2011. október 11., kedd

Líbiai forgatókönyv Közép-Ázsiában?

Szeptember 12-én Nyikolaj Makarov hadsereg-tábornok, az Oroszország Fegyveres Erői Vezérkarának vezetője egy moszkvai sajtókonferencián kijelentette, hogy Közép-Ázsiában nem lehet kizárni „líbiai forgatókönyv” alapján zajló forradalmakat.
Általánosságban a „líbiai forradalom” forgatókönyve a következő: polgári megmozdulások kiprovokálása, melyeket a „békés lakosság” köréből halálesetek kísérnek; a hatalom részéről elkövetett erőszakos cselekmények elítélése a „világközvélemény” részéről; részleges katonai beavatkozást biztosító ENSZ határozat elfogadása a lakosság szenvedéseinek megakadályozásáért; és teljes körű katonai cselekmények, melyek a határozatban lefektetett határokat erősen átlépik. A képhez hozzátartozik még a NATO tagok deszant egységeinek titkos harci cselekményei helyi „felkelők” álcája alatt, továbbá információs kampányok, többek között előre felállított, „a helyi viszonyokhoz nagyban hasonlító” feltételek közötti felvételek, filmek készítése a nemzetközi közvélemény részére a rendszer kegyetlenségéről, és megdöntésének elengedhetetlenségéről.
A szerbiai, grúz és ukrán „virágforradalmaktól” a líbiai forgatókönyvet a katonai intervenció, az ENSZ közbeavatkozása, a jóval aktívabb információs háború különbözteti meg. Még egy líbiai sajátosság – a társadalom mai napig fennmaradt törzsi szerkezete, melyet az intervenciós erők felhasználnak, egymásra uszítva a törzseket.
Csak egy futó pillantást vetve Közép-Ázsiára már látjuk azokat a feltételeket, melyek elősegítik a „líbiai forgatókönyv” megvalósítását. A közép-ázsiai elit erősen törzsi eredetű. Kazahsztánban az Öreg Horda képviselői dominálnak, Türkmenisztánban – tekinek (teginek), Üzbegisztánban – a taskenti-szamarkandi klán, Tádzsikisztánban – a Kulyabi klán. Egyidejűleg a törzsi-kláni szervezetbe más klánok képviselőit is befogadták. A kazah vezetésben, például, a Fiatal Horda népszerű képviselői is helyet foglalnak. Habár a vezető klán dominanciájára ez nincs befolyással. Sőt az állam vezetését birtokló törzsi egyesülés leváltására tett kísérlet garantálja a politikai helyzet azonnali kiéleződését. És ez már, amint tudjuk, elegendő lehet az intervencióhoz – a polgári lakosság elleni erőszak megakadályozásáért.
Hogy mihez vezethetnek a törzs-kláni eliten belüli ellentétek, megismerhettük Kirgízia példáján. A Szovjetunió széthullása után a köztársaság vezetésében egymást váltották az északiak, közöttük volt A. Akajev (1991-2005), és a déliek, élükön K. Bakijevvel (2005-2010). Bakijev hatalmának vége a „második kirgiz forradalom” során 2010-ben hosszú, a mai napig is tartó politikai és gazdasági válságba torkollott. A köztársaság élén megint az északiak állnak, élükön R. Otunbajev elnökkel és A. Atambajev miniszterelnökkel. Azonban a 2010. júniusi etnikai összecsapásokban sokat szenvedett déli területeket kevésbé irányítják. Gyakorlatilag az elmúlt év óta Kirgízia előtt a területi kettészakadásnak és az államiság megszűnésének a rémképe lebeg. Ha létrejönne egy instabil zóna, ez akár kiterjedhetne az egész közép-ázsiai régióra is.
A hasonlóság Líbiával még egy szempont szerint is helytálló: a Közép-Ázsiában is jelenlévő radikális iszlám mozgalmak, melyek készek a fennálló rezsimek elleni harcra, akár terrorcselekményekre is. Líbiában, mint tudjuk, Kadhafi rendszerének megdöntésében komoly szerepet játszott az Al-Kaida, amelyet Afganisztánban és Irakban képeztek ki. Közép-Ázsia ezzel kapcsolatban még sebezhetőbb – közel van Afganisztánhoz és a határok is könnyebben átjárhatóak. A leghíresebb iszlám mozgalom errefelé az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom. Rendszeresen hallatnak magukról több, különböző szervezet nevében is, mint például „Iszlám Dzsihád Szövetség”, amely 2009-ben Üzbegisztánban elkövetett terrorcselekmények elkövetését vállalta magára. 2011-ben Közép-Ázsia új jelenséggel találta szembe magát – az eddig nyugodtnak tartott Nyugat-Kazahsztánban, Oroszország közvetlen szomszédságában derítettek fel szerteágazó terrorszerveződést.
Közép-Ázsiát Líbiával összeköti még a szénhidrogénekben gazdag lelőhelyek ténye. Kadhafi megbuktatása után a líbiai készleteket elsősorban nyugati cégek kaparintották meg. Közép-Ázsiában Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán rendelkezik jelentős kőolaj és földgáz készletekkel, így benne vannak a „veszélyzónában”. Ezen kívül Kazahsztán területén található a világ egyik leggazdagabb urán lelőhelye, Kirgizisztán pedig nemesfémben gazdag.
Az igaz, hogy ez a terület földrajzilag el van vágva a Nyugattól. Csak Oroszországon, Kínán, illetve Afganisztánon és Pakisztánon keresztül vezet oda út, de velük az utolsó időben az USA kapcsolata nem a legjobban alakul. Moszkva és Peking pedig, ha felismerik ennek a szabadon hagyott útnak a saját érdekeikre jelentő veszélyét, le tudják blokkolni azt. Van még egy szabad út odafele Grúzián, Azerbajdzsánon és a Kaszpi-tengeren át, épp itt húzódik, az EU által kiépített szállítmányozási folyosó, a TRACECA. Grúziában az USA szilárdan megállapodott. De ennek a folyosónak a használata feltételezi, hogy az USA bevonja az érdekszférájába az onnan még hiányzó Azerbajdzsánt is.
Mivel a NATO a jelenlegi területeiről nem rendelkezik közvetlen elérhetőséggel Közép-Ázsiával, ez mindenképp megnehezíti az olyan „líbiai eszköz” használatát, mint a katonai beavatkozás. Az afganisztáni és kirgizisztáni USA és NATO bázisokkal zajló kommunikáció teljesen Oroszországtól, Kazahsztántól és Üzbegisztántól függ. Habár Közép-Ázsiában a katonai cselekményeket iszlám csoportok is végre hajthatják. A határok átjárhatósága, többek között Afganisztánban, igencsak elősegíti ezt. Az amerikai bázisok ebben az esetben koordinációs és logisztikai központokként működnének. 2008 augusztusában, például, Biskekben egy az amerikaiak által bérelt magánlakásban fedeztek fel komoly lőfegyver készletet, mely rendeltetése az óta sem tisztázott.
Közép-Ázsiában már elkezdték vizsgálni a „líbiai forgatókönyv” lehetséges felhasználását az országaikban. Szeptember 15-én a „Köztársaság” (Kazahsztán) nevű információs és elemző hírportál jelentette meg R. Riszmambetov cikkét „A líbiai forgatókönyv Kazahsztán számára: mítosz vagy valóság?”, melyben a térségre nézve potenciálisan veszélyesnek írják le ezeket a feltételeket: gazdag ásványkincs lelőhelyek, tribalizmus (a hatalom törzsi szerkezete), iszlám radikalizmus, illetve más, az uralkodó réteg hatékony befolyásolására jól felhasználható eszközök, mint a nyugati bankokban elhelyezett számlák, a külföldön tanuló és dolgozó családtagok. Oroszország és Kína pedig, a kazah szerző véleménye szerint, nem avatkozna bele az ilyen eseményekbe.
interaffairs.ru

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése