A gyümölcs kezdete és vége

Ahogy a fáról alá hull egy alma, úgy hullott alá a nemzetünk sora is az utóbbi időkben. Azonban az almai is céllal és küldetéssel hullik alá, az őt megteremtő fa öléből.

Amikor földet ér megütődik, héja meghasadhat, apró barna foltok jelennek meg rajta és minden, ami ízét, zamatát, és szépségét adta neki, az elkezd rohadni és pusztulásnak indul. Nemzetünk életében is minden, ami egykoron szép és dicső volt ellenkezőjére fordult alá. Minden, ami örömet és büszkeséget adott, az most visszájára változott át!

Mert minden okkal történik, és ahogy a szépséges gyümölcs héja és húsa elporlad, úgy porladtunk el mi is minden dicsőségünkkel, és minden külső szépséggel együtt, majdnem hogy semmivé. De minden okkal történik, így a gyümölcs húsa majd termőtalajt ad a megújulásnak, mely nem másból fog szárba szökkenni, mint magából a gyümölcs magjából. Mert mindennek lényegi magja, maga a mag, mely magában hordozza a kezdetet és a véget. A pusztulás csak ahhoz kell, hogy egy új megújulás vehesse kezdetét az élet menete szerint. Minden, ami elveszett azért múlott el, hogy a helyébe valami szép és jó dolog megújulása jöhessen létre, a múltnak nyomán. A magyarság is porrá mállott a felszínen, de magjában hordozza mindazt, amelynek ha kellő gondozás és lehetőség akad, újra megnyilvánulhat. És akkor a gyümölcs pusztulása nem volt hiába való, mert száz és száz új termés fog fakadni abból az egy magból, amelynek végig kellett mennie a pusztuláson, hogy végül megérhesse a feltámadást. És akkor abból az egy magból, egy új Élet Fája fog fakadni, mely mézédes gyümölcsöket fog a világ számára teremni. A jó és a rossz tudásának fáját így értik meg az emberek, hogy ami keletkezett, az egyszer el is fog múlni. Mert a kezdetben benne van a vég, és a végzetben benne van a lét!

Az idők kezdetén a mi nemzetünk is egy gyümölcsként hullott alá a teremtő öléből, mely nagy feladattal és küldetéssel látott Nap Világot! Ez a küldetés az idők során magában hordozta a fényt és az árnyékot, és a fénnyel együtt, az árnyékot is meg kellett tapasztalni. Mert aki magasra akar ugorni, annak előtte mélyre kell hajolni, hogy lendületet tudjon venni az elrugaszkodáshoz. Sok elrugaszkodásból fakad majd a szárnyalásunk, de ehhez hozzá társul még majd minden térdhajlítás is, hogy lendületet vegyünk a nagy repüléshez.

Egyszer fent, egyszer lent. Akik most fent vannak, majd mind alá hullanak tetteiknek nyomán az általuk megérdemelt helyre. Akik pedig lent vannak, felemeltetnek oda, ahová érdemeik szerint tartoznak. Mélységet magasság követ, magasság után a mélység jöhet. Így változik az idők kezdete óta és ez adja az életnek a hullámzását. A hullámok pedig örökkön örökké át folytatódnak. Ez pedig vonatkozik nemzetünkre is, hogy egyszer fent, aztán lent. Így kapjuk az élet áramlását, mely nélkül az óceánok poshadttá és unalmassá válnának. Ha nem tapasztalnánk meg a mulandóságot, nem tudnánk értékelni az örökkévalóságot. Erről szól az élet, és erről szól a nemzetünk élete is. Mert ami kicsiben, az mutatkozik meg nagyban is!

Most pedig a feltámadás fog következni, mely új irányultságot fog adni az egész emberiség sorsának, mert érték lesz az érték, és értéktelenség az értéktelenség. A rend helyre áll, akár csak az őseink korában, és ha a rend rendbe jött, akkor majd mi magunk is rendben leszünk minden téren. Az égben és a fényben!

Hát úgy legyen!

Az idők kezdetén minden egy volt az Egyben, ahogy a kettős kereszt is magában foglalja. Amikor az egy, ketté vált, létre jött a világ, ahol volt választási lehetőség, hogy az emlékezést, vagy az elfeledést választjuk. Ha visszaemlékezünk nincs mitől félnünk, mert tudjuk, hogy öröktől valók vagyunk, így mi magunk egyek vagyunk vele, mint az idők kezdetén. Azonban, ha elfeledjük igazi önmagunkat, akkor marad a mulandóság, a kettősség. Az egység egészen addig nem tér vissza, míg vissza nem emlékszünk rá. Ha visszaemlékszünk megértjük majd az élet alakulásának okait és rájövünk, hogy nincs igazságtalanság, mert mindenki csak azt kapja, amit elvetett, és mindenki azt aratja, amit megtermelt. Az évek jönnek, mennek, de a lényeg megmarad öröknek. És ez a mi szerencsénk, mert aki visszatér a lényeghez, megtalálja az öröktől valót, és nem a mulandóságnak fogja szentelni életét. Mi jelenleg a mulandóságban hiszünk, az elmúlásban és a semmiben, hogy a sár alkotta az életünket, és mi magunk is ezzé a sárrá változunk az életünk befejeztével. Azonban, ahogy telnek-múlnak az évek, az éltek, úgy kell egyre gyakrabban rádöbbennünk arra, hogy minden rendben a világgal, mert csak egy álom az álmodó álmában, aki nem más, mint maga a teremtő, aki mindenkit megálmodott.

A kezdet és a vég magában foglal mindent, minden gondolatunkat, minden álmunkat, vágyunkat. És a kezdet kezdetén Isten önmagából teremtett mindenkit, hogy megtapasztalhassa azt, hogy milyen, amikor nem önmaga lehet. Milyen, amikor elfeledni azt, hogy Ő igazándiból ki is. Ezért teremtett létezést, ahol lehetősége volt önmagát apró részletekből szemlélni. Mondjuk példának okáért egy ember szemszögéből. Ahogy pedig elkezdte szemlélni egy ember szemszögéből a világot annyira belefeledkezett a szemlélődésbe, az ember nézőpontjába, hogy teljesen megfeledkezett arról, hogy az egész életet ő maga álmodja, csak már nem emlékszik vissza rá. Amikor pedig néha egy pillanatra elfelejtette önazonosságát, akkor betekintést kaphatott a világon túli dolgokba, melyek olyan fantasztikus végtelenséget rejtettek magukban, amit az emberi agy gyakorlatilag felfogni képtelen. Így jöttek létre az életeink álmai, melyek még most is tartanak minálunk, azonban amikor felébredetté vált valaki, visszaemlékezett arra, hogy ő ki is igazándiból és ez a felfedezés megnyitotta számára a kapukat, hogy álmodhassa tudatosan az életélt, és megvalósíthassa a legszebb álmot a világban, hogy elhívja a Mennyországot. A nemzetünk feladata, hogy visszaemlékezzen arra, hogy milyen, amikor igazi önmagával azonosítja magát és nem az anyaggal, és amikor ez sikerülni fog neki, akkor ezt a tudást majd a többi ország népeinek is át kell majd adnia, hogy eljöjjön a Földre a Mennyeknek Országa! Ez a mi feladatunk, de ehhez kellett a sok elmúlás, és a sok veszteség, hogy ne az anyaggal azonosítsuk magunkat, hanem azzal, akik mi igazándiból vagyunk. Amikor megértjük, hogy mi Egyek vagyunk az Élet Álmodójával, akkor képesek leszünk a világot újjá álmodni, az Ő segítségével, és ez lesz az idők végezete, amiket sok jövendölésben olvashattatok már. Ez lesz a nagy felvilágosulás kora, amikor rájönnek az emberek, hogy a megvilágosodás azt jelenti, hogy a világossá válik, hogy a világ mi magunk vagyunk és a határaink pedig nem a testel érnek véget, hanem a végtelennel. Ez a Magyarok küldetése, hogy ezt megértsék és aztán ezt a tudást átadják mindenkinek a Világon. Amikor ezt a tudást megkapják az emberek, akkor rá fognak jönni arra, hogy nincs értelme a háborúknak, mert mindenkinek egyaránt jut elég mindenből. Nincs értelme a háborúknak, mert mindenki egyaránt Egy! Önmagad pedig nem szép dolog elpusztítani, mert saját magaddal végzel, ha végzel másokkal, hiszen mindenki Egy!

Egy mindenkiért, mindenki egyért!

A világnak ez lesz a megváltása, nem pedig hangzatos gazdasági szólamok, mert anyagi szinten semmi sem jön létre. Mindennek először gondolatban kell megjelennie ahhoz, hogy aztán a lélek érzései által késztetve megvalósulhassanak a világban. A jelenlegi vezetés mindent csak az anyag szemszögéből vizsgál, így nem veszi észre, hogy az önzés és az ösztönlénység diktálja életük minden lépését. Az ilyen Ösztönlénység pedig csak szenvedésre és pusztulásra tanítja az emberiséget. A magyarság fog az emberiségnek egy olyan nézőpontot nyújtani, ami meg fogja változtatni az egész világ arculatát, és az egész világhoz való hozzáállását is.

Ehhez pedig nekünk magunknak kell változnunk. Levetkőzni a korlátoltságot, a kishitűséget, az önromboló hiedelmeket, melyek nem segítenek, csupán csak hátráltatnak bennünket minden téren, hogy azok legyünk, akik igazándiból vagyunk. Amikor pedig felfedezzük önvalónkat, akkor pedig sikerülni fog az Ő hatalma által visszaállítani az egységet az egész Földön, és az egész világon, mert akkor jönnek el azok az idők, mikor is új korszak veszi kezdetét a négy égtáj szerint. Ez pedig a Kárpát-medencéből a Föld Szívéből fog elindulni, és elképesztő hatást fog kiváltani a Világra.

Legyetek jók, és akkor vissza találtok a legnagyobb Jóhoz, a Boldogsághoz, az Istenhez. Ez a visszatalálás a magyarság küldetése, és ezen a visszatalálás nyomán létre jövő tudás eljuttatása minden emberhez, minden nemzethez, az egész emberiséghez. Amikor pedig ez bekövetkezik, akkor jön el a Földre a béke, a Világ Béke, amit már sok nemzedék és generáció óta vár az emberiség, de a különböző tévutak miatt nem ismert fel, és nem talált meg. Az a Mennyország, amiért már 2000 éve imádkozunk!

A magyarság küldetése a lelkek nevelése, az emberek tanítása, így közületek csak azok törekedjenek vezető pozícióra, akik alkalmasak ezen feladatokra, egy ilyen jelentős dologra hivatott nemzet életében. A többiek ki fognak hullani, mert nem fogják tudni befogadni azt a megújulást, amely a hazánk számára hamarosan el fog következni! Ezért legyetek jók és kedvesek, amennyire tőletek telik, hisz a nagy feladatok nagy felelősséggel is járnak. Álmodjátok az életet szépre, jóra, békésre, hogy ez a béke aztán a Föld szívéből szétsugározódjék.

Legyetek Jók, ha tudtok, mert a többi nem számít!
Legyetek Jók!

A második ezredév után
Pannónia váratlan erőre kap,
királyok gyűlése lesz Budán,
de császáruk magyar marad.
Kelet s nyugat központja lesz,
egy évszázadra legyőzhetetlen,
szembeszállni velük nem érdemes:
uralkodik a Lélek és a Szellem.


Jön majd egy ember, a második
millenium után, ki felette áll
minden torzsalkodásnak: Ő lesz az itt,
ki Pannonföldről Istenhez kiált,
és Isten meghallgatja imádságait.
Ő lészen az, kinek uralkodása folytán
Pannnónia ismét erős lesz és gazdag,
nagyobb lesz, mint akármely szultán,
az ő szavára minden országban adnak,
s önként kezére bíznak minden hatalmat.


A kétezredik év után hamar
nagy lesz az ország és erős,
visszatér hazájába mindegyik magyar,
s magyar földben nyugszik minden ős.
De a magyar föld része lesz a nagynak,
erős királyság, melynek nincs határa,
a keresztények farkasai már nem ugatnak,
Krisztus ellenségeit a föld kizárja.

http://mkh.valosag.net/index.php/gyuemoelcs