Diktatúrák alkonya

Kína és Oroszország fölívelése… Hol vannak már a tavalyi prognózisok?!

Egy éve még sokan biztosra vették, hogy a 21. század eleje a nyugati demokráciák hanyatlását és a keleti nagyhatalmak, mindenekelőtt Kína előretörését hozza. Joshua Kurlantzick Ázsia-szakértő, a Carnegie Endowment for International Peace munkatársa a The American Prospect magazinban megjelent esszéjében arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági válság könnyen elsöpörheti az autoritárius rezsimeket. Ahogy mélyül a recesszió, a korábban a hatalommal kiegyező, a szabadság korlátozását a jólétért cserébe elfogadó tömegek szembefordulnak a kínai, orosz venezuelai és a többi autoritárius vezetéssel.

A gazdasági válság kirobbanása előtti időszakban számos olyan elemzés látott napvilágot, amely a Nyugat alkonyát jósolta, és a keleti nagyhatalmak, egyebek között Kína és Oroszország nagyhatalmi státuszának megerősödését jövendölte. Fareed Zakaria, a Newsweek szerkesztője A posztamerikai világ című, tavaly megjelent könyvének legfontosabb tétele szerint hamarosan véget érhet az Egyesült Államok gazdasági, politikai és katonai hegemóniája. Robert Kagan tekintélyes amerikai elemző Francis Fukuyama 1989-es, a történelem végére és a liberális demokráciák végső győzelmére vonatkozó tézisére utalva egyenesen azt állítja A történelem visszatérése, avagy az álmok vége című könyvében, hogy Oroszország és Kína vezetésével nemzetközi antidemokratikus tengely van kialakulóban.

A makrogazdasági adatok valóban a fenti forgatókönyvet látszottak igazolni - ismeri el Kurlantzick. Kína az elmúlt években rendre 10 százalék körüli gazdasági növekedést produkált, amelynek köszönhetően 7000 dollárra nőtt az egy főre jutó GDP. Az 1990-es évek elején még a csőd szélén álló Oroszország az energiahordozók világpiaci árának köszönhetően szintén jelentős növekedésnek indult, és több százmilliárd dolláros tartalékot halmozott fel. Azar Gat a Foreign Affairsben azt jósolta, hogy a kapitalista piacgazdaság és a kommunista politika elemeit ötvöző, rendkívüli sikereket felmutató államok fogják a jövőben a legnagyobb kihívást jelenteni a Nyugat számára.

A gazdasági válság miatt azonban minden a feje tetejére állt. Kurlantzick arra hívja fel a figyelmet, hogy a recesszió miatt Kínában és Oroszországban egyre nagyobbak a feszültségek. Kínában, főleg vidéken, gyakoriak az erőszakos tüntetések - az elégedetlenkedők már a rendőrök és a pártirodák elleni támadásoktól sem riadnak vissza. Sőt, a korábban az ipar és a kereskedelem központjainak számító virágzó városokban is elszabadulhatnak az indulatok. Több nagyvárosban sztrájkolni kezdtek a taxisok. Hongkongban az elmaradt bérük miatt dühös tömegek fosztogatták az áruházakat. Oroszországban sem nyugodtabb a helyzet. A rendőrséget és a különleges alakulatokat már többször be kellett vetnie a kormánynak a tüntetők megfékezése érdekében.

„A gazdasági visszaesés veszélyezteti az autokratikus rezsimeket - Kínát, Oroszországot, Venezuelát és az olajexportőr arab államokat" - véli Kurlantzick. A nyugati liberális demokráciák számára a globális recesszió elsősorban gazdasági jellegű problémákat vet fel. Az autoritárius diktatúrák azonban mélyebb, politikai és társadalmi kihívásokkal kell hogy szembenézzenek: a recesszió a rezsimek létét fenyegeti.

„A modern autokráciák nem hasonlítanak a hagyományos diktatúrákhoz. Nem az ideológia, a titkos rendőrség, a szólásszabadság korlátozása biztosítja a pekingi és a moszkvai autoritárius vezetés hatalmát, hanem a hallgatólagos megegyezés a középosztályokkal, akik a jólétért cserébe elfogadták a szabadság hiányát." Amíg a középosztályok jólétben élhettek, addig nem volt mitől félnie a szabadságjogokat korlátozó rezsimnek. Oroszországban az ellenzék követeléseit nem támogatták széles rétegek, Putyin népszerűsége rekordokat döntött. A városi középosztály Kínában egészen tavaly őszig elégedett volt a sorsával: a Pew közvélemény-kutató adatai szerint a kínaiak világviszonylatban is a legelégedettebb nemzetek közé tartoztak.

„A kormány igazi próbája a recesszió." Kínában és Oroszországban a belföldi kereslet igen gyenge, ezért az export lassulása rendkívül súlyosan érinti mindkét gazdaságot. A szintén olajexportból élő Venezuelában és a Perzsa-öböl arab államira ugyanez jellemző. Az autoritárius vezetők kezdetben nagyon magabiztosak voltak, és úgy nyilatkoztak, hogy a hanyatló Nyugat válsága elkerüli őket. Gyorsan bebizonyosodott, hogy ez tévedés. A gazdasági visszaeséssel azonnal felerősödött az autoritárius rezsimek kritikusainak hangja. Kínai értelmiségiek chartában követelték az egypártrendszer végét, a venezuelai önkormányzati választásokon előretört Chávez ellenzéke, Oroszországban a biztonsági erőket kellett bevetni a kormányellenes tüntetők ellen. Kazahsztánban és Iránban is egyre aktívabbak az ellenzéki szervezetek.

A tüntetőkkel szembeni kemény fellépéssel párhuzamosan a diktatúrák igyekszenek csökkenteni a recesszió hatásait és az elégedetlenséget. Kína és Oroszország a korábban felhalmozott dollármilliárdokat gazdaságélénkítésre és szociális kiadásokra költi. Kurlantzick szerint azonban a tartalékok csak ideig-óráig ellensúlyozhatják az export visszaesését. Előbb-utóbb eljön az igazság órája, kiürül az államkassza, és akkor Pekingnek, Moszkvának és a többi autoritárius kormánynak szembe kell néznie a valósággal. Ha a viszonylagos jóléttel a rezsimek legitimációja is megszűnik. A tekintélyes Ázsia-szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy Kína és Oroszország megpróbálja majd a nacionalista érzelmek felkorbácsolásával maga mögé állítani a népet, azt remélve, hogy az ideológiai bázis kiépítése ellensúlyozhatja az életszínvonal visszaesését. Ez azonban szintén kudarcra ítélt kezdeményezés, hiszen nem lehet az ideológiai azonosulást egyik napról a másikra kialakítani: bármennyire is gyengék a demokratikus intézmények és a sajtószabadság, Oroszországban és Kínában ma már nem képzelhető el az észak-koreaihoz hasonló személyi kultusz.

„Az 1930-as évek világválsága veszélyes, autokratikus ideológiák megerősödését hozta - egyebek között a  fasizmusét és a kommunizmusét. A második világgazdasági válság viszont lehet, hogy felszámolja majd őket. Könnyen elképzelhető, hogy a gazdasági válság megpecsételi az 1990 óta gazdasági szárnyalást produkáló autokratikus rezsimek sorsát. Így legalább lenne jó oldala is a pénzügyi összeomlásnak" - fejezi be cikkét Joshua Kurlantzick.

http://www.prospect.org/cs/articles?article=twilight_of_the_autocrats