a valós gazdasághoz képest. Szemléltetésképpen például gondoljunk bele, hogy a világ GDP-je hozzávetőleg 60 ezer milliárd dollár, ugyanakkor a pénzpiacok ekkora összeget forgatnak meg minden egyes héten vagy ennél is rövidebb idő alatt.
Hiszem, hogy közeledik a nap, amikor megtörténik ennek a pénzlufinak a korrigálása, mégpedig lefelé.
Vagy kiigazítás történik negatív irányba az inflációrobbanás miatt, vagy összeomlik a rendszer.
Nem tudjuk, melyik végforgatókönyvet játsszák majd.
…
Egy napon véget ér, és történjen háború, vagy pénzügyi összeomlás által, biztos, hogy nagyon fájdalmas lesz.
A
történelemből láthatjuk, hogy amikor a kormány kezdi elveszíteni a nép
bizalmát, gyakran folyamodnak háborúhoz. Ez alkalommal sem lesz másként.
Faber szerint pedig a III. Világháború, ami a judeo-keresztény és az
arab világ közötti, mesterségesen keltett konfliktusokat kihasználva
robban ki, öt éven belül elindulhat.
A globális pénzrendszer összeomlása és a hazugságokra épült pénzügyi lufi kidurranása elkerülhetetlen.
Forrás: shtfplan.comhttp://idokjelei.hu/2013/07/haboruval-vagy-penzugyi-osszeomlassal-de-fajdalmas-lesz-mondja-faber/
Gazdag István: Amikor a gazda kémkedik a szolgái után
Már régóta
nyilvánvaló volt, hogy az amerikaiak a saját szekerüket tolják (és
mindig is azt tolták), nem pedig az európaiakét, akiket nem egyenrangú
szövetségeseknek, hanem zavaró konkurenseknek tekintenek, és leereszkedő
megvetést tanúsítanak irántuk – sajnos teljes joggal. Éppen ezért
komolytalan úgy tenni, mintha csak most fedeztük volna fel, hogy az NSA,
az Echelon-hálózat és más amerikai kémszolgálatok megfigyelték,
lehallgatták és kikémlelték az Európai Uniót en bloc és az összes
európai államot egyenként is. Ez benne van a dolgok természetében, és az
ellenkezője lenne meglepő, vagy pedig az európai vezetők ostobasága
minden ismert csúcsot megdönt.
Valójában
az amerikai magatartás annak a közismert ténynek a hallgatólagos
beismerése, hogy mindnyájan nyakig benne vagyunk egy globális
konfliktusban, amely nem más, mint a harmadik világháború – jelenleg még
csak a gazdaság frontján. Láthatóan az Európai Unió vezetői nem tudnak
erről, vagy talán csak úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. Ebben a
gazdasági kötélhúzásban Európa egy könnyű ellenfél. Valóságos politikai
struktúra, uniós rendőrség, közös hadsereg, hatékonyan szervezett és
vezetett gazdasági erő híján az EU csak a tagállamok laza szövetsége,
amelyek hiába adták át szuverenitásuk nagy részét egy brüsszeli
hivatalnokklikknek, cserébe a mindenki által tapasztalt katasztrofális
eredményeket kapták.
Ilyen
körülmények között kész csoda lett volna, ha az amerikaiak nem
használják ki ezt. De valami még ennél is súlyosabb. Egy lelkiismereti
válsággal küszködő titkos ügynök őszinteségi rohama nélkül a naiv és
impotens európaiak, ezek a „boldog felszarvazottak” sohasem értettek
volna meg semmit, és maguktól sohasem fedezték volna fel, hogy
angolszász „szövetségeseik” kémkednek utánuk, és ráadásul ilyen
mélységben. Ennek kapcsán egy kettős igazság mindenképpen ide
kívánkozik. Egyrészt, az amerikaiak mögött (vagy inkább fölött) egy
globális polip, ti. a nemzetközi fináncoligarchia mozgatja a szálakat.
Másrészt, az EU intézményeiben érvényesülő sokrétű cinkosság és
nyilvánvaló korrupció nélkül az amerikai behatolás nem lett volna ilyen
könnyű, sőt valószínűleg kudarcot vallott volna.
A
zsarnokokat senki sem szereti. Legalábbis elvileg. Mert annak ellenére,
hogy Washington lassan már hét évtizede tartja rettegésben európai
vazallusait, azok egyfajta sajátos Stockholm-szindrómában szenvednek:
gyűlölet helyett ugyanis mazochista vonzalmat éreznek kínzójuk iránt, és
ez különösen igaz az európai vezetőkre. A brit miniszterelnök ugyan
továbbra is szilárdan tartja Samu bácsi kedvenc lakájaként élvezett
kivételezett státuszát, amelyre azonban a német kancellár és a francia
elnök is erősen ácsingózik, amint azt a Snowden-ügyben tanúsított
szánalmas (le)szereplésük is bizonyítja. Az Egyesült Államok ezúttal is
az Európai Unióba telepített trójai falovát, az Egyesült Királyságot
alkalmazta segéderőként arra az esetre, ha az NSA „nagy fülei” netán
elmulasztottak volna valamit meghallani. Végül Snowden leleplezései
nyomán világossá vált, hogy az Egyesült Államokkal szembeni teljes
alávetettségük sem védte meg az európai vazallusállamokat uruk és
parancsolójuk kémkedése ellen. Hiába harcolnak zsoldosként az amerikaiak
háborúiban, legutóbb például Afganisztánban, ahol valójában semmi
keresnivalójuk sincs, Washington azzal honorálja a szervilizmusukat,
hogy kikémleli az állampolgáraik magánéletét is. Kit képvisel a
Merkel-kormány, kérdezik önmaguktól a németek, bennünket vagy az USA-t?
Miért hajbókol Merkel Washingtonnak? A következő kérdésük pedig már ez
lesz: „Mit tudnak Washington kémei Merkelről?”
Jelenleg
az egész világnak tudnia kell, hogy Washington nemcsak a jogra és a
törvényességre fütyül, de teljesen ellenőrizhetetlen is, miközben
valósággal tobzódik az arroganciában, az egész világ fölötti uralom
rögeszméjétől ösztökélve. Annyira paranoiás, hogy még a saját
állampolgáraiban sem bízik, az általa megvett európai bábkormányokról
nem is beszélve. Mindeddig egyedül Amerika vetett be atomfegyvert, egy
legyőzött ország ellen, amely már kész volt kapitulálni.
Manapság
Washington őrültsége még veszélyesebb. Agytrösztjei és döntéshozó
grémiumai tele vannak vérgőzös neokonzervatívokkal, mint amilyen a
notórius cionista William Kristol, aki szerint „mire valók az
atomfegyverek, ha nem használhatjuk őket”?
Eisenhower elnök (1953-61) emlékezetes leköszönő beszédében idejekorán figyelmeztette honfitársait, hogy mindenáron el kellene kerülni „egy hatalmas katonai-ipari gépezet lehetséges fogaskerekének a kényszerét, amely egy napon veszélybe sodorná a szabadságunkat”. John és Robert Kennedynek az életébe került, hogy nem gazsulált a „nem létező lobbinak”, az utódaik pedig jobbnak látták beállni a sorba. Aligha volt más választásuk. Az internet korszakában azonban egy maroknyi disszidens újból szembeszáll ezzel a sokformájú, ipari, katonai, financiális és numerikus Gólemmel, amely az egész emberiséget fenyegeti.
Eisenhower elnök (1953-61) emlékezetes leköszönő beszédében idejekorán figyelmeztette honfitársait, hogy mindenáron el kellene kerülni „egy hatalmas katonai-ipari gépezet lehetséges fogaskerekének a kényszerét, amely egy napon veszélybe sodorná a szabadságunkat”. John és Robert Kennedynek az életébe került, hogy nem gazsulált a „nem létező lobbinak”, az utódaik pedig jobbnak látták beállni a sorba. Aligha volt más választásuk. Az internet korszakában azonban egy maroknyi disszidens újból szembeszáll ezzel a sokformájú, ipari, katonai, financiális és numerikus Gólemmel, amely az egész emberiséget fenyegeti.
Időközben
a szovjet ellenség helyébe az al-Kaida lépett, ha lehet, még kevésbé
hihetően. A globális bürokrácia, ez az ezermilliárdokkal táplált
telhetetlen polip azonban még többet követel. Amerika lelkét már rég
megemésztette, és most az egész világra akarja kiterjeszteni
totalitárius őrületét. Maguk a szociális hálózatok is óriási
adatbankként szolgálnak a szupermátrix számára. Az emberiség majdnem
totális kontroll alatt áll. Amiről a Stasi egykor csak álmodozott, azt
az amerikai katonai-ipari komplexum mára megvalósította.
Az
általános életszemléletté desztillált gyávaság és konformizmus idején
már csak néhányan maradtak hátra az idealizmus gladiátoraiként, akik
közül kiemelkedik két amerikai: Bradley Manning és Edward Snowden. Az
előbbi egy kiskatona, akit hónapok óta teljes elszigeteltségben tartanak
fogva az amerikai gulágon, és valószínűleg halálbüntetés vagy minimum
életfogytiglani vár rá, mert a WikiLeaksnek dokumentumokat
szivárogtatott ki a jenki szoldateszka iraki rémtetteiről. Az utóbbi egy
volt titkos szolga, aki hetek óta a moszkvai repülőtéren dekkol egy
befogadó országra vagy egy fatális „balesetre” várva, miután sebtében el
kellett menekülnie a szülőhazájából, mert leleplezte a Gólem üzelmeit.
Orwell forog a sírjában.
MD 2013. VII. 31.A magyar forint születésnapja
Boldog születésnapot, magyar forint! A magyar forint, azaz Magyarország hivatalos fizetőeszköze augusztus elsején ünnepli 67. születésnapját.
A
II. világháború után, 1946. augusztus 1-jén vezették be az 1945-1946-os
hiperinflációt követően a pengő helyett ismét a forintot. Ez a
kibocsátáskor még arany alapú pénz volt. (1 forint 0,0757575 gramm
arannyal volt akkor egyenlő, 1 kilogramm arany így 13 210 forintot ért.)
400 kvadrillió pengő helyett…
A forint 1946-os átszámítási arányaA bevezetéskor egy forint 400 kvadrillió pengőt ért.
1 forint = 400*1027 pengő = 400*1021 milpengő = 400*1015 b.-pengő = 200*106 adópengő Szakmai
körökben már 1946 legelején belátták, hogy a pénzügyi stabilizáció csak
új pénznem bevezetésével valósítható meg. Egy ideig vita folyt az új
valuta nevéről, a forint mellett felmerült például a tallér is. A
bankjegyeken az élet háború utáni újraindulására utaló szimbólumok és
allegorikus alakok szerepeltek (szerszámok, dolgozók), hasonlóan az első
világháború után kiadott korona pénztárjegyekhez.
Se egy lyukas kétfilléres, se papír 200-as
A
forint váltópénze a fillér, de a fillérérméket 1999-ben kivonták a
forgalomból. 2008-ban az egy- és kétforintos érméktől is elbúcsúztunk. A
Magyar Nemzeti Bank 2009. június 15-én vezette be a 200 forintos érmét,
a 200 forintos bankjegyeket nem sokkal később bevonták.
Így jutottunk el a 10 forintostól a 20 ezresig
Az
első forint bankjegy a 10 forintos volt, amely augusztus 1-jén került
forgalomba. Ezt követte néhány nappal később a 100 forintos.
Ötvenessel
1953 óta lehet fizetni, az első 100 forint feletti címletet 1970-ben
bocsátották ki – ez volt az 500 forintos, majd 1983-ban az ezres
következett. Erre a címletre akkora volt az igény, hogy még ugyanabban
az évben egy újabb szériát gyártottak. Az ötezresek 1991-ben jelentek
meg. Már az új bankjegytípus részeként 1997 óta létezik 10 ezres és 2001
óta bocsátanak ki 20 ezer forintost.
Az
1946-ban kibocsátott bankjegysorozat a kezdeti képcseréktől eltekintve,
– ami a 10 és a 100 forintost érintette – nagyjából fél évszázadig
maradt forgalomban – 1997 óta az új bankjegysorozat darabjaival
fizethetünk.
Bankjegypapírunk
gyapotból készül. Ez teszi lehetővé, hogy a bankjegy kézről kézre
járva, hajtogatva, gyűrve is sokáig felismerhető és forgalomképes
maradjon.
Egyszer majd leváltja az euró (?)
A
forint Magyarország Európai Uniós csatlakozása (2004) után is
megmaradt, de valamennyi új EU-taghoz hasonlóan Magyarország is
vállalta, hogy fizetőeszközét euróra cseréli, amint a gazdaság teljesíti
az eurózónához való csatlakozás feltételeit. 2001-ben az euró
bevezetését még 2006-ra várták, a várt időpont azonban folyamatosan
tolódik. Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb azt mondta: 2020 előtt nem
lát lehetőséget a csatlakozásra.


(pb)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
