Globalizmus vs. szociális államkapitalizmus

Úgy hiszem, az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov aggodalmai az Egyesült Államokkal és az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban megalapozottak.

Az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov, az orosz elnök Dimitrij Medvegyev és az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin három különösen ragyogó elme, és többévnyi munkájuk során végig tolerálták az Egyesült Államok választott adminisztrációját.

Az orosz kormányzat mostanra már figyelembe veszi az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban a következő tényeket:

1) Az Egyesült Államokban 1970-ben tetőzött az olajkitermelés. A 2020-as és 2030-as év közt már számolni kell az olajkészletek kimerülésével. Az Egyesült Államok szállítási rendszere jelenleg teljes egészében a fosszilis energiahordozókra épül. De a helyzet ennél bonyolultabb, mert az olajat ennél sokkal több mindenre használják, beleértve a műtrágya, a műanyag, és a kozmetikumok előállítására.

2) Mivel az Egyesült Államok nagyon is tisztában van az olaj sebezhetőségével és azzal, hogy nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség, ezért az Egyesült Államok kormányának elsődleges célja, hogy biztosítsa az olaj- és földgáztartalékokat, legyenek azok akárhol a világon.

Ez a probléma egyre sürgetőbbé válik, figyelembe véve azt a tényt, hogy a mexikói olajmezők 2020-ra kimerülnek. Ezeken az olajmezőkön évről évre 30-35%-al csökken a kitermelés. Mexikó exportálja az olaját az Egyesült Államokba.

Kanada az Egyesült Államok fő olajbeszállítójává vált az Alberta területén folytatott kitermeléssel. Észak-Albertában az olajhomokot bányásznak nagyon közel a felszínhez, és ez így lesz 2020-ig. 2020 után az olajhomok bányászásának költségei fokozatosan növekedni fognak, ahogy egyre mélyebb és mélyebb gödrökre lesz szükség. Az olajhomok készletek is fokozatosan csökkenni fognak. Végül nem tudnak elég olajat beszállítani az Egyesült Államokba ahhoz, hogy fenntartsák a jelenlegi olaj alapú gazdaságot.

3) Szerte a világban vannak olyan országok, melyek nem akarják eladni az olaj- és földgáz tartalékaikat az Egyesült Államoknak. Ezeket az országokat sorra megszállják, hgy hozzáférjenek a készletekhez. Afganisztán (az olaj- és gázvezetékekért), Irak (a nyersolaj készletekért) és Líbia (nyersolaj készletek) erre a legjobb példa.

A líbiai konfliktus könnyebben érthető, ha valaki tudja, hogy a Brit-szigeteket jelenleg olajjal ellátó északi-tengeri olajkészletek a mexikóihoz hasonlóan kimerülnek a közeljövőben. Az Északi-tenger olajmezőinek kitermelhetősége már most évente 30-35%-al csökken évente, kimerülésük 2020-ra várható.

Így a líbiai olajtartalékok biztosítása különösen fontos volt az Egyesült Királyság, Európa, az Egyesült Államok és Kanada számára. Az Egyesült Államok, Kanada, a NATO a líbiai kormány fölötti teljes ellenőrzést akarják, hogy ezzel biztosítsák az olaj- és földgázkészletekhez szükség esetén az azonnali hozzáférést.

A líbiai konfliktus legnagyobb vesztese Kína volt, akit így kizártak az energiaforráshoz való hozzáférésből. (ahogy várhatóan Oroszországot is)

Líbia másik értékes "árucikke" a hatalmas földalatti édesvizi tava. Aki ellenőrzése alatt tartja Líbiát, az hozzáfér a három legfőbb természeti erőforráshoz, az olajhoz, a földgázhoz és az iható édesvízhez, valamint értékesíteni tudja azt.

4) Meg kell érteni az Egyesült Államok kormánya és a nyugati demokráciák működését. Az Egyesült Államokban a demokrácia illúziója van csupán, két politikai párttal, a Republikánus és a Demokrata Párttal, ami ugyanazon érem két oldala. Az Egyesült Államok igazi kormányát nem választják, az egy másik hatalmi bázison alapul. Ez a hatalom gondosan megtervezi és végrehajtja a politikai döntéseket, amiket a megválasztott kormányzatnak követnie kell. Így a választott kormányzat csak bábja egy az országot irányító sokkal hatalmasabb szervezetnek.

5) Az Egyesült Államok pénzforgalmát nem az Egyesült Államok kormányzata irányítja, hanem a Federeal Reserve Bank. A Federal Reserve Bank egy privát banki intézmény. Ez a privát banki intézmény irányítja az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Európa pénzkészletét. A pénzkínálat ellenőrzésével a magánintézmény bankárai a világpolitikát is irányítják.

6) A világ pénzügyi szabályainak megállapításával ez a csoport a világ pénzügyi rendszerét irányítja. Ez a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) működésével teljesedik ki.

Ha egy szegény országnak pénzre van szüksége, és azt akarják, hogy a fent említett szervezetek szabályai szerint működjön, az USA dollárhoz folyamodnak, ami jelenleg alapértelmezett pénznem a világon mindenhol. Ez a helyzet állt elő, miután az első és második világháború mondhatni megsemmisítette a gyáripart a Brit-szigeteken, Európában, Oroszországban, Japánban és Kínában. Az Egyesült Államok volt az egyedüli modern ipari nagyhatalom, melyet nem érintettek a világháborúk.

A két világháborút követően az érintett országok mind az Egyesült Államok valutáját fogadták el szabványnak, mert ez volt az egyetlen módja, hogy a lehető leggyorsabban import áruhoz jussanak. Miután az Egyesült Államok olajkitermelése 1970-ben elérte a csúcspontot, ez a pénzügyi felépítmény határozta meg a teljes világgazdaságot.

Ez a pénzügyi szabályozás arra lett felhasználva, hogy az Egyesült Államok kormánya irányíthassa a világ azon országainak gazdaságát, melyekből nyereséghez juthatnak.

7) A pénzügyi hatalmi bázis megváltoztatására irányuló törekvéseket nem tolerálják. A pénz, a hatalom, és az irányítás kéz a kézben jár. Mikor John F. kennedy elnök kísérletet tett arra, hogy az Egyesült Államok pénzügyi ellenőrzését elvegye a Federal Reservtől és visszaadja az Egyesült Államok kormányának, azonnal meggyilkolták. Ezt követően egyetlen amerikai politikus sem próbálta visszaszerzeni a pénzkészlet irányítását az Egyesült Államok kormányának.

8) Miért épült az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa?

Két fő oka van az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa megépítésének, és annak, hogy Oroszország is része akar lenni, de egyszerre aggódik is miatta.

Oroszország a bolygó legnagyobb olaj- és földgázkészleteivel rendelkezik. Az orosz olaj és földgázkészletekre igényt tart Kína, India, Európa, az Egyesült Államok, és Oroszország maga. Oroszország ezen kívül számos más természeti erőforrással rendelkezik és kolonizálható területekkel. Oroszország lakossága 135 millió fő és egyre csökken - mellette az egymilliárdos kínai lakossággal, aminek nem áll rendekezésre elég élettér, fogynak az erőforrásaik, gazdaságuk pedig évente 9%-ot növekszik. Oroszország egy elfogadható terület Kína számára, hogy megszállásával és irányításával növelje saját birodalmát pusztán a társadalom elemi szükségletei okán.

Az Egyesült Államokkal és az Európával való partnerség segítségével kiépített Európai Rakétavédelmi pajzs segítséget is jelent Oroszországnak olaj- és földgáztartalékainak, valamint termőterületeinek megvédésében. Természetesen cserébe az export olajért és földgázért. Semmi sincs ingyen.

Mindazonáltal 2020 és 2030 között a bolygó összes ismert olajtartaléka olyan mértékig csökken, hogy az Egyesült Államok számára szükségessé válik a Kaszpi-tenger olaj- és földgázkészletei feletti irányítás megszerzése. Ebben az esetben az európai rakétavédelmi pajzs az orosz haderő ellen fordul és biztosítja a könnyű és gyors katonai megszállást.

A probléma ebben az esetben az, hogy Kínának szüksége van az orosz kőolaj- és földgáztartalékokra és nem tűri el, hogy elvágják attól.

9) Tehát Oroszországnak szüksége van egy gazdasági megoldásra, ami függetleníti a magánbankok által előállított nyugati pénzkészlettől, attól a folyamattól, amivel a FED gazdaságilag és politikailag irányítása alatt tartja az országokat.

Csak egy független pénzügyi rendszer biztosíthatja, hogy Oroszország saját maga teremtse meg jövőjét. Ellenkező esetben a magánbankok a WTO és az IMF megállapodásain keresztül fogják diktálni a feltételeket. Egy ilyen lehetséges megoldás Orosszország számára a kreditrendszer.

A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megváltoztatja az ország pénzkészlete kezelésének módját, amivel az rábírja az állampolgárokat a munkavégzésre, hogy azok a közösség, a város, az állam és az ország érdekében dolgozzanak.

A kreditrendszer alapú társadalomban az ember válik a legértékesebb természeti erőforrássá, és a társadalom minden tagja a hozzáadott munkának megfelelő juttatásban részesül.

Tegyük fel, Dimitrij Medvegyev orosz elnök azt akarja, hogy minden orosz állampolgár 50000 dollárnyi összeget keresssen egy évben. Ennek értelmében a következőket veszik számításba:

A személy gazdasági értéke a nemzetgazdaság szempontjából = (100 év - a személy életkora) x 50000 dollár évente

Az ország teljes pénzkészlete = (100 év - a lakosság életkorának mediánban vett értéke) x 50000 dollár évente

Az állam pénzügyi alapja = az ország pénzkészlete x 7% (például)

Az orosz társadalom mindenféleképpen nyer rajta:

A munkanélküliség elképzelhetetlen. Minden fiatal 50000 dollár gazdasági értékkel kezdi a pályát, amit a kormányzat felé le kell dolgoznia (helyi, országos vagy szövetségi) katonai, társasági, magánvállalkozói, kereskedői-közvetítői téren, otthon szülőként gyermekneveléssel, vagy akár a felsőoktatásban való részvétellel.

A szegénység megszűnik. Mindenkinek van egy alap 50000 dolláros gazdasági értéke egy évben, amit le kell dolgoznia a közösség javára.

A hajléktalanság megszűnik létezni, mivel az emberek azonnal meg tudják fizetni saját otthonuk árát vagy másnak meg tudják fizetni, hogy megépítse azt.

A gyermek gazdasági befektetéssé válik a szülők számára, ami arra ösztönzi a szülőket, hogy gyermeket vállaljanak. Minden gyermek után évente 50000 dollár jár, ami ételre, ruhára, lakhatásra, oktatásra és más, gyermekneveléssel kapcsolatos dolgokra költhető.

A gyermekek többé nem maradnak szülő nélkül, mert az örökbefogadás is megéri gazdaságilag, jó befektetéssé válik.

Az orosz lakosság növekszik és erősebbé, magasabban képzettebbé válik, és boldogabbá, mit a történelemben eddig bármikor.

Az orosz lakosság a világ legmagasabban képzett lakosságává válik. A tanulmányok fizetett foglalkozássá válnak 4 éves kortól egészen 24 éves korig, vagy az idősebbek számára is. A lakosság fejleszeteni fogja képességeit és növelni tudását, miután éveken át a közösség javára munkát végzett.

Az orosz kormányzat nem szenved hiányt az államigazgatásban dolgozók kifizetése terén, mert minden, az államigazgatásban dolgozó személy évente 50000 dollárnyi gazdasági értéket képvisel.

Az orosz hadsereg többé nem szenved pénzhiányban, annyi katonát foglalkoztat Oroszország védelmére, amennyi szükséges, és ki tudja fejleszteni a szükséges védelmi rendszereket, hogy megvédje Oroszországot a megszállástól. Minden orosz katona 50000 dollár alap gazdasági értékkel bír évente.

Az orosz cégek nem szenvednek pénzhiányban az orosz állampolgárok foglalkoztatása terén, mert minden foglalkoztatott eleve 50000 dolláros gaazdasági értéket jelent egy évben, és ez rendelkezésére áll.

Az orosz vállalkozóknak rendelkezésre áll 50000 dollár kredit a közvetítő tevékenység folytatásáért, mert az a közösség érdekében történik.

Az újonnan kezdő vállalkozók meg merik valósítani az új ideákat és ötleteket, és a kreativitás utat tört Oroszországban, mert a kezdetektől fogva meg lesznek fizetve ezért a munkáért, így a kezdő vállalkozások nagy része nem lesz eleve halálra ítélve.

A teljes orosz társadalom érdekelt lesz a munkahelyteremtésben, a termelésben, a közvetítésben, az oktatásban, a lakosság számának növekedésében, és az általános jólétben.

A kreditrendszer nem az egyenlőségről szól. A kreditrendszer arra ösztönzi a lakosságot, hogy vállaljanak munkát azon a téren, ami hozzájárul a közösség egészéhez.

Minden személy 50000 dollárnyi hozzárendelt gazdasági értékkel rendelkezik évente. A hiányszakmák terén további kreditekkel ellensúlyozzák a hiányt, és a jelenleg is uralkodó önzés fel fogja tölteni a megüresedett pozíciókat.

Az emberek azt fogják csinálni, amit szeretnek, az orosz állam pedig fizetni fogja őket ezért, és ezzel az orosz társadalom hatalmasabbá válik, mint valaha.

A kreditrendszer független lesz az energiaforrásoktól. Ez azt jelenti, hogy mikor a fosszilis erőforrások kimerülnek 2030-ban, az orosz gazdaság és az orosz bankrendszer tovább fog működni bármilyen különösebb probléma nélkül.

Ez nem lesz igaz a nyugati és az európai bankrendszerre, ami csak a fosszilis erőforrások olcsósága esetén működőképes. Mikor a jelenleg leggyakoribban felhasznált fosszilis erőforrások, az olaj és a földgáz többé nem elérhető, a nyugati és az eurpai bankrendszer össze fog omlani, milliók válnak munkanélkülivé és a vállalatok csődbe mennek.

Az orosz kreditrendszer egy stabilabb pénzügyi rendszert fog jelenteni

10) A legnagyobb veszély, ami az Egyesült Államok és Európa hatalmi központjaira leselkedik az, hogy Oroszország ki fogja építeni ezt a kreditrendszert, amivel létezni tud a befolyásuk és irányításuk nélkül is. És ha Oroszország meg tudja tenni, megteszi Kína is, India, és más országok is újraértékelik a pénzkészleteiket.

11) A kreditrendszer nem váltja fel a kapitalizmust, hanem felerősíti azt, így hatalmas gazdasági növekedéssel kell számolni.

12) A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megoldja az orosz társadalom alapvető problémáit azzal, hogy munkára ösztönzi a társadalom minden tagját, így megszűnteti a munkanélküliséget, a szegénységet és a hajléktalanságot, beindítja a lakosság számának növekedését, fokozza a bevándorlást, hatékonyabban védi Oroszország határait, erőforrásait. Oroszország független marad a nyugat gazdasági rendszerétől, nem irányítható a WTO és az IMF szervezetén keresztül.

Arnold Vinette - UVM Economics

University of Vermont

Burlington, Vermont

Jövőnk.info megjegyzés: A kredit-rendszer nem megerősíti, hanem átalakítja a kapitalizmust. Végső soron talán államkapitalizmussá, mely nem kommunista, vagy nemzetiszocialista jellegű, hanem patrióta (protekcionalista) állami (össznépi) kapitalizmus lenne - ha ez még kapitalizmusnak nevezhető egyáltalán.

Milliárdokat bukik Oroszország Líbiában

Egyelőre feltételes módban (bukhat), de a végeredményt úgy is tudjuk. Pár hete adtunk hírt róla, hogy az ÁNT - mint nemzetközileg elfogadott új kormánya Líbiának - egyszerűen közölte Oroszország képviselőjével, hogy felül fogják vizsgálni a két ország között megkötött szerződéseket, és valószínű, hogy valamennyi megrendelésüket visszamondják. A fegyverzeti megrendeléseket már vissza is mondták mindenféle felülvizsgálat nélkül.

Egyes elemzők úgy vélik, hogy a NATO szándékosan bombázta le azokat a létesítményeket, ahol a kínai és orosz cégek dolgoztak, hogy az országból minél előbb evakuálni kelljen ezeknek az országoknak a dolgozóit, és így sokkal egyszerűbb lesz a cégeket kipaterolni. Ráadásul a feltárásokat és az építkezéseket a nyugati cégek fogják folytatni. A megsemmisített víz, elektromos hálózat, közművek, üzemanyag tárolók, és feldolgozók újjáépítése hatalmas összegekbe fog kerülni. A városokban szinte nincs olyan létesítmény, amely ne sérült volna, a hosszabb ideig kitartó városok szó szerint romhalmazzá változtak és még nincs vége, mivel az ÁNT éppen tegnap kérte a NATO-t a bombázás folytatására (akkor mégsem győztek Kadhafi megölésével?). Az újjáépítés csillagászati összeg lesz.

Csakhogy az állam 143 milliárd dolláros aranytartaléka sehol sincs. Eddig úgy gondolta mindenki, hogy Kadafi szállíttatta el. De - és itt a lényeg! Amikor Kadhafit elfogták, rövid úton kivégezték! Senki nem volt rá kíváncsi hol a pénz? Ez két dologra enged következtetni.

Első: vagy nagyon jól tudták, hogy akit kivégeztek, az nem Kadhafi, hanem valamelyik dublőre (állítólag tucatnyi volt belőle, és a videó szerint a férfi végig azt mondja, nem ő Kadhafi).

Második: Kadhafinak semmi köze a hatalmas aranytartalék eltűnéséhez. Ezért nem is voltak rá kíváncsiak. Ugyanis ha előkerült volna, akkor a világot bejárta volna az arany hegyekről készült fotók. Ez viszont sehol sincs, és egyre több emberben vetődik fel a kérdés, akkor vajon hol van? (Az ilyen feltevések után biztosan lesz majd a romok alatt valahol pár tucat aranyra festett fémdarab.)

Az egész háború alatt több esetben követhető volt a nyugati különlegesen felkészített csapatok ténykedése. Mikor először írtuk meg, hogy Tripoli elfoglalása egyértelműen a NATO műve volt, először lebolondoztak minket (még a keleti országok olvasói is hitetlenkedve fogadták, olvastuk a visszajelzéseket), majd láss csodát, pár napra rá már egyértelmű tény volt (és a különböző fórumokon a minket lehülyéző, 'szennyportálozó' zsidók még csak elnézést sem kértek, hogy bocsánat, tévedtünk, ismét a hungaristáknak és a Jövőnknek volt igaza...).

Az is érdekes, hogy újabban az EU-ban újra sok lett a pénz, kisegítenek ezt is, azt is, pedig a görögök már azért nem tudták a további odaítélt pénzt lehívni, mert nem volt. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy speciális akció keretében már a kezdetekkor szó szerint a NATO valamelyik "elit" egysége kirabolta a Líbiai Állami Bankot. Ennek két célja lehetett. Az egyik, hogy kellett a pénz, a másik, hogy ennek a tartaléknak a hiányában a szó szerint rommá bombázott ország újjáépítése hitelek nélkül nem fog menni. Így a nyugati bankok betehetik végre a lábukat egy olyan országba, ahová eddig be sem engedték őket. Elképzelhető, hogy azért hagyták eddig életben Kadhafit (mint ahogy az orosz tanácsadó tiszt az interjúban elmondta, miszerint a NATO végig tudta hol tartózkodik Kadhafi), hogy kellőképpen leamortizálják az országot. Persze ez az ellenállók hősiességén semmit nem változtat.

A légicsapások nem csak a kész, hanem a készülő létesítményeket is érték. Képzeljük el, mekkora befektetések készülhettek, ha csak Kína 30 000 dolgozója dolgozott Líbiában, márpedig a legegyszerűbb kétkezi munkára biztos nem Kínából vittek munkásokat.

Az ÁNT legújabb Oroszországgal szembeni kijelentései pedig súlyos milliárdoktól foszthatják meg Oroszországot. Az ÁNT ugyanis kijelentette, hogy nem csak a megrendeléseket vizsgálják felül, hanem a lejárt szerződéseket, amiket Líbia eddig még nem fizetett ki. Ez sok milliárd dollárt tesz ki. Az ÁNT kijelentése szerint, ha úgy találják, hogy a szerződés nem volt előnyös Líbia számára, akkor nem fogják kifizetni. Márpedig egészen biztos, hogy úgy fogják találni.

Mikor Oroszország elismerte az ÁNT-t, mint új kormányt, azzal a hozzáfűzéssel tették, hogy remélik az új kormány fenntartja a már megkötött szerződéseket. Az senkinek fel sem merült, hogy a teljesítések kifizetését is megtagadnák. Sőt! Az orosz képviselő a tárgyaláson éppen arra hivatkozott, hogy átütemezhetik az adósság törlesztését, ha megtartják a szerződéseket. 

A líbiai cégek új vezetői azonnal az orosz cégekkel kezdtek kötekedni. Állítólag a Gazprom nem teljesítette időre az új mező feltárását. Éppen úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy az elmúlt 8 hónapban háború folyt az országban. Ezt Oroszország kifejezetten rossz szándékú hozzáállásnak minősíti. Kérdés azonban az, hogy mikor fogja Oroszország a líbiai vezetés tetteit a Nyugat tetteinek minősíteni. Onnantól ugyanis egész más lenne a képlet, és Moszkvának megvannak a lehetőségei, hogy érvényesítse akaratát a Nyugat felé, elég ha pár számlát ők sem fizetnek ki azok felé az országok felé, amelyek a líbiai szerződéseiket fogják megkaparintani. Hivatkozni Oroszország is tud akármire, miért nem fizet.

Egy forgatókönyvet tudunk valószínűsíteni, hogy Líbia megtart pár szerződést, kifizet az adósságból egy kis részt, hogy addig is Moszkva befogja a száját. Aztán jó ideig eljátszanának a bíróságokon, közben Líbia többször kijelentené hogy fizet, majd mégsem. Ezt a cionista játékot mi már itt Magyarországon nagyon jól megtanultuk, ezért ment csődbe millió vállalkozó.

Kérdés, hogy Moszkva belemegy-e ebbe az átlátszó játékba, és vállalja, hogy fut a pénze után. Vagy nyel egyet, elkönyveli a veszteséget, és elindítja a válaszlépéseket.

Az egyik jelentős orosz internetes oldal megkérdezte egy neves orosz gazdasági elemző csoport vezetőjét, Szergej Dimidenkot, hogy szerinte megkapja-e Oroszország a kintlévőségeit Líbiából.

„A válaszom egyértelmű és tömör: nem. Oroszország semmit nem fog Líbiából kapni, sem pénzt, sem szerződéseket - beleérte a védelmi és a közlekedési iparágakat is. A líbiai piac orosz vonatkozásban nem olyan jelentős. Európai vonatkozásban viszont az. A líbiai olajkitermelésben idáig Franciaország 31%-os részesedéssel vett részt. Most valószínű, hogy ez a cég (ENI) bekebelezi az egész olajpiacot Líbiában. Nagy-Britanniának és Olaszországnak is nagy az étvágya ebben a vonatkozásban. Szűk lesz ez az ország Oroszország nélkül is."

„Líbiának egyetlen esélye lenne, ha megfelelően a sarkára tudna állni, és ő diktálna, de nem fog. Már csak azért sem, mert nem fogja elkerülni a belső politikai válságokat, mint ahogy annak súlyos jelei már mutatkoznak. Így a külföldi cégek munkafeltételei is nagy mértékben romlanak. Épen arra a forgatókönyvre számítok, mint például Irakban. A Husszein utáni erők nem voltak képesek megegyezni egymással, az ország újjáépítése éppen ezért rendkívül lassan halad. A hatalomból kiszorított erők, akik viszont jelentős fizikai erővel rendelkeznek, könnyen megtalálják a célpontjaikat a nyugati érdekeltségekben. Emiatt pedig (a sok áldozat, és a rengeteg így szerzett ellenség) könnyen találnak követőket is. Irakban mindennaposak a gáz és olajvezetékek robbantásai, a kitermelés szinte sehogy sem halad. A képességekhez képest nulla mennyiségű olajat tudnak eladni."

„A líbiai olaj a világ teljes forgalmának 3%-át tette ki. Ez nagyon minimális, és ráadásul az ország területén az olaj már nagyon fogyóban van. Az újjáépítés pedig hosszú idő lesz. Az egész országot feltérképezték már, ezt jól tudjuk, hiszen a felmérések jó részét pont az orosz mérnökök végezték. Moszkvai tudósok éppen egy olyan csomagot akartak Kadhafinak átadni, hogy megfelelő befektetéseket javasoljanak a geológiai ismeretek tudatában. Ezek hiányában bármilyen további fúrás és befektetés hatalmas kockázatot jelent."

„Amennyiben a Nyugat évek alatt elvégzi ugyanazokat a felméréseket, mint amit az orosz cégek, akkor rá fog jönni, hogy Líbia nem is olyan hatalmas befektetés már. Ezek után a nyugati cégek könnyen lehet, hogy egyszerűen kivonulnak majd onnan (persze előbb kitermelik amit még lehet). Ugyanis a drága kitermelés a nagy katonai kockázattal együtt igen rossz üzlet. Oroszország jelentős pénztől eshet el, de talán nem véletlen, hogy Moszkva nem futott azonnal líbiai ügyei után.  Rengeteg tapasztalat van már az efféle dolgokban, azt viszont tudjuk, hogy maga Líbia járhat legrosszabbul az egész forradalommal." 

Kemény Gábor

Fantomversenyek készülhetnek? - Mi lesz a magyar sportolókkal a londoni olimpián?

Schmitt Pál dirigálása: leesett ikonok, - Gyárfás Tamás irányítása: fantom olimpiai kvalifikációs verseny

A következő nyári olimpiai játékok kezdetéig nagyjából kilenc hónap van hátra. A 2012. július 27-től, augusztus 12-ig zajló eseményekre Londonban kerül sor. Az angol főváros, amely a New-York, Tel-Aviv, Párizs szabadkőműves tengely egyik erős bástyája (ha nem a legerősebb, - a szerk., a XXX. Olimpia rendezője.

De ahhoz, hogy versenyzőink kijussanak az Olimpiára, meg kell szerezniük a megfelelő olimpiai kvótákat. Ám Magyarország nem áll jól a kvótaszerzésben. Egyelőre a hivatalos kimutatások szerint félszáz sportolónk részvétele a biztos. Pedig állítólag a háttér káprázatos: szinte az összes szövetség, és klub élén – nyíltan, vagy burkoltan – a kormányzópárt emberei állnak.

A XIV. olimpiai játékokat, 1948-ban (07.28-tól, 08.14-ig) szintén Londonban rendezték. Ezen 129 magyar résztvevő (108 férfi, 21 nő) volt jelen, és 10 arany, 5 ezüst, valamint 13 bronzérmet szereztek. Összesen 28 színes medált akasztottak a magyar sportolók nyakába, akkor. De, hogy 64 esztendő múltán, jövőre mennyit nyernek el majd, az még elválik.

Nos, láthatatlanban (is) borítékoljuk, hogy biztosan nem lesz közel harminc érem – utoljára 2008-ban Pekingben 11 jött össze (3, 6, 2). Kínában 174 sportolónk – 91 férfi, 83 hölgy – járt, valószínűleg ezt a határt sem sikerül túllépni, de előfordulhat, hogy a 1948-as londoniét (129), sem tudjuk elérni.

A MOB – Magyar Olimpiai Bizottság – honlapja szerint a cikk írásáig összesen 51 kvótával rendelkezik Magyarország (plusz a csapatsportágak közül a férfi és a női vízilabda válogatott indulása szinte biztosra vehető.) Lehet osztani, szorozni, mellébeszélni, de ez nagyon vékony eredmény.

Annak ellenére, ahogyan az imént írtuk; a szakszövetségek és klubok élén, nyíltan, vagy rejtve, de fideszes személy áll. Például az ABC sorrendben elől helyezkedő autó és motorsport szövetség első embere, Rogán Antal. A Bp. V. kerületi polgármester tény és való, hogy látható volt már párjával a motor nyergében, de sejtelmünk sincs arról, mennyit tudhat, mondjuk az oldalkocsis-szakágról. Az viszont tagadhatatlan, hogy alkata és magassága megfelelő lenne Forma-1-es pilótának.

(Bár mi most azért gondolunk nem éppen nagy szimpátiával Rogán úrra, mert az ő ötlete alapján a legnagyobb részt fideszes önkormányzatok, korlátlanul adóztathatják, sarcolhatják majd az embereket. - a szerk.)

Persze a politikusaink nagy része, az ország, a települések, a kerületek irányítása (?) mellett fenemód ért máshoz is. Ez alól természetesen a sport irányítása sem kivétel. Ha már olimpia, itt van Schmitt Pál. A köztársasági elnök 1983-1989-ig a MOB főtitkára, majd ezután 2010-ig az elnöke volt. Közben sok minden más pozíciót is betöltött. 1993 és 2002 között például diplomata volt Madridban, majd Bernben.

Ez idő tájt, a kilencvenes évek évek végén esett meg, és ezt saját szemünkkel láttuk, amikor a hazafelé tartó kisbusza Tata magasságában felborult, és bizony a „rakomány” között értékes ikonok is voltak… Láttunk, amit láttunk, de „csempészetre” természetesen gondolni sem mertünk…

Mint ahogy csalásra, vagy okirat hamisításra sem, éspedig az 1996-os atlantai olimpia előtt történtek kapcsán akár ez is felmerülhetett. Erre is kevesen emlékeznek (vagy emlékezhetnek).

A Gyárfás Tamás vezette úszószövetség 1996 júniusában „fantomversenyt” rendezett, és így juttatta az atlantai olimpia „kvótájához” a versenyzőket. Tömören a lényeg: a Magyar Úszószövetség több magyar úszót, egy meg nem tartott verseny – papíron a Komjádi uszodában - hamis eredményeivel juttatott ki az atlantai olimpiára. Az állítólagos úszóversenyen, amelynek időpontjául 1996. június 6–8-át jelölték meg, tizenegy ifjúsági korú úszó elérte – papíron legalábbis – az „olimpiai nevezés szintidejét”, és résztvevője lehetett a nyári játékoknak.

A több mint furcsa esetek felsorolásánál nem hagyhatjuk ki azt sem, hogy Gyárfás Tamás (Fantom,) anno létrehozta a Sport Plusz OTP úszóklubot, amelynek elnöke a pénzintézet akkori és mostani vezetője, bizonyos Csányi Sándor volt, aki manapság az MLSZ dirigense. És akkortájt, a kilencvenes években Gyárfás Tamás a lapjában, a Sport Pluszban éppen a futballt ütötte-vágta, még álbundákat (Haladás-Csepel, 1989) is kitalált, hogy a focitól elriassza a támogatókat, így azokat az úszáshoz csalogassa… Ügyes.

Az viszont roppant kellemetlen volt, ahogyan a legutoljára olimpiai kvótát szerzett Berki Krisztiánnal kapcsolatban írogatott néhány tájékozatlan újságíró kolléga. Japánban, októberben világbajnoki aranyérmet nyert lólengésben, ám néhány újságíró megkérdőjelezte az olimpiai kvótáját.

Okoskodás helyett elő kellett volna venni a szabálykönyvet, amely szerint: „az olimpiai kvótához egy szeren érmesnek kell lenni, két másikon pedig az összes versenyző átlag pontszámának 85 százalékát kell produkálni.” Ez megtörtént. (Berki Krisztián tagja annak a 10 fős elit csapatnak, kikre a MOB potenciális éremszerzőként tekint, a 2012-es londoni olimpián.)

Kicsit még a tornánál maradva: ez a szövetség egy cseppet jelent a tengerben. Ugyanis, nem politikus áll az élén, hanem a lólengésben kétszeres olimpiai bajnok, dr. Magyar Zoltán. Róla biztosan senki nem állíthatja, hogy testnevelésből megbukott. Viszont sok korábbi és mai politikai személyiség úgy fest, mint aki tornából fel volt mentve. Mégis dirigálnak…

Hát igen. Nem ennek kellene lennie a prioritásnak, de a sport, pláne egy olimpia közeledtével "látványos projekt”, lehet vele villogni, ki lehet tenni később az ablakba, stb.

Sorolhatnánk még, de ez nem az MSZP, az SZDSZ, és a Fidesz hibája külön-külön, hanem 22 évnyi tevékenységük együttesen. Csak az a problémánk, hogy ugyanazt a keringőt játsszák, mint mondjuk a futball élvonalbeli edzőink. Eredmény sehol, de a padra odaférnek mindig. Még, ha kevés az olimpiai kvóta, akkor is.

Az eddigi 51 kvóta sportági megoszlása:

Asztalitenisz (2)
Atlétika (3)
Birkózás (3)
Evezés (2)
Kajak-kenu (14)
Ökölvívás (3)
Öttusa (4)
Sportlövészet (3)
Úszás (17)
Plusz csapatsportágban: Vízilabda (1 plusz 1)

Nemrég jött a hír: Berki Krisztián mindenképpen ott lesz a londoni olimpián. A Nemzetközi Torna Szövetség nyilvánosságra hozta honlapján a játékokra kvótát szerzett versenyzők listáját, s a névsorban - a várakozásoknak megfelelően, a Tokióban vb-címét megvédő Berki neve is szerepel.

Ősér - Szabad Riport Tudósító Iroda

A gyümölcs kezdete és vége

Ahogy a fáról alá hull egy alma, úgy hullott alá a nemzetünk sora is az utóbbi időkben. Azonban az almai is céllal és küldetéssel hullik alá, az őt megteremtő fa öléből.

Amikor földet ér megütődik, héja meghasadhat, apró barna foltok jelennek meg rajta és minden, ami ízét, zamatát, és szépségét adta neki, az elkezd rohadni és pusztulásnak indul. Nemzetünk életében is minden, ami egykoron szép és dicső volt ellenkezőjére fordult alá. Minden, ami örömet és büszkeséget adott, az most visszájára változott át!

Mert minden okkal történik, és ahogy a szépséges gyümölcs héja és húsa elporlad, úgy porladtunk el mi is minden dicsőségünkkel, és minden külső szépséggel együtt, majdnem hogy semmivé. De minden okkal történik, így a gyümölcs húsa majd termőtalajt ad a megújulásnak, mely nem másból fog szárba szökkenni, mint magából a gyümölcs magjából. Mert mindennek lényegi magja, maga a mag, mely magában hordozza a kezdetet és a véget. A pusztulás csak ahhoz kell, hogy egy új megújulás vehesse kezdetét az élet menete szerint. Minden, ami elveszett azért múlott el, hogy a helyébe valami szép és jó dolog megújulása jöhessen létre, a múltnak nyomán. A magyarság is porrá mállott a felszínen, de magjában hordozza mindazt, amelynek ha kellő gondozás és lehetőség akad, újra megnyilvánulhat. És akkor a gyümölcs pusztulása nem volt hiába való, mert száz és száz új termés fog fakadni abból az egy magból, amelynek végig kellett mennie a pusztuláson, hogy végül megérhesse a feltámadást. És akkor abból az egy magból, egy új Élet Fája fog fakadni, mely mézédes gyümölcsöket fog a világ számára teremni. A jó és a rossz tudásának fáját így értik meg az emberek, hogy ami keletkezett, az egyszer el is fog múlni. Mert a kezdetben benne van a vég, és a végzetben benne van a lét!

Az idők kezdetén a mi nemzetünk is egy gyümölcsként hullott alá a teremtő öléből, mely nagy feladattal és küldetéssel látott Nap Világot! Ez a küldetés az idők során magában hordozta a fényt és az árnyékot, és a fénnyel együtt, az árnyékot is meg kellett tapasztalni. Mert aki magasra akar ugorni, annak előtte mélyre kell hajolni, hogy lendületet tudjon venni az elrugaszkodáshoz. Sok elrugaszkodásból fakad majd a szárnyalásunk, de ehhez hozzá társul még majd minden térdhajlítás is, hogy lendületet vegyünk a nagy repüléshez.

Egyszer fent, egyszer lent. Akik most fent vannak, majd mind alá hullanak tetteiknek nyomán az általuk megérdemelt helyre. Akik pedig lent vannak, felemeltetnek oda, ahová érdemeik szerint tartoznak. Mélységet magasság követ, magasság után a mélység jöhet. Így változik az idők kezdete óta és ez adja az életnek a hullámzását. A hullámok pedig örökkön örökké át folytatódnak. Ez pedig vonatkozik nemzetünkre is, hogy egyszer fent, aztán lent. Így kapjuk az élet áramlását, mely nélkül az óceánok poshadttá és unalmassá válnának. Ha nem tapasztalnánk meg a mulandóságot, nem tudnánk értékelni az örökkévalóságot. Erről szól az élet, és erről szól a nemzetünk élete is. Mert ami kicsiben, az mutatkozik meg nagyban is!

Most pedig a feltámadás fog következni, mely új irányultságot fog adni az egész emberiség sorsának, mert érték lesz az érték, és értéktelenség az értéktelenség. A rend helyre áll, akár csak az őseink korában, és ha a rend rendbe jött, akkor majd mi magunk is rendben leszünk minden téren. Az égben és a fényben!

Hát úgy legyen!

Az idők kezdetén minden egy volt az Egyben, ahogy a kettős kereszt is magában foglalja. Amikor az egy, ketté vált, létre jött a világ, ahol volt választási lehetőség, hogy az emlékezést, vagy az elfeledést választjuk. Ha visszaemlékezünk nincs mitől félnünk, mert tudjuk, hogy öröktől valók vagyunk, így mi magunk egyek vagyunk vele, mint az idők kezdetén. Azonban, ha elfeledjük igazi önmagunkat, akkor marad a mulandóság, a kettősség. Az egység egészen addig nem tér vissza, míg vissza nem emlékszünk rá. Ha visszaemlékszünk megértjük majd az élet alakulásának okait és rájövünk, hogy nincs igazságtalanság, mert mindenki csak azt kapja, amit elvetett, és mindenki azt aratja, amit megtermelt. Az évek jönnek, mennek, de a lényeg megmarad öröknek. És ez a mi szerencsénk, mert aki visszatér a lényeghez, megtalálja az öröktől valót, és nem a mulandóságnak fogja szentelni életét. Mi jelenleg a mulandóságban hiszünk, az elmúlásban és a semmiben, hogy a sár alkotta az életünket, és mi magunk is ezzé a sárrá változunk az életünk befejeztével. Azonban, ahogy telnek-múlnak az évek, az éltek, úgy kell egyre gyakrabban rádöbbennünk arra, hogy minden rendben a világgal, mert csak egy álom az álmodó álmában, aki nem más, mint maga a teremtő, aki mindenkit megálmodott.

A kezdet és a vég magában foglal mindent, minden gondolatunkat, minden álmunkat, vágyunkat. És a kezdet kezdetén Isten önmagából teremtett mindenkit, hogy megtapasztalhassa azt, hogy milyen, amikor nem önmaga lehet. Milyen, amikor elfeledni azt, hogy Ő igazándiból ki is. Ezért teremtett létezést, ahol lehetősége volt önmagát apró részletekből szemlélni. Mondjuk példának okáért egy ember szemszögéből. Ahogy pedig elkezdte szemlélni egy ember szemszögéből a világot annyira belefeledkezett a szemlélődésbe, az ember nézőpontjába, hogy teljesen megfeledkezett arról, hogy az egész életet ő maga álmodja, csak már nem emlékszik vissza rá. Amikor pedig néha egy pillanatra elfelejtette önazonosságát, akkor betekintést kaphatott a világon túli dolgokba, melyek olyan fantasztikus végtelenséget rejtettek magukban, amit az emberi agy gyakorlatilag felfogni képtelen. Így jöttek létre az életeink álmai, melyek még most is tartanak minálunk, azonban amikor felébredetté vált valaki, visszaemlékezett arra, hogy ő ki is igazándiból és ez a felfedezés megnyitotta számára a kapukat, hogy álmodhassa tudatosan az életélt, és megvalósíthassa a legszebb álmot a világban, hogy elhívja a Mennyországot. A nemzetünk feladata, hogy visszaemlékezzen arra, hogy milyen, amikor igazi önmagával azonosítja magát és nem az anyaggal, és amikor ez sikerülni fog neki, akkor ezt a tudást majd a többi ország népeinek is át kell majd adnia, hogy eljöjjön a Földre a Mennyeknek Országa! Ez a mi feladatunk, de ehhez kellett a sok elmúlás, és a sok veszteség, hogy ne az anyaggal azonosítsuk magunkat, hanem azzal, akik mi igazándiból vagyunk. Amikor megértjük, hogy mi Egyek vagyunk az Élet Álmodójával, akkor képesek leszünk a világot újjá álmodni, az Ő segítségével, és ez lesz az idők végezete, amiket sok jövendölésben olvashattatok már. Ez lesz a nagy felvilágosulás kora, amikor rájönnek az emberek, hogy a megvilágosodás azt jelenti, hogy a világossá válik, hogy a világ mi magunk vagyunk és a határaink pedig nem a testel érnek véget, hanem a végtelennel. Ez a Magyarok küldetése, hogy ezt megértsék és aztán ezt a tudást átadják mindenkinek a Világon. Amikor ezt a tudást megkapják az emberek, akkor rá fognak jönni arra, hogy nincs értelme a háborúknak, mert mindenkinek egyaránt jut elég mindenből. Nincs értelme a háborúknak, mert mindenki egyaránt Egy! Önmagad pedig nem szép dolog elpusztítani, mert saját magaddal végzel, ha végzel másokkal, hiszen mindenki Egy!

Egy mindenkiért, mindenki egyért!

A világnak ez lesz a megváltása, nem pedig hangzatos gazdasági szólamok, mert anyagi szinten semmi sem jön létre. Mindennek először gondolatban kell megjelennie ahhoz, hogy aztán a lélek érzései által késztetve megvalósulhassanak a világban. A jelenlegi vezetés mindent csak az anyag szemszögéből vizsgál, így nem veszi észre, hogy az önzés és az ösztönlénység diktálja életük minden lépését. Az ilyen Ösztönlénység pedig csak szenvedésre és pusztulásra tanítja az emberiséget. A magyarság fog az emberiségnek egy olyan nézőpontot nyújtani, ami meg fogja változtatni az egész világ arculatát, és az egész világhoz való hozzáállását is.

Ehhez pedig nekünk magunknak kell változnunk. Levetkőzni a korlátoltságot, a kishitűséget, az önromboló hiedelmeket, melyek nem segítenek, csupán csak hátráltatnak bennünket minden téren, hogy azok legyünk, akik igazándiból vagyunk. Amikor pedig felfedezzük önvalónkat, akkor pedig sikerülni fog az Ő hatalma által visszaállítani az egységet az egész Földön, és az egész világon, mert akkor jönnek el azok az idők, mikor is új korszak veszi kezdetét a négy égtáj szerint. Ez pedig a Kárpát-medencéből a Föld Szívéből fog elindulni, és elképesztő hatást fog kiváltani a Világra.

Legyetek jók, és akkor vissza találtok a legnagyobb Jóhoz, a Boldogsághoz, az Istenhez. Ez a visszatalálás a magyarság küldetése, és ezen a visszatalálás nyomán létre jövő tudás eljuttatása minden emberhez, minden nemzethez, az egész emberiséghez. Amikor pedig ez bekövetkezik, akkor jön el a Földre a béke, a Világ Béke, amit már sok nemzedék és generáció óta vár az emberiség, de a különböző tévutak miatt nem ismert fel, és nem talált meg. Az a Mennyország, amiért már 2000 éve imádkozunk!

A magyarság küldetése a lelkek nevelése, az emberek tanítása, így közületek csak azok törekedjenek vezető pozícióra, akik alkalmasak ezen feladatokra, egy ilyen jelentős dologra hivatott nemzet életében. A többiek ki fognak hullani, mert nem fogják tudni befogadni azt a megújulást, amely a hazánk számára hamarosan el fog következni! Ezért legyetek jók és kedvesek, amennyire tőletek telik, hisz a nagy feladatok nagy felelősséggel is járnak. Álmodjátok az életet szépre, jóra, békésre, hogy ez a béke aztán a Föld szívéből szétsugározódjék.

Legyetek Jók, ha tudtok, mert a többi nem számít!
Legyetek Jók!

A második ezredév után
Pannónia váratlan erőre kap,
királyok gyűlése lesz Budán,
de császáruk magyar marad.
Kelet s nyugat központja lesz,
egy évszázadra legyőzhetetlen,
szembeszállni velük nem érdemes:
uralkodik a Lélek és a Szellem.


Jön majd egy ember, a második
millenium után, ki felette áll
minden torzsalkodásnak: Ő lesz az itt,
ki Pannonföldről Istenhez kiált,
és Isten meghallgatja imádságait.
Ő lészen az, kinek uralkodása folytán
Pannnónia ismét erős lesz és gazdag,
nagyobb lesz, mint akármely szultán,
az ő szavára minden országban adnak,
s önként kezére bíznak minden hatalmat.


A kétezredik év után hamar
nagy lesz az ország és erős,
visszatér hazájába mindegyik magyar,
s magyar földben nyugszik minden ős.
De a magyar föld része lesz a nagynak,
erős királyság, melynek nincs határa,
a keresztények farkasai már nem ugatnak,
Krisztus ellenségeit a föld kizárja.

http://mkh.valosag.net/index.php/gyuemoelcs

Magyarország ki fog lépni az Európai Unióból

Az európai pénzügyi rendszer leépülésével párhuzamosan Európa-szerte megnőtt a "parlamenti szélsőjobb" támogatottsága. Általánosnak tekinthető, hogy az önmagukat jobboldalinak nevező szervezetek kezdik felismerni az újabb szavazatszerzési lehetőséget, és igyekeznek meglovagolni a hullámot. Jelen helyzetben minden olyan szervezet támogatottsága csökken, ami az EU tagság mellett foglal állást, és a kormánypártok számára is azonnali népszerűségvesztést jelentene az európai gazdasági kormányzatnak való nyílt alárendelődés. A jobboldali önmeghatározású parlamenti pártok két tűz közé kerülnek: meg kell felelniük a rendszernek, amihez alkalmazkodnának, de meg kell felelniük saját szavazóiknak is. A radikális szélsőjobbnak nevezett irányzat támogatottságának növekedése pedig a jobbközép pártokat is rákényszeríti, hogy saját szavazóiknak egyre radikálisabb kijelentéseket tegyenek, miközben egyre nyilvánvalóbbá válik a külföldről való irányítottság.

Angliában nemrég a konzervatív-liberális kormánykoalíció elvetette azt a népszavazási indítványt, aminek tétje Nagy-Britannia EU tagságának fenntartása vagy megszüntetése lett volna. Az indítványt a konzervatív jobboldal nyújtotta be, és korábban több mint százezer választópolgár írta alá a petíciót. Cameron szerint a jelenlegi válságos időszak nem a legjobb alkalom az EU tagság kérdésének megvitatására, mert az csak tovább növelné a bizonytalanságot az Unión belül. Cameronnak igaza van: az EU tagságot még azelőtt kellett volna megvitatni, mielőtt megszületett, így megelőzhettük volna a bajt. Az EU tagságról szóló vita nemsokára az európai politikai élet középpontjába kerül, és egy ország kilépése is láncreakciót indíthat el. Azonban nem érdemes hiú reményeket táplálni: az angol példa is jól mutatja, hogy egy ilyen népszavazással való kilépés - ameddig az a rendszernek nem érdeke - nem történhet meg.

Magyarországon a Jobbik is ezt a helyzetet használja ki a terjeszkedésre. Vona Gábor szerint népszavazást kellene kiírni arról, hogy Magyarország tagja maradjon-e az Európai Uniónak, amit egy fél éves társadalmi vitának kellene megelőznie. Ez a felvetés két szempontból is célba talált.

Egyrészt szól a magyar társadalomnak, ami minden társadalmi felmérés szerint többségében ellenzi az EU tagságot. A Jobbik ígéreteit korábban szembesítettük a jelen hazugságaival, így a népszavazás kérdésének felvetése több szempontból is égetően szükségessé vált. A jobbikos szavazók elvárják, hogy a párt betartsa korábbi ígéreteit. Így a Jobbik két tűz közé került: polgárinak és "haladónak" kell mutatkozni, meg kell felelni a parlamenti mentalitásnak, és egyúttal meg kell felelni az egyre türelmetlenebbé váló szavazóknak. Azonban egy ilyen népszavazás nagy valószínűséggel nem jönne létre. A Fidesz kétharmad nem fogja engedni, mivel tisztában vannak azzal, hogy ha nem hamisítják meg az eredményt, a magyarországi lakosság többségi egyetértéssel kinyilvánítja, hogy ki kell lépni az Európai Unió szervezetéből. Ebben az esetben megszűnne a demokratikusságnak a látszata is, mivel nyilvánvalóan nem lépnének ki. Ezért Vona Gábor kijelentése különösebb veszélyek nélkül növeli a Jobbik szavazóbázisát. Mikor a Fidesz kétharmad elutasítja az előterjesztést, a Jobbik abban a szerepben tetszeleghet, hogy "mi megpróbáltuk", a "Fidesz miatt nem sikerült". Ami mentesíti a Jobbikot a saját ígéretek megszegésének terhe alól, és drasztikusan növelheti a párt szavazóbázisát, miközben a Fideszét csökkenti.

Másrészt az a kitétel, hogy a népszavazást fél éves társadalmi vitának kell megelőznie, egyfajta üzenetet hordoz a hatalomnak. Fél évnyi propagandával a lakosságot akármiről meg lehet győzni. Ha a Jobbiknak valóban célja lenne az Európai Unió szervezetéből való kilépés, miért akarná azt fél évet késleltetni? A lakosságot nem kell meggyőzni arról, hogy ki kell lépni. Viszont az ellenkezőjéről - kellő mértékű fenyegetettséggel - meg lehet. Ilyen fenyegetettség érzését alakítja ki például, ha a média hangsúlyozza, hogy kilépés esetén a pénzügyi "védernyő" megszűntével több százezer munkahely szűnhet meg, rengetegen utcára kerülhetnek, drasztikusan megemelkednének az élelmiszerárak, stb. A tömeget mindenről meg lehet győzni, és a Jobbik ebben a tekintetben ismét összekacsint a hatalommal. Vona Gábor sikeresen mutogatott mumusként a Fideszre, hogy a Jobbik így lovagolja meg ugyanazt a hullámot, amit Európa-szerte felhasznál a radikális jobboldal.

Ennek azonban végletesen káros következményei lehetnek. Ha a Jobbik sikeresen megvezeti a lakosságot, azzal hozzájárul a demokratikus rendszer fennmaradásához. Most a nemzeti radikális irányvonal az, ami az alaptalan reménnyel tarthatja bilincsben a magyarságot. A változások időszakára való felkészülés helyett az emberek ismét várakoznak: várják a következő választásokat, hogy elmehessenek a radikálisokra szavazni. Akik ha hatalomra kerülnek, majd kilépnek az Európai Unióból. És mikor behúzzák az ikszet, nem gondolnak arra, hogy a négy év elmúltával egy másik párt ígéreteire fognak várakozni, miközben a magyarság elöregszik, és lassan tolószékbe kényszerül.

Jelen helyzetben az egyetlen, ami valós megoldást jelent a társadalom önpusztítására, az a hungarista munkásállam kiépítése. Magyarország ki fog lépni a NATO-ból és az Európai Unióból. De nem a Jobbiknak köszönhetően!

Fenyvesi Áron

Gazdag István: Tel-Avivi börze: záráskor egy Gilád Salit 1027 palesztint ért

A Netanjahu-kormány és a Hamasz között egy izraeli hadifogoly több mint ezer palesztin politikai fogolyra való kicserélése tárgyában létrejött megállapodást a tranzakció vallási-ideológiai és geopolitikai aspektusainak figyelembe vételével kell elemezni. Aki átfutotta a cionista ideológiát és gojellenes rasszizmusát tápláló Talmudot, az jól tudja, hogy egy zsidó élet árát nem lehet összevetni egy nem zsidóéval. Ez az eszme, így vagy úgy, minden cionista zsidó tudatalattiját átitatja, és végül megfertőzte az Izrael iránt elkötelezett gojokat is, amint azt az ismert anticionista aktivista, Izrael Sahak hangsúlyozza könyvében (Zsidó vallás, zsidó történelem. 3000 év súlya).

Ezek után rögtön érthető, hogy a szám kérdése fel sem vetődik egy cionista számára, mert az alkudozás nem azonos kategóriák között zajlik. A gojok közötti konfliktusokban általában abból az elvből indulnak ki, hogy egy fogoly=egy fogoly, és a cserét nagyjából egyenlő alapon bonyolítják le, persze az adott politikai kontextusra tekintettel. Izraellel kapcsolatban ez az okoskodás érvényét veszti. A cionista entitás számára arról van szó, hogy (legalábbis emberéletekben mérve) bármi áron meg kellett menteni Gilad Salit tizedest, egyszerűen csak azért, mert zsidó, és így par excellence más, „felsőbbrendű” lényegű, mint a többiek. Tekintélyes rabbik állítják, hogy valójában egyedül a zsidók számítanak emberi lényeknek.

Ebben az ügyben egyértelműen a vegytiszta cionista logika vezérelte a tel-avivi vezetést. Izrael Sahak szerint a vallásos cionisták számára a kérdésnek ráadásul van egy másik aspektusa is: ha ugyanis egy zsidó halála a judaizmus rituális ceremóniáin kívül következik be, az maga a botrány. Egy zsidó ugyanis még holtában is a közösségéhez tartozik, amelyet állításuk szerint a cionisták képviselnek, és minden zsidónak tudnia kell, hogy „Izrael” nem fogja engedni, hogy úgy hagyja el az árnyékvilágot, mint bármelyik közönséges halandó. Márpedig ez történhetne, ha háború robbanna ki a térségben. Tehát a Közel-Kelet állandó háborús légköre alapján kell megvizsgálni ezt a fogolycserét, különös tekintettel arra, hogy ki avatkozott be az alkudozás sikere érdekében.

Cionista források szerint Salit szabadon bocsátásáról Leon Panetta amerikai hadügyminiszter izraeli és egyiptomi látogatásán született megállapodás október elején. Az Obama-kormány és az USA-ban hivatalosan terrorista szervezetnek nyilvánított Hamasz vezetői közötti kapcsolat az egyiptomi Muzulmán Testvérek radikális iszlamista mozgalom révén jött létre, amelyre az amerikaiak Mubarak bukása óta kiemelt szerepet osztottak annak érdekében, hogy Egyiptom továbbra is az amerikai-izraeli érdekszférában maradjon. A Hamasz lényegében az egyiptomi testvériség palesztinai filiáléja, és Obama erre a hagyományosan Irán-ellenes irányzatra akar támaszkodni, hogy leválassza a Hamaszt Szíriáról és Iránról. Az amerikaiak végső soron egy mérsékelt és Nyugat-konform, vagyis USraellel szövetséges szunnita blokk létrehozásán ügyködnek Szaúd-Arábia és a Muzulmán Testvérek bevonásával.

Könnyedén kitalálható, hogy mindez az anticionista ellenállás nemzetközi frontja, vagyis Szíria és Irán, következésképpen Libanon és főleg a Csáhál legyőzhetetlenségének mítoszát alaposan megtépázó síita Hezbollah ellen irányul. Ez a stratégia magába foglalja a Hamasz „helyzetbe hozását”, amelyet Mahmud Abbasznak némileg sikerült háttérbe szorítania azzal, hogy az ENSZ-ben szembeszállt Obamával és Izraellel, és egy palesztin állam elismerését kérte az 1967-es határok között (amivel ugyan a Palesztin Hatóság lényegében elismeri a cionista fait accompli-t, vagyis a szentföldi latorállam de iure létét is, Tel-Aviv számára azonban ez sem elég engedmény).

Mindazonáltal a palesztin diplomáciai offenzíva arra kényszerítette Obamát, hogy végül levegye az elfogulatlanság álarcát, és megvétózza Mahmud Abbasz felvetését, mégpedig olyan diskurzust használva, amely egy választási kampányt folytató Likud-jelölthöz is méltó lett volna. Az amerikaiak „megbüntették” tehát Mahmud Abbaszt az önállósodási törekvéseiért, és ismét nyeregbe ültették a Hamaszt, lehetővé téve számára, hogy learathassa a babérokat a palesztin közvélemény és az érintett családok körében a foglyok kiszabadításáért.

Íme a végeredményben meglehetősen mérsékelt ár, amelyet a cionista entitás fizetett Salit tizedes szabadságáért: ezeregynéhány palesztin, akik közül egyeseket lakhelyelhagyási tilalommal fognak sújtani, még „szabadon” is! Ami pedig a többieket illeti, ha az ilyesféle megállapodásokat kísérő titkos kitételek dacára sem maradnak nyugton, akkor nagyon könnyen az izraeliek által világszerte gyakorolt „célzott likvidálások” áldozatainak számát gyarapíthatják - Obama áldásával és a cionizmusnak alávetett „humanista” tekintélyek közönye mellett.

Az USA és a Muzulmán Testvérek közös patronálásával a Hamasz és Izrael között létrejött „üzleti” tranzakció tehát egy újabb lépést jelent az Irán-ellenes szunnita blokk létrehozásának folyamatában. Egyszerűen arról van szó, hogy a közel-keleti hatalmi játszma cinkelt kártyalapjainak az újraleosztása során Washington köré gyűjtsék mindazokat az állami és politikai tényezőket, amelyek jobban félnek az iráni iszlám forradalom kisugárzásától, mint az amerikai imperializmustól és az izraeli expanzionizmustól együttvéve.

Addig is, amíg ez az amerikai Izrael-lobbi által kifőzött machiavellisztikus terv megvalósul, Washington a biztonság kedvéért magasabb fordulatszámra kapcsolja a korábbi háborúi közhangulati előkészítésében bevált atrocitás-propagandát, ez alkalommal Iránra hangolva azt. Augusztusban szenátorok egy csoportja levélben arra szólította fel Obamát, hogy az USA „juttassa csődbe az iráni központi bankot”. Legutóbb pedig, miután felröppent a rémhír Szaúd-Arábia amerikai nagykövetének a meggyilkolására szőtt állítólagos iráni összeesküvésről, az előbbi akció egyik főkolomposa, a republikánus Mark Kirk kijelentette, hogy „az amerikai politikának az iráni pénz összeomlását kellene megcéloznia”. Az nyilván fel sem vetődött a közismert „héja” kolibri-agyában, hogy országa totálisan lestrapált állapota láttán sokkal inkább a saját központi bankja és a saját valutája miatt kellene aggódnia. De talán már nem sokáig...

MD 2011. X. 25.

A gyémántipar Izraellel kapcsolatos kettős mércéje

 Mindannyian tudatában vagyunk annak, mennyire káros hatással van az üzletre, ha az háborús bűnökkel hozható összefüggésbe. A gyémántipar nagy igyekezettel próbálja megúszni azokat a kérdéseket, amelyek Izrael emberjogi visszaéléseivel fennálló kapcsolatait firtatják - és ez idáig megmenekült a felügyelő szervezetek tüzetes vizsgálata alól.

Izrael elsőszámú exportcikke a gyémánt Az ENSZ Folyamat - Tanúsító Tervezet 75 tagállamának képviselői a héten a Kinshasa-i közgyűlésen nem tudtak megegyezésre jutni a Zimbabwe-ból exportált, vérrel szennyezett gyémántok ügyében. Az „elefánt a porcelánboltban” éppen Izrael gyémántexportja volt, amely hárítja a Zimbabwe gyémántexportjára irányuló szigorú bírálatokat.

Az általam jegyzett „hónap levele” amely a Retail Jeweller magazin áprilisi számában jelent meg, feltárja azt a kettős mércét a Kimberley Folyamatok (Kimberley Process) szabályzatában, amely lehetővé teszi a vértől csöpögő gyémántokkal való üzérkedést Izraelből és Zimbabwe-ból. (Letters, Retail Jeweller Magazine, April 2011).

A levél „szörnyülködést” váltott ki egyesekben a gyémántipar berkeiben, és azt eredményezte, hogy egy rangos svájci ékszervásáron levették a polcokról az említett folyóiratot. (“Gems editor sorry for ‘blood diamond’ boycott letter,” The Jewish Chronicle, 7 April 2011).

A levél lerántotta a leplet az izraeli gyémántipart irányító hagyományos érdekszövetségről és annak vezetőiről. Azok válasza az újság májusi számának „Levelek” oldalán bemutatta, mennyire érzékeny a globális gyémántipar az izraeli gyémántok és az izraeli háborús bűnök közötti kapcsolat bármilyen közzétételére. Mindhárom levél, amelyet a globális gyémántipar 6 kiemelkedő tagja írt alá, ugyanazt a mantrát ismételgették Izrael elhiteltelenítéséről, lejáratásáról. Az írók figyelmen kívül hagyták a kulcskérdést: Izrael metszett és csiszolt gyémántexportja kibújik a nyersgyémánt exportra vonatkozó emberjogi vizsgálatok alól.

Míg a gyémánt ipar továbbra is a gyémántnak, mint a vágyak tárgyának homályos képét népszerűsíti, a nyilvánosság, egyre fokozottabb aggályokkal az általuk vásárolt termékek etikai háttere irányában, már nem fogadják el „készpénznek”, hogy az Izraelben előállított gyémántok konfliktusoktól mentesek.

Izrael gyémánt kereskedelme háborús bűnöket pénzel

Az Izraeli Gyémánt Iparág elnöke Moti Ganz mondta nemrég: „Az amerikaiak még mindig gyémántot vásárolnak a szeretet és hűség jelképeként” (“IDI plans its largest participation at JCK Las Vegas,” Diamond World, 17 May 2011).

A gázai lakosok számára, akikre Izrael gyémántból pénzelt fehér foszfor- és repesz bombái hullnak, a gyémántok nagyobb valószínűséggel jelképeznek gyilkosságot, csonkítást és véráztatta terrort, mint szeretetet és hűséget.

Shir Hever, izraeli politikai-gazdasági szakember, így nyilatkozott a Russel Vizsgálóbizottság előtt bizonyítékként Palesztina ügyében (evidence to the Russell Tribunal on Palestine) 2010 novemberében: „Összegezve, az izraeli gyémántipar körülbelül 1 milliárd USD-val járul hozzá évente az izraeli hadsereg és biztonsági szolgálatok költségeihez...minden egyes alkalommal, amikor valaki egy gyémántot vesz, ami izraeli exportból származik, annak a pénznek egy része az izraeli katonaságnál köt ki, szóval a pénzügyi kapcsolat teljesen egyértelmű.” (“Day 2, Part 1 of London Session, Russell Tribunal on Palestine,” 21 November 2010).

A Kimberley Process (KP) rendelkezések 2003-as bevezetésének feladata lett volna meggátolni az emberi jogok megsértését a gyémánt iparban. Mindazonáltal a KP rendeletek hiányosan fogalmazzák meg a „konfliktus-” illetve „vérgyémánt” fogalmát, eleve kizárva a metszett és csiszolt gyémántokat (a szigorú vizsgálat látóköréből / ford.). Ez a visszásság megteremti a lehetőségét annak, hogy az ékszerészek a metszett és csiszolt gyémántjaikat „konfliktusmentesnek” (azaz erkölcsileg tiszta eredetűnek/ ford.) címkézzék, és ez által adóbevételeket halmozzanak a háborús bűnökkel vádolt izraeli katonaság pénzügyi támogatására.

Ennek eredményeképpen, de facto az izraeli „vérgyémántok” beszennyezik a világpiacot. A „konfliktusmentes” (azaz tiszta eredetű/ford.) gyémánt törvényi meghatározásának hiánya elősegíti ezt a csalást. A nemzetközi palesztin szolidaritási aktivisták egy csoportjának, a Global Palestine Solidarity-nak (GPS) nyilvános petíciója, amit a Kimberley Process tagjaihoz intéztek, sürgős felülvizsgálatát követeli az úgynevezett „konfliktusgyémánt” meghatározásának, azaz minden olyan metszett, csiszolt gyémánt e körbe sorolását, amelyek az emberi jogok megsértését pénzelik (“Stop Israel’s Blood Diamond Trade,” accessed 1 June 2011).

Cenzorok az online forgalmazóknál

A világ számos gyémántkereskedő cége cenzorokhoz folyamodott, hogy elkerülje a válaszadást az ő úgynevezett „konfliktusmentes” gyémántjai eredetét kutató kérdésekre.

A Seattle-i székhelyű Blue Nile, egy NASDAQ-listázott vállalat, a világvezető online gyémánt forgalmazója. A cég állítása szerint gyémántjaik „garantáltan konfliktus-mentesek”. Az utóbbi hat hónapban viszont a Blue Nile Facebook oldalon regisztráltak számtalan esetben vetették fel a kérdést: hogy tudja igazolni a cég, hogy az Izraelben megmunkált gyémántok „konfliktus-mentesek”, amikor az általuk befolyó adóbevételek azt az izraeli hadsereget támogatják, amelyet háborús bűnök terhelnek?

Válaszként a cég cenzúrázza Facebook oldalát, rengeteg embert kizárva és blokkolva az ő 90 000 Facebook „rajongójának” az új üzenetei vagy képei elhelyezését az üzenőfalon. A 2010. november 5-ét megelőző négy héten át írországi emberek részéről kitartóan beérkező kérdőre vonásokat követően a Blue Nile az összes ír IP címhasználóval szemben általános tiltást vezetett be.

Ez nem az egyedüli példa arra, hogy a Blue Nile igyekszik hárítani Izrael vértől ragadó gyémántjainak ügyét.

A Blue Nile 2011 februárjában beadta éves jelentését az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsde Bizottságának (the file is accessible via the Blue Nile website, accessed 21 June 2011). A Blue Nile éves jelentésének egy olyan teljes körű bevallásnak kellene lennie, mely tartalmaz minden olyan információt, amelyek szükségesek a befektetőknek a cég jövőbeli üzleti teljesítménye kockázataival kapcsolatos teljes körű tájékoztatások alapján hozott döntéseihez. Míg ez, a cég kereskedelmi teljesítményéről szóló, törvénynél fogva kötelező nyilatkozat 16 oldalon át sorolja a vállalkozást érintő lehetséges kockázati tényezőket, elmulasztja megemlíteni, hogy a cég Izraelben megmunkált gyémántokat árusít, amelyek célpontjai egy nemzetközi kampánynak, amelyik azért küzd, hogy azok a gyémántok „konfliktus- vagy vérgyémántokként” legyenek osztályozva. A jelentés azt sem említi, hogy a cég a Facebook oldalán kitérő manőver alkalmazásával gátolta meg az embereket abban, hogy az úgynevezett „konfliktus-mentes” gyémántok eredetét firtassák.

A forgalmazók próbálják hárítani a felelősségre vonhatóságot

Időközben más gyémántforgalmazók is próbálták elkerülni az izraeli gyémántüzérkedésben való részesedésük szigorú vizsgálatát. Az utóbbi hat hónapban egy másik online kereskedő cég, a Brilliant Earth, amelyik gyémántjait „erkölcsi követelményeknek megfelelő eredetűként” hirdeti, szintén letiltott a Facebook üzenőfaláról rengeteg embert, akik azt tudakolták, hogy az úgynevezett „konfliktus-mentes” gyémántjaik között van-e olyan, amit Izraelben dolgoztak fel.

Áprilisban aztán, a Független Ékszerészek Szervezete (Independent Jewellers Organization IJO), egy 800, „a legmagasabb erkölcsi színvonalú ékszerész” tagot számláló amerikai egyesület negyven tagja gyémánt-felvásárló utat tett Izraelbe (“IJO makes pilot diamond buying trip to Israel,” Israeli Diamond industry website, 1 May 2011).

Amikor Facebook oldalukon a hozzászólók számon kérték rajtuk, mivel tudják igazolni azt, hogy egy olyan országban vásárolnak gyémántot, amelyiket háborús bűnökkel vádolnak, az adminisztrátoraik átcenzúrázták az oldalt és töröltek minden izraeli útjukkal kapcsolatos hivatkozást.

Ezek csupán néhány példa azokra a gondokra, amikkel azok az ékszerészek szembesülnek, akik az általuk forgalmazott izraeli gyémántokról azt állítják, hogy konfliktus-mentesek. Az ékszerészek népszerűsíteni akarják saját erkölcsös eljárásukat, de ha ők izraeli gyémántokat árulnak, hozzájárulnak a háborús bűnös katonai rezsim pénzügyi finanszírozásához. A nemzetközi gyémántpiac izraeli gyémántokkal való szennyezése hatalmas előnyt ad a palesztin szolidaritási aktivistáknak a gyémánt-lobbival szemben helyi, nemzeti és nemzetközi szinten.

Izrael legnagyobb exportja

Izrael elsőszámú exportcikke a gyémánt, ez teszi ki az összkivitel egynegyede és egyharmada közötti arányt. 2008-ban a gyémántexportot 19,4 milliárd USD-ra becsülték, ami körülbelül 10 milliárd nettó értéket jelent (with a net value of approximately $10 billion) - ez messze meghaladja az elektronika vagy a gyógyszer export akár bruttó értékét is.

A gyémántipar Izraelben 5%-kal járul hozzá a GDP-hez, és egy jelentős forrása az adóbevételeknek, amelyek fenntartják Izrael megszálló-politikáját, a gázai ostromot (siege on Gaza)és a törvénytelen telepeket (illegal settlements).

A palesztin föld elrablása és a palesztin nép brutális leigázása egy nehéz terhet helyezett az izraeli kormányzat pénzügyeire. Az USA kormányzati statisztika adatai szerint Izrael katonai kiadásai a GDP több, mint 7%-át emésztik fel, vagyis körülbelül 16 milliárd USD-t évente (CIA World Factbook - Israel).

Míg az évi 3 milliárd dolláros amerikai katonai segély jelentős, az izraeli hegemónia sok aspektusának fenntartásához szükséges pénz-tömegeket ki kell vonni a gazdaságból az adók ilyen vagy olyan formájában.

Akárhogy is, az amerikai fogyasztók, Washington segély-csomagjánál jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá az izraeli gazdasági bevételekhez, (egyebek mellett!/ford.) az izraeli gyémántok vásárlása révén. Az izraeli gyémántipar weboldala szerint az Egyesült Államokban vásárolt összes gyémánt kb. 50%-a Izraelből származik (“The Israeli diamond industry - A leading center of the diamond world”).

Az USA a legfontosabb gyémántexport piaca Izraelnek, ez durván az export 40%-át teszi ki.2010-ben az Amerikába irányuló izraeli gyémántexport 5,8 milliárd USD volt (“IDI plans its largest participation at JCK Las Vegas,” Diamond World website, 17 May 2011).

Izrael gazdasága, széleskörűen elszigetelődve a saját természetes piacaitól a szomszédos arab államokban, a termékek és szolgáltatások terén súlyosan Európa-, USA- és Ázsia-függő. Izraeli stratégák rég felismerték az olyan, nagy értékű export-irányú iparágak igényét, amelyek behoznák azt a valutát, ami szükséges a cionista terv fenntartásához Palesztinában.

Zimbabwe ellentétben Izraellel

Izrael túlságos függése a luxus divatcikkektől kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszi egy, az izraeli gyémántok fogyasztók általi visszautasítása révén. Az izraeli gyémántipar elutasítása jelentős csapást mérhet a gazdaság egyéb ágazataira is, Izrael tőzsdéjére és annak képességére, hogy idegen közvetlen befektetőket vonzzon az országba.

A gyémántipar nagyon is tudatában van annak, hogy egy hosszú évtizedek alatt bevezetett márka hírnevét milyen könnyen rombolhatja le töredék idő alatt bármilyen undorító képzettársítás. Az izraeli előválasztásokra ébredve, megtámadták az ostromgyűrűben nyomorgó gázai lakosokat 2008-2009 telén (assault on the besieged residents of Gaza in the winter of 2008-09). Az ENSZ Emberjogi Bizottsága vizsgálata folyamán bizonyítékokat talált arra vonatkozólag, hogy Izrael háborús bűnöket követett el és valószínűleg emberiség ellenes bűnök elkövetésében is felelős. Az izraeli gyémántipar által előteremtett (évi) 1 milliárd dollár adó hozzájárult a gázai támadás pénzeléséhez- ez egy egyértelmű indoklása az izraeli gyémántok „vér-gyémántokkénti” címkézésének.

A Kimberley Folyamatokban megfigyelői státussal rendelkező Nem-kormányzati Szervezetek (Nongovernmental Organizations NGO), mint például a Globális Szemtanú (Global Witness) és mások felelőssége, hogy megbizonyosodjon: támogatásukkal nem él vissza a gyémántipar.

Izrael jól dokumentált emberjogi kihágásai ellenére, egyetlen NGO sem emelt kifogást Izrael folytatólagos tagsága ellen a Kimberley Folyamatokban.

Ehelyett, figyelmüket főleg Zimbabwe gyémánt exportjára összpontosítják, ahol a kormányerők a jelentések szerint több, mint 200 embert öltek meg a Marange gyémántmezők erőszakos átvételekor 2008-ban (“Zimbabwe: End Repression in Marange Diamond Fields,” Human Rights Watch, 26 June 2009).

2008-ban Izrael gyémánt exportjának értéke több mint 1200-szorosa volt a Zimbabwe-i gyémánt kivitelnek. Az NGO-k nem maradhatnak az emberi jogok hiteles védelmezői, ha ők továbbra is figyelmen kívül hagyják Izrael gyémánt által pénzelt terület-foglalásait, gyémánt által pénzelt háborús bűneit, gyémánt által pénzelt ostromát, gyémánt által pénzelt gyarmatosítását és gyémánt által pénzelt etnikai tisztogatását Palesztinában.

Seán Clinton egy írországi palesztin szolidaritási aktivista. Ő tagja egy nemzetközi palesztin szolidaritási csoportnak, a Globális Palesztin Szolidaritásnak (Global Palestine Solidarity), amely első sorban Izrael gyémántiparára összpontosít.

Forrás: Seán Clinton The Electronic Intifada
Fordítás: Bartha László

A spanyol példa

Ugye emlékeznek még, hogy nemrégiben mennyit hallottuk ezt: a spanyol példa! Ezt kell követni hazánknak. Irány az EU. Mert állítólag az EU itt "csodát" művelt.

Spanyolország 1936-tól 1939-ig élte át a rendkívül véres polgárháborút. A polgárháború a nemzeti és a köztársasági (zsidó-kommunista) erők között zajlott, és a nemzeti erők győzelmével végződött. A kezdetekben rendkívül egyszerűen felszerelt harcoló felek később a szovjet és német tanácsadóknak köszönhetően jó felszereléssel és komoly haditechnikával rendelkeztek, ezért húzódott el a polgárháború sokáig. A kommunista oldal, de legfőképpen a SIM (spanyol köztársasági titkosszolgálat) olyan szörnyűségeket követtek el, ami hosszú évtizedekig fenntartotta Franco tábornok támogatottságát.

A kommunista oldalt teljes egészében a zsidó liberális és cionbolsevista vonal támogatta. Felbujtóként, politikai agitátorokként szinte kivétel nélkül zsidók özönlöttek Spanyolországba (például Rosa Luxemburg, vagy Kun Béla). A szabadkőművesek is a köztársasági oldalt támogatták, valamint a Szovjetunió fegyverekkel (amit jól fel is számoltak az ellopott aranytartalékból). Ezek együttese eredményezte, hogy azonnal lebontottak 30 templomot, bevezették a válást és a gyerekgyilkosságot (abortuszt). Papokat végeztek ki brutálisan, 30 000 apácából több ezret gyilkoltak meg, erőszakoltak halálra a legbestiálisabb módokon, amerre jártak. A vallásos Spanyolországból semmi nem maradt. Sem egy szobor, sem egy útszéli kereszt. Ez a módszer eredményezte, hogy a polgárháború végével Franco tábornokra hatalmas társadalmi nyomás nehezedett, hogy megbosszulják a történteket.

A harcokban senki nem segítette eleinte a tábornokot, csak Németország, majd Olaszország. Az Antant hatalmak tartózkodtak. Az USA-nak voltak befektetései Spanyolországban, de nyilvánosan nem merte segíteni a tábornokot, ezért Németországon keresztül (!) adtak el fegyvereket, bombákat és teherautókat (40 000 darabot, többet mint a németek-olaszok együtt). Spanyolországnak a köztársasági szovjet segítség miatt a Szovjetunióval szinte semmilyen kapcsolata sem volt az elkövetkező évtizedekben.

A II. Világháború végével - mivel Franco ha nem is támogatta a németeket, pusztán annyival hogy nyersanyagokat adott el nekik -  erős német szimpatizáns viselkedése miatt teljesen elszeparálódott, kirekesztődött. Semmi egyébbel nem tudta stabilizálni a helyzetet, mint azzal, hogy nagyon erős kézzel vezette az országot. 1945-ig nagyjából lezárultak a bírósági perek, 350 000 kommunistát ítéltek el vagy végeztek ki. Az országban rend lett. A polgárháború gyakorlatilag az ország nagy részén megszüntette az ipart, lerombolt gyárak, tönkretett gépek mindenütt. A felújítás ipari háttér nélkül nagyon nehéz helyzetbe hozta az országot. A német háttér, akiktől vehettek volna valamit, megszűnt. Egész Európa romokban hevert, és minden ország, még Németország is amerikai gépeket vásárolt a hiány pótlására. Spanyolország senkihez sem tudott fordulni. A béreket befagyasztották, a nép nehéz körülmények között stabilizálta a belső gazdaságát. Aztán az USA kezdett lassan nyitni Franco felé. Leginkább azért, mert nagy szüksége volt a fegyvergyártáshoz nélkülözhetetlen wolframra, amiből itt bányásszák a legtöbbet, és a legjobb minőséget. A lassú nyitás, amelynek során Spanyolország külföldi piacokat talált, 1950-ben már érezhető volt, a gazdaság lassan kezdett élénkülni, és 1955-ben felvették az országot az ENSZ-be. Innentől számítják az úgynevezett "spanyol csodát". A gazdaság hamar magához tért, az ipar és a mezőgazdaság gyorsan fejlődött, a 60-as évektől kezdve beindult az idegenforgalom. Franco kölcsönök nélkül rendbe tette a gazdaságot, és kijelenthető, hogy a spanyolok igen jól éltek. A gazdaság az egyik legjobb, de inkább legstabilabb lett, mivel semmilyen külső elkötelezettsége, adóssága nem volt. A harcjárműtől a személyautóig mindent gyártani kezdtek, erős hadsereg, és stabil politika volt jellemző az országra. Valójában egy nemzeti és szociális rendszer volt, ami mérsékelten, de beengedte a "nyugati behatásokat". Egy keresztényi alapú autokratikus államrend épült ki.

1975-ben meghalt a tábornok, és utódjául I. János Károly trónörököst jelölte meg, aki ezt elfogadta és azonnal 'demokratizálódási' folyamatokba kezd.

És mi van most?

A lecsúszás a lejtőn 1978-ban kezdődött, új parlament, új alkotmány. 1981-ben a szocialisták megnyerik a választást. 1986-ban csatlakoznak az Európai Közösséghez (EU). Eddig a pontig élvezték a Franco hatalom stabil gazdaságának eredményeit. A demokratikusan megválasztott kormányok liberalizálják a gazdaságot, privatizációba kezdenek, az országba belép az IMF. Megkezdődnek a hitelfelvételek. Spanyolország belekeveredik az USA támogatójaként a szerb háborúba, majd részt vesz az afganisztáni és iraki hadműveletekben is. Az ország folyamatosan veszi fel a hiteleket, lassan eladósodik. Elég volt egy apró kis megingás, és az ország az egyik legeladósodottabb, leginstabilabb országgá vált. Megsegítésén - a görögökkel együtt - töri a fejét az EU, de a gazdaság mára romokban hever, adósságai az eget verik a GDP-hez képest. A fiatalsága pedig még hazánkénál is katasztrofálisabb állapotban van, drogok, alkohol, és teljes konzumidiotizmus. A szabadkőműves társadalomrombolás megtette hatását.

Nos, a "spanyol példáról" amiről annyit hallottunk, miért is kell nekünk az EU - csak ennyit. Ennyit értek el ott is, egy jó és stabil gazdaságot tettek tönkre. Tehát nem igaz az, hogy azért vagyunk rossz helyzetben, mert húz a kommunista hagyaték, vagy alapvetően elmaradott lett volna az iparunk. Azért vagyunk itt, mert az Európai Uniót is zsidók vezetik és ők ennyire képesek!

Tálas András

A demokrácia legitimációs válságban van

A nyugati demokrácia a feje tetején áll. A tiltakozások, melyek Spanyolországban és Görögországban kezdődtek, az elmúlt hétvégén több mint 80 országra terjedtek ki. Németországban is több mint 10.000 ember demonstrált a parlamentáris demokrácia ellen, melynek döntéshozói már csak a piacok és a hitelminősítő ügynökségek érdekei szerint cselekszenek. A rendszer kérdése újra itt van, a demokrácia legitimációs válságban van.

Egy, a Német Bankszövetség megbízásából 2010 novemberében elvégzett közvéleménykutatás alkalmával a megkérdezett németek 52 százaléka azon a véleményen volt, hogy a német gazdasági berendezkedés nem vált be. A pénzügyi válság, a drámai eladósodás és nem utolsó sorban a rossz demográfiai helyzet megingatják a bizalmat. A nyugdíj már nincsen biztonságban, az egészségügyi rendszer már régóta elérte korlátait és az iskolai képzésben a pénztárca dönt inkább, mint a tehetség és a szorgalom.

Az egyre inkább elharapódzó hitetlenség szükséges következménye a tekintély elvesztése - és eddig egyetlen német állami vezetés sem küzdött olyan mértékű tekintélyvesztéssel, mint a mostani kormány. Az emberek túlnyomó része felismerte, hogy a demokraták a magas elvárások tekintetében végleg kudarcot vallottak és nincsenek új ötleteik a válság leküzdésére.

A demokratáknak valójában nem is lehetnek új ötleteik - mert egy ősrégi, a 19. századi felvilágosodás korának gondolatvilágában leledzenek, miszerint minden ember egyenlő. Akkoriban úgy képzelték, hogy az emberek mint üres zsákok jönnek a világra, majd iskolázottsággal és demokratikus eszmével töltik meg őket, azután pedig megegyező tudattal rendelkeznek és csak azt a kívánságot hordozzák magukban, hogy egy pacifista, békeszerető, internacionális közösséget valósítsanak meg.

Ám ez nem így van. Ennek ellenére ez nem akadályozza a demokratákat abban, hogy továbbra is a valótlan és életidegen elméletek régi "alapjaira" építsenek és ebből az álláspontból kiindulva politizáljanak. Ez alapjában véve olyan, mintha az ember már az első kereszteződésben a rossz irányba ment volna, azonban dacból ehhez a döntéshez ragaszkodik és nem képes arra, hogy ezt az első döntést valaha is megkérdőjelezze.

Nos, manapság nagyon is úgy van, hogy a tudományos eredmények alapján el kellett ismerni az emberek különbözőségét - ám ahelyett, hogy ebből levonták volna a szükséges következtetést, arra szólítottak fel, hogy az emberek adják fel a különbözőséget, alkalmazkodjanak a nagy tömeghez és ezt elnevezték "integrációnak".

Ha azonban egy résznek egy másikba integrálódnia kell, mindkettőnek meg kell változnia. A mai napig csak kevesen ismerték fel, hogy egy ilyen, a saját természet elleni magatartásnak végül fatális következményekkel kell járnia, mely egészen a népek felbomlásáig vezet.

A korábban meglévő sokszínűség azonos formájú együgyűséggé válik - és mivel az emberek természetükből adódóan mindig azt teszik, amit feltétlenül tenniük kell, a magasabb felé való törekvés megfullad. Ennek ellenében pedig mindent, ami magasabban áll, a mélybe rántanak és az eltűnik az egyforma tömegben.

De ezzel még nincsen vége: A másik eszelős gondolat az emberiség fejlődésébe vetett azon hit, miközben éppen az "emberiség" szenved annak a sajnálatos hiányában, hogy nincs is - ugyanúgy, mint ahogyan a fákat vagy az állatokat sem lehet egy általános egészként kezelni. Az ebbe a "fejlődésbe" vetett hit azonban ahhoz a végzetes következtetéshez vezet, hogy a ma élő emberek úgy gondolják, hogy ennek a fejlődésnek a legmagasabb fokán állnak és ezért megvetően tekintenek minden elmúlt dologra.

És ezenkívül ez a téves hit vezet azon téves öntudathoz, ami a jelen minden magasabb rendű dolgát megvetés tárgyává teszi és a mocsokba rántja, hogy magát jobbnak láttassa. Mert semmit sem gyűlöl jobban korunk egyforma tömegembere, mint az egyformaságot. És így elsimerésre törekszik. Mivel azonban napjaink lusta tömegembere maga sem ismeri el a valódi teljesítményt, az elismerésre törekvésében azt hiszi, hogy lemondhat az elismerésről - és így puszta önábrázolóvá válik.

Napjaink önábrázolója kétségtelenül a mai tömegemberek túlnyomó részének a típusát jeleníti meg - vezérszava: "Többnek látszani, mint amennyinek lenni." És semmi sem áll tőle távolabb, mint az egészséges önkritika. Így az ilyen önábrázolótól nem lehet elvárni új ötleteket és új megoldásokat. A valóság is azt mutatja, hogy ezeknek az önábrázolóknak a politikája legjobb esetben is csak arra alkalmas, hogy a hanyatlást egészen a keserű végig kezelje. Természetesen mindig annak a reményében, hogy ez lehetőleg minél hosszabb ideig ne legyen feltűnő.

Ebben a helyzetben vagyunk ma. Napjaink politikai küzdelme a hitért, az öntudatért és az új ideálokért folytatott küzdelem lett. Mialatt a kormányzók és természetesen hasonlóképpen a parlamentáris ellenzék is azon fáradoznak, hogy megőrizzék a látszatot és optimizmust terjesszenek, az egész rendszert a hitetlenség emészti és járulékosan bénítja is.

Magában a rendszer alapjaiban van benne, hogy a parlamentáris ellenzék nem tud valódi fordulatot hozni. Már Platon is felismerte 2500 évvel ezelőtt, hogy a jelenlegi kormányzási forma egyedül "a gazdagságban tapasztalható telhetetlenségben és a pénzcsinálás kedvéért minden más elhanyagolásában" jeleskedik. A "pénzcsinálásnak" azonban hamarosan szintén ugyanúgy vége szakad, mint a régi rendszernek és a régi hitnek. Akkor pedig elválik, hogy egy parlamenten kívüli mozgalom mozgósítani tud-e annyi erőt, hogy tiltakozást formáljon, a nép megmaradt maradékait összegyűjtse és egy új hitet, egy új eszmét hozzon létre, hogy ismét kiharcolhassuk magunknak az önállóságot, a munkát, a szabadságot és a tulajdont.

Forrás: spreelichter.info

Méghogy fellendülés: Növekvő szegénység az idősek körében

A hannoveri "Pestel-Institut" egy németország-szerte végzett felmérésben megállapította, hogy Dortmundban az idős emberek körében a szegénység növekedése drasztikus mértékben fenyeget. A biztos, megfelelő mértékű nyugdíjak már ma is privilégiumnak számítanak, amiről a legtöbb néptárs legfeljebb csak álmodozhat. Az elkövetkező években a helyzet tovább fog súlyosbodni.

Dortmundban jelenleg 6400 ember - akiknek a kora meghaladja a 65. életévet - van ráutalva az "állami alapbiztosításra", mely a létminimumot hivatott biztosítani. 2020-ig ez a szám 10.800 személyre fog nőni - csaknem a duplájára. Ebbe nincsenek belekalkulálva a további gazdasági válságok vagy más történések, melyek ezt a folyamatot még egyértelműbben megmutatnák. Az időskori szegénység következményei többek között a kényszerű költözések olcsóbb lakásokba, mivel a bérleti díjak a lakásviszonyok között már nem megfizethetőek. Sőt, ezek még a "Hartz-4" mércéi alatt is vannak. A "Pestel-Institut" 30-40 négyzetméteres alapterületű lakásokat tekint átlagosnak.

A gyermekek szegénységével és a középosztály letörésével együttesen, a szegények és a gazdagok közötti különbségek egyidejű, további növekedésével érthetővé válik, hogy a demokrata politikusok milyen viszonyok közé vezették a német népet. Csak egy radikális irányváltás képes elkerülni a bajt, hogy ne fenyegessen általános elszegényedés - ez előre van programozva, amennyiben nem következnek be alapvető változások.

Forrás: Ex-K3-Berlin.de, Infoportal Dortmund
Fordítás: Németh Krisztián