2009. február 15., vasárnap

A Próféta ötödik oszlopa


Szarajevó, az iszlám „balkáni Jeruzsáleme”
Radikális muszlim imámok és különféle nacionalista politikusok fenyegetik Szarajevó multikulturális örökségét - figyelmeztet riportjában Walter Mayr a Spiegel Online-on. Az arab adományoknak köszönhetően a mélyen vallásos hit új követőkre talált. „A balkáni Jeruzsálemben" az iszlámisták csillaga emelkedőben van.
A mecsetekben Izrael pusztulását jósolják az imámok: „cionista terroristák", „emberbőrbe bújt állatok", gázai „koncentrációs tábor", „a zsidó pszeudo-állam végének kezdete". A pénteki ima idején mintegy 4000 hívő - a nők szigorúan elkülönítve - hallgatja az imámot a szarajevói Fahd Király Mecsetben, amely az egykori szaúdi uralkodóról kapta a nevét. Később Nezim Halilovic imám vendégszerető családja körében fogad. A meleg családi hangulat és a négy gyermek vidámsága éles ellentétben áll a mecsetben elmondottakkal.
A Fahd Király Mecsetet több millió dolláros szaúdi adományból építették, ez a Balkán legnagyobb muszlim imaháza. A mecset mágnesként vonzza a bosznia-hercegovinai iszlám fundamentalistákat, az imám pedig állítólag a vahhábiták patronáltja, jóllehet ők „szalafistáknak" nevezik magukat a szunnita iszlám egyik ultrakonzervatív irányzata nyomán. Halilovic szerint a vahhábizmus egyenlő az al-Kaidával, az al-Kaida pedig a világméretű terrorhálózattal. Neki ehhez semmi köze, a vallásosság megerősödését viszont támogatja: „A Nyugatot zavarja, hogy számos muszlim visszatér a hitére, ahelyett, hogy - mint azelőtt - mulatókba járna, alkoholt inna, és disznóhúst enne." Sok boszniai megveti a „Nyugatot", amiért 1992-ben az ENSZ fegyverembargót rendelt el, ami megnehezítette a muszlimok harcát a „szerb agresszorok" ellen. Csak négy év és 100 ezer halott után szánta rá magát a nemzetközi közösség, hogy az Egyesült Államok vezetésével véget vessen a mészárlásnak. A boszniai háborúban életüket vesztő civilek 80%-a muszlim volt.
Ez a trauma mély nyomot hagyott a hagyományosan kozmopolita muszlim bosnyákok tudatában és utat nyitott az iszlámisták számára. Évekkel később a fundamentalisták a keresztény szerbek és horvátok támadásait „keresztes hadjáratoknak" állították be, magukat pedig a muszlimok rendíthetetlen védelmezőinek titulálták. Halilovic a 4. muszlim dandár parancsnokaként maga is részt vett a háborúban. Tanúja volt annak, hogy a Közel-Keletről és Észak-Afrikából számos vallásos harcos érkezett Boszniába, akik az eredeti, tiszta iszlám helyreállítását akarták elérni.
Szarajevó a Kelet és a Nyugat találkozásánál fekszik Európa szívében, ahol muszlimok, katolikusok és ortodox keresztények találkozhatnak, ám ha a város elvesztené a muszlimokat, s az ő közvetítőszerepüket, akkor még robbanásveszélyesebb helyzet alakulhatna ki. A bosnyák főváros ma is nyüzsgő, eleven, élénk az éjszakai élet. A hagyományos iszlám viselet viszonylag ritka. Egy 2006-os vizsgálat szerint ugyanakkor a boszniai muszlimok 3%-a, több mint 60 ezer nő és férfi a vahhábita iszlám híve, 10% pedig szimpatizál az erkölcsvédőkkel. Ezek az emberek esténként kis csoportokban gyülekeznek a mecset körül, a többi muszlimtól elkülönülve imádkoznak, még a köszönésüket sem fogadják.
A szarajevói muszlimok idősebb generációi a szakállas misszionáriusoktól kapnak kioktatást arról, mi törvényes (halál) és mi tilos (harám), mintha ők és őseik eddig helytelen módon éltek volna. Ez ellen tiltakozva a Császári Mecset nagytiszteletben álló imámja ideiglenesen be is zárta az imaház kapuját, ami a 450 éves történetében először fordult elő! A civilizációk harca az interneten is folyik, az egyik honlapon az „istentelen" szocialista Jugoszlávia örökösei információkat találhatnak a szalafista doktrínáról, mely szigorú erkölcsi utasításokat tartalmaz (zenehallgatás, dohányzás tilalma stb.). A fórumon szó esik a dzsihádról is, a hozzászólók a Fahd Király Mecsetbe járnak imádkozni. Kérdés, létrejöhet-e egy radikális, potenciálisan erőszakos, muszlim dominanciájú párhuzamos társadalom abban a Bosznia-Hercegovinában, mely nemrég írta alá az Európai Unióval a Stabilizációs és Szövetségi Szerződést.
Vannak erre utaló jelek, erre már Resid Hafizovic, az Iszlám Egyetem professzora is felhívta a figyelmet. A boszniai szövetségi rendőrség nemrég jelentette be, hogy nő az „iszlámista karakterű terrorizmus" veszélye, s öngyilkos merénylők készülődéséről is tudnak. Már letartóztatások is történtek, sőt félreeső helyeken fegyverraktárakat és katonai felszereléseket is találtak. 2001. szeptember 11. után fokozódott a nemzetközi nyomás a szarajevói kormányra annak érdekében, hogy lépjen fel határozottabban a szélsőségesek ellen. Ennek meg is lett az eredménye: a boszniai segélyeket koordináló szaúdi megbízott irodáját bezárták és átkutatták. Olyan hírek is elterjedtek, hogy arab támogatók 500 eurót fizettek havonta azoknak a nőknek, akik előírásos muszlim öltözékben jártak.
Az iszlámisták lassan, de biztosan behatolnak a szarajevói társadalomba és kiterjesztik a befolyásukat. 2008 szeptemberében „Allah Akbar!" felkiáltással egy kisebb csoport megzavarta az első boszniai homoszexuális és leszbikus fesztivál rendezvényét. Egyes vahhábiták huligánok módjára utcai verekedéseket provokálnak, amelyeket a Boszniai Helsinki Bizottság elnöke, Srdjan Dizdarevic mélységesen elítél.
Sajnos a politikusok radikalizálódása mindehhez jó hátteret kínál és fenyegeti Bosznia szekuláris jellegét, valamint a muszlimok, szerbek és horvátok kompromisszumán nyugvó egységét. Helyi politikusok követelik, hogy az iskolai osztályokat a vallási hovatartozás szerint különítsék el egymástól, 2008 decemberében pedig több helyen is elfogadták azt a tilalmat, mely érintette az állami óvodákat Szarajevóban (karácsonyi ünnepségek). A kormány és a politikai pártok felelőssége elsődleges. Nikola Spiric szerb miniszterelnök szerint valós a veszélye annak, hogy az ország darabokra hullik. Boszniát gyakorlatilag 1995 óta a dyatoni békeszerződés nyomán létrehozott Főképviselet Hivatala irányítja. A korábban rendkívül agilis Haris Silajdzic, a boszniai elnökség muszlim képviselője a kimerültség jeleit mutatja, de még mindig őt tekintik a muszlim érdekek legravaszabb képviselőjének. Ő nem látja Szarajevó iszlámizálódásának jeleit, de szerinte garantálni kell, hogy a muszlimoknak igazságot szolgáltassanak az 1990-es évek „genocídiuma" után. Reméli, hogy a Nyugat megérti, mekkora a tét: „Bosznia kis ország, de nagy jelkép."
Musztafa Spahic az ország legrégebbi korániskolájának tanára, a jugoszláv időkben öt évet töltött börtönben azzal az Alija Izetbegoviccsal, aki később Bosznia-Hercegovina elnöke lett. Szerinte Szarajevó az európai iszlám szellemi élet erődje, s nem fog a szaúd-arábiai fanatikusok kezébe kerülni. Egy példázattal él: „Ha valaki ki akar itt vágni egy szilvafát, mert nem akarja, hogy pálinka legyen a gyümölcséből, és datolyapálmát akar ültetni a helyébe, merthogy a Próféta is datolyát evett, mi azt mondjuk neki, a mi hazánkban a datolyapálma nem él meg."
Musztafa Ceric boszniai főmufti külföldön népszerű, Németországban még díjat is kapott a demokrácia terjesztéséért. Sosem hagyott kétséget afelől, hogy mélyen hisz a liberális boszniai iszlám hagyományokban. Ugyanakkor mások a szemére vetik, hogy szoros kapcsolatokat ápol a szalafisták táborával, amit ő visszautasít, de azt nem tagadja, hogy az iszlám társadalom kialakításában érdekelt.
Jasmila Zbanic rendezőnő, aki 2006-ban Berlinben Arany Medvét kapott, filmet forgatott a Fahd Király Mecsetről. A film szerelmi történet, amelyben a fiú a szalafizmus felé fordul. A sztori modellje Nermin Karacic, aki harcolt a háborúban, majd iszlámista lett. A boszniai szalafisták egyik befolyásos vezetőjeként egy radikális szervezet élén állt, melyet a szaúdiak pénzeltek az amerikaiak tudtával. Utóbbiak riadót csak szeptember 11. után fújtak. Karacic szervezetét a hatóságok terroristának bélyegezték és betiltották. „Istenre esküszöm, semmit sem tudok az al-Kaidáról" - mondja, s állítja, semmilyen bűnt nem követett el. Ma már másképp gondolkodik, de a háború idején a mudzsáhidok segítsége nélkül „nem látta volna az alagút végét". Amikor pedig a hitre terelődik a szó, Karacic bevallja, még mindig úgy érzi, szoros kapcsolatban áll külföldi fegyvertársaival: „Még mindig úgy érzem, szalafista vagyok."

http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,609660,00.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése