Úgy hiszem, az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov aggodalmai az Egyesült Államokkal és az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban megalapozottak.
Az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov, az orosz elnök Dimitrij Medvegyev és az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin három különösen ragyogó elme, és többévnyi munkájuk során végig tolerálták az Egyesült Államok választott adminisztrációját.
Az orosz kormányzat mostanra már figyelembe veszi az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban a következő tényeket:
1) Az Egyesült Államokban 1970-ben tetőzött az olajkitermelés. A 2020-as és 2030-as év közt már számolni kell az olajkészletek kimerülésével. Az Egyesült Államok szállítási rendszere jelenleg teljes egészében a fosszilis energiahordozókra épül. De a helyzet ennél bonyolultabb, mert az olajat ennél sokkal több mindenre használják, beleértve a műtrágya, a műanyag, és a kozmetikumok előállítására.
2) Mivel az Egyesült Államok nagyon is tisztában van az olaj sebezhetőségével és azzal, hogy nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség, ezért az Egyesült Államok kormányának elsődleges célja, hogy biztosítsa az olaj- és földgáztartalékokat, legyenek azok akárhol a világon.
Ez a probléma egyre sürgetőbbé válik, figyelembe véve azt a tényt, hogy a mexikói olajmezők 2020-ra kimerülnek. Ezeken az olajmezőkön évről évre 30-35%-al csökken a kitermelés. Mexikó exportálja az olaját az Egyesült Államokba.
Kanada az Egyesült Államok fő olajbeszállítójává vált az Alberta területén folytatott kitermeléssel. Észak-Albertában az olajhomokot bányásznak nagyon közel a felszínhez, és ez így lesz 2020-ig. 2020 után az olajhomok bányászásának költségei fokozatosan növekedni fognak, ahogy egyre mélyebb és mélyebb gödrökre lesz szükség. Az olajhomok készletek is fokozatosan csökkenni fognak. Végül nem tudnak elég olajat beszállítani az Egyesült Államokba ahhoz, hogy fenntartsák a jelenlegi olaj alapú gazdaságot.
3) Szerte a világban vannak olyan országok, melyek nem akarják eladni az olaj- és földgáz tartalékaikat az Egyesült Államoknak. Ezeket az országokat sorra megszállják, hgy hozzáférjenek a készletekhez. Afganisztán (az olaj- és gázvezetékekért), Irak (a nyersolaj készletekért) és Líbia (nyersolaj készletek) erre a legjobb példa.
A líbiai konfliktus könnyebben érthető, ha valaki tudja, hogy a Brit-szigeteket jelenleg olajjal ellátó északi-tengeri olajkészletek a mexikóihoz hasonlóan kimerülnek a közeljövőben. Az Északi-tenger olajmezőinek kitermelhetősége már most évente 30-35%-al csökken évente, kimerülésük 2020-ra várható.
Így a líbiai olajtartalékok biztosítása különösen fontos volt az Egyesült Királyság, Európa, az Egyesült Államok és Kanada számára. Az Egyesült Államok, Kanada, a NATO a líbiai kormány fölötti teljes ellenőrzést akarják, hogy ezzel biztosítsák az olaj- és földgázkészletekhez szükség esetén az azonnali hozzáférést.
A líbiai konfliktus legnagyobb vesztese Kína volt, akit így kizártak az energiaforráshoz való hozzáférésből. (ahogy várhatóan Oroszországot is)
Líbia másik értékes "árucikke" a hatalmas földalatti édesvizi tava. Aki ellenőrzése alatt tartja Líbiát, az hozzáfér a három legfőbb természeti erőforráshoz, az olajhoz, a földgázhoz és az iható édesvízhez, valamint értékesíteni tudja azt.
4) Meg kell érteni az Egyesült Államok kormánya és a nyugati demokráciák működését. Az Egyesült Államokban a demokrácia illúziója van csupán, két politikai párttal, a Republikánus és a Demokrata Párttal, ami ugyanazon érem két oldala. Az Egyesült Államok igazi kormányát nem választják, az egy másik hatalmi bázison alapul. Ez a hatalom gondosan megtervezi és végrehajtja a politikai döntéseket, amiket a megválasztott kormányzatnak követnie kell. Így a választott kormányzat csak bábja egy az országot irányító sokkal hatalmasabb szervezetnek.
5) Az Egyesült Államok pénzforgalmát nem az Egyesült Államok kormányzata irányítja, hanem a Federeal Reserve Bank. A Federal Reserve Bank egy privát banki intézmény. Ez a privát banki intézmény irányítja az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Európa pénzkészletét. A pénzkínálat ellenőrzésével a magánintézmény bankárai a világpolitikát is irányítják.
6) A világ pénzügyi szabályainak megállapításával ez a csoport a világ pénzügyi rendszerét irányítja. Ez a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) működésével teljesedik ki.
Ha egy szegény országnak pénzre van szüksége, és azt akarják, hogy a fent említett szervezetek szabályai szerint működjön, az USA dollárhoz folyamodnak, ami jelenleg alapértelmezett pénznem a világon mindenhol. Ez a helyzet állt elő, miután az első és második világháború mondhatni megsemmisítette a gyáripart a Brit-szigeteken, Európában, Oroszországban, Japánban és Kínában. Az Egyesült Államok volt az egyedüli modern ipari nagyhatalom, melyet nem érintettek a világháborúk.
A két világháborút követően az érintett országok mind az Egyesült Államok valutáját fogadták el szabványnak, mert ez volt az egyetlen módja, hogy a lehető leggyorsabban import áruhoz jussanak. Miután az Egyesült Államok olajkitermelése 1970-ben elérte a csúcspontot, ez a pénzügyi felépítmény határozta meg a teljes világgazdaságot.
Ez a pénzügyi szabályozás arra lett felhasználva, hogy az Egyesült Államok kormánya irányíthassa a világ azon országainak gazdaságát, melyekből nyereséghez juthatnak.
7) A pénzügyi hatalmi bázis megváltoztatására irányuló törekvéseket nem tolerálják. A pénz, a hatalom, és az irányítás kéz a kézben jár. Mikor John F. kennedy elnök kísérletet tett arra, hogy az Egyesült Államok pénzügyi ellenőrzését elvegye a Federal Reservtől és visszaadja az Egyesült Államok kormányának, azonnal meggyilkolták. Ezt követően egyetlen amerikai politikus sem próbálta visszaszerzeni a pénzkészlet irányítását az Egyesült Államok kormányának.
8) Miért épült az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa?
Két fő oka van az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa megépítésének, és annak, hogy Oroszország is része akar lenni, de egyszerre aggódik is miatta.
Oroszország a bolygó legnagyobb olaj- és földgázkészleteivel rendelkezik. Az orosz olaj és földgázkészletekre igényt tart Kína, India, Európa, az Egyesült Államok, és Oroszország maga. Oroszország ezen kívül számos más természeti erőforrással rendelkezik és kolonizálható területekkel. Oroszország lakossága 135 millió fő és egyre csökken - mellette az egymilliárdos kínai lakossággal, aminek nem áll rendekezésre elég élettér, fogynak az erőforrásaik, gazdaságuk pedig évente 9%-ot növekszik. Oroszország egy elfogadható terület Kína számára, hogy megszállásával és irányításával növelje saját birodalmát pusztán a társadalom elemi szükségletei okán.
Az Egyesült Államokkal és az Európával való partnerség segítségével kiépített Európai Rakétavédelmi pajzs segítséget is jelent Oroszországnak olaj- és földgáztartalékainak, valamint termőterületeinek megvédésében. Természetesen cserébe az export olajért és földgázért. Semmi sincs ingyen.
Mindazonáltal 2020 és 2030 között a bolygó összes ismert olajtartaléka olyan mértékig csökken, hogy az Egyesült Államok számára szükségessé válik a Kaszpi-tenger olaj- és földgázkészletei feletti irányítás megszerzése. Ebben az esetben az európai rakétavédelmi pajzs az orosz haderő ellen fordul és biztosítja a könnyű és gyors katonai megszállást.
A probléma ebben az esetben az, hogy Kínának szüksége van az orosz kőolaj- és földgáztartalékokra és nem tűri el, hogy elvágják attól.
9) Tehát Oroszországnak szüksége van egy gazdasági megoldásra, ami függetleníti a magánbankok által előállított nyugati pénzkészlettől, attól a folyamattól, amivel a FED gazdaságilag és politikailag irányítása alatt tartja az országokat.
Csak egy független pénzügyi rendszer biztosíthatja, hogy Oroszország saját maga teremtse meg jövőjét. Ellenkező esetben a magánbankok a WTO és az IMF megállapodásain keresztül fogják diktálni a feltételeket. Egy ilyen lehetséges megoldás Orosszország számára a kreditrendszer.
A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megváltoztatja az ország pénzkészlete kezelésének módját, amivel az rábírja az állampolgárokat a munkavégzésre, hogy azok a közösség, a város, az állam és az ország érdekében dolgozzanak.
A kreditrendszer alapú társadalomban az ember válik a legértékesebb természeti erőforrássá, és a társadalom minden tagja a hozzáadott munkának megfelelő juttatásban részesül.
Tegyük fel, Dimitrij Medvegyev orosz elnök azt akarja, hogy minden orosz állampolgár 50000 dollárnyi összeget keresssen egy évben. Ennek értelmében a következőket veszik számításba:
A személy gazdasági értéke a nemzetgazdaság szempontjából = (100 év - a személy életkora) x 50000 dollár évente
Az ország teljes pénzkészlete = (100 év - a lakosság életkorának mediánban vett értéke) x 50000 dollár évente
Az állam pénzügyi alapja = az ország pénzkészlete x 7% (például)
Az orosz társadalom mindenféleképpen nyer rajta:
A munkanélküliség elképzelhetetlen. Minden fiatal 50000 dollár gazdasági értékkel kezdi a pályát, amit a kormányzat felé le kell dolgoznia (helyi, országos vagy szövetségi) katonai, társasági, magánvállalkozói, kereskedői-közvetítői téren, otthon szülőként gyermekneveléssel, vagy akár a felsőoktatásban való részvétellel.
A szegénység megszűnik. Mindenkinek van egy alap 50000 dolláros gazdasági értéke egy évben, amit le kell dolgoznia a közösség javára.
A hajléktalanság megszűnik létezni, mivel az emberek azonnal meg tudják fizetni saját otthonuk árát vagy másnak meg tudják fizetni, hogy megépítse azt.
A gyermek gazdasági befektetéssé válik a szülők számára, ami arra ösztönzi a szülőket, hogy gyermeket vállaljanak. Minden gyermek után évente 50000 dollár jár, ami ételre, ruhára, lakhatásra, oktatásra és más, gyermekneveléssel kapcsolatos dolgokra költhető.
A gyermekek többé nem maradnak szülő nélkül, mert az örökbefogadás is megéri gazdaságilag, jó befektetéssé válik.
Az orosz lakosság növekszik és erősebbé, magasabban képzettebbé válik, és boldogabbá, mit a történelemben eddig bármikor.
Az orosz lakosság a világ legmagasabban képzett lakosságává válik. A tanulmányok fizetett foglalkozássá válnak 4 éves kortól egészen 24 éves korig, vagy az idősebbek számára is. A lakosság fejleszeteni fogja képességeit és növelni tudását, miután éveken át a közösség javára munkát végzett.
Az orosz kormányzat nem szenved hiányt az államigazgatásban dolgozók kifizetése terén, mert minden, az államigazgatásban dolgozó személy évente 50000 dollárnyi gazdasági értéket képvisel.
Az orosz hadsereg többé nem szenved pénzhiányban, annyi katonát foglalkoztat Oroszország védelmére, amennyi szükséges, és ki tudja fejleszteni a szükséges védelmi rendszereket, hogy megvédje Oroszországot a megszállástól. Minden orosz katona 50000 dollár alap gazdasági értékkel bír évente.
Az orosz cégek nem szenvednek pénzhiányban az orosz állampolgárok foglalkoztatása terén, mert minden foglalkoztatott eleve 50000 dolláros gaazdasági értéket jelent egy évben, és ez rendelkezésére áll.
Az orosz vállalkozóknak rendelkezésre áll 50000 dollár kredit a közvetítő tevékenység folytatásáért, mert az a közösség érdekében történik.
Az újonnan kezdő vállalkozók meg merik valósítani az új ideákat és ötleteket, és a kreativitás utat tört Oroszországban, mert a kezdetektől fogva meg lesznek fizetve ezért a munkáért, így a kezdő vállalkozások nagy része nem lesz eleve halálra ítélve.
A teljes orosz társadalom érdekelt lesz a munkahelyteremtésben, a termelésben, a közvetítésben, az oktatásban, a lakosság számának növekedésében, és az általános jólétben.
A kreditrendszer nem az egyenlőségről szól. A kreditrendszer arra ösztönzi a lakosságot, hogy vállaljanak munkát azon a téren, ami hozzájárul a közösség egészéhez.
Minden személy 50000 dollárnyi hozzárendelt gazdasági értékkel rendelkezik évente. A hiányszakmák terén további kreditekkel ellensúlyozzák a hiányt, és a jelenleg is uralkodó önzés fel fogja tölteni a megüresedett pozíciókat.
Az emberek azt fogják csinálni, amit szeretnek, az orosz állam pedig fizetni fogja őket ezért, és ezzel az orosz társadalom hatalmasabbá válik, mint valaha.
A kreditrendszer független lesz az energiaforrásoktól. Ez azt jelenti, hogy mikor a fosszilis erőforrások kimerülnek 2030-ban, az orosz gazdaság és az orosz bankrendszer tovább fog működni bármilyen különösebb probléma nélkül.
Ez nem lesz igaz a nyugati és az európai bankrendszerre, ami csak a fosszilis erőforrások olcsósága esetén működőképes. Mikor a jelenleg leggyakoribban felhasznált fosszilis erőforrások, az olaj és a földgáz többé nem elérhető, a nyugati és az eurpai bankrendszer össze fog omlani, milliók válnak munkanélkülivé és a vállalatok csődbe mennek.
Az orosz kreditrendszer egy stabilabb pénzügyi rendszert fog jelenteni
10) A legnagyobb veszély, ami az Egyesült Államok és Európa hatalmi központjaira leselkedik az, hogy Oroszország ki fogja építeni ezt a kreditrendszert, amivel létezni tud a befolyásuk és irányításuk nélkül is. És ha Oroszország meg tudja tenni, megteszi Kína is, India, és más országok is újraértékelik a pénzkészleteiket.
11) A kreditrendszer nem váltja fel a kapitalizmust, hanem felerősíti azt, így hatalmas gazdasági növekedéssel kell számolni.
12) A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megoldja az orosz társadalom alapvető problémáit azzal, hogy munkára ösztönzi a társadalom minden tagját, így megszűnteti a munkanélküliséget, a szegénységet és a hajléktalanságot, beindítja a lakosság számának növekedését, fokozza a bevándorlást, hatékonyabban védi Oroszország határait, erőforrásait. Oroszország független marad a nyugat gazdasági rendszerétől, nem irányítható a WTO és az IMF szervezetén keresztül.
Arnold Vinette - UVM Economics
University of Vermont
Burlington, Vermont
Jövőnk.info megjegyzés: A kredit-rendszer nem megerősíti, hanem átalakítja a kapitalizmust. Végső soron talán államkapitalizmussá, mely nem kommunista, vagy nemzetiszocialista jellegű, hanem patrióta (protekcionalista) állami (össznépi) kapitalizmus lenne - ha ez még kapitalizmusnak nevezhető egyáltalán.
Milliárdokat bukik Oroszország Líbiában
Egyelőre feltételes módban (bukhat), de a végeredményt úgy is tudjuk. Pár hete adtunk hírt róla, hogy az ÁNT - mint nemzetközileg elfogadott új kormánya Líbiának - egyszerűen közölte Oroszország képviselőjével, hogy felül fogják vizsgálni a két ország között megkötött szerződéseket, és valószínű, hogy valamennyi megrendelésüket visszamondják. A fegyverzeti megrendeléseket már vissza is mondták mindenféle felülvizsgálat nélkül.
Egyes elemzők úgy vélik, hogy a NATO szándékosan bombázta le azokat a létesítményeket, ahol a kínai és orosz cégek dolgoztak, hogy az országból minél előbb evakuálni kelljen ezeknek az országoknak a dolgozóit, és így sokkal egyszerűbb lesz a cégeket kipaterolni. Ráadásul a feltárásokat és az építkezéseket a nyugati cégek fogják folytatni. A megsemmisített víz, elektromos hálózat, közművek, üzemanyag tárolók, és feldolgozók újjáépítése hatalmas összegekbe fog kerülni. A városokban szinte nincs olyan létesítmény, amely ne sérült volna, a hosszabb ideig kitartó városok szó szerint romhalmazzá változtak és még nincs vége, mivel az ÁNT éppen tegnap kérte a NATO-t a bombázás folytatására (akkor mégsem győztek Kadhafi megölésével?). Az újjáépítés csillagászati összeg lesz.
Csakhogy az állam 143 milliárd dolláros aranytartaléka sehol sincs. Eddig úgy gondolta mindenki, hogy Kadafi szállíttatta el. De - és itt a lényeg! Amikor Kadhafit elfogták, rövid úton kivégezték! Senki nem volt rá kíváncsi hol a pénz? Ez két dologra enged következtetni.
Első: vagy nagyon jól tudták, hogy akit kivégeztek, az nem Kadhafi, hanem valamelyik dublőre (állítólag tucatnyi volt belőle, és a videó szerint a férfi végig azt mondja, nem ő Kadhafi).
Második: Kadhafinak semmi köze a hatalmas aranytartalék eltűnéséhez. Ezért nem is voltak rá kíváncsiak. Ugyanis ha előkerült volna, akkor a világot bejárta volna az arany hegyekről készült fotók. Ez viszont sehol sincs, és egyre több emberben vetődik fel a kérdés, akkor vajon hol van? (Az ilyen feltevések után biztosan lesz majd a romok alatt valahol pár tucat aranyra festett fémdarab.)
Az egész háború alatt több esetben követhető volt a nyugati különlegesen felkészített csapatok ténykedése. Mikor először írtuk meg, hogy Tripoli elfoglalása egyértelműen a NATO műve volt, először lebolondoztak minket (még a keleti országok olvasói is hitetlenkedve fogadták, olvastuk a visszajelzéseket), majd láss csodát, pár napra rá már egyértelmű tény volt (és a különböző fórumokon a minket lehülyéző, 'szennyportálozó' zsidók még csak elnézést sem kértek, hogy bocsánat, tévedtünk, ismét a hungaristáknak és a Jövőnknek volt igaza...).
Az is érdekes, hogy újabban az EU-ban újra sok lett a pénz, kisegítenek ezt is, azt is, pedig a görögök már azért nem tudták a további odaítélt pénzt lehívni, mert nem volt. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy speciális akció keretében már a kezdetekkor szó szerint a NATO valamelyik "elit" egysége kirabolta a Líbiai Állami Bankot. Ennek két célja lehetett. Az egyik, hogy kellett a pénz, a másik, hogy ennek a tartaléknak a hiányában a szó szerint rommá bombázott ország újjáépítése hitelek nélkül nem fog menni. Így a nyugati bankok betehetik végre a lábukat egy olyan országba, ahová eddig be sem engedték őket. Elképzelhető, hogy azért hagyták eddig életben Kadhafit (mint ahogy az orosz tanácsadó tiszt az interjúban elmondta, miszerint a NATO végig tudta hol tartózkodik Kadhafi), hogy kellőképpen leamortizálják az országot. Persze ez az ellenállók hősiességén semmit nem változtat.
A légicsapások nem csak a kész, hanem a készülő létesítményeket is érték. Képzeljük el, mekkora befektetések készülhettek, ha csak Kína 30 000 dolgozója dolgozott Líbiában, márpedig a legegyszerűbb kétkezi munkára biztos nem Kínából vittek munkásokat.
Az ÁNT legújabb Oroszországgal szembeni kijelentései pedig súlyos milliárdoktól foszthatják meg Oroszországot. Az ÁNT ugyanis kijelentette, hogy nem csak a megrendeléseket vizsgálják felül, hanem a lejárt szerződéseket, amiket Líbia eddig még nem fizetett ki. Ez sok milliárd dollárt tesz ki. Az ÁNT kijelentése szerint, ha úgy találják, hogy a szerződés nem volt előnyös Líbia számára, akkor nem fogják kifizetni. Márpedig egészen biztos, hogy úgy fogják találni.
Mikor Oroszország elismerte az ÁNT-t, mint új kormányt, azzal a hozzáfűzéssel tették, hogy remélik az új kormány fenntartja a már megkötött szerződéseket. Az senkinek fel sem merült, hogy a teljesítések kifizetését is megtagadnák. Sőt! Az orosz képviselő a tárgyaláson éppen arra hivatkozott, hogy átütemezhetik az adósság törlesztését, ha megtartják a szerződéseket.
A líbiai cégek új vezetői azonnal az orosz cégekkel kezdtek kötekedni. Állítólag a Gazprom nem teljesítette időre az új mező feltárását. Éppen úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy az elmúlt 8 hónapban háború folyt az országban. Ezt Oroszország kifejezetten rossz szándékú hozzáállásnak minősíti. Kérdés azonban az, hogy mikor fogja Oroszország a líbiai vezetés tetteit a Nyugat tetteinek minősíteni. Onnantól ugyanis egész más lenne a képlet, és Moszkvának megvannak a lehetőségei, hogy érvényesítse akaratát a Nyugat felé, elég ha pár számlát ők sem fizetnek ki azok felé az országok felé, amelyek a líbiai szerződéseiket fogják megkaparintani. Hivatkozni Oroszország is tud akármire, miért nem fizet.
Egy forgatókönyvet tudunk valószínűsíteni, hogy Líbia megtart pár szerződést, kifizet az adósságból egy kis részt, hogy addig is Moszkva befogja a száját. Aztán jó ideig eljátszanának a bíróságokon, közben Líbia többször kijelentené hogy fizet, majd mégsem. Ezt a cionista játékot mi már itt Magyarországon nagyon jól megtanultuk, ezért ment csődbe millió vállalkozó.
Kérdés, hogy Moszkva belemegy-e ebbe az átlátszó játékba, és vállalja, hogy fut a pénze után. Vagy nyel egyet, elkönyveli a veszteséget, és elindítja a válaszlépéseket.
Az egyik jelentős orosz internetes oldal megkérdezte egy neves orosz gazdasági elemző csoport vezetőjét, Szergej Dimidenkot, hogy szerinte megkapja-e Oroszország a kintlévőségeit Líbiából.
„A válaszom egyértelmű és tömör: nem. Oroszország semmit nem fog Líbiából kapni, sem pénzt, sem szerződéseket - beleérte a védelmi és a közlekedési iparágakat is. A líbiai piac orosz vonatkozásban nem olyan jelentős. Európai vonatkozásban viszont az. A líbiai olajkitermelésben idáig Franciaország 31%-os részesedéssel vett részt. Most valószínű, hogy ez a cég (ENI) bekebelezi az egész olajpiacot Líbiában. Nagy-Britanniának és Olaszországnak is nagy az étvágya ebben a vonatkozásban. Szűk lesz ez az ország Oroszország nélkül is."
„Líbiának egyetlen esélye lenne, ha megfelelően a sarkára tudna állni, és ő diktálna, de nem fog. Már csak azért sem, mert nem fogja elkerülni a belső politikai válságokat, mint ahogy annak súlyos jelei már mutatkoznak. Így a külföldi cégek munkafeltételei is nagy mértékben romlanak. Épen arra a forgatókönyvre számítok, mint például Irakban. A Husszein utáni erők nem voltak képesek megegyezni egymással, az ország újjáépítése éppen ezért rendkívül lassan halad. A hatalomból kiszorított erők, akik viszont jelentős fizikai erővel rendelkeznek, könnyen megtalálják a célpontjaikat a nyugati érdekeltségekben. Emiatt pedig (a sok áldozat, és a rengeteg így szerzett ellenség) könnyen találnak követőket is. Irakban mindennaposak a gáz és olajvezetékek robbantásai, a kitermelés szinte sehogy sem halad. A képességekhez képest nulla mennyiségű olajat tudnak eladni."
„A líbiai olaj a világ teljes forgalmának 3%-át tette ki. Ez nagyon minimális, és ráadásul az ország területén az olaj már nagyon fogyóban van. Az újjáépítés pedig hosszú idő lesz. Az egész országot feltérképezték már, ezt jól tudjuk, hiszen a felmérések jó részét pont az orosz mérnökök végezték. Moszkvai tudósok éppen egy olyan csomagot akartak Kadhafinak átadni, hogy megfelelő befektetéseket javasoljanak a geológiai ismeretek tudatában. Ezek hiányában bármilyen további fúrás és befektetés hatalmas kockázatot jelent."
„Amennyiben a Nyugat évek alatt elvégzi ugyanazokat a felméréseket, mint amit az orosz cégek, akkor rá fog jönni, hogy Líbia nem is olyan hatalmas befektetés már. Ezek után a nyugati cégek könnyen lehet, hogy egyszerűen kivonulnak majd onnan (persze előbb kitermelik amit még lehet). Ugyanis a drága kitermelés a nagy katonai kockázattal együtt igen rossz üzlet. Oroszország jelentős pénztől eshet el, de talán nem véletlen, hogy Moszkva nem futott azonnal líbiai ügyei után. Rengeteg tapasztalat van már az efféle dolgokban, azt viszont tudjuk, hogy maga Líbia járhat legrosszabbul az egész forradalommal."
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése